Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-02-01 / 2. szám
12. oldal «IfTVAKÖkT 1985. február Örmény katolikus magyarok Erdélyben--------------------------------- ERDÉLYI GERGELY-----------------------------------Az erdélyi önálló magyar fejedelemség területére egy nagyobb örmény betelepülés történt, mégpedig 1668-ban, mintegy 50 család 500 lélekkel Csik- Szépvízre, 1669-ben 150 család 1500 fővel Gyergyó-Szentmiklósra és 1672- ben 100 család ezres létszámmal Beszterce városába. Őseik a bagratida örmény királyságból menekültek el 1064-ben, amikor azt a szeldzsuk-törökök elfoglalták és feldúlták. Meg-megszakított vándorútjuk során a moldvai oláh fejedelemség helységeiben telepedtek meg és innét menekültek a lengyel-török háború pusztításai miatt Erdélybe. Vallásilag a nemzeti jellegű, független örmény ortodox egyházhoz tartoztak. A katolikus egyházba való visszatérésükre a közülük származó Verzár Oxendiusz misszionáriust küldte 1684- ben hozzájuk Róma. Erdélyben az ortodox egyházak nem tartoztak a törvényesen elismert vallások közé, ezért Verzár inkább gazdasági, mint vallási érvekkel iparkodott áttérésre bírni nemzettestvéreit. A katolikus vallástól az örmény tér el a legkevésbé a keleti egyházak közül. Templomaikban nincs ikonosztáz, azaz szentképfal. Hitbeli eltérésük: a szentháromság csak az Atyától származik, nincsen tisztítótűz. Szertartási különbség: fülbegyónás helyett nyilvános gyónást végeznek, két szín alatt áldoznak. A pap kereszteléskor bérmál. Az örmény keleti vallás — a luszávorcságán — nemzeti vallás, kizárólag az örmények vallása, akik ezért úgy ragaszkodnak hozzá, mint nemzetiségükhöz. Öt éven át kellett őket győzködnie Verzárnak, amíg minden papjuk Lembergben letette a hűségesküt a pápai nuncius és az örmény katolikus érsek előtt, azzal a feltétellel, hogy szertartásaikat változtatás nélkül végezhetik örmény nyelven. Verzárt 1690-ben Lembergben felszentelték apostoli kormányzóvá és c. püspökké. Székhelye Besztercén volt, a Székelyföldön egy főesperes helyettesítette. 1715-ben történt halála után került betöltésre Erdélyben a katolikus püspöki szék. Az 1712-ben Besztercéről Szamosújvárra átelepült örmény katolikusok egyházi fejévé, azok plébánosát szentelték fel apostoli kormányzónak. Ezen tisztség 1760-ban szűnt meg. Kiváltságos mezőváros rangra emelték Szamosújvárt 1726-ban Örményváros néven, Ebesfalvát pedig az Árpádházi Szent Erzsébetről elnevezve Erzsébetváros néven 1738-ban. Ebesfalvát 1689-ben kezdték építeni a Gyergyóból odatelepült örmények. Mindkét város 1791-ben megkapta a szabad királyi város rangját is. 1740-ben az erdélyi római katolikus egyházmegyét átszervezték. A mindenkori szamosújvári és erzsébetvárosi örmény katolikus plébános egyszemélyben kerületi rk. főesperes lett, a csikszépvízi és gyergyószentmiklósi örmény kát. plébánosokat pedig a latin szertartású rk. espereseknek rendelték alá, ami az örmény szertartás ellatinosodására kezdett vezetni. Megakadályozására az erdélyi rk. püspök Kabdebó János erzsébetvárosi örm. kát. plébánossal elkészíttetett. A gazdaságilag erősödő örmény telepek a 18. század derekán közadakozásból felépítették nagy és díszes kőtemplomaikat. A század végén pedig a velencei örmény mechithárista szerzetesek építettek Erzsébetvároson templomot és rendházat. Szamosújvárt azonban már 1723-ban Simái Salamon kereskedő saját költségén építtetett templomot. Már letelepedésük kezdeti időszakában építtettek örmény kát. fiú és leány iskolákat, a 19. század elején Erzsébetvároson és Szamosújvárt örmény kát. gimnáziumot is. Gazdag és vallásos egyének szociális jellegű egyházi létesítményeket építettek. így Szamosújvárt 1803-ban Karátsonyi Emánuel az elöregedett szegényeknek kórházat és szeretetházat. Verzár Mária, Lukácsi Kristóf és Czetz Gergely “Világosító Szent