Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

1982. október St ITTVAKÖkT 3. oldal----------PUSZTULJ, VAGY VÉTKEZZ!——— A meghódított Európa asszonyainak meggyalázása Ezt a történelmi dokumentációkat tartalmazó írást testvérlapunktól, a Hungarista Mozgalom ÜT és CÉL című folyóiratának 1982. jún.-júl. havi számaiból vettük. Emlékeztetőül azoknak a könnyen felejtő honfitársaink­­nak, akik az emigrációban a hazai rezsim dudáját fújják, megfeledkezve arról, hogy a jelenlegi kommunista kormányt nem a magyar nép emelte maga fölé, hanem a szovjet hadsereg kényszere. Erről a vöröscsillagos, glóriás, dicsőséges szovjet hadseregről és nyugati szövetségeseiről szól Austin J. App amerikai professzor munkája, amit most kissé sűrített for­mában adunk magyarul közre. Aki átélte a “felszabadulást”, emlékezik. S az emlékezés talán gondolkodásra készteti. magyar lányok és asszonyok százez­reit erőszakolták meg. A béke első évében ötször annyi német pusztult BEVIN: “SZÖRNYŰ Miután Ernest Bevin angol kü­lügyminiszter meglátta, hogyan bántak a szövetségesek 15 millió ott­honát vesztett némettel, elkiáltotta a parlamentben: “így éreztem, Uram Isten, micsoda árat kell fizet­ni az emberi ostobaságért!... Ször­nyű látvány volt! ” (Time, 1945. nov. 5, 30. old.) De téved, amikor embe­ri ostobaságról beszél. Ez a Három Nagy igazságtalanságra való hajla­ma, az erő-politikából fakadó ke­ménybéke kegyetlensége, nem más. Nem ostobaság, hanem bűntény! A Time leírja (1945. okt. 2, 27. old.) a mintegy 9 millió német töme­ges kitelepítését Kelet Poroszország, Danzig, Szilézia, Pomeránia és Szu­­détaföld területéről. “Ez a borzai­éi, mint a háború öt éve során! Igen, igen, természetesen, “mi szövetsé­gesek nem vagyunk szörnyetegek!” LÁTVÁNY VOLT” mák története, öreg emberek haldo­kolnak az éhségtől az utakon, fiatal leányokat erőszakolnak a szekere­ken.” És e szent kereszteslovagok nem átallják, hogy egész német tár­sadalmi osztályokat vonjanak fele­lősségre háborús bűnösség címén! Sylvester C. Michelfelder Német­országban járt evangélikus pap leír­ja az amerikai The Christian Centu­ry-ban, hogy “Orosz és amerikai egyenruhákat öltött felelőtlen ban­dita bandák fosztogatják, rabolják a vonatszerelvényeket. Az asszonyo­kat és lányokat mindenki szeme lát­tára molesztálják, vetkőztetik le. Igen, a szent kereszteslovagok kitű­nően érzik magukat Németország­ban! A PÁPA TILTAKOZIK A NÉMET ASSZONYOK ERŐ SZAKOLÄSA ELLEN A három nagy Felszabadító dorbézol az örömökben, Németor­szág, Ausztria és Magyarország asz­­szonyait erőszakolja. így neveli át őket jó keresztényekké! — Ezek a szavak vezetik be App professzor 1946 áprilisában kibocsátott RAVISHING THE WOMEN OF CONQUERED EUROPE című tanulmányát, amely azóta szá­mos kiadást ért meg. Az 1966-os ki­adás előszava a Time Magazine-ban közölt Cornelius Ryan “The Last Battle” című könyvének ismerteté­séből idéz részleteket: “Berlin (amikor a vörösök meg­közelítették) gyakorlatilag férfiak nélküli város volt. A mintegy 2 mil­lió 700 ezer lakosból megközelítőleg 2 millió nő. Nyilvánvaló, hogy a szexuális erőszaktól való félelem fu­tótűzként terjedt végig a városon... Az öngyilkosság leggyorsabb módját tudakolok tömege rohanta meg az orvosokat s nagy volt a mérgek kele­­te... A szovjet katonák későbbi hul­lámai valósággal megvadultak. Ál­landósult az erőszak, fosztogatás, öngyilkosság. Betörtek a Haus Dah­len árvaház és szülőotthonba, ismé­telten végigerőszakolták a terhes és közvetlen szülés után lévő asszonyo­kat. Az erőszak következtében el­pusztult asszony-áldozatok számát — 70 évestől 10 éves gyermeklányo­kig — talán sohasem fogjuk meg­tudni, bár Ryan riportja, doktorok­“We are no monsters” — mon­dotta Churchill a németeknek 1945 januárjában. “Ezt mondhatom az Egyesült Nemzetek nevében Német­országnak... A béke, bár feltétel nélküli megadáson alapul, azonnali hatállyal végetvet Németország és Japán szenvedéseinek.” (Time Ma­gazine, 1945. jan. 29.) ó, hogyne! Azóta a szövetségesek akik nem szörnyetegek, több ke­resztény