Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
4. oldal «mmöM 1982. október hogy feleségeiket megvédjék a GI- ok zaklatásaitól, ahogy a Time jelenti (1945. nov. 19.), akkor elképzelhető, hogyan viselkednek az átnevelők Németországban, ahonnan egy katonánk azt írja: kirázza a hideg “a legalapvetőbb emberiesség hiánya láttán, amit a legtöbb GI mutat”. (Time, 1945. nov. 12.) “Ez a helyzet — mondotta egy százados. Az amerikaiak prédának tekintik a német nőket, mint fényképezőgépeket és Luger pisztolyokat.” (N. Y. World Telegram, 1946. jan. 21.) MORGENTHAU POLITIKA A NEMET NŐK SZAMARA: PUSZTULJ, VAGY VÉTKEZZ! A tények ismeretében nehéz szabadulni attól a végkövetkeztetéstől, hogy Morgenthau által befolyásolt kormányunk szándékosan vezette be a kiéheztetés politikáját, hogy ezáltal a német nőket a megszálló seregeknek kiszolgáltassa. Bárhogy is legyen, ez amit az amerikai Morgenthau-Potsdam politika eredményezett. Még a kijelentéseivel mindig óvatos Dr. G. N. Shuster, a Hunter College elnöke is így foglalta össze megfigyeléseit az amerikai zónában tett látogatása után: “Minden meg van mondva azzal, hogy Európa ma olyan terület, ahol az asszony elvesztette örök harcát a tisztességért, mert csak a tisztességtelen marad életben.” (Catholic Digest, 1945. dec., 82. old.) Az amerikai kormány az oroszokkal és angolokkal karöltve annyira megszorította a német kereskedelmet, ipart és mezőgazdaságot, hogy könnyű belátni: csak az az anya képes Németországban fiatal gyermekét életben tartani, aki saját maga, vagy akinek nővérei a megszállók szeretői. Hivatalos bejelentés szerint 700—1500 kalóriára szállítottuk le a német élelmi fejadagot, ami kevesebb, mint egy amerikai reggeli és a lassú, biztos éhhalálhoz vezet. A Christian Century riportja szerint “G. F. Beane vezérőrnagy kijelentette, hogy rendfenntartó egységeinek “nincsenek nemi erőszakkal kapcsolatos problémái, mivel ‘egy kis élelem, egy szelet csokoládé, vagy egy darab szappan megteszi a magáét s nincs szükség erőszakra’. Gondolkozzunk el ezen, ha meg akarjuk érteni mi a helyzet Németországban.” (1945. dec. 5.) “Fiatal lányok lézengenek az utcákon és ajánlják magukat élelemért vagy ágyban való alvásért. Egyszerűen azért, mert csak egyetlen eladhatójuk maradt és azt el is adják... Ez talán rosszabb módja a halálnak az éhezésnél, de hónapokra, esetleg évekre elodázza bekövetkeztét” — írja L. J. Filewood a Weekly Review-ban. (London, 1945. okt. 25.) A FELSZABADÍTÓK A NEMI BETEGSÉGEK AJÁNDÉKÁT HOZTÁK NÉMETORSZÁGNAK, NEM KERESZTÉNYSÉGET Az amerikai megszállás első hat hónapjában — állapítja meg Dr. G. Stewart, Eisenhower egyik riportjához csatolt egészségügyi jelentésében — a nemi betegségek arányszáma hússzorosára emelkedett Németországban a háború előtti helyzethez viszonyítva. A “kereszténységet” hozó felszabadítók kitűnően szórakoznak a szándékosan kiéheztetett asszoA lengyel ellenállás dokumentuma Z.Janas levele ST. STAWOZKIEWICZ VEZÉRIGAZGATÓNAK! Nagyon meglepett a hír, hogy Wilk igazgató elbocsátása után Ön vette át a vezérigazgatói posztot. Levelet írtam az előző igazgatóhoz, mely már nem jutott sajnos el hozzá. Ugyanabban az ügyben szeretnék most Önhöz fordulni, a többhónapos együttműködésünkre hivatkozva. Néhány nap óta a rendőrség mint egy bűnözőt, egy banditát üldöz, pusztán azért, mert hazánkat újjá akartam építeni. De én nem félek, az ellenállás nevelt, s megedződtem az embertelen, nemzetellenes rezsimmel folytatott harcban. Ön jól tudja, hogy amit tettem, azért tettem, hogy könnyítsék az emberek mindennapi gondjain. Ma, Wilk igazgató helyére Önt állították abban a reményben, hogy Ön majd megfelelő határozottsággal fogja az embereket elnyomni. Nem hiszem, hogy Ön az elmúlt hónapokban hamis embernek mutatkozott. Szeretném hinni, hogy emlékezni fog mindarra, amiről oly sokat beszélgettünk. A Szolidaritás nem pusztult el, s nem is fog elpusztulni. Eljön majd az az idő, amikor mindenkinek számot kell adnia arról, mit tett, hogy könnyítsen az emberek sorsán, hány embert mentett meg az elbocsátástól. És akkor senki sem mondhatja majd azt, hogy nem tudta, hogy félt, hogy semmit sem tehetett. Ne feledje, hogy Önnek és munkatársainak kötelessége utat engedni a bebörtönzöttek segítését szolgáló szervezkedésnek. Az Ön kötelessége, hogy a letartóztatottak családjainak biztosítsa az élelmiszerjegyeket, még ha Önnek és a többi igazgatónak saját jegyeit kellene is felajánlania. Nagyon szeretném, és hiszem, hogy így lesz. így a gyár igazgatósága emelt fővel járhat majd az emberek közt, ha minden véget ér; Wilk igazgatóhoz hasonlóan, ha álláspontja továbbra sem változik. Ne feledje, Igazgató Úr, hogy ebben az országban nem lehet hosszú ideig úgy kormányozni, hogy fegyvert szegeznek az emberek halántékához. Azok a könnyek, melyek családomban és számtalan hozzám hasonló ember családjában hullanak, kövekké változnak, melyek tönkreteszik a nemzet ellenségeit, azokat, akiktől idegen minden tolerancia, s akik csak a fegyverekben hisznek. Én, ha letartóztatás, ha évekig tartó börtön is az ára, nem adom fel a harcot eszméim védelmében. Mert eljön a nap, amikor kölcsönös lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk. A szavak, melyeket leírtam, kemények és élesek, de a körülmények is azok, melyekben élünk és dolgoznunk kell. Végezetül üdvözletemet küldöm mindazoknak, akik őszinte rokonszenvet táplálnak a Szolidaritás iránt. 1981. december 17. ZBIGNIEV JANAS az “Ursus” Szolidaritás szakszervezetének elnöke *** Ui.: Mivel az igazságot nyíltan kell kimondani, ezt a levelet a gyár dolgozóinak is tudomására hozom. A nácik kémeket, szabotőröket tették. Sokan közülük eletüket veszöltek. Az oroszok azonban leányo- tették, mert ellenálltak. Köztük kát és apácákat, akik ellenálltak az apácák és papok, akik híveiket véderőszaknak. Sziléziában “leányok ték. 42 lemészárolt pap neve isme- és asszonyok sokaságát kényszerí- retes”. (NC, Páris, 1945. dec. 10.) AZ OROSZOK A MI BELEEGYEZÉSÜNKKEL GARÁZDÁLKODTAK AZ ASSZONYOK KÖZÖTT Amikor az oroszok a mi segítségünkkel elfoglalták Berlint, az erőszak legnagyobb orgiáját szabadították a keresztény Európára. Seregeink ezt tétlenül nézték. A szabad rablás és erőszak Truman elnök szemei előtt folyt, aki a Potsdam-i konferencián kedélyesen konstatálta, hogy “megkezdődött a német nép bűnhődése a gengszterek gaztetteiért, akiket hatalomra emelt, szíwellélekkel támogatott és engedelmesen követett”. (Dept, of State Bulletin, 1945. aug. 12, 208. old.) Miféle gengszterek? Milyen jogon neveznek gengszternek bárkit azok, akik bűnrészesek a történelem legállatiasabb tömeg-erőszakában? A svájci Weltwoche írja (1946. jan. 11.), hogy három színházlátogató, egy amerikai, egy német és egy orosz egy előadás szünetében felkereste öltözőjében az ismert színművésznőt, aki bocsánatot kért tőlük, mondván: “Elnézést, hogy így nézek ki, de jöttémben kétszer megerőszakoltak s kikészültek az idegeim.” A svájci riporter megjegyzi: a berlini asszonyokon elkövetett erőszak oly mindennapos, hogy már fel sem tűnik, Truman elnök mindezt látja, pezsgőzik Sztálinnál s beleegyezik, hogy 12 millió németet — embert, nőt, gyermeket — kiűzzenek otthonából az úgynevezett német bűnök büntetése fejében. Hogy esne, ha a mi asszonyainkkal, szeretteinkkel történnének hasonló borzalmak? — teszi fel a kérdést a szerző. AZ OSZTRÁKOKAT SZINTÉN FELSZABADÍTOTTÁK ÉS MEGGYALÄZTÄK “Mi szövetségesek nem vagyunk szörnyetegek” — mondotta Churchill, s felszabadítani jöttünk benneteket, különösen az osztrákokat. Nos, egy brit tábori lelkész riportja szerint egyetlen kis osztrák városban 3000 asszony részesült erőszak utáni kótházi kezelésben. Griffin kardinális 100.000 bécsi asszony megbecstelenítéséről ad hírt. Ezt kiegészíti Dos Passos, aki a Life riportereként három hónapot töltött Európában: “A bécsiek elbeszélik az orosz seregek kegyetlenkedéseit. Mint az egykori mongol hordák a sztyeppékról, a legnyomorúságosabb ellátmánnyal jöttek. A munkáskerületek lakói azt gondolták, hogy az oroszok bejövetelekor legalább ők megmenekülnek. De nem így történt. Az oroszoknak a munkásnegyedekben is szabadrablást, erőszakot, gyilkolást engedélyeztek. Amikor az áldozatok méltatlankodtak, az oroszok azt válaszolták: Túl jól éltek ahhoz, hogy munkások legyetek. Ti ‘burzsuj’-ok vagytok!” És mi (amerikaiak) felkértük ezeket az embereket, hogy segítsenek ítélkezni hétmillió német háborús bűnös felett! MAGYARORSZÁGON 10 ÉS 70 KÖZÖTT NŐ ALIG MENEKSZIK Magyarországon végül valamilyen elég drámai dolog történt ahhoz, hogy csekély teret kapjon a napi sajtóban. Lelőttek egy magyar püspököt. Az éveken át megátalkodott anti-kereszténynek átkozott nácik egyetlen főpapot sem öltek meg. Most a dicső kereszteslovagok lelőttek egyet. De az eseményt úgy tálalták a lapok, hogy az oroszok kedvező színben tűnjenek fel: “Reds Punish Man Who Killed Bishop.” (A vörösök felelősségre vonják a püspök gyilkosát.) Mindszenty bíboros Rómában elmondta, hogy “Apor Vilmos győri érseket 53 paptársával megölték az oroszok... az érseket egy csoport asszony és gyermek védelmében gyilkolták meg, akik menedéket kerestek palotájában.” (Tablet, 1946. márc. 2.) A svájci Legátus ezt jelentette Magyarországról: “A rablások mellett az asszonyok becstelenítése okozza a legtöbb szenvedést a magyar lakosságnak. Ezek az erőszakosságok annyira általánosak, hogy gyakorlatilag 10 évestől 70 évesig kevés nő kerüli el ezt a sorsot Magyarországon. Elmondhatatlan brutalitások történnek és számos asszony öngyilkosságba menekül. Még ma is, amikor a rend úgy-ahogy helyreállt, az orosz katonák szemmel tartják a házakat, ahol nők élnek és éjszakát visszatérnek, hogy elvigyék őket.” (Tablet, 1945. júl. 28.) Az amerikai professzor konklúziójában megállapítja az amerikaiak felelősségét és kijelenti, hogy magatartásuk következményeként végül saját asszonynépüket is hasonló sorsra fogják juttatni... (Ford.: Sagittarius) *** Tanulmányunk elején ezt írtuk: Aki átélte a “felszabadulást” — emlékezik, Dr. App főképp a németországi brutalitásokkal foglalkozik, a magyarországi eseményeket csak érinti, de talán ennyi is elég, hogy felidézze az 1945-ös emlékeket és újra honfitársaink elé állítsa a szovjetbolsevizmus lassan feledésbe merülő igazi vadállat-arcát. Akik azt állítják: otthon minden megváltozott — tévednek! Akik Kádárt a “magyar nép jótevőjének” mondják — hazudnak! Magyarországot ma is ugyanaz a szovjet hadsereg tartja megszállva, amely 1945-ben kifosztotta és meggyalázta. A kormány csupán e megszálló hatalom végrehajtó szerve. Kádár “gulyás-kommunizmusában” báránybőrbe bújt farkasok prédája lett a magyar. Önkezével, önmagán hajtja végre a bolsevizmus által kiszabott halálos ítéletet, anélkül, hogy felocsúdna mit cselekszik. A magyar asszonyok kiszolgáltatottsága 1956 óta fokozódott! A rajtuk esett erőszak világviszonylatban egyedülálló méreteket öltött: négymillió magzatot tépett ki testükből a bolsevizmus által céltudatosan beállított gazdaság- és társadalompolitikai kényszer. Népünk biológiai ereje alapjaiban megrendült. Ma az ország lakosságának 30 % -a nyugdíjas életkorú! Az utódállamokba kényszerített magyar milliókat pedig elidegenedésbe űzi a hivatalos közöny. Szimbolikus erejű értelmet kap a cseheknek a háború idején elkövetett hajmeresztő gaztette, akik lefűrészelték elfogott katonáink kezét és saját kezükkel verték halálra őket. így akaija halálra veretni népünket a megszálló hatalom — saját lefűrészelt kezeivel: állagának elidegenített egyharmadávai és eivetéltetett nemzedékével. Ehhez nyújt készséges segítséget 1956 árulója és judeo-bolsevik kormánya. Ezekután pedig a népköztársasági ügynökökkel cimboráié, hazautazgató, “feledékeny” honfitársainknak kívánunk kellemes szórakozást, nyugodt emésztést és háborítatlan lelkiismeretet. nyokkal a megszállt Európában. A Time írja (1945. szept. 3.), hogy a “veneral disease” A Gl-ok közötl rövid idő alatt 48/1000-ről 128/ 1000-re szökött. 1945 decemberére ez a szám — Eberhart ezredes adatai szerint — elérte a 225/1000-et. * (Vagyis: minden 1000 amerikai ka tona közül 225 nemi betegséget hor dozott.) DE AZ OROSZOKKAL A LEGBORZALMASABB TERROR KÖSZÖNTÖTT A NÉPEKRE ge: éhhalál vagy vétkezés; de az orosz zóna német, osztrák és magyar asszonyai számára nem. Az amerikai és a brit zónában élő asszonyok számára legalább nyitva maradt a hősies választás lehetősé-