Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
1982. november «IttVAKÖftT 11. oldal ményt, hogy az adón helyzet csak ideiglenes. Az első világháború megadta a nagy lehetőséget. Bulgária 1915. október 14-én hadat üzent Szerbiának, s a központi hatalmak oldalán belépett a világháborúba. A három oldalról megtámadott Szerbia öszszeomlott, a központi hatalmak megszállása alá került. Szerbia és Montenegró macedón területeit Bulgária szállta meg. Sőt, a központi hatalmak nyomására még Törökország is átengedett egy határsávot. Ügy tűnt, a nemzeti célokat elérték. ban, bár ezek közül csak egy bizonyult tartósnak. Besszarábiának a Szovjetunióhoz való visszacsatolása általában vetette fel a román határok kérdését. A bolgár kormányzatnak közel három évtized után nyílt újból alkalma Dél-Dobrudzsa kérdésének felvetésére. 1940. szeptember 7-én kötötték meg azt a kétoldalú bolgár—román egyezményt, amely ezt a területet visszaadta Bulgáriának. A Jugoszlávia elleni támadás és az ország lerohanása után a megszálló hatalmak nagyarányú területi változtatásokat hajtot-Csakhogy Bulgária a vesztesek oldalán került ki a háborúból. Amit a háború során megszerzett Szerbiától és Montenegrótól, azt most vissza kellett szolgáltatnia az új jugoszláv államnak. Sőt, még az Égéi-tengerpartot is elvesztette a Törökországtól kapott sávval együtt, mert az Görögországnak jutott. Az 1919. november 27-én egy párizsi külvárosban, Neuillyben megkötött béke (kissé a magyar trianoni békére emlékeztetőén) újabb területi veszteségeket hozott. Ezzel a bolgár kormányzat számára is lehetővé tette, hogy a fasizálódás idején majd a területi veszteségeket és a szomszédokat okolja a belső gazdasági és politikai nehézségekért. A hivatalos propaganda azért lehetett hatásos, mert megint jogos vagy legalább is jogosnak érzett sérelmekre hivatkozott. Bulgária a két világháború között óhatatlanul a versailles-i békerendszerrel szembenálló imperialista hatalmak oldalára sodródott. Jugoszlávia egyébként északon és nyugaton az egykori Ausztria-Magyarország területének jókora részét is birtokába vehette a horvát és szlovén lakossággal együtt, ezért is volt hivatalos neve az első évtizedben Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága. A második világháború idején újabb változások következtek be a balkáni határoktak végre. A hitleri Németország visszavette azokat a szlovén területeket, amelyek 1918 előtt Ausztriához tartoztak, Magyarország visszakapta a Bácskát és a Muraközt, a dalmát tengerpart középső harmada pedig Olaszországnak jutott. Horvátország különvált Szerbiától, megkapta Boszniát és Hercegovinát. A bolgár csapatok pedig újra megszállták Macedóniát, sőt az Égeitengerparti sávot is, hiszen Jugoszláviával együtt Görögország is a fasiszta agresszió áldozata lett. Az olasz fegyverletétel után pedig az ún. önálló horvát állam az egész dalmát tengerpart birtokába jutott. Ezeket a változásokat persze csak az egyik hadviselő fél ismerte el, igy semmiféle nemzetközi jogi érvényességre nem jutottak. A második világháborút lezáró párizsi békék minden határmódosítást semmissé tettek a Dél-Dobrudzsában végrehajtott változtatás kivételével, illetve azzal a változással, hogy az Isztriái félsziget és Rijeka- Fiume Jugoszláviához került, Trieszt átmenetileg szabad város lett, majd Olaszországhoz csatolták. így alapvetően a háború előtti határok állottak vissza. NIEDERHAUSER EMIL (História, 1982.4-5. sz.) A TORONTÓI VILÁGKONGRESSZUS ERDÉLYI HATÁROZATA Mint ismeretes, a Szabadvilági Magyarok Harmadik Világkongresszusa szeptember 16 és 19 között folyt le Torontóban. Az ott megtárgyalásra került öt témakör közül a második Erdély és a Felvidék ügyével foglalkozott. A Kongresszus Erdélyi Munkabizottsága szeptember 17-én és 18-án tárgyalta Erdély és az erdélyi magyarság helyzetét. A megbeszélések során kialakult nézeteket a Munkabizottság egyhangú Határozati Javaslatban rögzítette le, melynek kidolgozásában az Amerikai Erdélyi Szövetség, Committee for Human Rights in Rumania, az Erdélyi Bizottság, az Erdélyi Világszövetség, a Kanadai Magyarok Szövetsége és a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége képviselői és számos más érdeklődő egyén vettek részt. A Világkongresszus az Erdélyi Munkabizottság Határozatát a szeptember 19-i teljes záró ülésén elfogadta. A Határozatot a bevezető indokolással együtt az alábbiakban szószerint közöljük: HATÁROZATI JAVASLAT A Szabadvilági Magyarok Harmadik Világkongresszusának Erdélyi Munkabizottsága szeptember 17 és 18-án megvitatta az elnyomott romániai magyarság helyzetét, Ceausescu regime magyarellenes intézkedéseit és a magyarság védelmében eddig tett és a jövőben teendő lépéseket. Arra való tekintettel, hogy: a) Erdély és más magyar területek Romániához történt csatolása nem