Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

4. oldal «mmöM 1982. október hogy feleségeiket megvédjék a GI- ok zaklatásaitól, ahogy a Time je­lenti (1945. nov. 19.), akkor elkép­zelhető, hogyan viselkednek az át­­nevelők Németországban, ahonnan egy katonánk azt írja: kirázza a hi­deg “a legalapvetőbb emberiesség hiánya láttán, amit a legtöbb GI mutat”. (Time, 1945. nov. 12.) “Ez a helyzet — mondotta egy százados. Az amerikaiak prédának tekintik a német nőket, mint fényképezőgépe­ket és Luger pisztolyokat.” (N. Y. World Telegram, 1946. jan. 21.) MORGENTHAU POLITIKA A NEMET NŐK SZAMARA: PUSZTULJ, VAGY VÉTKEZZ! A tények ismeretében nehéz sza­badulni attól a végkövetkeztetéstől, hogy Morgenthau által befolyásolt kormányunk szándékosan vezette be a kiéheztetés politikáját, hogy ez­által a német nőket a megszálló se­regeknek kiszolgáltassa. Bárhogy is legyen, ez amit az amerikai Mor­­genthau-Potsdam politika eredmé­nyezett. Még a kijelentéseivel mindig óva­tos Dr. G. N. Shuster, a Hunter College elnöke is így foglalta össze megfigyeléseit az amerikai zónában tett látogatása után: “Minden meg van mondva azzal, hogy Európa ma olyan terület, ahol az asszony elvesz­tette örök harcát a tisztességért, mert csak a tisztességtelen marad életben.” (Catholic Digest, 1945. dec., 82. old.) Az amerikai kormány az oroszok­kal és angolokkal karöltve annyira megszorította a német kereskedel­met, ipart és mezőgazdaságot, hogy könnyű belátni: csak az az anya ké­pes Németországban fiatal gyerme­két életben tartani, aki saját maga, vagy akinek nővérei a megszállók szeretői. Hivatalos bejelentés szerint 700—1500 kalóriára szállítottuk le a német élelmi fejadagot, ami keve­sebb, mint egy amerikai reggeli és a lassú, biztos éhhalálhoz vezet. A Christian Century riportja sze­rint “G. F. Beane vezérőrnagy kije­lentette, hogy rendfenntartó egysé­geinek “nincsenek nemi erőszakkal kapcsolatos problémái, mivel ‘egy kis élelem, egy szelet csokoládé, vagy egy darab szappan megteszi a magáét s nincs szükség erőszakra’. Gondolkozzunk el ezen, ha meg akarjuk érteni mi a helyzet Német­országban.” (1945. dec. 5.) “Fiatal lányok lézengenek az ut­cákon és ajánlják magukat élele­mért vagy ágyban való alvásért. Egyszerűen azért, mert csak egyet­len eladhatójuk maradt és azt el is adják... Ez talán rosszabb módja a halálnak az éhezésnél, de hónapok­ra, esetleg évekre elodázza bekövet­keztét” — írja L. J. Filewood a Weekly Review-ban. (London, 1945. okt. 25.) A FELSZABADÍTÓK A NEMI BETEGSÉGEK AJÁNDÉKÁT HOZTÁK NÉMETORSZÁGNAK, NEM KERESZTÉNYSÉGET Az amerikai megszállás első hat hónapjában — állapítja meg Dr. G. Stewart, Eisenhower egyik riportjá­hoz csatolt egészségügyi jelentésé­ben — a nemi betegségek arányszá­ma hússzorosára emelkedett Német­országban a háború előtti helyzet­hez viszonyítva. A “kereszténységet” hozó felsza­badítók kitűnően szórakoznak a szándékosan kiéheztetett asszo­A lengyel ellenállás dokumentuma Z.Janas levele ST. STAWOZKIEWICZ VEZÉRIGAZGATÓNAK! Nagyon meglepett a hír, hogy Wilk igazgató elbocsátása után Ön vette át a vezérigazgatói posztot. Le­velet írtam az előző igazgatóhoz, mely már nem jutott sajnos el hozzá. Ugyanabban az ügyben szeretnék most Önhöz fordulni, a többhóna­pos együttműködésünkre hivatkozva. Néhány nap óta a rendőrség mint egy bűnözőt, egy banditát üldöz, pusztán azért, mert hazánkat újjá akartam építeni. De én nem félek, az ellenállás nevelt, s megedződtem az embertelen, nemzetellenes re­zsimmel folytatott harcban. Ön jól tudja, hogy amit tettem, azért tet­tem, hogy könnyítsék az emberek mindennapi gondjain. Ma, Wilk igazgató helyére Önt állították ab­ban a reményben, hogy Ön majd megfelelő határozottsággal fogja az embereket elnyomni. Nem hiszem, hogy Ön az elmúlt hónapokban ha­mis embernek mutatkozott. Szeret­ném hinni, hogy emlékezni fog mindarra, amiről oly sokat beszél­gettünk. A Szolidaritás nem pusztult el, s nem is fog elpusztulni. Eljön majd az az idő, amikor mindenkinek számot kell adnia arról, mit tett, hogy könnyítsen az emberek sorsán, hány embert mentett meg az elbo­csátástól. És akkor senki sem mond­hatja majd azt, hogy nem tudta, hogy félt, hogy semmit sem tehetett. Ne feledje, hogy Önnek és munka­társainak kötelessége utat engedni a bebörtönzöttek segítését szolgáló szervezkedésnek. Az Ön kötelessége, hogy a letartóztatottak családjainak biztosítsa az élelmiszerjegyeket, még ha Önnek és a többi igazgatónak sa­ját jegyeit kellene is felajánlania. Nagyon szeretném, és hiszem, hogy így lesz. így a gyár igazgatósága emelt fővel járhat majd az emberek közt, ha minden véget ér; Wilk igaz­gatóhoz hasonlóan, ha álláspontja továbbra sem változik. Ne feledje, Igazgató Úr, hogy ebben az ország­ban nem lehet hosszú ideig úgy kor­mányozni, hogy fegyvert szegeznek az emberek halántékához. Azok a könnyek, melyek családomban és számtalan hozzám hasonló ember családjában hullanak, kövekké vál­toznak, melyek tönkreteszik a nem­zet ellenségeit, azokat, akiktől ide­gen minden tolerancia, s akik csak a fegyverekben hisznek. Én, ha letar­tóztatás, ha évekig tartó börtön is az ára, nem adom fel a harcot eszméim védelmében. Mert eljön a nap, ami­kor kölcsönös lelkiismeret-vizsgála­tot kell tartanunk. A szavak, melyeket leírtam, kemé­nyek és élesek, de a körülmények is azok, melyekben élünk és dolgoz­nunk kell. Végezetül üdvözletemet küldöm mindazoknak, akik őszinte rokonszenvet táplálnak a Szolidari­tás iránt. 1981. december 17. ZBIGNIEV JANAS az “Ursus” Szolidaritás szakszervezetének elnöke *** Ui.: Mivel az igazságot nyíltan kell kimondani, ezt a levelet a gyár dolgozóinak is tudomására hozom. A nácik kémeket, szabotőröket tették. Sokan közülük eletüket vesz­­öltek. Az oroszok azonban leányo- tették, mert ellenálltak. Köztük kát és apácákat, akik ellenálltak az apácák és papok, akik híveiket véd­erőszaknak. Sziléziában “leányok ték. 42 lemészárolt pap neve isme- és asszonyok sokaságát kényszerí- retes”. (NC, Páris, 1945. dec. 10.) AZ OROSZOK A MI BELEEGYEZÉSÜNKKEL GARÁZDÁLKODTAK AZ ASSZONYOK KÖZÖTT Amikor az oroszok a mi segítsé­günkkel elfoglalták Berlint, az erő­szak legnagyobb orgiáját szabadí­tották a keresztény Európára. Sere­geink ezt tétlenül nézték. A szabad rablás és erőszak Truman elnök sze­mei előtt folyt, aki a Potsdam-i kon­ferencián kedélyesen konstatálta, hogy “megkezdődött a német nép bűnhődése a gengszterek gaztettei­ért, akiket hatalomra emelt, szíwel­­lélekkel támogatott és engedelme­sen követett”. (Dept, of State Bulle­tin, 1945. aug. 12, 208. old.) Miféle gengszterek? Milyen jogon neveznek gengszternek bárkit azok, akik bűnrészesek a történelem leg­­állatiasabb tömeg-erőszakában? A svájci Weltwoche írja (1946. jan. 11.), hogy három színházlátogató, egy amerikai, egy német és egy orosz egy előadás szünetében felkereste öltözőjében az ismert színművész­­nőt, aki bocsánatot kért tőlük, mondván: “Elnézést, hogy így nézek ki, de jöttémben kétszer megerősza­koltak s kikészültek az idegeim.” A svájci riporter megjegyzi: a berlini asszonyokon elkövetett erőszak oly mindennapos, hogy már fel sem tű­nik, Truman elnök mindezt látja, pezsgőzik Sztálinnál s beleegyezik, hogy 12 millió németet — embert, nőt, gyermeket — kiűzzenek ottho­nából az úgynevezett német bűnök büntetése fejében. Hogy esne, ha a mi asszonyaink­kal, szeretteinkkel történnének ha­sonló borzalmak? — teszi fel a kér­dést a szerző. AZ OSZTRÁKOKAT SZINTÉN FELSZABADÍTOTTÁK ÉS MEGGYALÄZTÄK “Mi szövetségesek nem vagyunk szörnyetegek” — mondotta Chur­chill, s felszabadítani jöttünk ben­neteket, különösen az osztrákokat. Nos, egy brit tábori lelkész riportja szerint egyetlen kis osztrák város­ban 3000 asszony részesült erőszak utáni kótházi kezelésben. Griffin kardinális 100.000 bécsi asszony megbecstelenítéséről ad hírt. Ezt ki­egészíti Dos Passos, aki a Life ripor­tereként három hónapot töltött Európában: “A bécsiek elbeszélik az orosz se­regek kegyetlenkedéseit. Mint az egykori mongol hordák a sztyeppék­ról, a legnyomorúságosabb ellát­mánnyal jöttek. A munkáskerületek lakói azt gondolták, hogy az oro­szok bejövetelekor legalább ők meg­menekülnek. De nem így történt. Az oroszoknak a munkásnegyedek­ben is szabadrablást, erőszakot, gyilkolást engedélyeztek. Amikor az áldozatok méltatlankodtak, az oro­szok azt válaszolták: Túl jól éltek ahhoz, hogy munkások legyetek. Ti ‘burzsuj’-ok vagytok!” És mi (amerikaiak) felkértük eze­ket az embereket, hogy segítsenek ítélkezni hétmillió német háborús bűnös felett! MAGYARORSZÁGON 10 ÉS 70 KÖZÖTT NŐ ALIG MENEKSZIK Magyarországon végül valamilyen elég drámai dolog történt ahhoz, hogy csekély teret kapjon a napi saj­tóban. Lelőttek egy magyar püspö­köt. Az éveken át megátalkodott an­­ti-kereszténynek átkozott nácik egyetlen főpapot sem öltek meg. Most a dicső kereszteslovagok lelőt­tek egyet. De az eseményt úgy tálal­ták a lapok, hogy az oroszok kedve­ző színben tűnjenek fel: “Reds Pu­nish Man Who Killed Bishop.” (A vörösök felelősségre vonják a püs­pök gyilkosát.) Mindszenty bíboros Rómában elmondta, hogy “Apor Vilmos győri érseket 53 paptársával megölték az oroszok... az érseket egy csoport asszony és gyermek vé­delmében gyilkolták meg, akik menedéket kerestek palotájában.” (Tablet, 1946. márc. 2.) A svájci Legátus ezt jelentette Magyarországról: “A rablások mel­lett az asszonyok becstelenítése okozza a legtöbb szenvedést a ma­gyar lakosságnak. Ezek az erősza­kosságok annyira általánosak, hogy gyakorlatilag 10 évestől 70 évesig ke­vés nő kerüli el ezt a sorsot Magyar­­országon. Elmondhatatlan brutali­tások történnek és számos asszony öngyilkosságba menekül. Még ma is, amikor a rend úgy-ahogy helyre­állt, az orosz katonák szemmel tart­ják a házakat, ahol nők élnek és éj­szakát visszatérnek, hogy elvigyék őket.” (Tablet, 1945. júl. 28.) Az amerikai professzor konklúzi­ójában megállapítja az amerikaiak felelősségét és kijelenti, hogy maga­tartásuk következményeként végül saját asszonynépüket is hasonló sorsra fogják juttatni... (Ford.: Sagittarius) *** Tanulmányunk elején ezt írtuk: Aki átélte a “felszabadulást” — emlé­kezik, Dr. App főképp a németországi brutalitásokkal foglalkozik, a ma­gyarországi eseményeket csak érinti, de talán ennyi is elég, hogy felidézze az 1945-ös emlékeket és újra honfitársaink elé állítsa a szovjetbolsevizmus lassan feledésbe merülő igazi vadállat-arcát. Akik azt állítják: otthon minden megváltozott — tévednek! Akik Ká­dárt a “magyar nép jótevőjének” mondják — hazudnak! Magyarországot ma is ugyanaz a szovjet hadsereg tartja megszállva, amely 1945-ben kifosz­totta és meggyalázta. A kormány csupán e megszálló hatalom végrehajtó szerve. Kádár “gulyás-kommunizmusában” báránybőrbe bújt farkasok pré­dája lett a magyar. Önkezével, önmagán hajtja végre a bolsevizmus által kiszabott halálos ítéletet, anélkül, hogy felocsúdna mit cselekszik. A ma­gyar asszonyok kiszolgáltatottsága 1956 óta fokozódott! A rajtuk esett erő­szak világviszonylatban egyedülálló méreteket öltött: négymillió magzatot tépett ki testükből a bolsevizmus által céltudatosan beállított gazdaság- és társadalompolitikai kényszer. Népünk biológiai ereje alapjaiban meg­rendült. Ma az ország lakosságának 30 % -a nyugdíjas életkorú! Az utód­államokba kényszerített magyar milliókat pedig elidegenedésbe űzi a hiva­talos közöny. Szimbolikus erejű értelmet kap a cseheknek a háború idején elkövetett hajmeresztő gaztette, akik lefűrészelték elfogott katonáink kezét és saját kezükkel verték halálra őket. így akaija halálra veretni népünket a meg­szálló hatalom — saját lefűrészelt kezeivel: állagának elidegenített egyhar­­madávai és eivetéltetett nemzedékével. Ehhez nyújt készséges segítséget 1956 árulója és judeo-bolsevik kormánya. Ezekután pedig a népköztársasági ügynökökkel cimboráié, haza­utazgató, “feledékeny” honfitársainknak kívánunk kellemes szórakozást, nyugodt emésztést és háborítatlan lelkiismeretet. nyokkal a megszállt Európában. A Time írja (1945. szept. 3.), hogy a “veneral disease” A Gl-ok közötl rövid idő alatt 48/1000-ről 128/ 1000-re szökött. 1945 decemberére ez a szám — Eberhart ezredes ada­tai szerint — elérte a 225/1000-et. * (Vagyis: minden 1000 amerikai ka tona közül 225 nemi betegséget hor dozott.) DE AZ OROSZOKKAL A LEGBORZALMASABB TERROR KÖSZÖNTÖTT A NÉPEKRE ge: éhhalál vagy vétkezés; de az orosz zóna német, osztrák és ma­gyar asszonyai számára nem. Az amerikai és a brit zónában élő asszonyok számára legalább nyitva maradt a hősies választás lehetősé-

Next

/
Thumbnails
Contents