nőt becstelenítettek meg, mint amennyi az egész világtörténe­lem folyamán azelőtt megesett! Né­tól nyert információk alapján, szá­mukat 20.000—100.000 között ál­lapítja meg.” Röviden — mondja az előszó — a halálnál gonoszabb sorsot, a keresz­tény történelem legnagyobb tömeg­erőszakát okozta a mi második ke­reszteshadjáratunk és a feltétel nél­küli megadás követelése fél Német­ország, Ausztria és Magyarország asszonyainak, miként az amerikai professzor alább következő írása ta­núsítja. Németország átnevelésére hiva­tott orosz szövetségeseink 1945. március 24-én érték el Danzigot. Egy ötven éves danzigi tanár közli, hogy a következő napon 15 éves unokahúgát hétszer, másik, 22 éves unokahúgát tizenötször erőszakol­ták meg. Egy orosz tiszt biztatására az asszonyok a katedrálisban keres­tek menedéket. Amikor valameny­­nyien bent voltak, a mi fegyverbará­taink orgonajáték és harangkonga­­tás kíséretével egész éjjel orgiát ül­tek. Minden asszonyt végigerősza­koltak, egyeseket több, mint har­mincán. (Nord Amerika, 1945. dec. 6. 1. old.) Valóban, nagyszerű idő­ket élnek barátaink, akiknek közre­működésével igazságot teszünk a németek felett Nürnbergben! Dr. O., egy danzigi katolikus pap kijelentette: “Még nyolc éves lányo­kat is megsértettek s lelövöldözték az anyjukat védő fiúgyermekeket.” metországot 1300 kaloriás éhség szintre állították, 12 millió embertől rabolták el otthonát, ingóságait, élelmét, még ruháit is és kiűzték őket lakóhelyükről. Lefogták vagy rabszolga táborokba vitték a férfia­kat, elvették termőföldjeik egyne­gyedét, hajóikat, gyáraikat, legtöbb termelőeszközüket, s azt mondták nekik, termeljenek maguknak élel­met. Több csecsemőt pusztítottak el és éheztettek halálra, mint ameny­­nyi zsidó valaha is élt Németország­ban; s végezetül: a német, osztrák és XII. Pius pápa Michael von Faul­­haber kardinálishoz intézett levelé­ben ilyen szavakat használ: “sérülé­sek, amiket a német asszonyok és lányok el kellett szenvedjenek”. (Dubuque Witness, 1946. jan. 10.) Képzeljük el, micsoda lármát csa­pott volna az amerikai sajtó, ha a pápa a francia nőkkel kapcsolatban jelent ki ilyesmit a német megszállás idején. De nem tehette, mert a “go-A vád, ami megáll, az, hogy az amerikai kormány, hadvezetőség és a katonaság zöme a szabad szeret­kezés tárgyainak tekintette a német asszonyokat, akik jogukat vesztet­ték és semmiféle tiszteletre nem méltók a feltétel nélküli megadás következtében. Ez a túltengő szel­lem általánosan uralkodott, amit túl jól jellemez a müncheni szövetséges katonai kormányzat fejének ez a ki­törése: “Jogok? Nektek nincs jogo­tok! Meg lettetek hódítva, megértet­tétek?” (New Republic, 1945. júl. 1'6, 65. old.) Hasonló szellemről ta­núskodik Bull Halsey admirálisnak nősz” németek nem követtek el any­­nyi erőszakot, mint a mi “kedves fiaink”. Tehát a mi sajtónk és rádió kom­mentátoraink a koncentrációs tábo­rok miatt sírnak (ahol nem esett asszonyon sérelem) és mélyen hall­gatnak a mi Morgenthau tervünk hatalmas koncentrációs táboráról, amivé Németországot, Ausztriát és Magyarországot tették. egy washingtoni vacsorán újságírók előtt tett kijelentése is: “Gyűlölöm a japánokat! Mondom nektek embe­rek, ha egy terhes japán nővel talál­kozom, hasbarugom!” A katonák olyan rendszeresen és megalázó módon kezelik a német nőket, mint prostituáltakat, olyany­­nyira, hogy ha feleségeik hozzájuk érkeznek látogatóba, egyenruhát kell viseljenek, mert a “GI nem akarja, hogy a megszálló legénység Fraulein-eknek nézze őket”. (INS. London, 1946. jan. 31.) Ha még Franciaországban is francia férfiak éjnek idején gumibottal járnak, AZ ANGOL SZÁSZOK TISZTESSÉGESEBBEK, MINT A MUSZKÁK AZ OROSZOK SZÓ SZERINT ÉRTELMEZIK A FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÄST Egy orosz tábornok mondta Ira Eaker altábornagynak, a földközi tengeri szövetséges légierő parancs­nokának: “Azt határoztuk, megöl­jük az összes német férfit, elviszünk 17 millió német asszonyt s ezzel meg van oldva minden!” (San Antonio Light, 1945. jún. 14.) És