Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-04-01 / 4. szám
1985. április «ITTVAKÖkT 3. oldal Csehszlovákiából érkezett levél: Szabadságot Duray Miklósnak! Kedves Barátunk! Százötvennégy nappal ezelőtt tartóztatták le a szlovák hatóságok Duray Miklóst, a szlovákiai magyar kisebbség alkotmányos jogainak védelmezőjét. Duray 39 éves pozsonyi geológus és író 1978-ban alapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát. Ezzel felvette a küzdelmet a szlovák hatóságoknak a magyar nyelvű iskolák felszámolására irányuló törekvéseivel. A hatóságok tervet készítettek a magyar oktatási nyelvű iskolák átszervezésére, amelynek értelmében az általános iskolák 5. osztályától kezdve a magyar nyelv, a földrajz, és a történelem kivételével minden egyéb tantárgyat szlovák nyelven tanítottak volna. Ezt megelőzően már a hetvenes évek közepén részlegesen megszüntették a magyar nyelvű pedagógusképzést. Az iskolák körzetesítése, vagyis összevonása következtében több helyen elsorvadt a magyar nyelvű alsófokú oktatás. A szlovák iskolaügyi minisztériumban pedig távlati terv készült a magyar többségű dunaszerdahelyi járás magyar nyelvű iskoláinak visszafejlesztésére. A CSMKJB, külföldön is nyilvánosságra hozott dokumentumaiban, rámutatva ezen törekvésekre, kényelmetlen helyzetbe hozta a szlovák hatóságokat. Ezért került sor 1982-ben Duray Miklós első letartóztatására, majd perbefogására. A tárgyaláson szlovákiai magyarokon kívül a nemzetközi emberi jogi szervezetek és a magyarországi értelmiség képviselői — Cseres Tibor, Csurka István, Mészöly Miklós írók — is jelen voltak. Az ügyész burzsoá nacionalizmussal vádolta Durayt, aki bátran védekezett, feltárva a magyar kisebbség elleni diszkrimináció tényeit. A magyar és külföldi közvélemény tiltakozására, valamint a magyar kormány közbenjárására a tárgyalást a második napon, 1983február elején, elnapolták. A későbbiek folyamán bizonytalan időre elhalasztották, és Durayt szabadlábra helyezték. A szlovák kormány 1983. november 25-i ülésén jóváhagyott egy olyan iskolaügyi törvényjavaslatot, amely lehetővé tette volna a magyar nyelvű iskolák felszámolását Szlovákiában. A javaslat szerint “az iskolaügyi minisztérium engedélyezheti, hogy a nemzetiségi oktatási nyelvű iskolákban némely tantárgyat szlovák vagy cseh nyelven oktassanak, amennyiben az ezen iskolákban tanuló diákok szüleivel való egyetértés alapján a területileg illetékes nemzeti bizottság erre javaslatot tesz”, továbbá “az iskolaügyi minisztérium elrendelheti, hogy némely iskolában meghatározott tantárgyakat más nyelven is oktassanak, mint az iskola tanítási nyelve”. A törvényjavaslatnak ez a két pontja szembetűnően ellentétes a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó 1968. október 27-i alkotmánytörvénnyel, mely biztosítja a nemzetiségeknek a saját nyelvükön való művelődés jogát, továbbá kimondja, hogy “az elnemzetlenítésre irányuló nyomás minden formája tilos”. A szlovákiai magyar nyelvű iskolák ellen tervezett lépés széleskörű tiltakozást váltott ki, melynek során közel tízezer szlovákiai magyar nemzetiségű állampolgár fordult levélben a szlovák hatóságokhoz. A törvényjavaslat kérdéses pontjaival szemben foglalt állást a CSEMADOK vezetőségének számos tagja, sőt a magyar hatóságok is — ők Lubomir Strougal 1984 márciusában tartott hivatalos látogatását használták fel álláspontjuk kifejtésére. A tiltakozások együttes hatására a szlovák kormány a törvényjavaslatnak a nemzetiségi iskolák elleni pontjait visszavonta ugyan, de Juraj Busa, szlovák oktatási miniszter 1984. március 24-én tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy a kihagyott két bekezdést miniszteri rendeletek útján fogják valóra váltani. Néhány héttel ezután vették őrizetbe Duray Miklóst, aki korábban Gustav Husák köztársasági elnökhöz, a CSKP főtitkárához intézett levélben tiltakozott az iskolaügyi törvényjavaslat ellen, hangsúlyozva annak alkotmányellenességét és azt, hogy “az ilyen tartalmú törvény elszabadítaná a sovinizmus önkényét minden oldalon”. Duray újabb letartóztatására nemcsak a törvényjavaslat kudarca miatt érzett bosszúvágy késztethette a szlovák hatóságokat. Minden bizonnyal így akarják megfélemlíteni azokat, akik Szlovákiában valamilyen formában helytelenítik a magyar oktatási nyelvű nemzeti iskolák felszámolásának megmegújuló kísérletét. Ha számításuk beválik, és a Duray elleni eljárást Szlovákia-szerte néma csönd fogadja, ez csak arra fogja bátorítani a hatalmi szerveket, hogy könyörtelenül végrehajtsák a szlovákiai magyar iskolák — következésképpen az egész szlovákiai magyar kisebbség — felmorzsolását, erőszakos asszimilációját. A szlovákiai magyar kisebbség sorsa, mint ahogy Duray Miklós sorsa is, bizonytalan. Börtönében Duray leveleit visszatartják, feleségével pedig csak egy ízben — a foglár társaságában — találkozhatott néhány kurta percig. Vádirat egyelőre nincs. Egészségi és lelkiállapotáról, főleg a hatodik hónapja tartó bizonytalanság miatt, semmi biztosan nem tudnak hozzátartozói. A szlovákiai magyarság pedig hallgat. Való igaz, Durayért szót emelni 1984 Szlovákiájában meglehetősen kockázatos dolog. Ám kockán forog a szlovákiai magyar iskolák sorsa is. Egyén és közösség jövője így válik azonossá a szlovákiai magyarság felszámolására törekvő nacionalista politika számításaiban. Ezt az azonosságot még az sem tudja kettéválasztani, aki — talán önmaga megnyugtatására — elhiszi Janics Kálmán képtelen állítását, miszerint “Duray szovjet ügynök és provokátor ”, Janicsnak — A hontalanság évei című, a szlovákiai magyarság 1945-48-as üldözéséről szóló, Svájcban megjelent kiváló könyv szerzőjének — ez az abszurd ötlete jellemző a kisebbségi sors “Kutyaszorító”-jára és sajnos kiválóan alkalmazható a szlovákiai magyarok szembeállítására. Duray második letartóztatása után a széleskörű magyarországi és nemzetközi tiltakozás (Nemzetközi PEN Klub, amerikai külügyminisztérium, nyugati hírügynökségek, magyar ítók és értelmiségiek, nyugati kongresszusi képviselők, világhírű amerikai írók és ügyvédek, stb.) várható volt, annál kevésbé négy szlovák értelmiséginek, Jan Carnogurskynak, Milán Simeckának, Jozef Jagblonickynek és Miroslav Kusynak Szlovákia vezetőihez írt levelei, amelyekben szót emelnek Duray Miklós alkotmányellenes letartóztatása és fogvatartása ellen. “Durayval és állásfoglalásaival lehet vitatkozni, be lehet bizonyítani, hogy ebben vagy abban téved, hogy ezt vagy azt nem gondolta végig — demokratikus államban azonban nem volna szabad őt bebörtönözni. Azoknak a problémáknak az elhallgatásával, amelyekről beszél, semmi pozitív dolgot el nem érnek, mindöszsze a problémák maguk mélyülnek el és a kapcsolatok romolhatnak tovább. Duray bezárásával pedig végképp semmi nem oldódik meg: mindössze anynyit érnek el, hogy a nálunk lévő magyar kisebbség valamennyi nyílt problémája mellé még ügyének vértanúját is elnyeri. “(...) Duray nem izgat, hanem érvel, nem az érzelmekre, hanem az észre hat, nem kiváltságokat követel, hanem igazságos megoldást” — írja Jozef Lénártnak, az SZLKP első titkárának címzett levelében Miroslav Kusy közgazdász és filozófus, a Charta 77 egyik aláírója és szóvivője. Kusy, a három másik — Peter Colotkának, az SZSZK kormánya elnökének címzett — levél szerzőjével együtt a kisebbségi problémák nyilvános és demokratikus vitáját követeli a megfélemlítés és bebörtönzés helyett. Követelésükkel egyetértve valljuk, hogy a nyilvános és demokratikus vitához vezető út első lépése Duray szabadonbocsátása kell, hogy legyen. A szlovákiai magyar kisebbség és a börtönében fogva tartott Duray Miklós nevében örömünket és köszönetünket fejezzük ki magyar, szlovák és más nemzetiségű barátaink szolidaritási megnyilvánulásaiért. Szükségünk van rá és szükségünk lesz rá a jövőben is. Az ő példájuk nyomán buzdítunk minden szlovákiai magyart, hogy alkotmányosjogaival élve tiltakozzon a szlovákiai magyarságot sújtó diszkirimináció ellen és követelje Duray azonnali szabadon engedését. Duray egész eddigi életével és tevékenységével pédlát adott az igazságért való küzdelem következetes vállalására. De ebben a küzdelemben nem szabad őt magára hágnunk, hisz ez a küzdelem mindanynyiunkért, a szlovákiai magyarok közös sorsának jobbulásáért és a jövőnkért folyik. Másoljátok, terjesszétek az általatok már jól ismert információkat barátaitok és ismerőseitek széles körében. Szólítsatok fel tiltakozásra minél több embert, ezzel is tanújelét adva, hogy: Szolidaritást vállalunk Duray Miklóssal és minden igazságtalanul üldözött polgártásunkkal! Követeljük a szlovákiai magyarok egyéni és kollektív jogainak tiszteletben tartását és biztosítását! A GÓLYÁHOZ — Tompa Mihály verse — Megenyhült a lég, vidul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsugár és síró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van; s megdermedett. Ne járj a mezőn, temető van ott; Ne menj a tóra, vértől áradott; Toronytetőkön nézvén nyughelyét; Tüzes üszőkbe léphetsz, úgy lehet. Hazámról jobb, ha elhurcolkodol, De melyiken tudsz fészket rakni, hol Kétségbeesést ne hallanál alól, S nem félhetnél az ég villámitól? Csak vissza, vissza! dél szigetje vár; Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott Végzeted; Nekünk csak egy — volt, az is elveszett! Repülj, repülj! és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! Sokra sír, sokra vak börtön borul, Kik étünk, járunk búsan, szótlanul; Van, aki felkél és sírván megyen Űj hont keresni, túl a tengeren. A menyasszony meddőségért eped, Szüle nem zokog, holt magzat felett. A vén lelke örömmel eltelik, Hogy nem kell élni már sok ideig. Beszéld el, ah hogy... gyalázat reánk! Nem elég, hogy mint tölgy kivágatnánk: A kidőlt fában őrlő szú lakik... A honfi honfira vádaskodik. Testvér testvért, apát fiú elad... Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy, ki távol sír e nemzeten: Megutálni is kénytelen legyen! 1948-1956 A CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAROK NEMZETI BIZOTTMÁNYA 1984. április 28-án tartotta tisztújító közgyűlését, melyen az alábbi vezetőséget választot- i A7 üevek intézésére: ták az ügyek intézésére: Tiszteletbeli elnök: Elnök: Alelnök: Alelnök: Főtitkár: Pénztáros: gr. RÉVAY ISTVÁN — Ausztria Ft. HITES KRISTÓF - OSB-Kalifornia Dr. SZILÁRD MÁR1Ó — New Yersey Dr. MAJLÁTH ISTVÁN —Brazília ELEK KÁLMÁN — Ohio S1RCH1CH LÁSZLÓNÉ — Ohio Külügyi tanácsadó: Dr. CSÁSZÁR EDE — Pennsylvania Országos megbízottak: gr. Révay István — Ausztria, Dr. Majláth István — Brazília, Dr. Simek Péter — Svájc, Dr. Wojatsek Károly — Kanada KEDVES BARÁTUNK! Bizalommal fordulunk Hozzád, azzal a kéréssel, hogy a Felvidéken “kettős járom alatt "szenvedő testvéreink érdekében folytatott küzdelmünkben légy segítségünkre. Ha felvidéki származású vagy, kiadásaink fedezésére legalább évi 20 dollár (nyugdíjasoknak és diákoknak évi 10 dollár) beküldésével csatlakozzál hozzánk, mint rendes tag, illetve újítsd meg tagságodat. Ha nem vagy felvidéki származású, lépj be, mint pártoló tag, illetve újítsd meg pártoló tagságodat. (Pártoló tagjainktól kérünk legalább évi 10 dollárt, nyugdíjasoktól és diákoktól 5 dollárt. ) Adattárunk kiegészítése céljából kérünk, hogy közöld az alábbi személyi adatokat: Név: ................................................................................................................ Cím: ................................................................................................................ Hazai származás helye: ..................................................................................... Foglalkozás otthon:..............................................Jelenleg:............................. (nyugdíjas...........diák..... • ) Szíveskedjél ezt a csatlakozási nyilatkozatnak tekintendő írást a csekkel együtt pénztárosunk címére elküldeni: Mrs. Henrietta Sirchich 2902 West 95th Street Cleveland, Ohio 44102 USA Csatolva: rendes tagsági díj: $.............pártoló tagsági díj: $................. (Felülfizetéseket köszönettel fogadunk.) Javasolom hasonló felszólítás küldését az alant felsorolt ismerőseimnek:
