Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
XXL ÉVFOLYAM, 11. SZÁM — 1982. NOVEMBER Ára: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) ttlTtVAKOUÍ A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA ______LOVAGI TIBOR záróbeszéde a HSzM clevelandi emlékünnepélyén:_______ HUSZONHAT ÉV UTÁN... Kedves Magyar Testvéreim! Huszonöt évvel a mi csodálatos forradalmunk után, megkísérlek mérleget készíteni arról, hogy követeléseink 16 pontjából mi valósult meg és mi nem. Ezt a 16 pontos követelést az Építőipari Műszaki Egyetem hallgatói, tanáraik bevonásával 1956. október 22-én fogalmazták meg, s a köztudatba mint a magyar egyetemi ifjúság 16 pontja mentek át. 1. Az összes szovjet csapatnak azonnali kivonulását Magyarországról a párizsi békeszerződés alapján. Tudjuk, hogy mi történt. A szovjet alakulatok ma is hazánkban állomásoznak, sőt több helyen rakétakilövő állomásokat létesítettek, melyek puszta jelenléte egy európai konfliktus esetén a nyugati erők fontos célpontja lehet. A Vörös Hadsereg ezen puszta jelenléte bizonyítja, hogy a jelenlegi népi demokratikus Magyarország nem egy független ország. 2. pont a Magyar Dolgozók Pártjának átszervezését követelte, melyet végre is hajtottak a maguk szája íze szerint. 3. Nagy Imre kormányra juttatása beteljesedett, de a sztalini-rákosi idők bűnös vezetőinek leváltása csak részben, illetve a Kádár-rezsim kénye s kedve szerint érvényesült. 4. pont Rákosi és Farkas Mihály népítélőszék elé állítását követelte. Tudjuk, hogy hajuk szála sem görbült, illetve Rákosi hamvait ifj. Rajk László, valamint édesanyja s egy barátja a Farkasréti temetőben kihantolták s koponyáját egy kalapáccsal szétverték. Ezért a tettesek 4 évi börtönbüntetést szenvedtek. Rajk azóta is egész nyíltan dolgozik a jelenlegi rendszer ellen s a szamizdat irodalom terjesztője. 5. pont általános, egyenlő és titkos választásokat követelt, több párt részvételével, valamint követelte a munkásság sztrájkjogának biztosítását. Mindez csak álom maradt. 6. pont a magyar, szovjet és jugoszláv kapcsolatok felülvizsgálatát követelte az egyenlőség alapján. Ki tudja, mi lett belőle? 7. pont az, ahol a mai rendszer eredményt ért el. Ez az egész gazdasági rendszer felülvizsgálatát követelte a hazai adottságok szem előtt tartásával. Ezzel szemben a 8. pont követeléseinek teljesítéséről soha senki sem hallott, mert az a külkereskedelmi szerződések nyilvánosságra hozataláról szólt. A jóvátételek igazi adatainak, uránérc készleteink kiaknázásáról szóló megállapodások publikálását követeltük. 9. pont követelte az iparban alkalmazott normák teljes revízióját s a létminimum megállapítását. Ezen a téren némi javulás történt azzal a céllal, hogy a munkásság jogos haragját levezessék, azonban még így is a legjobban megkötött társadalmi réteg az ipari munkásság. 10. pont az egyénileg dolgozó parasztság támogatásának szükségességét követelte. E téren lényeges javulás észlelhető a háztáji gazdaságok megkötöttségének enyhítésében. Erre azonban már azért is szükség volt, mert ezek a gazdaságok látják el élelemmel a lakosságot. 11. pont a politikai és hadifoglyok hazaszállítását, ügyüknek felülvizsgálatát követelte. A Kádár-kormány intézkedését, mellyel sok száz kiskorú szabadságharcost nagykorúságuk bekövetkezte után kivégeztetett,sokan ismerik. Jelenleg ezen a téren új taktikát folytatnak, s a szabad világ felé a szovjet mintájára hirdetik, hogy nálunk politikai foglyok nincsenek, csak bűnözők, vagy elmebetegek. 12. pont teljes szólás-, rádió- és sajtószabadságot követel. A meglévő káderanyag nyilvánosságra hozatalát és annak megsemmisülését tűzte ki céljául. Az idők távlatából megállapíthatjuk, hogy a taktika itt is megtalálta a maga útját, s ahol lehet, propaganda okokból ideig-óráig engedményt mutatnak. 13. pont a Sztalin-szobor ledöntését kéri, s helyébe a 48-49-es szabadságharc méltó emlékművének felállítását követeli. Az első részt október 23-án maga a nép hajtotta végre, a második pedig várat magára. 14. pont a Kossuth címer visszaállítását, s a honvédségnek nemzeti hagyományainknak megfelelő honvédségi egyenruhát követel. Március 15-ét nemzeti ünneppé, s október 6-át nemzeti gyászünneppé nyilvánítását határozza el. Mindezekből semmi sem lett, hiszen ezekkel az intézkedésekkel a rendszerre legveszedelmesebb ideálokat szolgálták volna: a nacionalizmust. 