Gergely” fiúárvaházát, Kovrig Tivadar leányárvaházat. Több örmény plébánost tüntettek ki tb. kanonoki ranggal. Karácsonyi János történetírót c. püspökké szentelték fel. A bécsi mechithárista rend főapátja volt c. érseki ranggal Esztegár J. Vártán (1884), Govrik J. Gergely (1909), a jelenlegi főapát Mányó J. Gegely is erdélyi születésű. A velencei mechitháristáknak a Gyergyóban született Ákontz-Kövér István volt az első érseki rangú főapátjuk (1800). Kezdetben idegenekként kezelték Erdélyben az örményeket, kivéve azt az 50 családot, melyeket magyar nemesi címerrel tüntettek ki. Az 1791. évi erdélyi országgyűlés végre honfiúsította őket, befogadta a magyar nemzetbe. Ez időtől kezdtek az örmények szétvándorolni Erdélyben. Az örmény teleptől, egyháztól történt elszakadásuk megindította elmagyarosodásukat, ami felgyorsulva folytatódott az Osztrák—Magyar Monarchia megalakulása, 1868 után. Annyira, hogy a századforduló Magyarországán már kevesen vallották magukat magyar—örménynek, többségük örmény katolikus magyarnak, simán magyarnak, mert érzéseikben, gondolkodásukban teljesen azzá váltak. Örmény őseikre csupán keleties vonású barna arcszínük emlékeztetett. A párizsi békekonferencia, majd a trianoni békeszerződés elszakította Erdélyt Magyarországtól, Romániához csatolta. A magyar értelmiségiek tízezrei menekültek 1920-ban Erdélyből a megcsonkított Magyarországba, köztük ezernyi örmény származású is. Az otthonmaradottakat első csapásként a román földreform sújtotta. A földhözjuttatás Erdélyben a magyar birtokosok földjeinek román tulajdonba adását jelentette. Mértékére jellemző, hogy a szamosújvári örmény kát. fiúárvaház birtokából meghagytak 160 holdat, elvettek 1070 holdat. Új nemzetiségi törvényt is hoztak Romániában, amelyik a zsidó vallásúakat a nemzetiség közé sorolta. Ennek mintájára az erdélyi örmény katolikusokat is az örmény nemzetiségűek közé kívánták számítani. Románia ugyanis nagy létszámot fogadott be a törökországi deportált örmények életben maradottaiból.Po////Áű/ ügynökök járták az erdélyi örmény kát. plébániákat, gazdasági előnyök ígérgetésével akarták rávenni a híveket arra, hogy örményeknek vallják magukat. Az örmény katolikusok kongresszusa ezt visszautasította és válaszként az örmény kát. elemi iskolákban megszüntette az örmény nyelv tanítását, amit addig a szentmise és a szertartások megértése végett tartottak fenn. A Marosvásárhelyt lakó 57 örmény kát. család pedig kérvénnyel fordult az erdélyi püspökhöz, engedélyezze a latin szertartásra való átiratkozásukat. Ezen mozgalmakat Szászné Szappanos Gabriella dolgozta fel az Árva Unka című regényében Erdély egy részének visszatérése után. 1944-ben a megszálló orosz és román csapatok elől ismét igen sokan menekültek el Erdélyből. A megmaradtakra a kommunista uralom hozott szomorú változásokat. Elvették az egyháztól valamennyi szociális intézményét, iskoláit, minden ingatlan vagyonát. A szamosújvári templom körül még a kerítést is lebontották és sétateret csináltak a templomkertből. Majd minden örmény katolikus házán szoborfülke volt, benne egy szent szobrával. Egyetlen éjszaka rendőri segédlettel ledöntötték és ismeretlen helyre szállították az összes szobrot. Csak a plébánia épületén levőt hagyták meg. Elvitték és különböző intézményekben szétszórták a szamosújvári Örmény Múzeum több ezernyi tárgyi emlékét, régi kéziratait, evangéliumi kódexeit, még az ősi örmény miseruhákat is elhurcolták. Rubens oltárképét “Krisztus levétele a keresztről” a kolozsvári szépművészeti múzeumba szállították, de ott mindenki elől elzárva, a pincében tartják. Megszűnt az örmény szertartásra történő pappászentelés lehetősége. A lembergi örmény kát. érsekséget a szovjet hatalom megszüntette, mert semmilyen katolikus vallás gyakorlását nem engedélyezi. A Bécsben történő szenteléshez pedig a román rendőrség nem ad útlevelet. Az örmény szertartású papok sorsa azonos a latin (magyar) szertartásúakéval. Gergelyffy plébános nem teljesítette a reá rótt termény és állatbeszolgáltatást — mert nem volt sem földje, sem állata —, ezért 3 évig internáló táborban tartották, ahol a görög katolikus KEDVES OLVASÓNK! Szíves figyelmébe kívánjuk ajánlani a SZITTYAKÜRT c. lapunkat. — Kérjük, szíveskedjék előfizetni lapunkra — mely csupán .....15 dollár..... — s ezzel támogatni a magyar nemzeti emigráció egyik legmagyarabb havilapját a Szittyakürtöt és a negyedévenként megjelenő FIGHTER című angolnyelvű lapunkat. Magyar testvéri szeretettel: a Szittyakürt kiadóhivatala. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. BOX 35245, PURITAS STATION CLEVELAND, OHIO 44135, U.S.A. Kérjük a szelvényt nyomtatott betűvel kitölteni. Kérem a SZITTYÁKÉRT c. lapot. Mellékelten küldök.....................dollárt a lap egyévi előfizetésére. (Külföldi előfizetést kérjük US dollárban befizetni.) Név: .................................................................................................................... Házszám, utca (P. O. Box): ............................................................................ Város, állam: .................................................................................................... Zip Code:........................................ püspök úrral tisztította az árnyékszékeket. A Szent Erzsébetről elnevezett, valamikor több ezer örmény katolikus által lakott városka utcáin ma csak román és cigány beszédet hallani, a mechitháristák rendházában pedig a rendőrkapitányság székel. Az első magyar armenologus, aki az örmény krónikáknak az ősmagyarokra vonatkozó részeit összegyűjtötte, feldolgozta és saját költségén kinyomatta: Lukácsi Kristóf plébános koporsója ma az ortodox románok által elvett árvaházi kápolna kriptájában nyugszik, de ki tudja, hogy nyugszik Lukácsi? * * * * Az örmény katolikus egyház helyzete ma a következő: Szamosújvár: 300 örmény katolikus, 2 templom, 1 pap; Erzsébetváros: 40 örmény katolikus, 2 templom, 2 pap; Csíkszépvíz: 30 örmény katolikus, 1 templom, 1959 óta nincs pap; Gyergyószentmiklós: 400 örmény katolikus, 1 templom, 1976 óta nincs pap; Csernovitz: 50 örmény katolikus, 1 templom, 1973 óta nincs pap. A hívek létszámcsökkenésének egyik oka a román kormány azon politikája, hogy a magyarok részére románlakta helységekben biztosít állást. A szamosújvári és az erzsébetvárosi székesegyháznak is beillő örmény plébánia templomot a betiltott görög katolikus vallás hívei látogatják és tartják fenn. Szerkesztői üzenetek Lapunk 1984 november—decemberi számában a 14. oldalon "Egy elkent hősi halott emléktábla” címen vitéz Pályi György cikket írt. A cikkel kapcsolatban Torontóból (Kanada) vitéz Ormay Józseftől egy hosszú levél és számos dokumentum érkezett szerkesztőségünkhöz. Őszintén szólva könynyezve olvastam végig Ormay József levelét, áttanulmányozva a mellékelt dokumentumokat, úgy érzem, hogy a fenti cikk közlésével lapunk egy egyoldalú személyeskedésnek, vagy pedig egy fegyvernemi sovinizmusnak lett áldozata. Ezért most itt, nyilvánosan bocsánatot kérünk vitéz Ormay Józseftől a fenti cikk megjelentetéséért. Nagyon sajnáljuk, dr Strébely Zoltán cikkét nem tudjuk közölni, mert a cikk írójától a Szent László Hadosztály harcaival kapcsolatban (Magyar Szárnyak, XIII. évf. 13. sz. 63—65. o.) egy teljesen más “értékű" kézirat van birtokunkban. Vitéz Ormay József és az olvasók szíves elnézését kéri Major Tibor MlttVAKÖfcT Megjelenik havonta Publ. Monthly — ■Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $15.00 — egyes szám ára $1.00 — Légiposta előfizetés: Egy évre $25.00 A csekket kérjük "Szittyakürt'’ névre kiállítani. * A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
