Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

1982. október ttlTTVAKÖfcf 11. oldal GELLÉRT SÁNDOR (Forrás, XIV. évfolyam, 1982. június) A MAGYAR NYELV KIALAKULÁSÁNAK VÁZLATA ELÉ 1. a) Először van az őskép. Ennek nincs jelentéstana. Nyelvünk életének az a transcendens háttere. Az ösnépnek vannak fogalmi jegyei. Ezek a fogalmi jegyek szemléletből és világ­felfogásból eredtek. A fogalmi jegyek közt nincs értékkülönbség. Mind „uralkodó” jegy. A szó és fogalom nem más, mint egy-egy fogalmi jegy önállósulása. Az önállósulás az őskép magánhangzó-változásával (inflexió) vagy mássalhangzó-változásával, vagy ennek elhagyá­sával jött létre. László Gyula, nagyhírű régészünk és történészünk A szarvas és az ősi istenasszony című tanulmányában arra a kérdésre keres feleletet, hogy a szarvastotem emléke feltalálható-e a népnevekben. És egészen belebonyolódik. L. P. Potov után menve, a PUR-BUR és a GUR szavak ősjelentésébe. Azt írja: „Úgy látom, bizonyos joggal vethető fel az a kérdés is, hogy vajon az (o)-gur = törzs jelentésű s az összetételekben (kutur-gur, otur-gur, on/o, gur, togur-gur, esetleg új-gur?) nagyon gyakori szó, eredeti jelentésében a szarvastotemmel azonos népet jelölhette (v. ö. kur ~ gur ~ qur), s jelentéskopással jutott a csupán össze­tartozást (vérségi fogalom?) jelölő »törzs« jelzéshez.” A szarvas pur-bur nevének az ősképe a szumir Nap-név, a BAR. A bar egyik fogalmi jegye az örök mozgás s ezért jelölték az uralaltáji népek a jövés-menés, így a futás fogal­mát is az inflexiójával s egyben mássalhangzó-változásával. A szarvasra legjellemzőbb a futása. Ezért nevezték el a jakutok bur-nak, a finnek poro-nak, hogy tovább ne mondjam. ÉsaGURlEz meg csillagot jelent a szúrni rban. Ez az őskép. Egyik fogalmi jegye a megszám­­lálhatatlanság. így a határozatlan mennyiséget, a tömeget, a népet ennek az inflexióival jelöltük. Ezért van ott a legtöbb keleti népnév végén: o-gur, új-gur, bul-gar,kaz-ar, magy-ar. Badiny Jós Ferenc a MAGYAR népnév jelentését így fejti meg a szumirból: mah-gar a magyar, vagyis: isten gyermeke. Ezt — hadd korrigáljam régebbi véleményemet — nem a jezsuita buzgóság mondatja velem. Egyszerűen ő sem látja tisztán a magyar nyelv kiala­kulásának vastörvényeit. A sumir gur, ger szó csakugyan gyermeket jelent, de csak világ­képünkben, a szemléletünk számára — úgy, ahogy ezt az előbb láttuk — tömeget, népet. A MAG, illetve MAH szumir Nap-név ugyan és egy a teremtő, az isten fogalmával, de a szemléletünk számára a jövés-menés, örök vándorlás fogalmát is jelöli. Ezért a MAH- V. MAG-GAR: VÁNDORLÓ NÉP. b) Másodszor van a világkép. Mi ez? Az uralaltáji népek — köztünk nekünk magyarok­nak is — primitív elképzelése, szent hite arról, hogy a kozmoszban harmónia uralkodik. Eszerint a mi földi életünk nem más, mint a makrokozmosz tükörképe. Itt kell szótanom Lőrinczi Réka A magyar rokonsági elnevezések rendszerének válto­zásai című könyvecskéjéről. Van ezeknek az elnevezéseknek rendszere, hogyne volna, de ez a rendszer öt-hatezer éve semmit sem változott. Lehet hogy Wolfgang Steinitz, vagy George Peter Murdock szerint — akikre többek közt Lőrinczi Réka hivatkozik — ez nem így van. Lőrinczi Réka könyvecskéjéből csak az ara, a hölgy, a húg, az öcs, néne, gyermek, meny­asszony, úr és asszony elnevezéseket említem. Szerinte: „az ARA nagyon valószínűen ugor eredetű”; a NÉNE „valószínűleg gyermeknyelvi eredetű”; a HÚG „ismeretlen ere­detű”; a GYERMEK „Az ómagyarban meglevő, de mind ez ideig megfejtetlen eredetű” szó; a HÖLGY „eredetibb jelentése valóban a ’nő, nőstény’ volt”; „az ÚR szó ’férj’ jelen­tésének kialakulásával kapcsolatban fontos, hogy eredeti jelentése feltehetően a 'királyi herceg trónörökös’ volt”, az ÖCS „finnugor eredetű”. így Lőrinczi Réka. És mindez nem igaz. A magyar nyelv leglelkéből fakadt logikája elleni merénylet, nyelvészeti kavillálás. Nem lehet angol, német, francia és román nyelvészeti szakmunkák nyomán véleményt alkotni anyanyelvűnkről. Mégsem az a legnagyobb hibája Lőrinczi Rékának, hanem az, hogy Bárczi Géza Szófejtő szótárát meg A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát veszi készpénznek. íme egy újabb kirívó példa a könyvecs­kéjéből: A hölgy, hölgyasszony ’menyasszony’ és ’feleség’ jelentésével kapcsolatban a TESz valószínűbbnek tekinti azt, hogy az állatnévként való használat másodlagos az eredetibb ’nő, nőstény’ jelentéssel szemben. „Ebből a ’menyét-féle állat’ jelentés kialakulása egy Európa-szerte elterjedt hiedelmen alapulhatott, hogy t. i. a menyét bűvös hatalmú nővé, nimfává, tündérré változtat. Hogy a magyar szó jelentésfejlődésében ennek a mesemotí­vumnak volt-e szerepe, az tisztázatlan; a jelentésváltozás ugyanis másképpen, a fiatal nő és a menyétféle állat egyező tulajdonságai (karcsúság, kecses mozgás stb.) alapján is meg­történhetett ...” A szótár szerkesztői viszont egy másik magyarázati lehetőséggel is számolnak, amely szerint „a szó 2. jelentése lehetett az eredeti, s az 1. kialakulását az magyarázza, hogy hajdanában az eladó leány bizonyos prémértéket képviselt.” Eddig az idézet a hölgy szavunkról a TESz-ból és Lőrinczi Rékából. Ne nyúljon a magyar nyelvhez az, aki nem ismeri a finn nyelvet, kissé nem jártas a török nyelvekben, sohasem foglalkozott a szumirral, nem ismeri a magyar néprajzot (s vele kapcsolatban az uralajtáji népek néprajzát) és nem jártas Karácsony Sándor filozófiájá­ban, társas-pszichológiai és társas-logikai műveiben. A rokonsági elnevezések mind-mind az uralajtáji világképből adódnak, mely szerint: az apa a Nap a családban, az asszony a Hold és a gyermekek a csillagok. Az ÚR a Nap és a Hold relációjában kapja meg ’férj’ jelentését, a Hold elszakadhatatlan párja. Szumir Nap-név: ÚR. Az ASSZONY a Hold AK-SZÜN (= FEHÉR SZÉN) nevéből. Nem alán szó. A NÉNE a szumir Hold névből, a NIN, Nl-ből; a HÖLGY a hold inflexiója és mással­­hangzós változata. A hölgy szavunknak semmi, de semmi köze a hölgy-menyéthez. Ez utóbbiban az előtag a hold fogalmi jegyének, a fehérnek az önállósulása. A HÖLGY­MENYÉT = FEHÉR MENYÉT, másszóval hermelin (v. ö. finn: harmata szürke); az ARA szumir csillagnév; a MENYASSZONY nem Hold még, de már nem is csillag: HAJ­NALCSILLAG, azaz kishold a bihari tájnyelv és Arany János szerint; a H ÚG az ösmagyar csillag névnek, a HÚGY-nak a hangzóváltozata; a GYERMEK a szumir GUR, GER csillag­névből; az ÖCS, ami a vogulban húgot jelent, a szumir IS csitlagnévből. Minden csúfságoló szándék nélkül azt mondom a Lőrinczi Réka könyvecskéjére, amit Szabó Dezső mondott Horváth János Petőfi-könyvére: ha baieszúrnék egy gombostűt, a hegye egész biztosan egy újabb hibában állna meg. Hadd szúrjak hát bele egy gombostűt. Hol állt meg a hegye? Ótt, ahol a harmadik fokon felüli női elődöket jelölő elnevezések cím alatt ilyeneket olvashatunk: „Etimológiai szempontból elnevezéseink két típust képviselnek“ — „A második csoportba az összetételek tartoznak. Ezek előtagja az ük-, déd-, szép-, vagy az ős szó. Kivételt az egyetlen koncnagyanya előtagja képvisel, amely talán a szláv eredetű kanca szavunkkal tartozik össze.“ Először is, a KANCA szavunk nem szláv eredetű, hanem a finn KANTAA ( ELLIK) testvérszava. Az a ló a kanca, amelyik szaporít. Még visszább menve: úgy a kantaa, mint a kanca az egyik szumir Nap-név (kun) világfelfogásból eredt fogalmi jegyének, a termő erőnek az önállósulása, a finnben igévé képződve, a magyarban meg főnévvé. Másodszor: a koncnagyanya előtagja nem tartozhat össze a kancával már csak azért sem, mert van koncnagyapa és konceleink is. Nem tartozik össze, de valahogy mégis idetart. A KONC ősképe is a szumir Nap-név, a KUN (V. Ö. FINN: KANTA 3. EREDET). Eszerint a koncnagyanya, koncnagyapa és konceleink azok az ősök, akik egyeneságú családfánk fel­menőjében legelői állnak, akiktől eredtünk. A hetedik ősapám lehet a koncnagyapám, ott valahol Thököly Imre kuruc király idejében. Ismételjük csak el: őskép, az őskép szemléletből és világfelfogásból eredt fogalmi jegyei, a fogalmi jegyek önállósulása az őskép hangzóváltozásai révén. Azután a világkép. c) Harmadszor van a létfilozófia, népünk életbölcselete. Amelyikben ez van, ilyen fogal­munk csak öt, vagy hat van. Ezek: élet, halál, babám, hím, illik, gyászolni. Egy kis magyarázatot kíván a GYÁSZOLNI szavunk. Mi benne a létfilozófia? A maga­tartás. Mert a mi gyászunk ugyanaz, mint a lovagiasság, a gavalléria a jurta vendégszere­tete, amazok folytatásának is vehetjük, annyi csak a különbség, hogy ez már nem az élők­nek szól, hanem a megholtnak. Sinka István, klasszikus költőnk Kis Barabást, Cser Domo­kost, Vass Sándort meg az édesanyját, akik mind-mind hősök voltak az életben, névtelen hősök, úgy gyászolja meg, hogy azt mondja: Fentiekért ideírom: sose leljék meg a sírom. Ez a magyar gyász tartalmi eleme. És mi a formai elem benne? Az, hogy fehérbe öltö­zünk, akarom mondani, öltöztünk. A halott színét, a hold színét, a kiégett égitest színét öltöm magamra — egy bizonyos időre. Másképpen nem tudnék relációt teremteni a halott és magam közt. Ő már nem tud alkalmazkodni hozzám, tehát nekem kell alkalmazkod­nom hozzá. Ha nem ezt csinálnám, nem volna reláció, nem volna magyar magatartás, nem volna végtisztességadás. Mindez feleslegesen hangoznék, ha nem tudnánk, hogy a gyász szavunk fehéret jelent. 2. Szükséges bizonyítani, hogy nyelvünk klasszikafilológiája: a finn, a török és a szumir. Miklosits, mikor nyelvészetünket a finnugorisztika felé terelte, nem gondolta,hogy törököt fogott. A nyomában fölcsapott a vita a turkológusok és finnugoristák közt. Egyik félnek se volt igaza, mert mindkettőnek igaza volt. A magyar nyelv épp úgy rokona a töröknek, mint a finn és mind a három a szumirnak. Vámbéry a nyelvrokonságot a szótövekre, a gyökökre alapozta (és igaza volt), Budenzék pedig (később Zsirai) a képzőkre és egyéb, toldalékokra, a hangtani és alaktani egyezésekre. A képzők és ragok azok a toldalékok, amelyek nagyon elhomályosult elemei szavainknak, valamikor mind önálló jelentésű fogalmak voltak. Sohsem váltak funkcióhordozókká, ahogy Karácsony Sándor megálla­pította, megőriztek valamit ősjelentésükből, ezért lehetséges nyelvünkben a sokféle kép­zés. (A magyar nyelvészek egyik főfeladata volna e sokféle képzők és ragok ősalakját és ősjelentését kikutatni és megkeresni.) Varga Zsigmond, nagy orientalistánk a szumir nyelvet az uralaltáji nyelvcsalád egyik önálló ágának tartotta. Badiny Jós Ferenc kutatásainak konklúziója már az, hogy a magyar és a szumir nem két különböző, hanem azonos nyelv, Komoróczi Géza viszont azt állítja, hogy a szumir elszigetelt nyelv volt. Ez az állítás sehogysem bizonyítható. Már Varga Zsigmond felfedezte, hogy a szumir nyelv összefüggött és összefügg az uralaltáji nyelv­rendszerrel. Ezt bizonyítják a szumir szinonimák megfelelői az uralaltáji nyelvekben. Ez így van és ez nagy érv. Az én érvem Komoróczi ellen, hogy nem lehetett elszigetelt nyelv a szumir, ha annyi szinonimája volt benne a Nap nevének, a Hold nevének és a csil­lag nevének. Különböző népek különböző Nap, Hold és csillag nevei futottak össze benne úgy öt-hatezer évvel ezelőtt. És ami legcsudálatosabb, ezek mind megvannak a magyarban. És mást valamit magáról a SZUMIR népről és népnévről. Ilyen nép, hogy szumir soha­sem volt a történelemben. A szumir népnevet Oppert, francia asszirológus csinálta, illetve vonta össze a KI-IN-GIR v. KU-AN-GAR-ból. Ez volt a szumirok saját neve. A KU elakká­­dosított formája: SZU (azt jelentette: fényes), az IN, illetve az AN a MUNA ( = Nap) lecsonkult alakja, a muna kezdő hangja lett a szumir népnév közbülső M hangja, a GAR pedig, amint láttuk már: csillagot jelent. A fényes tojás, azaz a Nap egyik fogalmi jegye az örök vándorlás, a gar fogalmi jegye pedig a határozatlan mennyiség, ami itt népet jelent. Ki-in-gir, mélyhangú párja ku-an-gar: vándor nép. Ebből a H UNGAR. Nem latin eredetű népnév tehát a hungarus. Ha ebben az irányban indult volna a magyar nyelvészet, akkor Lükő Gábor nem írta volna A medvecsillag mítosza című kis írásában azt, hogy a Göncöl nevében az ősi míto­szok emléke sejthető. Nem: a Göncöl szekér szemléletből eredt jelölés. Hajnalban pásztor őseink nem ott látták már az égen, mint este. A KUN-KAN szumir Napnév fogalmi jegyé­nek, a jövés-menésnek önállósulása van a szó gyökében. KÖNTÖLŐ szekér a GÖNCÖL szekér. Az ősmítoszokkal, népek meséivel nem lehet a magyar fogalmak ősjelentéseit megfejteni. A mítoszok és népmesék költészet, a nyelv viszont értelmi funkció. De, amint Lőrinczi Rékánál láttuk, más népek kaptafájára sem húzhatjuk rá a magyar csizmát. Nem lehet idegen szótárból felelni a magyar szavak ösjelentésére. Mint azt Vér­­tessy György teszi. Azt írja a sárkány szavunkról: „Egy perzsa—angol szótár összetett szónak (sár + kun) tartja, jelentése pedig: egy katonai csapat, vagy valamilyen gyülekezet első embere. Azaz: kimagasló személyiség. (Mint tudjuk, a mongolok fővezérét is »kán«­­nak nevezték.)” A SÁRKÁNY csakugyan összetett szó. Előtagja a finn SUURI (nagy)-val, meg a magyar SZÖRNYŰ-vel egyezik, na és a szumir SÁR (hatalmas)-ral. Utótagja pedig, a KAN egyet jelent a patkány utótagjával. Ez is a szumir Nap-névnek (kun), mint ősképnek világfel­fogásból eredt fogalmi jegye: vég, farok, nyúlvány (innen a magyar: kan). Sárkány — NAGY FARKÚ (GYÍK). Amiben közösek vagyunk másokkal, abban csak emberek vagyunk, amiben különbözünk, abban vagyunk magyarok. Amennyiben elmosódnak a különbségek, annyiban mosódik el a magyarságunk. Legelső, amiben különbözünk a körülöttünk élő népektől, a nyelvünk. 3. A Nap-, Hold- és csillagnevekböl csak úgy kapásból négyszázon felüli magyar szót, fogal­mat származtattam le. Jóformán gondolkozni sem kellett rajtuk. Ezzel azt is kimond­­tam, hogy a magyar nyelv kizárja, feleslegessé teszi a glottokronológiát, mint kutatási módszert. Miért éppen a Nap-, Hold- és csillagneveket vettem és mért mondtam az ezekből ki­­lombosodott szavakra azt, hogy: a magyar nyelv kialakulása? Azért, mert az ember mikor két lábra állt, mikor eszmélni kezdett, legelső nagy élményei nem lehettek mások, mint a Nap, a Hold és a csillagok. Ezeknek nevet adott s ezek nyelvünkben a legelső ősképek. Az orientalista professzoroknak ez a huszonegy őskép kevés, de nekünk, népünknek elég ahhoz, hogy nyelvi öntudatunk — ami nincs — első csírái szárba szökkenjenek. BRUNEI — Függetlenségre készülve — A világ ma sem igen tudna a mindössze 5765 négyzetkilométer­nyi, alig 200.000 lakosú országról, ha 1929-ben nem fedezik föl olajle­lőhelyeit. A források gazdagságára jellemző: 1980-ban napi 240 000 hordónyi olajat termeltek. Azóta a múlt évi költségvetési többlet 2,9 milliárd volt, s előreláthatólag az idén sem lesz sokkal kevésbé pozitív a mérleg. Ilyen körülmények között magá­tól értetődő volna, hogy az 1888 óta brit fennhatóság alatt álló ország bi­ugyan az olajpiac telítettsége miatt visszafogták a tempót, sőt még a je­lenlegi 176 000-es szintet is 160 000- re kívánják mérsékelni, ám csakis üzleti megfontolásból. A becslések szerint ugyanis olaj van bőven; a ku­tak kimerülésétől még az ezredfor­duló után sem kell tartani. Hasonlóképp bőséges a földgáz­kincs. A múlt évben 5 millió tonná­nyi volt a gázkivitel, s ezt Japán vá­sárolta meg. Nem csoda, hogy az or­szág valutatartalékainak az értéke mintegy 9,3 milliárd dollár; csupán zakodva várja 1983. december 31 -ét, függetlenné válásának napját. Már javában készülnek a nagyszabású ünnepségekre, épül Bandar Seri Be­gawan főváros mellett a háromszáz­­millió dolláros új szultánpalota, amelyet egyidejűleg avatnak föl a brit gyarmati lobogó bevonásával. Az ilyenkor szokásos csapatkivoná­sok azonban elmaradnak, legalábbis ezt szorgalmazza az angol kormány­nál a szultán. Aligha kell különöseb; ben erőlködnie: a nyugat-brunei olajmezőkön állomásozó brit zászló-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents