Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

1982. szeptember «ITTVAKOkT 7. oldal DUNA TUDÓSÍTÓ XXIII. évi. 5. szám 1982. július/augusztus Az évszázad üzlete — a szovjet földgáz £ Energiaválság Keleten, Nyugaton A tervteljesítés minden vonalon — első­sorban energiahiány miatt — sántít és erre célozva jelentette ki Brezsnyev a 26. pártkongresszusi beszédében: ♦ A szibériai gázmezők termelékeny­ségének gyors fokozása a legnagyobb politikai és gazdasági jelentőségű a Szovjetunió részére!» A szovjet ipar gázfelhasználása az el­múlt ötéves tervben a kémiai iparban 66 százalékkal, a gépiparban 24, az acél­iparban 18, a közéletben kerek 37 szá­zalékkal növekedett! Még nagyobb a gáz fontossága a termelési mutatók tükrében: 1960-ban csak 45 milliárd köbmétert termelt a gázipar, 1975-ben felszö­kött 290 milliárdra, 1980-ban elérte a 435 milliárdot, 1982-ben a várható termelés kerek 500 milliárd, és 1985- ig 650 milliárd köbméter érendő el! Gigantikus szám! Több az USA-énál! A nyugati energiaválságra kiható köz­ismert OPEC-zsarolásokra, az Irak— Iráni olajválságra itt fölösleges kitérni. 0 Előrelátó Szovjet A Szovjet előrelátás már korán műkö­désbe lépett és Afganisztánból már 1967 óta hoztak be földgázt, amelynek meny­­nyisége a szovjet megszállás óta termé­szetesen lényegesen emelkedett. 1980- ban nyugatra menekült miniszteriális adatok szerint (dr. Abdol Lutif) most a teljes afgán termelés a Szovjetbe megy. Hogy ez mennyi, nem ellenőrizhető, a földgázvezeték mérőműszerei a volt ha­tár szovjet oldalán feküsznek. (Gondol­junk itt a magyar bauxitra és uránra, a Záhonyi «aranykapura», Európa legna­gyobb szárazföldi «kikötőjére».) Iránnal 1975-ben kötött szerződés sze­rint évente 11 milliárd kubikméter gáz megy a Szovjetbe, amelyhez az első fő­vezetéket 1980-ban üzembe is helyezték, de árviták következtében leállították. A tervezett másik vezeték építése a po­litikai helyzet miatt függőben maradt. 0 Nyugati tőke, technika, anyag — GULAG A Szovjet teljes tudatában van a terv fontosságának, amit propagandagépeze segítségével irányít (atomerőművek el­leni tüntetések, atomháború és békeme­netek, egyházak beszervezése stb.). De annak is tudatában van, hogy nyugati töke és nyugati techni­kai segítség nélkül 1984-ig a tervezett 5500 km-es gázvezetéket nem képes kiépíteni. (A már meglévő szibériai gázvezetéket a KGST anyagi és műszaki segítségével, zömmel a GULAG rabjaival építtette, sőt — a német TV adásban, átszökött szovjet polgár a jelenlegi vezetéken dol­gozó rabokról adott hírt! Ez nekünk, volt GULAG-raboknak természetesen hangzik, hisz mi is dolgoztunk 50 fokos hidegben a szovjet nagy vívmányain: a Volga-csatornán, Murmanszkban, a híres Komszomolszk yáros felépítésén, a Kolimai aranybányákban, a szibériai Taiseti vasútvonalon, Dzsezkazgan, Ka­raganda bányáiban, az Észak-Urali er­dőkben, ahol a büntetőtábor «büntető­brigádjában» 50 foknál nagyobb hideg­ben is rakodtam le a szálfákat a magyar Ganz-vagongyár tehervagonjairól!) 0 «Piszkos hazugság: cáfolást nem követel» — volt kénytelen nyilatkozni a TASS szovjet hírügynökség a «France Soire» lap és a Nemzetközi Emberi Jogvédő Társaság nyilatkozataira amely szerint «legalább 20 000 rab és száműzött végez a gázvezetéknél kényszermunkát». A Tass nemcsak a francia és német újság koncerneket támadja, hanem Washing­tont okolja, amely «futószalagon gyárt­ja az óriáshazugságokat», hogy a gáz­vezetéképítést «minden áron» megaka­dályozza. Az Emberi Jogvédők állítását viszont cáfolhatja, amely szerint «alig alkalmaz