Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-03-01 / 3. szám
XXIV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM - 1985. MÁRCIUS Ára: 1.00 USA dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) ttITTVAKVfcí A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA ■■HHi Üt a Yaltai Egyezmény megszüntetéséhez! Molnár Lajosnak, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom képviselőjének sajtónyilatkozata a “Renounce Yalta Committee” Clevelandban megtartott sajtókonferenciáján Molnár Lajos a H.Sz.M. Külpolitikai Osztályának vezetője helyzetet, hogy ezzel megszüntesse a Szovjetunió bizonytalansági érzéseit, ezzel azonban elmélyítvén és állandósítván azt az állapotot, amely Európa kettéosztását eredményezte. A tinta még nem is volt megszáradva a Helsinki Szerződésen, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szerződés néven ismerünk, amikor Helmuth Sonnenfeldt, aki Henry Kissinger hivatalos szóvívőjeként és az Egyesült Államok Kormányhivatala tanácsadójaként volt ismert, 1975 de(Folytatás a 2. oldalon) Dr. Szentmiklósy Éles Géza: Történelmi igényeink érvényesítése Európa történelmében 1945. február 11. a legnagyobb vereség és becstelenség napja volt. Ez volt ugyanis az a nap, amikor az európai demokráciák vezetői lezárták a Yaltai Egyezmény elnevezésű szerződést, egyúttal hozzájárulván Európa felosztásához. Ennek eredménye képpen a Szovjetunió határainak kiterjedése felülmúlja mindazt, amit a cári Oroszország valaha is elért Európában. És ma, negyven évvel később, a menekült kelet-európaiak milliói tiltakoznak ezen szerződés jogossága ellen és 130 millió érintett kelet-európai sorsa miatt. Az általuk feltett kérdés lényege az, hogy vajon a Yaltában hozott határozat valójában illegális egyezményt hozott létre, lévén, hogy az alapvetően elismert nemzetközi törvényeket sérti a szerződés létrehozása, ami szerint egyetlen államot sem lehet a saját beleegyezése nélkül megfosztani jogai gyakorlásától, egy más állam által. Visszatekintve a Yaltai Egyezményre megállapíthatjuk, hogy olyan diplomáciára van szükségünk, melyet a történelmi tapasztalat, tények ismerete és a tevékeny képzelőerő jellemez. A minimális követelmény: nem elfelejteni, hogy Európa két részre, két hatalmi-, befolyás-övezetre van osztva és hogy ezen fejlemények következtében az európai népesség millió szorultak menekültekként Európán kívülre. A múltban az Atlanti Közösség érdeke az volt, hogy megőrizzék a status quo-t, ezáltal megmenekülvén a nukleáris háború veszélyétől. Ezt a gyakorlatot Kelet-Európa népei megvetéssel és felháborodással szemlélték. A Nyugat minden próbálkozása, hogy európai biztonsági szerződéseket hozzon létre, mint kísérletek betiltása, vagy fegyverkezés befagyasztása, fegy-Tóth István egyetemi hallgató verkor'átozás, hiábavaló erőlködésnek bizonyult, mivel hiányzik belőlük a legalapvetőbb összetevő, egy szabad Európa megteremtésének alapjaira való törekvés. Az európai biztonság felé vezető út első állomása ezért a Yaltai Egyezmény megszüntetése, felmondása, valamint annak vadhajtása, a Helsinki Szerződés megszüntetése kell legyen, melyet a szovjet vezetőség arra használ, hogy fenntartsa uralmát Kelet-Európa felett. Csak akkor lehet komoly fegyvercsökkentési és biztonsági tárgyalásokat kezdeni, ha ezt az alapvető feltételt végre teljesítik. A jelenlegi NATO és a Varsói Egyezmény Európát két ellenséges és szembenálló táborra osztotta, amely mögött egy-egy ellenséges nagyhatalom áll. Mindez azért, mert mi ma is, folytonosan a Yalta által okozott dilemmával állunk szemben. A Szovjetunió legfőbb célja mindennemű biztonsági szerződés tárgyalásakor ugyanis az, hogy az által állandósítsa az európai status quo-t és ezzel tartósítsa, meghosszabbítsa uralmát a már meghódított kelet-európai területek felett. Ezért a biztonsági szerződések nem fogják helyettesíteni, felváltani a meglévő katonai erőviszonyokat, de nem fogják biztosítani a valódi béke feltételeit sem. 1975-ben Helsinkiben a Nyugat azért volt hajlandó elfogadni és megerősíteni a fenn álló katonai-politikai A francia forradalom népfelség eszméjének egyik következménye a nacionalizmus, felébresztette a romantikus