a mi felszabadító szövetsége­seink kitűnően működnek. Tudják miért követel kemény békét Ameri­ka, megértették a Morgenthau terv szellemét: egyedül Bécsben több mint 100.000 asszonyt erőszakoltak meg, nem egyszer, számtalanszor, köztük még tizen-éves kort sem ért leányokat és öregasszonyokat. Erről tudósított Bemard Griffin angol püspök többé-kevésbé hivatalos európai útjáról. (NC Report 1945. okt. 8.) Egy evangélikus pap az angliai Chichester püspökéhez intézett leve­lében leírja, miként szenved egy paptársa két leánya és 10 éves uno­kája erőszak következtében kapott gonorrheában, hogyan halt meg 80 éves édesanyja erőszak okozta szö­vődményekben, miként ölték meg N. asszonyt, aki ellenállt az erőszak­nak, míg leányát megbecstelenítet­­ték és a szibériai Omszkba deportál­ták átképzésre. (Tablet, 1945. okt. 27.) Valóban, kitűnően szórakoz­nak Németország átnevelői! És a Morgenthau tervezők és kemény békét követelők örömmámorban úsznak. SEM ÖREG, SEM FIATAL, SEM APÁCA NEM MENEKSZIK A sziléziai Neisse elfoglalását kö­vető napon 182 katolikus apácát becstelenítettek meg. Kattowitz egy­házkerületében hatvanhat állapotos nővért számláltak össze. Az egyik zárdában a főnővért és assziszten­sét, akik kitárt karokkal igyekeztek A nemes hódítók szórakozása biz­tosítva volt, feltéve, hogy a német asszonyok nem ellenkeznek. Az igazság érdekében meg kell állapíta­ni, hogy az amerikaiak és angolok kellemes időtöltése többnyire a né­met és osztrák asszonyok beleegye­zésén múlt. Az oroszoknak nem volt erre szükségük. Ök egyszerűen megerőszakolják az asszonyokat, s ha egy német férfi vagy nő önvéde­lemből megöl egy orosz katonát, “ötven nácit ölnek meg minden egy­ért”. (Time, 1945. jún. 11.) * S nem volt hiány az együttműkö­désre hajlandó “Fraulein”-ekben, ami a megszállás első napjaiban még problémát jelentett az Eisen­hower generális főparancsnoksága alá tartozó katonák számára. Egy 1945. július 17-én a Szenátus előtt tett vallomás szerint a parancsnok­sága alatt álló francia gyarmati had­sereg bevonult Stuttgartba, az alul­járókba terelt és ott megerőszakolt vagy kétezer német asszonyt. A val­lomás “főbb pontjaiban” — vona­kodva bár — egy kongresszusi kép­viselő riporter is megerősítette. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a mi ke­resztes vitézeink a japán Yamashi­­tát felakasztották azért, mert a pa­rancsnoksága alá tartozó katonák, akiket körülzártak az amerikaiak, a védelem utolsó kétségbeesett napjai­ban megbecstelenítettek huszonöt manillai “szépséget”. A NÉMET SEREG VOLT A HÁBORÚBAN A LEGTISZTESSÉGESEBB a fiatalabb apácákat eltakarni, egy­szerűen lelőtték. A pap, aki erről beszámolt említi, hogy számos köz­ségről tud, ahol minden nőt öregtől 12 évesig heteken keresztül napon­ta kényszerítettek az oroszok. (Nord Amerika, 1945. nov. 1.) Eisenhower katonái Stuttgartban egy hét leforgás alatt egyetlen város­ban több asszonyt becstelenítettek meg, mint Hitler katonái négy év alatt egész Franciaországban. William Shirer 1940. június 17- én, a német megszállás első napjai­ban feljegyezte “Berlini Naplójá­“A párizsiak azt képzelték, a németek megerőszakolják asszonya­ikat és a férfiakkal még rosszabbat cselekszenek. Akik ittmaradtak, ámulnak a katonák eddigi korrekt viselkedésén.” Tény, hogy a németek kegyetle­nül bántak az ellenállókkal és sza­­botőrökkel, de a meghódított népek asszonyaival szemben keresztény módra, tisztességesen viselkedtek. Nem követtek el több erőszakot a megszállt területeken, mint például az amerikaiak itthon, vagy a szövet­séges országokban. Különbséget kell tenni azonban az amerikai és orosz viselkedés között. John Dos Passos író helyesen látta: “Ha az amerikaiak raboltak, fényképezőgé­peket, értékeket kerestek, ha az oroszok raboltak, elvittek mindent. És gyilkolnak és erőszakolnak.” (Life, 1946. jan. 7, 24. old.) “MI SZÖVETSÉGESEK NEM VAGYUNK SZÖRNYETEGEK!’ TÉNYLEG NEM VAGYUNK? A NÉMET ASSZONYOKAT A SZABAD SZERETKEZÉS TÁRGYAINAK TEKINTIK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents