Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-03-01 / 3. szám
8. oldal $*ifmico*T 1985. március Vak Bottyán hadai Sopront ostromolják alkalommal, amikor egy nagyerejű horvát parancsnokkal került szembe, aki a viadalban Bezerédy kardját eltörte, a vesztésre álló párbajból csak a nyergéhez akasztott fokosát használva került ki győztesként. A legyőzött fejével és lovával büszkén hagyta el a küzdelem helyét, az ellenséges csapat legénységét nagy rémületben hagyva. Balogh Ádámnak az utolsó győzelme a kölesdi volt, ahol megsemmisítette báró Nehm tábornok hadosztályát: kétezer katonáját levágta, háromszázat elfogott és a hadosztály ágyúit, zászlóit zsákmányolta. A magyar vitéz tetteknek híre egész Európát bejárta. A magyar nép körében vak Bottyán János és Béri Balogh Ádám volt a legnépszerűbb. A fejedelem a porosz segítség elérése végett Frigyes Vilmos kívánságára 1708 őszére Sziléziába készült betörni összegyűjtött, jól felszerelt hadával. Rákóczi — a türelmetlenül harcolni kívánó csapatai óhajára —• az őszt be nem várva, Trencsén alá vonult. Heister, a császári marsall ki akart térni az ütközet elől, de lovasságának vezére Pálfy János kierőszakolta a csatát. A kurucok jobb szárnyát vezénylő Pekry Lőrinc intézkedésével az alája rendelt csapatot rendetlenségbe hozta, amit a labanc Pálfy kihasználva, a könnyű lovasságával megrohanta. A harchoz csatlakozva a labanc gróf Eszterházy József a hadrészét szintén támadásba vitte a kurucok ellen. Rákóczi a helyzet veszélyes voltát észrevéve, a tartalékban álló karabélyosok felé száguldott, miközben egyik árok átugratásánál felbukva a földre vágódott és zúzott sebtől vérző arccal ájultan terült el a gyepen. A harcban Becsényi is megsebesült. A labanc és kuruc magyarok egymásközt vívott csatáját a vezérük harcképtelenné válása miatt lehangolt és irányítás nélkül maradt kurucok elvesztették. A trencséni ütközet után a kurucok közt részbeni bomlás jeleiként volt néhány átállás és kiválás. A csatát követőleg a császári hadak éléről Heistert leváltották és gróf Pálfy János lett a főparancsnok. A labanc vezér magas császári rangokat Ígérgetve, a kiváló magyar harcosok átcsalogatásával el is indította a bomlást, de ez csak kis részben sikerült. A hiúságánál fogva megvesztegetett Ocskay László és Bezerédy Imre brigadérosoknak átállási szándékát időben felfedve, őket a hadbíróság kivégeztette. A császáriak ezért megtorlásképpen a kezükben lévő 10 magyar foglyot lefejeztették, köztük Belfort Ádám ezredest, Palkovics Ferenc hadbírót és vitéz eszes Fodor László brigadérost. A halált megvető vitézségéről híres Béri Balogh Ádám sem kerülhette el sorsát. A német kézre került Dunántúlon a Bakonyban végsőkig küzdve, onnan ki-kicsapva, a császáriak közt nagy irtásokat végzett, de végül elfogták és Pálfy János által aláírt halálos ítélettel kivégezték. A török végekről 1709 tavaszán Magyarországba behurcolt pestis a magyarok közt nagy aratást végzett, elvíve a lakosságnak 10%-át kitevő mintegy 410 ezer főt. A kuruc hadsereget nem kerülte el ez a vész és a nagyhírű vitézek soraiból bőven hullottak el, így a főbbek közül a had elvesztette Bertóthy Ferenc, Buday István és Orosz Pál tábornokokat, Bagossy Pál és Szalay Pál brigadérosokat, továbbá még ugyanezen évben meghaltak Pekry Lőrinc, gróf Barkóczky Ferenc és a vitézségéről nagyhírű Bottyán János tábornokok is. A kaszás a kuruc vezérek és a legénység sorait is erősen megritkította. Mindezen bajok, mármint a bomlás tüneteit és a pestisjárvány fellépését még betetőzte az 1709. évben egész Európát uraló tartós, mélyen a fagypont alatti hideg időjárás. A fagyás következtében az összes vetemények elpusztultak. E természeti csapás folytán nagy élelmiszer hiány állt elő, ami Európa-szerte éhínséget okozott. A Habsburg kormányzatnak évtizedek alatt elkövetett kegyetlen kizsákmányolása a nép teljes elszegényedésére vezetett. Ez kihatott a szabadságharc anyagi alapjainak fokozatos kimerülésére, ami szintén hozzájárult a szabadságharc hanyatlásához. A pápa pedig kihirdette a Rákóczi szabadságharcában résztvevőkre a pápai átkot! A kuruc haderő az említett súlyos körülményeket természetesen megsínylette, azonban leküzdve a nehézségeket, megcsappanva ugyan, de még ütőképesen átvészelte a veszélyes időket. Külföldi segítség megszerzése céljából Rákóczi először Bercsényit küldte Varsóba, majd utána 1711 elején ő maga is Lengyelországba ment. A fejedelem távollétében Károlyi Sándor tábornokra bízta a kuruc hadsereget. Károlyi hűségében bízva mondta: “...teljességében elhitetvén magammal a kegyelmed resolutiójának állandóságát, amelyet minap újabban is adott Munkácson, hogy nemzete boldogulása nélkül nem békélik, s egymást nem hagyjuk.” Ausztria a béke alkudozást a háború folyamán több ízben kezdeményezte, és mindig akkor, amikor a Habsburg-ház veszélyesen válságos helyzetbe került, így volt ez 1704-ben, 1705-ben és 1711-ben is. Lipót császár megbízásából Szécsényi Pál kalocsai érsek 1704 januárban kezd béketárgyalásokat. Ez időben az Ausztriát dúló kurucok elől a kormány Grácba készült menekülni, az itáliai arcvonal pedig a teljes összeomlás előtt állt. A helyzetet még nehezítette, hogy az Oppenheimer bankház bukása után a bécsi udvar sehol sem tudott kölcsönhöz jutni. 1704 márciusban kezdik el Gyöngyösön az első békeértekezletet. A tárgyalásokat a szövetségesek hadműveleteinek kedvezőtlen, avagy kedvezőbb körülményei szerint folytatták, végül 1704 novemberben megszakították. A bécsi kormánnyal való egyezkedés meghiúsulásának oka a Rákóczi által kívánt legfontosabb feltétel éspedig a megállapodás betartására kívánt külföldi államok kezességének el nem fogadása, holott erre Anglia és Holladia hajlandó volt. József császár intézkedésére a császári kormányzat Rákóczinak a békekötésre való rábeszélése végett először a Bécsben őrzött feleségét, Amáliát küldték hozzá. Ekkor ajánlatot tettek, hogy ha a békét megköti, úgy megkapja a német választófejedelemség birtokát és emellett megtarthatja a meglévő birtokait. A tárgyalásra Lotharingiai Károly herceg és Wratislaw Vencel volt megbízva. A nagyszombati értekezés 1705 októberétől 1706 júliusig tartott és szintén a kívánt biztosíték megtagadása volt a fő akadálya. Rákóczit feleségének sikertelen küldetése után a nővére Júlia kereste fel császári megbízásból, de az ő befolyása sem lett eredményes a kikötött kezesség meg nem adása miatt. Az 1711. év kezdetén a béketárgyalás harmadszori kezdeményezésének ugyancsak a Habsburg-ház kilátástalan, szorult helyzete volt az oka úgy katonai, mint pénzügyi szempontból. Rákóczi tájékozva volt az ellenfél szorult helyzetéről és 1711 elején Lengyelországba ment Nagy Péterrel a kapcsolatot felvenni. Távozásakor a főparancsnoksággal megbízott Károlyi Sándornak lelkére kötötte, hogy a békeegyezkedés megbeszéléseit időnyerés szempontjából feltétlenül húzza el a katonai támogatás beérkezéséig. A későbbi események igazolták Rákóczinak a tárgyalások elhúzására vonatkozó előrelátó intézkedését, ami sajnos nem lett betartva. 1711. március 11-én a császári hadak fővezére, a labanc gróf Pálfy János előtt — akinek felhatalmazása volt a magyarsággal a béketárgyalásokat folytatni és az általuk kívánt feltételekkel a békét megkötni —, Károlyi Sándor letette a császárnak a hűségesküt. 1711. április 26-án Szatmáron — Rákóczi tilalma ellenére —, az általa elfogadott egyezmény alapján pedig önhatalmúlag megkötötte a hadban állók közti békét. Ezt követőleg 4 nap múlva április 30-án, a nagymajtényi síkon összevonták a 12 ezret kitevő kuruc hadat Károlyi Sándor kuruc és Pálfy János császári főparancsnok előtti seregbontó szemlére. A seregbontó kürtjei után a fegyvereket és zászlókat lerakva a 12 ezer kuruc vitéz sírva szétszéledt. A bécsi udvar ígérete szerint ha Rákóczi leteszi a hűségesküt, úgy rendelkezhetett volna összes vagyonával, amire azonban nem volt hajlandó. Károlyi Sándornak a kuruc fegyverek letétele jutalmául 50 ezer forintot juttattak, majd jó szolgálata elismeréséül a fia csekély összegért Rákóczi Júlia birtokát kapta meg. Angliában a háborús-párti wigh-kormányt 1710 augusztusban felváltotta a béke-párti tory-kormány és 1711 tavaszán Franciaországgal elkezdett titkos tárgyalása során 1711. október 8-án — azaz a szatmári békekötés után négy és fél hónap múlva — titkos szerződést kötve kilépett a háborúból. Ekkor a 70 millió államadóssággal megterhelt Ausztria elveszti a legfőbb katonai és pénzügyi támogatóját, de egyben a háborút is. Ettől az időtől kezdve a teljesen eladósodott Habsburgok hadai a Rajnánál minden csatát elvesztettek. A spanyol trónt pedig a Bourbonok nyerik el. II. Rákóczi Ferenc politikája, mármint a háborúnak makacsul való folytatása okos és helyes volt, mert a további hadban állás kitartásával az őszi sorsdöntő fordulat meghozta volna a kedvező lehetősége a nemzet jogos kívánságainak minden tekintetben való elérésére. Ausztria többi szövetségesei 1713 áprilisban kötötték meg Franciaországgal az utrechti békét. A magára maradt Ausztria a franciákkal szemben minden ütközetet elvesztve, csak 1714 márciusban a rastatti békében állapodott meg XIV. Lajossal a háború beszüntetésében. II. Rákóczi Ferenc különleges adottságai révén a vezetésre való rátermettsége, a rendkívüli szervező tehetsége, a megingathatatlan jelleme, a külpolitikai viszonyokat világos aggyal kiértékelő cselekedetei és nem utolsó sorban a nemzetért önzetlenül hozott példátlan áldozatvállalásai, mind a csodálatosan kimagasló nagyságát bizonyítják. Az egyik legnagyobb érdeme pedig kiviláglik abból, hogy az akkori időben minden tekintetben egymással ellentétes viszonyban lévő magyar társadalmat, mármint a kuruc-labanc, katolikus-protestáns, paraszt-nemes, dunántúli-tiszántúli, Királyhágón innen és azon túli magyarságot a legnagyobb nehézségek közt is harcképességben 8 évig össze tudta fogni. A szabadságharc elindításával pedig megmentette a magyar fajt úgyszólván a teljes kiirtástól. A nagymajtényi fegyverletétel után Rákóczi hadainak kurucai szétszéledtek az egész világon. Akinek volt hová menni, az hazament, míg a többinek egy része erdőbe, pusztába, nádasba húzódott meg, a másik része pedig különböző országokba bujdosott. Azokat, akik a fejedelemhez ragaszkodtak, Rákóczi a lengyelországi birtokaira felvett kölcsönökből tartotta el, míg a kölcsönök kimerültek és a birtokok zálogban maradtak. Rákóczi Lengyelországban először Strijbe ment, majd onnan Danzigba költözött. A bécsi kormány óriási díjat tűzött ki Rákóczi fejére. Danzigban meg akarta várni az utrechti béketárgyalást, de Bécs nyomására a lengyel király nem vállalta tovább a védelmét, a városi tanács pedig már hajlandóságot mutatott a kiszolgáltatására. 1712. év elején Rákóczi Danzigból a St. George nevű hajón Hull angol kikötőbe érkezett, ahol a város polgármestere mint a szabadság dicső hősét, latin nyelven üdvözölte. Hullból az angol kormány által rendelkezésére bocsátott hajón Franciaországba utazott. Párizsba érve, XIV. Lajos Versaillesben fejedelmeket megillető szertartásokkal fogadta. Előzetes egyezség alapján XIV. Lajos Rákóczi kíséretének eltartására appanázst adott. Az utrechti békéig Versaillesben élt, de mivel a békeszerződésben Magyarország ügyének rendezése az Ígéret ellenére kimaradt, lemondott az appanázsról és visszavonult a francia udvartól. Mikor 1714-ben a rastatti békeértekezleten sem került a magyar ügy megtárgyalásra, Párizst elhagyva, a grosboisi kolostorba költözött. XIV. Lajos halála után 1715-ben a leghűségesebb híveivel és személyzetével Törökországba ment. III. Ahmed szultán Rákóczit nagyon megbecsülte, vendégként tartotta kíséretével együtt és a Márvány-tenger partján egész utcasorokat bocsátott a rendelkezésükre. A kuruc idők hatása úgy a magyar zenére, mint az irodalomra rányomta bélyegét. Bár Rákóczi szabadságharca nem úgy végződött, miként a fejedelem célul kitűzte, de mégsem volt eredmény nélkül, mert utána a magyar népnek a felkelés előtti sanyargatása és kegyetlen irtása megszűnt. II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek rodostói bujdosása helyén, 59 éves korában, 1735. április 8-án, nagypénteken szállt el a nemes lelke. Rákóczi nem halt meg részünkre, mert a felszabadult lelke él és úgy a mai idők bujdosó magyarjainak, mint a megszállt ősi honunkban szenvedőknek mindvégig a Nagyságos Fejedelem az eszményképe és az örökké fénylő, tündöklő vezére. Dicső emlékezete sohasem halványul el! A hálás kurucok utódai a hamvait az édesanyja Zrínyi Ilona, a mostohaapja Thököly Imre és Bercsényi Miklós hamvaival együtt 1906-ban hazahozatták Magyarországra és mély meghatódottsággal, nagy pompával helyezte el a nemzet a kassai dómba. Ezen megemlékezés a Nagyságos Fejedelem halálának 250. éves évfordulóján kívánja a magyarság hódolatteljes háláját leróni. FORRÁSMUNKÁK Padányi Viktor: “Rákóczi”. — Melbourne, 1961. G. M. Trevelyan: “England Under Queen Anne”. — Longmans, Green and Co., 1932. London. Barátosi-Balogh Benedek: “Magyar nemzet igaz története.” — Budapest, 1937.