nemzetállam alkotásának ellenállhatatlan vágyát, mely az utolsó másfél évszázad alatt gyökeresen megváltoztatta Európa térképét. Ez a gazdasági, történelmi és geopolitikai tényeket nélkülöző valóságtól elszakadt eszmeáramlat beleálmodta és igen sokszor belehamisította a múlt hazug misztikumát jelen politikai törekvéseinek megvalósítása érdekében. Az egyes kisebb középeurópai népek történelmi múltját és szerepét nem ismerő Nyugat játékszernek bizonyult azok propagandistáinak kezében. így jöttek létre az 1920-as trianoni és az 1946-os párizsi békediktátumok, melyek nemcsak minket magyarokat sújtottak, hanem felborították Európa, sőt mi több, az ázsiai bolsevista despotizmus Európa szívébe történt benyomulásával a világ politikai egyensúlyát is. Talán a három nagyobb országrablás legkevésbé ismert része az utóbbi évtizedekben tótokból szlovákokká vált nép történelmi szerepe a Felvidéken. Erre vet élénk fényt dr. Püspöki Nagy Péter, pozsonyi történelemtudós, történelmi dokumentumokra és kultúrális antropológiai adatokra támaszkodó szemlélete, mely szerint az a történelmi hiedelem, hogy Árpád fejedelem a honfoglalás idején a Felvidéken tótokat talált és a Felvidék lakói tótok voltak helytelen, mert szorgos kutatással felfedezett bizonyítékokból és kortársak adataiból kiderül, hogy a szlovákok beszivárgása a Kárpát-medencébe nem tehető az avar birodalom felbomlása előtti időre, hanem a felbomlás körüli időszakra, így az a 803—805-ös években indult meg. Ez azt jelenti, hogy a Felvidék nyugati területére ebben az időben a cseh jellegű szlávok kisebb csoportja vándorolt be, a dunántúli vidékre pedig — és erre is konkrét feljegyzésünk van 871- ből a salzburgi érsektől —, a déli szlávok kezdenek bevonulni, mijután kis Pipin megverte az avarokat. így tehát ez a történelmi kútfők szempontjából megbízható adat. A régészeti eredmények ugyanezt támasztják alá annak ellenére, hogy a szlovák történelmi irodalomban e tárgyban még igen nagy a hallgatás, ugyanis a hamvasztásos szláv halottak élesen elkülönülnek a csontvázas avar halottaktól és arányszámu 2%, a 98%hoz az avarok javára. Végsőfokon a szlovák régészeti adatok ezeket a tényeket támasztják alá, annak ellenére, hogy ők még a felismerésig nem jutottak el. Továbbá Szvatopluk országát a “hagyományos” történetírás Brünn és Nyitra térségére helyezi, ma azonban egy húszéves kutatás eredményeképpen és a kortársak földrajzi leírása nyomán bizonyossá vált, hogy Nagy-Morávia földrajzi fekvése, mint a frank birodalom vazallus fejedelemsége, a mai Belgrad, Vaskapu és Szirmium (Szerémség) térségében terült el. Nagy-Morávia lakói nem szlovákok voltak, hanem szerb jellegű vagy bolgár jellegű szlávok. A szlovák nép kialakulása szintén ellentmondó. A hivatalos felfogás szerint ők az északon vélt Nagy- Morávia utódai, de a történelmi források szerint úgy bontakozik ki a szlovákság kialakulása, hogy az a szláv konglomerátum, mely a Felvidékre a különböző történelmi időkben beszivárog, jelentősen felerősödik Mátyás király halála után a balkáni vidékről a török elől menekülő tótsággal és horvátsággal. Ezek letelepedve a Felvidék különböző részein, egységes néppé olvadnak és ráébrednek a maguk különállóságuk tudatára. Ez a nép lett a szlovák nép. Azt kell tudatosítanunk, hogy a szlovák nép egyik komponense Szavónia, a régi Tótország népessége, mely a régi magyar királyok címei közt is mint ilyen szerepel, de a szlovákság nem azonos sem a csehekkel, sem a tótokkal, sem más szlávokkal, hanem azokból kialakult új népről van szó. Ez az igazság abból a misztikumból, mely szerint Árpád fedejelem tótokat talált volna a Felvidéken és azok lettek volna a Felvidék őslakói. De a tót atyafiak nem állnak egyedül a történelemhamisítás terén. Szorosan felzárkóznak mögéjük a csehek, akikről Padányi Viktor a “Nagy tragédia” című munkája első részének 139. és 140. oldalán a következőket írja: “A múlt század elején a csehországi Königinhof templomának tornyában ‘felfedeztek’egy ősrégi kéziratot, amely egy ősi cseh naiv-eposz kézirata volt. A felfedezés és az eposz maga is nagy izgalmat keltett a kor irodalmi világában, maga Goethe— abban az időben (Folytatás a 2. oldalon)