oldotta meg az ottani kisebbségi kérdést, hanem ellenkezőleg, elmérgesítette azt, b) a trianoni (1920) és a párizsi (1947) békeszerződések Romániában a magyar őslakosságot kiszolgáltatták az uralkodó román nemzetnek anélkül, hogy a magyar nemzet emberi és nemzeti jogainak hatásos védelmet biztosítanának, c) a romániai magyarság a Ceausescu regime elnyomó magyar-politikája következtében kulturális és nemzeti pusztulásra van ítélve, d) és mert a Magyar Népköztársaság kormánya semmit sem tesz az elnyomott erdélyi és más romániai magyarság emberi és nemzeti jogainak védelmére, a Szabadvilági Magyarok Harmadik Világkongresszusa arra a következtetésre jutott, hogy: A) Románia uralma alatt a magyar őslakosság léte és fennmaradása továbbra is veszélyben van, B) mihelyt a történelmi lehetőség arra eljön, a Kárpát-medencében és a környező területeken olyan politikai és területi átrendezést kell kialakítani, amelyben magyarok, csehek, románok, szlovákok, németek, szerbek, horvátok, szlovének, rutének és egyéb ott élő népek egyenlő jogokkal rendelkezzenek, a nemzeti kultúrájuk zavartalan fejlesztésére, anyanyelvűk szabad használatára és nemzeti életük teljes kiélésére. Minthogy egy ilyen felvilágosult és minden nép érdekeit szemelőtt tartó, igazságos ujjárendezésnek a trianoni béke és a Román Szocialista Köztársaság kormányának elnyomó nemzetiségi politikája útjában állanak, a Szabadvilági Magyarok Harmadik Világkongresszusa a következő határozatot hozza: HATÁROZAT 1. A magyarságot igazságtalanul sújtó és az európai egyensúlyt végzetes következményekkel felborító trianoni béke súlyos tévedéseiről a felvilágosító tevékenységet a szellem fegyvereivel fokozott intenzitással folytatni kell. 2. Az erdélyi és más romániai magyarság emberi és nemzeti jogainak gyakorlati megvalósításáért folyó szellemi és politikai küzdelmet fokozott erővel folytatni kell a következő legfőbb célkitűzésekkel: a) Minden magyar tanuló, gyermek és ifjú, a kisdedóvótól az elemi és középfokú oktatáson át az egyetemekig és más főiskolákig, magyar nyelvű és magyar szellemű oktatásban részesüljön; mindennemű diszkrimináló kvótákat meg kell szüntetni; a szükséges tanerők képzését biztosítani kell. b) Erdély egész területén a magyar nyelvet, mint a románnal egyenrangú hivatalos nyelvet törvényhozás útján és a gyakorlatban ismerjék el. c) A romániai magyarság, mint népi és nemzeti egység, a románsággal egyenlő jogokat és státust élvezzen politikai, kulturális, oktatásügyi, gazdasági és vallási tekintetben, az élet minden területén, törvényhozás útján és a gyakorlatban. d) A kolozsvári magyar egyetemet és más megszüntetett, lecsökkentett vagy elrománosított felsőbb oktatási intézményeket, beleértve a magyar papneveldéket és teológiákat, valamint minden fokú magyar iskolákat mint magyar közoktatási egységeket állítsák vissza. Az elkobzott magyar kulturális javakat, levéltárakat, az anyakönyveket és kulturális intézményeket a magyarságnak adják vissza. 3. A Szabadvilági Magyarok Harmadik Világkongresszusa felhívja a figyelmet és ösztönzi az Amerikai Egyesült Államokban élő magyarokat, hogy egyénileg, mindenki saját lakhelyén, vegyen fel személyes kapcsolatokat kongresszusi képviselőjével, szenátoraival, és fokozza az amerikai politikai életben való részvételét az erdélyi magyarság ügye érdekében. A Világkongresszus külön fontosságot tulajdonít a szabad világban élő magyarok fokozottabb tevékenységének és felkéri őket, hogy mindennemű sajtó, kulturális, oktatási és politikai eszköz felhasználásával hatásos módon dolgozzanak az érintett kormányok felvilágosítása érdekében az erdélyi magyarság helyzetéről. A Világkongresszus felhívja az egy országban vagy egy kontinensen működő magyar erdélyi szervezeteket, hogy egymással együttműködve dolgozzanak; céljaikat, módszereiket és tevékenységüket hangolják össze abból a célból, hogy működésük hatékonysága fokozódhassék. Továbbá felkéri őket, hogy a romániai magyar szamizdat irodalom tá jékoztató kiadványának, az "Ellenpontok” -nak a terjesztését magyarul és más nyelveken a szabad világban szorgalmazzák. Lőte Lajos, az Erdélyi Munkabizottságnak a Kongresszus megnyitó teljes ülésén egyhangú szavazattal megválasztott vezetője, a következő nyilatkozatot tette: “Kötelességemnek tartom a Határozatot minden erdélyi szervezettel ismertetni. Ha minden szervezet magáévá teszi a Határozatban foglalt nézeteket és célkitűzéseket, úgy ki lehet alakítani egy világszerte egységes magyar erdélyi frontot, amire nagy szükség van. Ez olyan erdélyi szervezetek esetében különösen fontos, amelyek Erdély ügyében a befogadó országok kormányával kapcsolatot tartanak fenn. Könnyen belátható, hogy ha az erdélyi szervezetek kontinensenként sőt éppen országonként lényegesen különböző, egymással ellentétben