15. pont teljes szolidaritást vállal a poznani és varsói tüntetőkkel, ezzel szemben ma mindent elkövetnek, hogy a lengyel Szolidaritás mozgalmat, mint a lengyel nemzeti lustaság megtestesítőjét mutathassák be a magyar nép előtt. Végül a 16. pont az Ifjúsági Parlament felállítását szorgalmazza. így átszaladva a 16 pontos követelésen, nem nehéz megállapítanunk, hogy abból egyedül a 7. 9. és 10. pontok kerültek részben és főleg módosítva alkalmazásra. A lényeg, mely a nemzet függetlenségére, a magyarok politikai, vallási, szervezkedési és szólás szabadságára vonatkozott, semmit sem változott. Az 1956 után — valószínűleg szovjet nyomásra — bevezetett abortusz rendelet pedig még a nemzethalál sötét képét is elénk vetíti. E sötét képen csupán a legfiatalabb nemzedékek lázas útkeresése ad vigaszra reményt. A búvópatak nemzedék fiataljai, akik a szabadságharc idejére nem emlékezhetnek, mind lázasabban követelik az 56-os események hazai újraértékelését. A rendszer állandóan, mindig csak az 56 előtti és utáni időkről beszél. A fiatalok azonban szeretnék tudni az igazságot. A tervszerű szlávosítás, a születésszaporulat csökkentése, az erkölcsi és nemzeti öntudat teljes hiánya, mind állásfoglalásra köteleznek. Ismét jönnek újabb menekültek s köztük zömmel fiatalok, akik a bizonytalan jövő és kényszer megalkuvás helyett inkább az emigrálást választják. így került kb. egy éve közénk Zsillé Zoltán és Hajnal László Gábor fiatal írók. Az utóbbi közülük már meg is írta első könyvét, melynek címe: “Csak a reggelek borzalmasak. .. ” írása az otthon kiadatlan esszéit tartalmazza. Tartalmuk pedig mindenben az 56-os szabadságharcosokat igazolja. Ilyeneket ír: “Ez egy olyan szabad ország, ahol a szabad ember azt csinál, amit szabad neki. Vagy, ha egy társadalom tudatzavarral küszködik, ott általában nem nőhet fel egészséges gondolkodású, történelméről józanul gondolkodó ifjúság. Már pedig az én korosztályom, a harmincévesek és a fiatalabbak állandó csalódások között serdült felnőtté, hiszen sorozatosan kaptuk hazugságokon az előttünk járó generáció írástudóinak nagy részét. De hiába kerestünk választ a sziplifikált, félmúlt arányeltolódásainak okaira, az idősebb nemzedék hangadói sem segítettek. A részleges amnézia — feledékenység — mindig gyanús, jelen esetben ez lenne a kollektív szégyenérzet? Am van-e joguk az illetékeseknek pironkodni és szemérmetlenül letagadni, hogy mi is történt az ötvenes évek elején, majd 56 októberében, és miért végezték ki 58 júniusában Nagy Imrét és társait? Az ország vezetői hiába próbálnak tagadni, a tíz napos október halottal, akiknek még a nevét is tilos kimondani, közöttünk vannak, visszajárnak, s fülünkbe súgják annak a hajnalnak a történetét is, amikor az agónia letörölte arcukról a fényt. Eszméjük tovább él, befészkelik magukat elménkbe, lelkűnkbe, mert a legyőzöttek igazságát nem lehet elnémítani. A humanizmus és a szabadságvágy erkölcsi tőkéje új vesszőket hajt, s a túlvilágról is olyan üzeneteket “sugároznak” amiktől most is fél a hatalom... A Duna-menti tékozló kis ország lakói három és fél évtizede élnek a teljes jövőtlenség hangulatában, valamennyien megfosztva a cselekvés jogától, legfeljebb csupán lelkűkben vastagodhat némán a gyászszalag.'' Képünk Nt. DÖMÖTÖR TIBOR, a békési szabadságharcosok vezetőjének és OLTVÁNYI LÁSZLÓ, a Budapest XX. kér. Nemzetőrség főparancsnokának akroni találkozásán készült, az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 26. évfordulója alkalmából. ALFÖLDI GÉZA: Harcolok tovább! Hát én, pajtás, harcolok tovább! Mi értelme? Még meg nem kérdtem, Mindig az árnyékos oldalon jártam De a fényt a becsületért, a hűségért fel nem cseréltem. Hát én, pajtás, Karcolok tovább! Nem terem érte hír, se vagyon De amit tettem áruló módjára Se a nyakamért, se nagyobb darab kenyérért fel nem adom. Hát én, pajtás, harcolok tovább! És hogy e népért nem érdemes? Nem emberért harcolok én, pajtás, De eszmékért, miket Isten a szívekre rá úgy permetez. Hát én, pajtás, harcolok tovább! Mi értelme? Mi hasznom rajta? Nem is kérdem, mert a lelkemben ott ég A múlt, a jövő, a Tisza és az Isten örök parancsa. A Y
