Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
12. oldal $ZITTVAKÖ*T 1982. október alj eltávolításának kockázatos voltát Nagy-Britannia is érzi. A tizennyolc évvel ezelőtt Szingapúrból légi úton érkező egységek annak idején az utolsó pillanatban mentették meg a gyarmati uralmat. Bruneiben az 1962-es választásokon elsöprő győzelmet arató Néppárt, maga mögött tudva a szavazók nem kevesebb mint 98 százalékának akaratát, teljesen szeretett volna elszakadni Angliától. Sőt nyilván a lakosság kétharmadnyi többségét alkotó maláj népesség kívánságára, szorosabb kapcsolatokat akart teremteni a Malaysiái Államszövetség két, szomszédos államával, Sabahhal és Sarawakkal. De az akkori szultán, Omar Ali Saifuddin — Hassannal Bolkiah apja, aki 1967-ben ruházta át fiára a hatalmat — egyszerűen törvényen kívül helyezte a Néppártot. Csakhogy ez olaj volt a tűzre: a tömegek kitódultak az utcára, s elsöpréssel fenyegették az egész szultáni hatalmat. Ha a szingapúri angol csapatok nem sietnek Saifuddin segítségére, s nem fojtják el az elemi erővel feltörő népmozgalmat, Brunei XX. századi történelmében gyökeres fordulat következik be. Az 1962-es megrázkódtatás óta Bruneiben ugyan sok minden változott, de a szultánság többé hallani sem akar arról, hogy akár egyetlen politikai párt létezését is engedélyezze. Miféle engedetlenségtől kell tartani egy olyan országban, ahol nagyobbrészt ingyenes az iskoláztatás, az egészségügyi ellátás, a jövedelmi adó pedig ismeretlen fogalom? A munkanélküliség sem számottevő, a kereseti lehetőségek elfogadhatóak. Mint a legtöbb olajgazdag országban, itt is a gyors meggazdagodás reménye a bajok egyik forrása, mert valóságos népvándorlást indított meg faluról városba. Ennek következtében évről évre hanyatlik a mezőgazdaság, s jelenleg a lakosság élelmiszerszükségletének már nyolcvan százalékát külföldről kell beszerezni. A hetvenes évekbeli 10 000 tonnás rizstermés évi 4500 tonnára csökkent. A nyersgumi-ültetvényeken mind kevesebb a munkáskéz, az utóbbi évtizedben felére esett issza az értékesíthető nyerskaucsuk mennyisége. Még az egykor virágzó tengeri halászat is elsorvadt: 1979-re mindössze két, hivatalosan is bejegyzett halászhajó maradt, s a statisztika szerint az évi halkitermelés 2300 tonnára süllyedt. Az sem megnyugtató, hogy a fölszín alatt nemzetiségi ellentét parázslik. A szultán elsősorban többségben levő, mélységesen vallásos, mohamedán malájokra támaszkodik. Közülük kerülnek ki a kormánytisztviselők, s ők a várományosai mindazoknak a tisztségeknek, amelyeket pillanatnyilag még külföldiek töltenek be. A körülbelül hatvanezernyi kínait bizalmatlanság övezi. Ok szóba sem jöhetnek, akár mégoly szerény állami tisztség elnyerése szempontjából. Már csak azért sem, mert 90 százalékk nem is brunei állampolgár. Sőt, előreláthatólag nem is lesz — pontosabban nem is lehet — az. A jelenlegi rendeletek szerint ugyanis csak az kaphat állampolgárságot, aki a legutóbbi huszonkét évből legalább húszat az országban töltött, és leteszi a maláj nyelvvizsgát. De nincs az a kínai, aki a maláj nyelvvel — legalábbis a megkövetelt színvonalon — meg tudna birkózni. (Illetve egyetlenegy volt — írja a Far Eastern Economic Review. — De az illetőnek a sikeres vizsga után meg kellett neveznie tizenöt különféle, borneói dzsungelben élő fát. Ezen bukott el...) A múlt év novemberében megbeszélésre hívták össze a kínaiak 400 vezetőjét, s megpróbálták velük “tisztázni a félreértéseket”. Nem sok sikerrel. Talán azért, mert Hassanal Bolkiah elég erősnek érzi jövendő kormányát — amelyben három herceg testvérének szánja a miniszterelnöki, a pénzügyi- és a külügyminiszteri bársonyszéket — ahhoz, hogy a függetlenség elnyerése után a kínaiak nélkül is megbirkózzék az ország előtt álló feladatokkal. Miért maradtak zárva Gibraltár kapui? Spanyolország 1969-ben egyoldalúan zárta le a határt. A közelmúltban a gibraltáriak és a szomszédos spanyol La Linea lakói egyaránt elégedetlenkedtek a legutóbbi határmegnyitási kísérlet kudarca miatt. Gibraltárban inkább csalódott, mint meglepett hangulat uralkodott, míg La Lineában június 25-én jelképes ötperces tiltakozásként eloltották a lámpákat, miután erre a napra tűzték ki a határ megnyitását, s a várt esemény nem következett be. Egészen az utolsó pillanatig úgy látszott, hogy minden rendben lesz. Minden késznek tetszett a kellő politikai légkör biztosítására, amelyre mindkét fél nagy gondot fordított azóta, hogy 1980-ban megkötötték a lisszaboni egyezményt. Ebben a Spanyolország hozzájárult a határ megnyitásához annak ellenében, hogy Anglia hajlandó lesz megtárgyalni Gibraltár jövőjét. Mi az, ami félresikerült? Mindenekelőtt ki kell emelni, milyen rendkívül érzékenyen érinti a spanyolokat a gibraltári kérdés, amiről Angliában gyakran megfeledkeznek. A spanyolokat történelemkönyveik arra tanítják, milyen rendkívüli mértékben megsértették nemzeti büszke ségüket az 1713. évi utrechti békével, amelyben a spanyolok átengedték Gibraltárt Angliának. Mélyen megalázónak érzik ezt, s különösen erős ez az érzés a jobboldal és a katonák körében. János Károly király tavaly nem volt hajlandó részt 'enni Károly hercegnek, az angol trónörökösnek az esküvőjén, aki pedig vérrokona, ám Gibraltárt választotta nászútja kiindulópontjának. A spanyolok úgy ítélték meg, hogy a határ megnyitása szívesség Angliának, és e szívesség ellenében engedményeket akartak elérni. Az angolok viszont úgy értelmezték, hogy a határ lezárása elfogadhatatlan, egyoldalú lépés volt. így azután a liszszaboni megállapodás az angolok szemében önmagában véve is engedmény volt, mert összekapcsolta a határ újra megnyitását a jövőről folytatott tárgyalásokkal. A legfőbb közvetlen gond a spanyol-angol NATO-kapcsolat, miután Spanyolország hivatalosan is a szövetség 16. állama lett, s ezzel Anglia védelmi partnere. Széles körben abban reménykedtek; a spanyol NATO-tagság lehetőséget nyújt majd Spanyolországnak, hogy valami beleszólást kapjon Gibraltár ügyeibe. Gibraltár ugyanis a NATO parancsnoki struktúra szerves része. A múltban Spanyolország tiltakozott az ellen, hogy Anglia katonailag használja Gibraltárt. Korábban azzal számoltak, hogy ez vége érhet a határ megnyitásával. Most viszont Spanyolország annak érdekében, hogy nyomást fejtsen ki, vérszemet kaphat. A spanyolok potenciálisan kínos helyzetbe kerülhetnek: kénytelenek lesznek megszüntetni a határkorlátozásokat, hogy megfeleljenek a római szerződésnek, mielőtt belépnek az Európai Gazdasági Közösségbe, mégpedig a szuverenitásról folytatott tárgyalások nélkül. (The Financial Times) AZ ELLENÁLLÁS ALAPELVEI Az államcsíny drámai választás elé állította a Szolidaritás tagjait: ellenállás, vagy kapituláció? Néhány gyakorlati tanács azoknak, akik a szembeszegülés útját választják, és részt vesznek a Szolidaritás Ellenállási Szervezetében. A jelenlegi helyzet a totális sztálini terror változata, amellyel a mi nemzedékünk még nem találkozott. Az új helyzet új játékszabályokat jelent, amelyeket el kell sajátítani, mégpedig mielőbb... Az ellenálás néhány alapelve a következő: 1. Sztrájk vagy a tiltakozás egyéb formája esetén maradj együtt a munkáskollektívával. 2. Ne alakíts nyilvános sztrájkbizottságot, óvd a vezetőket és szervezőket. Az akció idején alapelv: az egész kollektíva sztrájkol, nincsenek vezetők, 3. A rendőrséggel vagy a katonasággal való kapcsolatban légy tájékozatlan naív, nem tudsz semmiről, nem hallottál semmiről. 