Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

1982. szeptember

ttlíTVAKÖltT

5. oldal

DR. KOVÁCS ERNŐ:

A magyar—román kibékülés a dunai konföderáció alapja

Közép-Európa téridegen nagyhatalmak, vagy méginkább, a világháborús győztesek játékszere. Ez a Duna—Kárpát tájon élő kis- és közép-nemzetek tragédiája. E népek és terület szomorú sorsa új, korszerű rendezést követel. Ám minden elgondolás csak teoretikus értékű, amíg Szovjet-Oroszország uralkodik Közép- és Kelet-Európában. Az, hogy csak elméleti, nem kisebbíti egy terv értékét, mert nem lehet építést előzetes, gondos tervezés nélkül kivitelezni.

Á legtöbb dunamenti népben már él a felismerés, hogy csak együtt állhatunk meg Közép-Európában, a Kárpátmedencében, együtt, egyenlően és tefjes szabadságban.

Magyarország geopolitikai kulcshelyzetben van e tájon, de ugyanúgy osztja ketté a szintén társtalan román nemzet a Kárpátokon túli területet északi és déli félre, és választja el Ukrajnát Bulgáriától, illetve a Balkántól. Népeink között pedig Erdély a híd, de egyúttal viszály almája, kétszázados határpör tárgya! Pedig e két állam, e két egyedülvaló nemzet, a magyar és román, nem élhet meg magában. Magyarországnak nincs biztonsága, ha a foksáni kapu, vagy a Dunadelta téridegen hatalom kezében van és hasonlóképpen Románia egérfogóba kerül, még akkor is, ha velük baráti magyarok nem saját kézben tartják a nyugati kijáratokat. A kettő között pedig Erdély, a magyar, székely, román és szász nemzetnek egyként drága és szent földje, mely hídfő lehetne a két társtalan állam között és örök kapocs, ma a legnagyobb válaszfal közöttünk. Mi, akikben megszületett a felismerés, bátran kimondjuk azt, hogy Magyarországnak és Romániának nemcsak kibékülniük, de egyesülniük kell, állam-közösségben. A frigyben Erdély különleges, szabad státusza a megbékélés, megértés és együttélés záloga! Csak így oldódhatik meg az erdélyi kérdés korszerűen, igazságosan és az igazi történelmi hagyományok szellemében! Magyarország—Erdély—Románia uniójához, mint gerinchez ízesülhetnek a Kárpát—Duna-táj összes nemzetei, az egyetlen lehetőséges korszerű államszövetségben, a Dunai Konföderációban.

TÖRTÉNELMI TÉNYEK ÉS ADALÉKOK

Való igaz, hogy a századvég és a kilencszázas évek elejétől eltekintve (az akkor divatos soviniszta európai gyakorlattól, mely Svájc kivételével általános volt) Magyarország történelme nem ismert nemzetiségi elnyomást.

Való igaz, hogy a mai hivatalos magyar rendszer, a legtisztességesebb kisebbségi gyakorlatot folytatja, ezzel szemben Ceausescuék soviniszta-kommunista politikát űznek.

Való igaz, hogy Erdély horizontális kettéosztása a II. Bécsi Döntéssel, bár lehetett világpolitikai szükségesség, ám elrettentő példát mutatott a helytelen és rossz megoldásra.

Való igaz az, hogy 1848—49-ben, a haladó szellemű erdélyi, havasalföldi és moldovai román fiatalság, Balcescuval az élen, a magyar—román megbékélés apostolai voltak; éppúgy, mint a szabadelvű ifi. Wesselényi Miklós, Teleky Sándor és a többi erdélyi magyar; de a lengyel Bem tábornok is, aki háromnyelvű kiáltványban szólította fel Brassó népét, magyar—román és szász összefogásra, az osztrák—orosz közös ellenség ellen! Szerencsétlen, végzetes körülmények dacára Kossuth Lajos kormányzó és Batthyány Kázmér külügyminiszter, Cesar Boliac és Niculai Balcescu a román emigránsok nevében 1849 nyár elején aláírták a magyar—román kibékü lés történelmi alapokmányát (“Pacification Hongroise- Roumaine”). Ennek szelleméhez kell visszatérnünk és cselekednünk!

Való igaz, hogy 1849 júliusában a Szemere-kormány benyújtotta és a szegedi országgyűlés kodifikálta a legliberálisabb kisebbségi jogokat a többi nemzetiség számára is. A szabadságharc bukása azonban megakadályozta a magyar nemzetet abban, hogy e nagyvonalú törvényeket végrehajtsák. Később egész Európában, Svájc kivételével minden országban a sovinizmus lett a politikai divat. Mi elvetjük a sovinizmus elvét, mint Közép-Európát rendező principiumot és hangsúlyozzuk, hogy Kossuth Lajos már 1861-ben példát mutatott Dunai Konföderációs tervével a korszerű, igazságos megoldásra. Ez az új alakulat, ha megvalósulhatott volna, 50 milliós államszövetséget szegezett volna szembe az orosz és germán veszélylyel, elejét véve talán a világháborúknak? Erkölcsileg pedig a teljes egyenlőség, önkormányzat, közös érdek és szabadság alapján a nemzetiségi kérdés igazságos rendezésével, a trianoni bosszúálló béke közép-európa-dúlását akadályozta volna meg.

Való igaz, hogy sem a trianoni, sem a párizsi béke nem hozott megnyugvást, vagy megoldást a Kárpát—Duna-tájon, hanem újabb konfliktusok csíráját vetette el. E történelmi és lelki pusztaságban oázisként hatott az a kezdeményezés, mely a 19-es bolseviki rendszer leverése után a román megszállás alatt Budapesten indult el, Friedrich István kormánya, valamint Madgearu tábornok, térparancsnok

A Szittyakürt 1982 májusi számában, Grandpierre K. Endre tollából “Előtörténetünk a Tarhi-i Üngürüsz ős-csodaszarvas mondái tükrében” címen igen érdekes és figyelmet keltő cikk jelent meg. A cikk három oldalon keresztül lendületesen sorolja egymás mellé az ősgeszta tanulságai utáni ismereteket. De amely úgy néz ki a nagyítóüveg alatt, mint a háborgó folyó közepén vergődő fuldokló.

A cikk stílusa édekes, megkapó, számos az elragadott, fordulatos kérdésű feltevés. Az ősgeszta, ősmondák és a török és latin íráshagyományok kevert káoszából azonban a kijuthatás komoly erőfeszítést követelő.

A cikk vezetése egy bizonyos irányú felkészültségre mutató, azonban bizonyság csak olyan felmutatható tételek után adható, melyek a kérdéses időben és helyről származók és így megdönthetetlenek. De amelyek csak a mag valójára mutatók, történési időt, helyet, neveket és körülményeket deformálok.

Még a cikk esetében is,mégis csak a magyar nemzet őstörténelméről lenne szó.

A cikkben olvasható: “Midőn Nimród meghalt — a király — Adzsem trónjára egy másik padisah? — az ősmagyarságnak olyanja nem volt, s Úri tó tartományáról lenne szó a Zagros hegylánc aljában — került. Azt a vidéket (amelyen Hunor volt a fejedelem) Dzsiddijja (Szittya) tartománynak nevezik. Egy napon

és Diamandi román meghatalmazott miniszter között. Ezt, mint “Magyar—Román Perszonálunió” kísérletét könyveli el a történelem. Az angol diplomácia azonban ezt a korszakalkotó tervet meghiúsította. De elárulták Erdélyt és annak történelmi szellemét, a magyar—román megbékülést, a nagy politikus generáció ottani szülöttei, a Maniuk, Vajda-Voivodák, Gogák és a többiek, akik hataloméhségükben és revánspolitikájukkal, mint meghódított gyarmatot kezelték ezt a szent földet.

De még egy kísérletet említhetünk magyar—román szövetség ügyében, amikor Bethlen István, már mint volt miniszterelnök, Bánffy Miklós közvetítésével, “vadászni” ment II. Károly királyhoz a Kárpátokba, Szinajába. Megint felvetődött a perszonál unió gondolata, de ekkor (a 30-as években!) már mindegyik szereplő elég népszerűtlen volt ahhoz, hogy a jó gondolat megint csak terv maradjon.

A II. Világháború alatti és utáni állapotok közismertek. Gróza erdélyi szellemű kormányzása volt az egyetlen zöld sziget a gyűlölködések óceánjában. Ceausescu sovinisztabolsevista személyével és politikájával nem érdemes foglalkoznunk, hisz ma már általános utálat veszi körül Romániában. Annál fontosabb a Jövővel való törődés! Azt pedig a magyar—román kibékülés, társulás és a Dunai Konföderáció megvalósulása jelenti.

ROMÁN—MAGYAR UNIÓ ÉS KÖZÉP-EURÓPA

Az államszövetség nyugati határa Ausztria; északi a mai Csehszlovákia és Ukrajna; déli a mai Jugoszlávia és dél-délkeleti Bulgária; keleti pedig a Fekete-tenger. A két társuló ország között Erdély, teljesen szabadon, nyílt határokkal. Tartományi-, vagy erdélyi-kormányzat élén az elnök, vagy vajda, 3—4

Adzsem országának padisahja Konsztantinijje fejedelem ellen hadjáratot indított, s ahhoz Hunor fejedelem segítségét kérte. Hunor a Perzsiával szomszédos, Szkita uralkodójaként vett részt, Perzsia oldalán a háborúban.” Milyen nép ellen, s Hunor országa, a tatárok országa lett volna?

