Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-06-01 / 6. szám
XXIV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM - 1985. JÚNIUS Ára: 1.00 USA dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) ttltTVAKOfct A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Az egész világ magyarsága ünnepelt Akrónban Az 1956-os magyar szabadságharc óta nem volt olyan egységes a világ magyarsága, mint Hősök Vasárnapján Akronban. Ezen a napon, 1985. május 26-án mutatták be ünnepélyes keretek között a világon első és egyedülálló hősi emlékművet, melyet a világ magyarsága állított a második világháború magyar hősei és mártírjai emlékére. Az elmúlt esztendő során tizenhat magyar nyelvű újság foglalkozott a Hősi Emlékmű ügyével, szerte a világon. A világ magyarsága magáévá tette a szent ügyet és szakadatlanul jöttek az elismerő levelek Ausztriától Argentínáig, Ausztráliától Brazíliáig, Magyarországtól Kanadáig. Egy népnek a lelke szakadt fel és a lélekkel együtt felszakadt a fájdalom és az emlékezés. 1938 és 1945 között közel 200,000 magyar honvéd adta az életét hazája szabadságáért, függetlenségéért és nagyságáért. Közülük több, mint 70,000 ismeretlen helyeken, ismeretlen sírokban alussza álmát Szibéria és Francia-Az egyébként is bonyolult amerikai bel- és külpolitikai helyzet kiértékelése ugyan az utóbbi napok eseményei következtében még nehezebbé vált, de azok közvetve vagy közvetlenül, láthatóan vagy kevésbé láthatóan összefüggenek és többé-kevésbé igazolják a reagani politika Szovjettel szembeni meg nem alkuvás helyességét. A vetés lassan beérik és ha csak egy törés nem következik be annak vonalvezetésében, akkor annak eredménye meg lesz és a Szovjetet sikerülni fog legalább is visszaszorítani jelenlegi hatalmi állásaiból nukleáris háború nélkül is. Gondolunk itt Agca török terroristának a római bűnügyi tárgyaláson tett vallomására, amit eddig azért nem tett meg, mert remélte, hogy bűntársai ígéretüket beváltva kiszabadítják, melyben a szófiai szovjet követséget vádolja a pápa elleni sikertelen merénylet bűnsegédi bűnrészeseként és a Lech Walesa ellen tervezett merényletre való felbujtással. Ez a tény tagadhatatlanul nagy befolyással van a Szovjet által az atomháború rémével fenyegetett nemzetközi hangulatra. A Szovjet természetesen tagadja a tett elkövetését, de függetlenül a tárgyi bizonyítékoktól és tanúvallomástól, kinek az érdekében állott volna a lengyel származású pápa meggyilkolása, a Szolidaritás hatalmi tetőpontjának idején, ha nem a Szovjetnek? A tény már önmagában átváltoztatja a szovjet terror által okozott félelmet a Szovjet elleni megtorlás jogosságának érzésévé a “népek nagy felszabadítójával szemben. További eredménye a reagani politikának az amerikai képviselőház pálfordulása, mellyel 27 millió dollársegélyt szavazott meg a nicaraguai szabadságharcosok megsegítésére, melyet nem egészen két hónappal ezelőtt elutasítottak. Ennek oka Ortéga, Nicaragua elnökének súlyos diplomáciai baklövésében rejlik, amikor annak ellenére, hogy a Ház elutasította a szabadságharcosoknak nyújtandó segélyt, elzarándokolt Moszkvába és annak keleteurópai ország között “valahol Európában vagy Ázsiában”. Negyven esztendőn keresztül nem volt lehetőség, nem volt alkalom és nem volt bátorság emlékművet emelni nékik. 1984 tavaszán az akroni Lorántffy Otthon igazgatósága szavazta meg a Hősi Emlékmű felállítását Dömötör Tibor püspök elnök indítványára. Az akroni Lorántffy Otthon az amerikai magyarság legnagyobb teljesítménye és legáldottabb alkotása. Itt támogatásra talál minden magyar ügy. Itt magyarul beszélnek a vezetők, az alkalmazottak és a betegek. Itt állították fel a világ egyetlen szobrát, amely a trianoni békediktátum szörnyű következményeire emlékeztet. Itt áll és hirdeti az 1956-os magyar szabadságharc csodáját a szabadságharcos szobor. Itt emlékezik a múltra és készül a jövendőre a világ magyarsága a második világháború magyar hőseinek emlékművével. Míg mások hallgattak, beszéltek, terveztek és kritizáltak, addig az akroni rabállamaihoz segítségkérés céljából, ami úgy megijesztette a demokrata képviselőket, hogy egy nagy bakugrással átálltak a Reagan oldalára, nehogy a következő választásokon kibukjanak, mert náluk a politika hatalmat és pénzt jelent, elvek nélkül! Természetesen Ed Feighan demokrata képviselő a segély megadása ellen szavazott, amit ne felejtsünk el! Egyébként az elvnélküli demokrata képviselők nem védekezhetnek azzal sem, hogy nem voltak kellően tájékozódva, mert mindenki, aki olvasni tud — és itt nem pénzre gondolok — tudta, hogy 1984 év közepétől a nicaraguai népidemokráciában a tényleges katonaság létszámát 48.000-ről 62.000 főre emelték fel és az utóbbi hat évben a szandinista elvtársak 110 darab 10 ernes löveggel ellátott tankot szereztek be, 30 kétéltű tankot, 200 páncélgépkocsit, 800 kis terepjárót, 40 lapos teherautót, 75 üzemanyagszállító tehergépkocsit, számtalan rakétakilövőt és páncélöklöt. Azonkívül szovjet MI-24/ Hind támadó helikopterekkel is rendelkezik Nicaragua. Csak az ez évben kapott fegyverek értéke eléri az ötszáz milliót, melyet természetesen nem a nicaraguai állampénztárból fizettek ki, hanem a szovjet tömb ajándékozta. Ezzel a fegyverkezéssel kapcsolatban jelentette ki Lugar szenátor a szenátus külügyi bizottságának elnöke, hogy ha a szandinisták szovjet támadó fegyvereket kapnak, azokat az amerikai légierő egy “sebészeti vágással” ki fogja emelni. Ennek ellenére Ortega, nicaragua elnöke kijelentette feleletül az amerikai képviselőház segélynyújtására, hogy modern szovjet fegyvereket fog beszerezni. Ortega patrónusa, Castro kénytelen a vüágpiacon cukrot vásárolni, hogy eleget tegyen a Szovjet iránt vállalt cukorszállítási kötelezettségének, mert a kubai kommunista termelési rendszer képtelen előállítani a szükséges menynyiséget, de az ugyancsak kommunista két és félmillió népességgel rendelkező (Folytatás a 2. oldalon) magyarok bátor kiállással fogtak neki a Hősi Emlékmű elkészítésének. Az elmúlt esztendő folyamán több, mint 100,000 példányban jelentek meg hírek, cikkek, beszámolók a szobor felállításának eseményeiről. A beérkezett levelek száma ezerhez közeledik. A Hősi Emlékmű felállításának a híre eljutott a szabad világ minden magyarlakta országába éppen úgy, mint ahogy eljutott a vasfüggöny mögé Magyarországra és az elszakított területek magyarságához. Könyvet lehetne kiadni a levelekből, a válaszokból és az adományokat kísérő elismerő sorokból. A világ magyarsága végre — 1956 óta először — egységessé vált az alkotásban és az emlékezésben. 1985. május 26-a, Pünkösd Vasárnapja, Hősök Vasárnapja. Csodálatos szimbólum a mi számunkra. Isten és haza, vallás és nemzet, múlt és jövő folynak össze szent egységben. Már kora reggel hatalmas tömeg lepi el az akroni Szabad Magyar Református Egyház templomának óriási méretű parkolóját. Á templomban is ünnepel a magyarság, a Lélek ünnepére és Jézus emlékére gyülekeztek össze. Hisznek a megújulásban és a feltámadásban, múltban és jövőben. Az autók rendszámtáblái mutatják, hogy nagy ünnepe lesz a magyarságnak. Tíz amerikai államból összegyűlt magyarok vannak együtt már a délelőtti istentiszteleten. Mások repülőgéppel érkeztek, ki tudja, hány államból és milyen hatalmas távolságból. Sorra érkeznek a táviratok is: amerikai szenátorok, magyar egyházak, magyar egyesületek, testvér népek fiai köszöntenek bennünket. Látszik, hogy valami nagy dolog van készülőben. Érkeznek a koszorúk és a virágcsokrok. A templom piros-fehér-zöldbe öltözik. Csodálatos ünnepre készül a magyarság. A déli órákban már nem lehet parkoló helyet találni a két holdnyi és 300 autó számára kiépített óriás parkolá helyen. Délután négy órakor már nincsen hely a nagy templomban. Megtelik a templom alatti gyülekezeti terem és a Lorántffy Otthon hatalmas díszterme. Akik a templomból kiszorultak, azok majd beépített hangszórókon keresztül hallgathatják az ünnepi istentiszteletet. Még mindig érkeznek az emberek, még mindig jönnek a magyarok. Az emlékezők sorának nem akar vége szakadni. Zarándoklatra gyülekezik össze a világon szétszórt magyarság. Jönnek az anyák, akik fiaikat siratják, jönnek a harcosok, akik bajtársaikra emlékeznek, jönnek a gyermekek, akik nagyapjukat hozzák. Jön az egész magyarság, jön az egész nemzet. Együtt érkezik az ünnepi istentiszteletre á magyar múlt és a magyarjövendő. Áhítatos csendben szólalnak meg a harangok. Bevonulnak a lelkészek. Minden egyház, minden egyháztest képviselve van. Az Isten házában és az emlékezésben eltűnnek az évszázados vallási ellentétek, amelyek olyan sokszor elválasztották az egyik magyart a másik magyartól. Rádöbbenünk, hogy csak egy Istenünk és csak egy hazánk van! Az egész .hatalmas gyülekezet együtt énekli a magyar nemzeti imádságot, a Himnuszt. A templomban indul el az éneklés, majd kissé megkésve folytatódik a gyülekezeti teremben, azután hatalmas visszhangként folytatódik a Lorántffy Otthon dísztermében és betegszobáiban: “Isten áldd meg a magyart!” Csodálatos pillanat, ömlenek az érzések a szívekből. Telán 1956-ban vagy 1944-ben énekeltük így utoljára a magyar Himnuszt. Csak akkor énekelünk így mi magyarok, amikor a történelem útvesztőjében rájövünk arra, hogy egyedül vagyunk, magunkra maradtunk és egyedül csak Istentől várhatjuk a segítséget. Akkor énekelünk így, amikor fordul velünk a történelem, amikor újra reménykedni merünk a jövendőben, szabadságunk visszanyerésében és függetlenségünk kiharcolásában. Akkor énekelünk így, amikor csatába megyünk fajtánkért, nemzetünkért, hazánkért! Nagytiszteletű Füleki Sándor youngstowni református lelkész imája nyitja meg a történelmi ünnepséget. Szárnyal a gyönyörű ima és vele szárnyal a magyar lélek. Csak hivő magyarok tudnak így imádkozni. Csak bátor emberek mernek így hitvallást tenni. Csak Jézus követői tudnak így keresztet vinni. Nincs ebben az imában vád és lázadás, nincs benne követelés és zsörtölődés, csak párbeszéd az Istennel, csak elfogadása annak, amit kijelölt számunkra Isten. Az imádság után felcsendül a történelmi zsoltár: “Tebenned bíztunk eleitől fogva”. Érezzük a dallam méltóságát, a történelem szelét és a szöveg igazságát, ugyan kiben is bízhattunk volna mi magyarok? És kiben bízhatunk ma? Keletben? Nyugatban? Hatalmasságokban? Szövetségesekben? Emberekben? önmagunkban? A méltóságteljes csendben Dömötör Tibor püspök szólal meg a szószéken: “Boldogabbak lettünk volna, ha ezt a szobor-avatást Budapesten tarthattuk volna meg 40 esztendővel ezelőtt a győzelmes harcok és a megnyert háború befejezéseként. Boldogabbak lettünk volna, ha Kassa főterén dübörögnek végig a magyar páncélosok a város magyarjainak győzelmes üdvrivalgása közepette. Boldogabbak lettünk volna, ha Kolozsvár sugárútján (Folytatás a 3. oldalon) Szentmiklósy Éles Géza: Érik a vetés!
