Szittyakürt, 1984 (23. évfolyam, 2-2. szám)
1984-02-01 / 2. szám
1984.február ÍZITTVAKÖfcT 5. oldal SZEDERJESI KAROLY: LÁSSUNK TISZTÁN . . . Nézzük meg most a magyar “szerzeményeket”: Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén. Minerva-Kossuth kiadó, 1982. (Interjúk egy sorozatban.) A “mozgékony” szerző a II. VH-vég magyar és esetleg más nemzetiségű szereplőivel (Veesenmeyer, Sir Frank Roberts v. moszkvai, majd bonni követ. Mgr. Verolino, Angelo Rótta volt budapesti pápai nuncius titkára) “beszélgetett", illetve hangfelvételt készített velük. Ezeket az interjúkat és a megkérdezettek akkori, esetleg mostani fényképeit tartalmazza ez a kötet. Sajnos a “szerzőt” származása és politikai beállítottsága, amiből otthon él, meggátolják reális és objektív kép kialakításában. Ennek dacára és ezt tudva, tanulságos olvasmány a szembenálló személyek, elvek, illetve a politikai, meg eszmei zűrzavar máig tartó kátyújának tanúbizonysága. Bokor, mint amerikai kollégái, az agresszív, vagyis tenyérbe- és fülbemászó rádió-tévé tudósító természetesen célzatos, tendenciózus. Megmagyarázza erőszakkal, hogy mit, hogy kell (vagy szabad?) érteni. Az egyik irányzata, bizonyitani a mai magyarországi uralkodó rendszer, illetve a felszabadulás történelmi szükségszerűségét. A másik speciális célja, az angol történetíró Macartney: “Október 15 — A modern Magyarország története” c. művének kompromittáiása, az illusztris tudós szavahihetőségének kétségbevonása, személyének diszkreditálása. Az első irányzat védelmét egy, a Rákosi-éra alatt börtönt járt derék székely ember, volt országgyűlési képviselő és volt kultusz-államtitkár Mester Miklós szájába teszi: a másikat az idős Aggteleky Béla szkv. altábornagy az 1944 októberi események “szenvedő hőse", akinek krónikus sértődöttsége nem nagyon tárgyilagos nyilatkozatban rögzítődik, sem az azóta eltávozott magyarbarát angol történetíró Elmer C. Macartney, sem az azóta mártírhalált szenvedett Hindy tábornokkal szemben. A két utóbbi ugyanis fiatalabb koruk óta barátok voltak és fentemlített könyvét Hindy emlékének dedikálta, aki mint tudjuk, Budapest védője, főparancsnoka volt a bolsevisták ostromával szemben, 1944—45-ben. Innét tehát a nagy ellenérzés, így kerül a kátéba szegény öreg Aggteleky, mert Bokor elvtárs két legyet akar ütni egy csapásra. Történésznek igazat, vagy semmit . . . Vannak még nagy történetíróink az emigrációban, például Baráth Tibor, V^jay Szabolcs, Bozzay Tamás, Ferdinandy Mihály, csak hogy egy párat említsek. És otthon is például Dümmerth Dezső, László Gyula Makkai László, Győrffy György, bár utóbbi kettő talán túlteljesítik a politikai normát, de kitűnő szaktudósok és lehet valami mentségük, amit nem ismerünk. Azonban semmi mentsége nincs azoknak a szabadföldön élő “amatőr” történészeknek, akik elferdítik a valóságot, méghozzá világnyelven, abból is a legnagyobbon — angolul. Egy Endrey Antal nevűről van szó, akinek életrajzi adatait nem ismerem. Előbb a Szent Koronáról írt, majd “Hungarian History” néven (Melbourne, Hungarian Institute Kiadó, 1982, 395 oldal) végigpásztázza egész mozgalmas történelmünket napjainkig. Nem célom a hajdankori eseményekkel kapcsolatos tévedéseivel foglalkozni. Azonban napjaink történetében (melyben feltehetően elég sok kortárs és szemtanú él még velünk együtt), olyan botlásokat találunk, melyeket már nem tévedésnek, hanem célzatos ferdítésnek kell minősítenünk. Például a “Volksbund”, a népi németek szövetsége nem Gömbös alatt lett törvényesítve (mint ahogy E. állítja), hanem halála után következő második kormány, vagyis gróf Teleki Pál miniszterelnöksége alatt, a II. bécsi döntés következményeként, (lásd: E.c. Macartney művét angolul!) Az ügy tragikomikus vonatkozása ugyanis az, hogy revíziót joggal követelő és váró Magyarországnak nem volt “nemzetiségi törvénye”. Viszont a két fajmagyar országgyűlési képviselőt, akik erre javaslatot nyújtottak be, Hubay Kálmánt és dr. Vágó Pált a miniszterelnök Teleki Pál nagy műfelháborodást gerjesztve a kormánysajtóban, meg az országban, mentelmi bizottság elé állította, ahol maga is megjelent (amire alkotmányos, törvényes joga nem volt) és megfosztotta a képviselőségétől mindkettőt, viszont helyet adott a Volksbund megalakulásának és “törvényes” működésének, amit Gömbös soha nem engedett meg. Más: A berlini kongresszus gr. Andrássy Gyula és Bismarck kancellár együttes nagy sikere volt, de a szerző úgylátszik nem tudja az évszámot? Nem baj, hisz ez “csak világtörténelem”. A baj azonban az, hogy saját dolgainkban is ilyen pongyola. íme: “Regent Horthy, who had an utter dislike for Szálas! “dismissed Darányi in May, 1938”. Eltekintve attól, hogy nem nagy államférfiúi erény, ha valaki az ország dolgában személyes rokonszenv, vagy ellenszenv alapján dönt, Darányi lemondása épp úgy, mint később szegény Bárdossyé, részben társadalmi-, gazdasági- és földreform tervei miatt történt, részben pedig kezdeti rossz németországi sajtója miatt. Csak bukása után jöttek rá a németek, hogy tévedtek és akkor olyan tekintélyre tett szert Hitlernél, hogy a Felvidék visszacsatolását az általa javasolt etnikai vonal alapján döntötte el a Führer, Darányi személyes látogatása után A Szálasi-kérdés csak ürügy volt a csáklyásóknak, egyik legbecsületesebb kormányelnökünk letörésére, mivel Darányi a belpolitikai kibontakozás kérdésében is egyenes álláspontot képviselt és a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének helyet akart biztosítani a Parlamentben. Hogy Endrey Szlovákiáról, mint “a German puppet” beszél, az se illik magyar “történész” szájába: így nyilatkozhat Benes, vagy Eden, de nem az, aki a magyar sorskérdésekkel lelke szerint foglalkozik. Az I. világháború utáni politikánknak meg volt a lehetősége, hogy az ezeréves közös hazát helyreállítsa szlovák testvéreinkkel. Nem részletezzük, csak annyit, hogy mihelyt választhattak, nem Csehszlovákiát, hanem az önálló kis Szlovákiát választották, német védnökséggel. Báb vagy nem báb, vigyázzunk a szavakra. Nem kívánhatja még Endrey sem, hogy Szlovákia üzenjen hadat annak a Németországnak, amelyet az Angol-USA-Szovjet koalíció csak hatéves háborúban, Európa tönkretétele és Közép-Európa négyévtizedes orosz megszállása árán tudott leverni. Menjünk már! Elhallgatja azt is Endrey, hogy voltak országok ugyan Európa perifériáján, de éppen azért még erősebb “szövetséges” nyomásnak kitéve, amelyek nem léptek be a II. világháborúba egyáltalán, mint Portugália, Spanyolország, Svédország vagy csak a végén, amikor már nem számított, mint a török hadüzenet. De hasonló félrevezető megállapítás, vagy inszinuálás, hogy a román árulás után “Hitler’s troops quickly moved into South Transylvania”, mert a II. és III. Magy. Kir. Hadseregek (és azok is hosszas várakozás után) lépték át Dél-Erdély egyáltalán nem történelmi, csak szükséghatárait, hogy a délkeleti Kárpátok átjáróit elfoglalva, német segítséggel megvécfjük hazánkat a bolseviki elözönléstől és egyben egész Európát. Mit kell emiatt szégyenkezni, kertelgetni Endrey uram? De a teteje most következik e “történetírásnak”! Könyve 360. oldalán 1944. október 15-e leírását olvassuk, szabadon elővezetve úgy, mintha Budapesten írták volna a mai napon. “Germany appointed Szálasi” stb. Horthy lemondásának dióhéjban való előadása teljesen hamis. Az események magyar irodalma tisztán áll ma minden érdeklődő előtt. Mondhatnám közismert. Ez annál is súlyosabb Endrey részéről, mivel Macartney “October 15: History of Modern Hungary”, a két háború közötti korszakot (okmányok és személyes inteijúk alapján) a legtárgyilagosabban dolgozta fel angolnyelvű könyvének két kötetében. Miért kell tehát azt írni, mint Endrey teszi az idézett oldalon: “The First Hungarian Army complied with the Regent’s orders and promptly marched into captivity”. Az I. Magyar Hadsereg engedelmeskedett a Kormányzó parancsának és azonnal fogságba vonult”. Ez a hazugság, amit nemcsak a fentemlített angol történész, de még az otthoni vonalas haditörténetírók is cáfolnak, valamint a D. Veress Lajos által szerkesztett háromkötetes, emigrációban kiadott “Magyarország honvédelme, 1920—1945” idevágó fejezete. A valóság az, hogy Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, hadseregparancsnok néhányadmagával szökött át az oroszokhoz és a hadserege nem követte. Ezt Endrey éppen úgy tudja, mint én vagy más magyar, s amikor