a szovjet gépeket». A munka érdekében bizonyára bevetik a létező és most szállított építőgépeket (USA cső­emelődaruk pl.), ami azonban nem zárja ki a rabok alkalmazását. (Dzsezkazgan­­ban a 45-ös bánya a legmodernebb — lopott — gépesítéssel dolgozott, ugyan­akkor a 39-es büntetőbrigádban napi 6 80 cm-es, kézi vésővel és kalapáccsal «fúrt* robbantólyukat kellett kivernem 600 gr fekete kenyérért és 2 «káposzta­levesért», amelyben pár levél úszott.) Ez az a téma, amiről a moszkvai nyu­gati sajtólevelezőknek fogalma sincs! 0 Kinek üzlet a szovjet földgáz? Az Urengoi-i gázmezők szovjet adatok szerint a világ földgáz-tartalékának 1/3 részét alkotják: 3,5 trillió köbméterben becsülve. A múlt évben megindult nyu­gatnémet—szovjet gazdasági bizottság tárgyalásai előtt a szovjet propaganda­gépezet agymosása mindenekelőtt azt bizonygatta, hogy a tervezett gázveze­ték elsősorban Nyugat javát szolgálja és Nyugat részére jó üzlet: hisz a jövendő földgázzal törleszti majd a vezetékhez szállított anyagot. ( A magyar vicc sze­rint: a gazdag szomszéd rendel egy öl­tönyt a szegény szabónak, azt nemcsak kifizeti de a ruha szabó által történő használatáért is bért fizet.) 0 Schmidt kancellár, a szálláscsináló Schmidt 1980 májusi moszkvai látoga­tásakor aláírta a nyugatnémet—szovjet gazdasági és ipari együttműködési prog­ramot s Brezsnyev meglobogtatta a gáz­vezeték építéséből származó német elő­nyöket: több millió tonnát kitevő spe­ciális csővezeték, 41 gázkompresszor ál­lomás a csöveken való gáz továbbításá­ra, 200 000 munkahely lehetősége — ép­pen a milliós munkanélküliséggel küzdő nyugatnémet ipar számára. ^ Megmozdul a konzern- és bankvilág A mintegy 20 milliárd márkára rúgó «üzlet» finanszírozására már ősszel a Deutsche Bank AG egy konzorciumot hozott össze, amely 4—5 milliárd DM hitelt nyújtott. Ezzel megnyílt a lehető­ség a gigantikus terv végrehajtására. 1990-től kezdve Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország és Belgium összgázszükségletét 26—40 százalékig a Szovjettől kapná, amely függőség ko­moly politikai és gazdasági veszélyeket rejt magában. A belpolitikában is — különösen a decemberi lengyel fordulat után — ellenvélemény alakult ki: A «Frankfurter Allgemeine » írta: «Néhány éve minden értelmes ember számára ily nagyfokú függőség nagy rizikónak tűnt volna fel.» Strauss még világosabban fejezte ki: *Jóllehet Nyugat szállítja a vezeté­ket, az elzáró csapokat a Szovjet ké­szíti'.» A nagy belga napilap, a «Libre Bel­gique» aggódva kérdi vezéreimében: «Belgium gázszükséglete 50 százalé­kát 1985-től Moszkvától vásárolja?» 0 Gazdasági függőség, politikai zsarolás ... A naiv, irányított agymosás ellenérve, lebecsülve a függőséget, így szól: egy gázelzárási manőver a Szovjetnek, mint üzlettársnak a becsületét lerontaná! De elfelejtik, hány nemzetközi szerző­désre fütyül a Szovjet, sőt: az olajat is felhasználta politikai zsarolásra: 1948-ban Jugoszlávia ellen, 1961- ben Albániával szemben és 1962- ben a Kínai Népköztársaság felé a politikai viszonyok romlásával el­zárták az olajcsapot. A gazdasági függőség folyománya lesz a politikai függőség, mely a «Lieber Rot als Tot» jelszavában csúcsosodik ki. Az európai nagy bankok, pénzemberek, szakszervezeti vezetők elfelejtik Lenin bölcs mondását a «kapitalista kötélre va­ló felakasztásról» és pillanatnyi előnyö­kért versengve fonják a szálakat. Minél több pénzt adnak az európai bankok a Szovjetnek, minél több árut hiteleznek, annál nagyobb érdekük fűződik a «jó viszony» fenntartásához, míg végül oda jutunk mint az «egyszeri légy, aki be­ugrott a pók meghívásának: látogass be az én szép lakásomba». 0 «Mindenki lépik egyet» Közben megindultak a tárgyalások az anyag szállítására, elsősorban a külön­leges technikát követelő, 142 cm vastag csővezeték beszerzésére. Japánnal kötötték az első szerződést 750 000 tonna csőszállításra, amelyet a következő években újabb több millió tonna cső követett volna, hitelezve a Japán Export Bank által. Ugyanakkor megegyeztek a Szachalin-szigetek gáz- és olajszektorában való összműködésre. Nyugat-Németország természetesen az első hegedűs: az AEG-Telefunken és a Salzgitter konzorcium és a Mannesmann csőgyár írt alá szerződéseket a 4 milli­árd DM hitel fejében 2 millió tonna csö­vet és 21 kompresszorállomást szállítani. Franciaország szintén «beszállt» az üz­letbe, (Mannesmann/Creusot Loire és az Altsbom Atlantique révén, 21 komp­resszor megépítésére , egyenként kb. 150 millió DM árban.) Belgium, Olaszország és Ausztria pár milliós DM alrendelésekkel «futottak». 0 Nyugati milliárdos gázszerződések A technikai szerződésekkel párhuzamo­san haladtak a tárgyalások a minél ked­vezőbb gázár megállapítására és a gáz­­mennyiség szállítására. Nyugat-Németország itt is az első: évi 10,5 milliárd köbméterrel, a 2000. éven túl kötelezte magát átvételre. Francia­­ország évi 8 milliárd köbméterre köte­lezte magát, Belgium egyelőre csak tár­gyal 1985-től 3—5 milliárd köbmétert átvenni, Olaszország várakozik a len­gyel események miatt, Hollandia és az osztrákok a további átvevők. Ezáltal az európai országok gázener­gia szempontjából 26—40 százalékig a Szovjetuniótól függnek a gázveze­ték 1984-re tervezett megépítése után. 0 Reagan elnök «ellengázt» ad A múlt év végén Reagen elnök a Szov­jet ellen gazdasági szankciók bevezetését határozta el. Első helyen a tervezett szibériai gázvezeték építésének megaka­dályozása, de legalább is késleltetése sze­repek. Washington főkifogásai a gáz­üzlet ellen: 1. Európa nagymérvű függősége a Szovjetuniótól; 2. a vezeték elkészülése után a Szov­jetnek rendszeres és nagymennyi­ségű devizaforrásává válik; 3. magának a Szovjetuniónak és a csatlósoknak megoldja az energia­kérdését. 4. Nyugati különleges áruk beszerzé­sével szovjet kapacitás szabadul fel, amelyet máshol alkalmazhat­nak, így pl. a hadiiparban. Elsősorban leállította mindazon eszkö­zök, műszerek, elektromka stb. kivite­lét, amelyek a gázvezeték építésénél fon­tossággal bírnak, sőt mmden szeHemi és anyagi szolgáltatást és árukivitelét be­tiltotta, amelyek amerikai üzenzek kül­földi előállításához szükségesek. Ezáltal legjobban a General Electric Co. érintődött, amely a gázvezeték lényeges részét alkotó, fejlett technikát megkö­vetelő gázturbina-kompresszorokat ál­lította elő, illetve: lizenz alapján a né­met AEG-Telefunken, az angol John Brown & Co., az olasz Nuovo Pignone s a francia Creusot Loire szállított volna. 0 Kétféle «USA-rőffel» mérnek A két oldali nagy propagandahadjárat alatt egy ideig «elcsúszott», hogy az USA ugyanekkor lényeges technikai se­gítséget nyújtott a Szovjetnek: 100, az előző évben megrendelt 90 tonnás cső­lerakó darut szállított ki a Caterpillar Traktor, sőt: az USA-beli Dresser cég — már a Carter időben hozott olaifel­­szerelési tilalom ellenére — év végén fe­jezte be a Szovjetben a legmodernebb olajfúrófej-gyár felszerelését. Kibeszéd: (amit aztán később Európa is használt) a szállítás, illetve «behajózás» még a rendelet megjelenése előtt megtörtént. Moszkvából származó hírek szerint ki­vételt tett az elnök a szanálás előtt álló Harvester International cég számára is, amelynek az embargó után 700 milliós mezőgazdasági gépgyár építésre adott engedélyt a Szovjetben, ahol épp a me­zőgazdasági gépekre égető szükség van. Ezek természetesen az európai körökben erős visszatetszést szültek. 0 Kiéleződött az USA-Európa ellentét Az eddig amerikabarát francia kormány tagjai szerint az Európa—USA viszony kritikus pontot ért el. Cheysson francia külügyminiszter: «Mi már nem beszél­jük az azonos nyelvet!» — mondotta Galbraith párizsi USA követnek, akit a gazdasági korlátozások ügyében magá­hoz kéretett. A nyílt és kemény megbe­szélés eredménye francia részről Mauroy miniszterelnök hivatalos nyilatkozata: «A Moszkvával kötött összes szerző­déseket betartjuk. Az 1982-re terve­zett szállításokat a megadott időpon­tokban megkezdjük.» Galbraith viszont már korábban nyilat­kozott: «Büntető eljárást indítunk szer­ződésszegés esetén: u.i. a licenzfirmák szerződést írtak alá a korlátozások be­tartására.» Angliával az ellentétek még jobban ki­éleződtek. Lord Cockfield kereskedelem­ügyi miniszter a felsőházban aug. 2-án bejelentette, hogy a Thatcher kormány azonnali hatály­­lyal megtiltotta a Nagy-Britanniákan települt összes vállalatoknak az HSA szállítási korlátozások figyelembe­vételét. Erre a kormányzatnak egy 1980-ban, még az előző kormányzat által kiadott rendelet adott lehetőséget, amely idegen államok Nagybritannia kereskedelmét érintő káros rendelkezések ellen szól. Az érintett négy angol nagyvállalat 220 millió £ rendeléssel van érdekelve, de a gyártás nagy része USA licenz alá esik. Ha betartják a Szovjettel már megkö­tött szállítási szerződéseket, úgy az USA részéről számolhat licenzperekkel, — ha nem, komoly veszteségek érik a nagy rendelés elvesztése miatt és fizetési ne­hézségekkel is számolnia kell. A 21-es parcella A Kerepesi úti temetőben még ebben az évben felszámolják a 21-es parcellát, ahol 1956 hősi ha­lottal fekszenek. A területet utána elegyengetik és fűvel vetik be. A temető nemzeti panteon Jellegére hivatkoznak és arra, hogy a sírok 25 éves haszná­lati ideje am úgyis lejárt. Meghosszabbításra nincs mód. Aki akarja, s^ját költségén exhumáltathat­­ja a halottját és átvitetheti másik temetőbe; aki ezt nem akarja — vagy nem tudja kifizetni az ez­zel járó sok ezer forintos költséget — annak a hozzátartozója sírját beszántják. Az Intézkedés azért Is tragikus, mert egyik te­metőnkben sincs ekkora összefüggő 56-os parcel­la, általában szétszórva fekszenek a forradalom hősei a többi temetőben. Ennek a 21-es parcellá­nak a felszámolása után — ami máris megkezdő­dött — gyakorlatilag megszűnik az utolsó emlékeztető- és kegyhely, ahol a hozzátartozók, barátok és ismeretlenek minden ősszel leróhatták kegyeletüket. A temetőt csoportosan járó diákok­ról nem is beszélve, akik ezután nem láthatnak sok száz olyan sírt, amelyen a dátumon kívül ott áll az elgondolkodtató "hősi halált halt” felirat is. A parcella állapota egyébként elhanyagoltságával kirí környezetéből. Gaz, szemét és lehullott avar bokáig elborítja, — ami azért Is furcsa, mert a te­mető többi részén kertészek tucatjai dolgoznak és már egy lehullott falevelet Is eltakarítanak. Ide vi­szont a temető többi részéből Is szemetet horda­nak. A sírok 20—30%-a már besilppedt, semmi nem jelöli, ki fekszik alatta. A 25. évfordulón mégis mindegyiken volt néhány szál virág, és ren­geteg mécses is égett. Ez egészen november végéig eltartott! Hát többet ez sem lesz! I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents