Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-05-01 / 5. szám
1985. május íílttVAKÖfcí 11. oldal Juhász Irén: A szarvasi avar-kori rovásírásos tűtartó A Körösök vidékén több avar kori temetőt ismerünk, ezek jórészt a véletlenek folytán kerültek napvilágra, egy-egy nagyobb mélységet érintő földmunka során. A folyók környékén sűrűbb a lelőhelyek előfordulása, míg a folyótól távolabbi részeken alig ismert néhány. Szarvas város határában eddig négy nagyobb sírszámú temető részbeni feltárásából származó leletek képviselik e korszakot. Ezek közül különös jelentőségű az 1983-ban megkezdett ásatás egyik sírjából származó rovásírásos tűtartó. Lelőhely — leletmentés A századfordulón működő szarvasi téglagyárak közül a legnagyobb a Grexaféle volt, mely a békéscsabai országút (jelenleg a 44. számú főközlekedési út) déli oldalán, a város keleti szélén feküdt. Agyagbányái a hajdani Cigányér kanyarulatának déli partján voltak, dél felé az orosházi műút és vasút közelébe nyúltak. Ettől délkeletre van az a terület, melyen a Szarvasi Állami Tangazdaság és MÁV közös beruházással agrokémiai telep és iparvágányok építéséhez kezdett 1983 márciusában. A földmunka során, a kb. 70 cm feltalaj eltávolításakor sírfoltok, illetve sírok kerültek a felszínre. A leletmentést azonnal megkezdtük. A területen korábban, a régészeti topográfiai munka során végzett terepbejárás alkalmával, csak néhány őskori cserép volt a felszínen. A feltárómunka során, az első sírok leletei alapján megállapítható volt, hogy eddig ismeretlen avar temető került elő. A leletmentő ásatás igen megfeszített ütemben történt az építkezés miatt, 1983. április elejétől kisebb-nagyobb megszakításokkal október elejéig 324 avar sírt sikerült feltárni, majd 1984-ben folytatva a munkát újabb 89 sírral nőtt a temető feltárt része, tehát eddig 413 sírt mentettünk meg ebből az avar temetőből. A feltárást még 1985-ben folytatni fogjuk.1 A tűtartós sír A temető — az eddig feltárt sírok alapján — észak—déli irányban hosszúkás formájú, a nyugati szélén enyhén homorú. A két hosszanti, tehát a nyugati és keleti szélét már sikerült körvonalazni, de a két vége egyelőre ismeretlen. 1983. április 27-én a 67. számú sírban olyan tárgyat találtunk, mely eddig ismeretlen, első és egyetlen az avar kori leletanyagban: mind a négy oldalán sűrűn, rovásjelekkel teleírt csont tűtartót. A 67. számú sír az észak—dél irányban elnyúló temető keleti szélén levő sírok között helyezkedett el. A téglalap alakú sírba nőt temettek, ÉNY—DK irányú tájolással. A kibontott sírgödörben a csontvázat hátonfekvő, nyújtott helyzetben találtuk, a karcsontok a váz törzscsontjai mellett nyújtva helyezkedtek el. A szarvasi avar kori tűtartó rovásfeliratának első leírása (1983. április 27.) A csontváz sírban mért hossza 143 cm, kora 40—45 év. A bal kézfejcsontok mellett szürke színű, kettőskúpos orsógomb volt. A bal alkarcsont alsó vége mellett kívül, téglalap formára csiszolt csont tűtartó feküdt, mind a négy oldalán sűrűn teleírva rovásjelekkel.2 A sír földje a tájra jellemző mezőségi vályogtalajok közül a legrosszabb minőségű, már szikesedő kotus talaj. Ennek következtében az emberi csontanyag nagyon rossz állapotban maradt meg. Szerencsés körülmény, hogy a tűtartó viszonylag jó állapotban került felszínre. A tűtartóval kapcsolatban tudnunk kell, hogy az avar nők egyik legfőbb foglalkozása a szövés-fonás volt. Ezt bizonyítják az avar női sírokban talált, agyagból készített orsógombok. A szövés-fonás mellett a varrásban való jártasságuk bizonyítékai a tűtartók. E tűtartók néha rendkívül szépen faragott csontok. E tárgy nagyon egyszerű, de annál ötletesebb szerkezetű, használatáról László Gyula3 a következőket írja: „Lényege az volt, hogy az avar asszony övéről egy vászoncsík lógott le, s ebbe szúrta bele a tűket, a tűk fölé egy csonthengert húzott s a henger alatt megbogozta a vászoncsíkot. Ha szükség volt tűre, a hengert felhúzta s a tűt kivette, aztán a henger saját súlyától visszacsúszott eredeti helyére s nem fenyegette az asszonyt az a veszély, hogy elveszti a drága tűket, vagy pedig megszúrja magát velük.” A tűtartónak két formája ismert, az egyik hengeres sima felületű vagy esztergályozott, a másik a szögletes forma. A szarvasi tű tartó a szögletes formájúak csoportjába tartozik. A rovásírásos tűtaríó A szarvasi rovásírásos tűtartó juh tibiából készült,4 hosszúkás, téglalap formára csiszolt. Két szélesebb és két keskenyebb oldala van, mind a négy oldalán rovásírás található. Mérete minden élnél eltérő, egyik vége ép, a másik hiányos, feltehetően kopás miatt, friss törés nincs rajta. Méretei: 1. széles oldal: 61 — 62 mm hosszú, szélessége mindkét végén 10 mm. 2. széles oldal: 62 — 68 mm hosszú, szélessége ép, végén 10 mm, hiányos végén 11 mm. 3. keskeny oldal: 62—64 mm hosszú, szélessége ép, végén 7,5 mm, másikon 8,5 mm. 4. keskeny oldal: 62—64 mm hosszú, szélessége ép, végén 8,5 mm, másikon 9 mm.-uD/ia u'CiCjfM) A szarvasi avar kori rovásírásos tűtartó jeleinek rajza mikroszkópos vizsgálat utáni kiegészítéssel. Készítette Juhász Irén régész. 1983. szeptember Az 1., 2. oldalak teljesen épek, felületük hiánytalan, a 3. kissé kopott, a 4. oldal egyik szélén erősen kopott; feltehetően a pusztuló szervesanyag marta meg jobban, ez az oldala volt az eltemetett teste felől. Mind a négy oldalon jól láthatók a rovásjelek, a csupán tiszta vízzel történt tisztítás után, még a megtalálás napján az 1. számmal jelölt széles oldalon 11, a 2. számú széles oldalon 7, a 3. számú keskeny oldalon 22 Ó3 a 4. számú keskeny oldalon 18 rovásjelet tudtam meghatározni, illetve lerajzolni. Az első vizsgálat alkalmával azonnal feltűnt, hogy a két széles oldalon kevesebb és nagyobb, gömbölyűbb jelek vannak, míg a két keskeny oldal sűrűbben teleírt és talán emiatt szűkebbek is a jelek. Első látásra a nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratait idézték, összehasonlítva a két emlék jeleit megfigyeltem, hogy vannak egymáshoz hasonló és eltérő jelek, de — nem lévén nyelvész — ennél tovább nem folytattam az ez irányú kutatást. Feltételezem, hogy ezen a tűtartón — a rovásjelek számából, egyes jelek többszöri ismétlődéséből kiindulva — hosszabb és értelmes szövegnek kell lenni valamilyen nyelven.* Találgatások helyett 1983 májusában két rovásírással is foglalkozó szakembernek átadtam a leletet nyelvészeti feldolgozásra.* A szarvasi tűtartó rovásírásos felirata miatt emelkedik ki az avar kori leletek sorából, bizonyítva azt, hogy az avar korban volt írás, rovásírás formájában (sajnos, könnyen pusztuló anyagon: fa, csont), és ezt nem csak az előkelőek használták, amit jelen bemutatott lelet is bizonyít. A nyelvész szakemberek vizsgálatának eredményétől függetlenül a mai napig ez az egyetlen nyelvemlékünk (összefüggő szöveg), mely az avarkorból származik, bármilyen nyelven íródott is. A tűtartó korát a temető egészét tekintve lehet meghatározni, az eddig feltárt 413 sír leletei alapján megállapítható, hogy a 67. számú sír olyan temetőrészben helyezkedett el a keleti oldalon, melynek sírjaiban a VII. század végére, de többségében a VIII. század közepére utaló tárgyakat találtunk. Ezek alapján a tűtartó korát a VIII. század első felére keltezem. Jegyzetek: 1 E közlemény bővített változata az Acta Arch, számára leadott német nyelvű közleményemnek. A temető elemzésével jelen közleményben nem kívánok foglalkozni, hiszen még nem történt meg a teljes feltárás. A leletek közül a rovásírásos tűtartót rendkívüli írás- és nyelvtörténeti jelentősége miatt kívánom bemutatni. : A Szarvas 68. lelőhely 67. számú sír rovásírásos tűtartója a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban van elhelyezve, megfelelő biztonsági intézkedések mellett 84.1.1. leltári számon. 3 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest. 1944. 84. I. * Ezúton mondok köszönetét BökÖnyi SÁNDOiuiak a tűtartó csont-anyagának meghatározásáért. 5 Az eddig ismert avar kori rovásjeleket tartalmazó tűtartók közül a szarvasin van a legtöbb jel. Azavar kori tűtartó kérdésével László Gyula és Erdélyi István foglalkozott behatóbban, e közlemény keretében nem kívánok kitérni kutatásaik ismertetésére. 6 A két szakember, Vásáry István, az ÉLTÉ Turkológiái Tanszékének tanára és Róna-Tas András, a JATE Altaisztikai Tanszékének tanára. Mindkét professzor rendelkezésére bocsátottam a tárgyat a szarvasi Tessedik Múzeumban tanulmányozásra, megfelelő minőségű és méretű fotók kíséretében. 1983. szeptember 23-án a Körösi Csorna Társaság Szegedi Tagozata rendezésében megtartott bemutató előadás keretében beszámoltam a tűtartóról és a temető kronológiájáról, Róna-Tas András ismertette a tűtartón levő rovásírásos szöveg megfejtésében az időpontig elért kutatási eredményeit. Róna-Tas András A SZARVASI TŰTARTÓ ROVÁSÍRÁSOS FELIRATÁRÓL A felirat az első egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az ún. „késő avar" koi-szakban a Kárpát-medencében élő lakosság egy csoportja írást használt. A tű tartót Juhász Irén felkérésére1 két ízben vizsgáltam meg. Második ízben egy 1 : 25-ös nagyítású mikroszkóp segítségével, amely az esetek 95%-ában lehetővé tette a szándékosan karcolt vonások elválasztásét a csont repedéseitől és sérüléseitől. Az így kapott eredményt összevetettem a Váradi Zoltán által készített kitűnő minőségű fotókkal. Az ennek alapján elkészült rajz néhány helyen eltér a Juhász Irén rajzától és ez természetesen befolyásolja a paleográfiai elemzést. Első feladatomnak nem a „megfejtést”, hanem az írástani rekonstrukciót tartottam. Az írás ugyanis gyakorlott kézre vall, ezért a betűk egyedi változatai és a különböző betűk között különbséget kell tenni. A feliraton 20 különböző betűt és azok változatait tudtam elkülöníteni, egy esetben vitás maradt, hogy két szorosan egymás mellé írt betűről vagy egy betűről van-e szó. A szóelválasztó jel az esetek többségében egyértelmű. A húsz betű összesen hatvanszor fordul elő. Az írás jobbról balra halad és ez segített az oldalak sorrendjének megállapításánál. Az egyik oldal szövegét úgy karcolták, hogy a tárgyat megfordították. (Juhász I. ábrájának 4. sora ezért megfordítandó.) Sorszámozásom is eltér a Juhász Irén által adott sorrendtől. A következő kérdés az volt, hogy a feltételezhető teljes ábécéből hány betű szerepel szövegünkben. A már ismert rovásírásos szövegekből vett hatvan betűs minták elemzése alapján arra az eredményre jutottam, hogy a teljes ábécé legkevesebb 25—27, legfeljebb 28 — 30 betűből állhatott az esetleges ligatúrák (betűkapcsolások) figyelmen kívül hagyásával. Ebből az következik, hogy a feliratból legalább 5, legfeljebb 10 betű hiányozhat. Ez valószínűsíti, de nem bizonyítja, hogy a magánhangzók nincsenek minden esetben kiírva. Ezután ki kellett zárni annak a valószínűségét, hogy a felirat egyedi, esetleg távolból származó import. Az avar temetőkből már eddig is előkerültek tárgyak, melyeken néhány rovásjel volt látható. Ezek között két tűtartó is van, az egyiket Jánoshalmáról (Szolnok megye, közölte Erdélyi István), a másikat Kiskőrös-Csebepusztáról (Bács-Kiskun megye, Török Gyula közlése) ismerjük. E tűtartókon azonban az olvasható rovásjelek száma olyan