Torontóban szemére vetették ezt, akkor is balgán azt mondotta, hogy mentek vele mások (?) is. Tudja Endrey, hogy hány emberből áll egy hadsereg? Nyilván nem, mert a 361. oldalon, a debreceni kormány kinevezésével kapcsolatban azt mondja: “This was headed by Gen. Béla Miklós, former commander of the First Army, which had surrendered two months previously”. A kormány feje Miklós Béla tbk., az I, Hsg. volt parancsnoka, amely két hónappal előbb megadta magát”, stb.) Miután ezt még a magyarországi hajlítható párttollnokok sem állítják, hogy a főparancsnok és VKF-jén kívül valamilyen egység, vagy seregtest követte volna e főtiszteket, vállalkozásuk kudarcba fulladt és nincs szükség arra, hogy egy tudományos igényű, angol nyelvű “történelemben” a valóságot meghamisítsuk, megszépítsük, vagy megkozmetikázzuk. Ilyen eljárással lesüllyedünk a balkáni “történetírók" hamis mítoszgyártóinak a szintjére. Miért hát e tudatos ferdítés? Nagy diplomáciai fogás akar lenni, hogy most negyven év után hátulról-mellbe befaroljunk a győztesek táborába? A történelemtudomány a valóban megtörtént eseményeket taglalja. Viszont “a történetírónak”, — mint David Irving jelenkorunk kitűnő és tárgyilagos vizsgálója, ironikusan izédi — “megadatott az a tehetség, amit még az istenek sem bírnak, hogy a megtörténteket megváltoztassák.” Úgy látszik, hogy Mr. Endrey komolyan veszi ezt a mottót, és így én felmentve érzem magam a könyvvel és írójával való további foglalkozás alól. A felsorolt hamisítások kétségbe vonják a munka értékét. Elmondhatom az öreg Tisza Kálmánnal, hogy legalább magyarul írta volna, akkor nem kapna nagyobb nyilvánosságot. A Melbourni Magyar Intézet jobban tette volna ügyünk szolgálatában az angol nyelvterületen, ha Macartney és D. Irwing mértéktartó oknyomozó történelmi műveit adja ki, mert az előbbiek egyáltalán nem kaphatók már és magyarul máig sincsenek nyelvünkre lefordítva. Helyettük százezreket költ a jóhiszemű, balek emigráns a fent bírált és hasonló “művekre". Csak egyet említek ezekből: “The ethnic history of Transylvania", “valami” Haraszti műve, tele angoltalansággal, sajtóhibákkal és Endreyhez hasonló “tévedésekkel”. Hadd röhögjenek a románok! Legyen már vége közel négyévtizedes nemzeti emigrációnkban a hamis vádaskodásnak, árulkodásnak, idegenek előtti denunciálásoknak, gerinctelen helyezkedésnek, kéz- és más csókrajárulásnak: jöjjön az igazságra alapozott oknyomozó történetírás és személet. (Folytatás lapunk márciusi számában) Megnyitásra készen az akroni Bocskai Ház Az akroni Magyar Református Egyház legújabb úttörő vállalkozása az egészséges öreg magyarok számára megépített Bocskai Ház teljesen készen van a beköltözésre. A következő két hét a bútorok megvásárlásával és beállításával telik el. Március 1-én az előre bejelentett menetrend szerint az első lakók beköltöznek a házba. Tekintettel arra, hogy az akroni Magyar Református Egyház az építkezésre nagyobb adományokat kapott, sikerült kikerülni a bankkölcsönt és a bekerülési feltételeket az öreg magyarok számára kedvezően módosítani. A bekerülési feltételek a következők: 1. Elfogadott egyéni jelentkezők személyenként $2000, elfogadott házastársak $3000 dollár adományt kell fizessenek az egyháznak. 2. Havidíj egyéneknek $650 havonta, házastársaknak ugyanabban a szobában $900 havonta. 3. A havidéban a reggeli, ebéd és vacsora, fűtés, világítás, takarítás, mosás benne foglaltatik. 4. Saját bútorok behozhatok, egyébként az egyház bebútorozza a szobákat. 5. A házban 24 órán át felügyelő tartózkodik. 6. Telefon költséget a lakók fizetik. 7. Orvost, orvosságot és minden más rendkívüli szolgáltatást a lakók fizetik. 8. Csak egészséges és 60 éven felüli személyeket fogadunk el. 9. Egyházunk ingyen autóról gondoskodik a lakók számára, ha istentiszteletre kívánnak menni templomukba. Az ingyen autó szolgálat hetente kétszer más személyes célokra is igény bevehető. 10. Jelentkezők a jelentkezési lapok kitöltése ideje szerint kerülnek elbírálásra és felvételre. Jelentkezési lapokat kérhetünk a következő címen: BOCSKAI HÁZ 2639 COPLEY ROAD, AKRON, OHIO 44321 vagy telefonálhatunk a következő telefonokon: (216) 666-9777, (216) 666-1313, (216) 666-4600.