4. A Szolidaritás tagjai minden munkahelyen legyenek jelen fizikailag (nem szabad ostobán feláldozni magunkat valamilyen meggondolatlan bravúrért), morálisan (a Szolidaritás tagjának magatartása adja világos jelét a többiek számára annak, hogy nem futamodunk meg, veletek vagyunk). 5. Ne felebarátaidon éld ki magad: a rendőr, a stréber, a besúgó az ellenséged. 6. Dolgozz lassan, szidd a felfordulást, a főnökök tehetetlenségét. Hagyd a döntéseket a katonai biztosokra és besúgókra, áraszd el őket kérdésekkel és kételyekkel, ne gondolkozz helyettük, játszd meg az ostobát. 7. Ne menj elébe szolgálatkész magatartással a katonai biztosok és besúgók döntéseinek. Végezzék el ők maguk az egész piszkos munkát. Teremts így légüres teret a tetvek körül. 8. Vedd szó szerint és kövesd a legostobább előírásokat. Ne oldd meg a problémákat, hagyd ezt a katonai biztosokra és besúgókra. Az ostoba szabály a te szövetségesed. Ne feledkezz meg arról, hogy minden helyzetben segíts az üzemi kollégáknak vagy szomszédoknak, nem törődve a szabályokkal. 9. Ha a tetű arra utasít, hogy szegd meg az önmaguknak ellentmondó előírásokat, akkor kérd ezt írásban, habozz, húzd az időt. A katonai biztosnak előbb lesz elege mindenből. Ez lesz a diktatúra végének a kezdete. 10. Minél sűrűbben vegyél ki betegszabadságot, gyerekgondozási szabadságot. 11. Bojkottáld a stréberek, besúgók, katonai biztosok stb. társaságát. 12. Minden módon segítsd a letartóztatottak, a sebesültek és a meggyilkoltak családját. 13. Hozz létre társadalmi segélypénztárakat, gyújts alapokat. 14. Légy aktív a suttogó propagandában, add tovább az ország helyzetére, az ellenállás példáira vonatkozó információkat. 15. Mázolj jelszavakat, ragasszál plakátokat és röplapokat, terjeszd a független kiadványokat — szükséges elővigyázat mellett. 16. A konspirációs tevékenységben tartsd be a konspiráció régi alapszabályát: csak annyit tudok, amennyit tudnom kell. Ne feledd: ma a legfontosabb harc — a letartóztatottak szabadságáért, — a hadiállapot feloldásáért, — az állampolgári és szakszervezeti jogokért. GYŐZNI FOGUNK! Szolidaritás Ellenállási Szervezet A Szolidaritás információiból A Szolirdaritás Információ Nr. 18. Kelt Varsóban, 1982. január 22-én. Részletek a lengyel püspöki kar pásztorleveléből: ...“Külön üdvözletünket küldjük az összes szenvedőnek vagyis az internáltaknak, letartóztatottaknak, elítélteknek, mindenkinek, aki meggyőződéséért szenved, akit megfosztottak munkahelyétől. Különös szeretettel és szívélyességgel üdvözöljük azokat a gyerekeket, akik nem lehetnek együtt édesapjukkal vagy édesanyjukkal. Keresztény együttérzéssel gondolunk azokra a családokra, melyek hozzátartozóik tragikus halálát gyászolják. Osztozunk bánatukban... A szabadság nevében valljuk, hogy a dolgozó embereknek vissza kell adni a jogot, hogy független, önkormányzatú szakszervezetekbe tömörüljenek... Az 1980 augusztusában elkezdődött megújulási folyamat jelentős értékekkel gazdagította társadalmi és nemzeti életünket. Nemcsak a munkások lettek szolidárisak: az egész nemzet hazafias élménye volt az egyesülés. Ezeket az értékeket nem lehet megsemmisíteni...” * A Szolidaritás Információ Nr. 8. Kelt Varsóban, 1981. december 28. Valóság vagy vicc? Akárcsak a háború alatt, egy temetési menet koporsót hagyott a bydgoszcsi vajdasági rendőrkapitányság előtt. A kapitányságról előbb utászokat küldtek ki, majd amikor kiderült, hogy a koporsóban nincs bomba, kinyitották. Párttagsági könyvekkel volt tele. ?*lttVAKÖET Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135. U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $15.00 — egyes szám ára $ 1.00 — Légiposta előfizetés: Egy évre $25.00 A csekket kérjük “Szittyakürt" névre kiállítani. * A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