Semmi kétség nem fér a cikkíró jóindulatához, sőt elismerést érdemlő egyes tételeiért. Ugyanis széles e világon az első magyar volt, aki széttólta László Gyula kettős honfoglalásának határát: ismeretlen időbe tóivá ki annak idejét. De amelynél az még meglepőbb, hogy létezik egy olyan emigrációs lap, amely helyet ad hasábjain a cikk végén bemutatott nyolc pont alatti időtételek közlésére.

Ez a jégpáncélt törő akarat csodálni való. Mivel az emigrációs lapok eddig, a világ minden kincséért sem lépték volna túl az 1000 éves történelmi határt. Az tabú volt. S az 56-os szabadságharcosok Szittyakürt lapjának vezetői látták meg először végre az igazságot, hogy az 1000 éves magyar történelem takarja a kezdet kezdetét. Amelyhez bátorság volt szükséges, de neki lett igaza, mivel az ősmagyartörténelem valójának hirdetésére állandó rovatot nyitott.

A cikkben azonban azt meglepő olvasni, hogy Hunor fejedelem, a Perzsa királynak adhatott volna fegyveres segítséget. Ugyanis i. e. csak 1860-ban győzték le az Eufrát és

évi hivatali idővel, felváltva mind a négy nemzetből, ábc sorrendben: ugyanakkor helyettese és miniszterei a többi erdélyi népek aránya szerint. Tartományi Gyűlések minden tájon és nemzet számára; közös erdélyi országgyűlés Kolozsváron, minden nemzet arányos képviseletével. Ez küld delegációt a budapesti és bukaresti parlamentbe (de majd a Dunai Konföderációba is, ha megalakult az). Hivatalos nyelv a magyar, román és német, a Bánáti részen a szerb is. Minden község és város neve, utak, utcák, jelzések, feliratok három, illetve, a Bánátban négy nyelven. Teljes politikai, vallási, oktatási és művelődési szabadság. Önkormányzat. A közigazgatás, hadsereg, közlekedésügy tisztviselői az összes hivatalos, illetve helyi nyelveket beszéljék. Részleteket az erdélyi nemzetek alkotmányozó közgyűlése dolgozza ki és népszavazás szentesítse. Erdély új státuszát a két anyaország, a nagyhatalmak és az ENSZ garantálják.

Egyénileg boldog és megelégedett vagyok, mert sok évi közírói működésemben, Erdélyért folytatott küzdelmemben végre hasonló gondolkodású és bátorszavú román barátra találtam ezen a nyáron, Madridban, G. F. személyében. Sőt szót is értettünk, magyar, román, szász és székely baráti társaságban. Tisztában vagyunk azzal, hogy nehéz, de történelmi lépésre határoztuk el magunkat. Tudjuk, hogy sok önző, elvakult ember van minden oldalon. De szándékaink nemesek, tiszták; igazságot, teljes szabadságot, egyenjogúságot és jövőt biztosítani népeinknek, minden közép-európai nemzetnek! Ez nem érinti más, kívülálló néppel, például a lengyellel való hagyományos barátságunkat. Azonban korszerű, igazságos közép-európai rendezéshez az első lépés a magyar—román unió terve, függetlenül attól, vagy annál Inkább, hogy ma mindkét nemzet a vörös nagyhatalom malmában őrlődik.

Ha a társtalan magyar- és román nemzet kibékül egymással és összefog, akkor van jövője, és a tervek valósággá válhatnak, mihelyt üt az igazi felszabadulás órája!

a Tigris folyók völgyébeni ősmagyarságot az asszírok, Assurbanipál uralkodása alatt. Míg Perzsia létéről a történelem csak i. e. 650-től emlékezik meg. (Dixionaire 1599. o.)

Ctesias (i. e. 446) 17 könyvéből tudott: “Szitáber, a szkíták királya haragudott és gyűlölködően írt Dáriusnak, ki hasonlóan írt vissza. Dárius hadat gyűjtött, s 800.000 főnyi haderejével a Boszporusz és az Ister folyón vert hidakon keresztül támadta meg Magyarországot. De 15 napi elkeseredett küzdelem után a Havasalföld és Erdély térségében vereséget szenvedett, mire Dárius a maradt katonáival megfutamodott. ”

Még Hippokrates (i. e. 456 — 366) III. K. 5. f. alatt ezt örökítette meg: “Európában van egy szkíta nép, amely a Meotisz (Balaton) körül lakik és ‘szarmatáknak’ neveztetnek.”

Az utóbbi években azonban mind világosabban kezdett kibontakozni az ősi múlt, a Kárpát-medencei magyarság történelmi létére. S amely úgy néz ki napjainkban, mintha e tény valóságára idegen kezek egy idő óta a feledés fátylát terítették volna. Csak úgy, mint ha egy rivális nagyságától kívántak volna megszabadulni. Az elkívánó vágy, s az uralkodó hódító zsarnokság szenvedélye nem engedhetett tudatni más nagyságot, mint önmagát.

Alig néhány évtizede a latin, germán, és a szláv kultúra és történelmi tény bölcsőjének a kétségbevo* Hozzászólás egy cikkhez •