Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
6. oldal «ITTVAKÖKT 1982. szeptember nása, hadosztályokat állított a sértő ellen. S jaj volt az elvakult kétségbevonónak, úgy lett keresztre feszítve, mint Jézus Urunk. Ki meri azt állítani, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzet nem úgy lett keresztre feszítve? A többévszázados rabszolgaság után a Kárpát-medencében Trianon keresztjére lett a magyarság feszítve. A latin, angolszász és szlávok, az ítélkezők, nem mosták kezeiket, mint Pilátus. Meglepő a két történelmi tény között párhuzamot vonni, azonban Pilátus prokonzul örökítette meg: Jézus szamáriai származású volt, és nem zsidó. A történelmi megörökítésekből az tudott, hogy Jézus Krisztus szülőanyja Mária, az ősmagyar (sumir) Nimrod király, Kos törzse hercegi családjának leszármazottja volt. S a megörökítő ősi írások után e tény napjainkban már alig vitatott. Idegenben az utóbbi időben az ősmúlt úgy támadt fel, mint Jézus Urunk. S tagadni e két valóságot még azok sem tudják, akik arra mindig készen voltak. Jézus Urunk 2000 év után is a Nap minden órájában az emberiség életében él. A meglepetés itt éri a gondolkozót, mivel az ősmagyar nemzet történelme már évezredek óta, de különösen az utóbbi évszázadban, a világ minden tudományos akadémiájának kulturkarát köti le. S mint olyan, 4 évenként általában a legszélesebb témakört köti be a találkozókon. Alig 5 éve, kezdetben a bátrabb és az igazabbak, hirdetni kezdték bizonyságtétellel az ősmagyar (sumír) történelmi valóságot. Akiket azonban a rágalom hada bontott el, az uralók részéről. Majd a hullám a cáfolás helyett a hamisítás hullámaiban folytatta megtorló támadását. Egyszerre azonban minden összezavarodott, mivel a támadók tudósai részéről az ősmagyar történelem valóságára lettek tanulmányok bemutatva. S. N. Kramer “L’Histoire commane a Sumir”, M. Brion “Grand civilisations disparues”, G.Annequin “Babylon” Nimrod ősmagyar király fővárosa — Nimrud néven — romjai bemutatva, számtalan írás és domborművel, C. G. Gosztony “Dictionnaire D’Etymologia Sumérienne et Grammaire Comparée”, dr. Bobula Ida “Kétezer magyar név Sumir eredete”, Badiny Jós Ferenc Kálneától Ister-Gamig vagy MAH-GAR a magyar c. történelmi munkái és más, félszáznyi idegen nyelvű tanulmány látott napvilágot. Míg egy napon a Magyar Szabadságharcos Mozgalom Szittyakürt nevű lapja szállt síkra az ősmagyar történelem hirdetése, zászlójának magasba való emelésével. A jég véglegesen megtört, mivel az emigrációban élő magyarság, az 56- os Szittyakürt orgánumával megkezdte felmentő szabadságharcát. S amelyben az eddig egyik legérdemesebb cikk az ez év májusi számban jelent meg: az ősmagyar történelem nagyon távoli időbe való visszatolásával. Ugyanis: 1. A feltárt megörökítő táblák szerint, Nimrod király i. e. 4100 körül uralkodhatott. 2. Vissza-honfoglalás az özönvíz előtti időtől, a török és az osztrák uralomig nem mutatható ki. 3. Hunor fejedelem népével a Kárpát-medencébe i. e. 4000 körül érkezett be, ahol nyelvét beszélő törzseket talált (ankarai múzeum). 4. Tatárlaka napórái kép és rovásjelekkel alkotódtak meg a Kárpát - medencében, Emödi Gyula által, az özönvíz története előtt. 5. Az özönvíz i. e. 16.000 évvel történt, M. de Morgant ezpert geológus megállapítása szerint; aki 35 m mélységbe ásattatva le, találta meg az 5 m széles özönvái iszapréteget. Itt szükséges azonban egy igen fontos másik kérdésre is kitérni: “kiktől származnak a magyarok?” A “342”-es tábla, s amely az özönvízi iszapréteg alatt találódott meg “Ma-Gar” népi nevet örökít meg. E bizonyság után, s amely a Louvre Muzeum tárolásában található meg, a magyarok nem származhattak le a szittyáktól, hanem fordítva. Annak megörökítésére és megerősítésére az egyik özönvíz történetét megörökítő tábla Sándor ősmagyar király írása után ezt mondja: “Bárkám ablakát kinyitva, nappali világosság borította arcomat. Erőm elhagyott, összeestem, arcomat könnyek borították. Majd a vidéket vizsgálva, a tenger peremét... A nagyon messze távolban, mintha ... sziget csúcsa emelkedett volna." Számos özönvíz történetét megörökítő tábla Philadelphia, Louvre, British és Ankara múzeumainak tárolásában találhatók meg, melyek ugyanolyan megdönthetetlen őstörténelmi bizonyítékok, mint Tatárlaka napórái, Nagyszentmiklós aranykincseinek rovázatai, avagy a Maros völgyében feltárt táblák. Hol megszűnt minden lehetőség az elmagyarázhatásra, mivel az ősi okmányok csak magyar nyelvre fordíthatók a jelek tiszteletben tartásával és érthetők meg. Mivel egy más nyelv grammatikájában sem érthető a szöveg, ezért maradt az ősi titok titok eddig. Ugyanis bizonyítsa be azt bárki is, hogy Tatárlaka napórái: 1. Nem kép és rovásjelekkel örökítődtek meg, avagy nem: a) a bak évére érik: a gabona. b) A Nap-Úr százon innen egérik, tejura szép, későn ősz van. c) Arra néz Emödi Gyula órája: nyugatra — kívánnak mondani. S amelyek egyben a magyarság özönvíz előtti jelenlétét kívánják bizonyítani a Kárpát-medencében, hol a jégkorszakidején — i. e. 10.000 — elefántokra vadásztak az ősmagyarok. Melyik történelmi írott megörökítés tudja megdönthetetlenül bizonyítani azt, hogy csak a jogkorszak idején, Európa más részein létezett más nyelvű nép? Ilyet bemutatni eddig egy tudományos kör sem tudott, így ezután sem fog tudni. Még Tatárlaka napóráinak az írásmegörökítései a magyarság Kárpát-medencei kulturéletét bizonyítja, már az özönvíz előtti időből. Ezért senki által sem bizonyítható el-, avagy visszafoglalása az ősi Kárpát-medencei hazának, mivel a magyarság minden időben jelen volt az őshazáan. S ezért “csak” az időnkénti elnyomások alóli felszabadíthatásról emlékezhető meg, de akkor is csak napjainkban, a XI. századtól. Ismerjük be, hogy Európa egyetemes népeinek létéről a történelem, i. e. 1500-tól tud csak, de akkor is csak a földközi-tengeri vidékeken. így Bizánc életében az ősmagyar család törzseinek a vidékenkénti mikénti nevezése a való tényen a magyarság szempontjából semmit sem változtat. Borisz Perlov cikkét kommentáló Alexander Kifinis sumerologus is megegyezik a tételekkel és írja: “Mi az oka vajon a különböző népek Írásrendszere hasonlóságának? A dolog lényege az, hogy az írásrendszerek egy forrásból fakadtak. Amikor ennek az i. e. 9—8. évezredi írásbeliségnek rekonstruált szimbolikáit összevetjük az európai paleolit — honnan véve a név? — i. e. 20— 10. évezreddel, szimbolium jeleivel, nem szabad figyelmen kívül hagynunk az egyáltalán nem véletlenszerű egybeesésüket.” Ugyanaz a tanulmány “A Karacsaj-Balkár rovásírás és feltehető magyar kapcsolatai” Tatárlaka 2. számú formájú napórája kép és rovásírásának a megfejtésére a következőt ajánlja: “Nun ka. Sa ugulu. Pl. Idim Karai." Szövegre ültetve: “A négy kormányzó (vezető) Saue isten, a nagyszerű nemzetfőség tiszteletére, megégetett egyet.” Honnan véve az elégetést, nem tudni. Ezzel szemben a kérdéses napóra kép és rovásjelei: “N-P-R-Sz-Z-N-N-N-G-K-R-T-JSz-P-K-S-N-Sz” mássalhangzó jeleket mutatja be, s szövegre ültetve, ezt kívánja mondani: “A Nap-Úr százon innen egérik, tejure szép, későn, ősz van.” A két szöveg összehasonlításából azonnal kitűnik, hogy az eredeti jelből a fordító a 20-ból csak 10-et mutat ki. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy a fordító a szövegre való ültetése alkalmával 38 mássalhangzót iktat be a 20 helyett. A hangsúly jelen esetben azonban azon lenne, hogy az erőszakolt rokonosítás nemcsak a szöveg értékrendszerét szünteti meg, hanem a szöveg valóját is azzal. Bizonyítva ezzel azt, hogy az ősmagyar írásjel-szövegek görög vagy a latin grammatikai nyelvrendszerre való átültetése, a való szöveg teljes lerombolását eredményezi. De ugyanaz a helyzet minden más nyelv grammatikájára való átültetés esetében. E grammatikai eltérés onnan ered, hogy a görög és a latin nyelvű népek írástörténelme i. e. alig 1500 éves, a kiforrott többtízezeréves ősmagyarral szemben. A kép, rovás és ékírásjelek mint már bemutatottak, az i. e. 16.000 éve történt özönvíz előtti eredetűek. Még a szláv cirill az ezeréves történelmét sem érte el. (Francia Dixionaire, 1652. o.) E történelmi tény szerint a horvátok, szlovének, szerbek, bolgárok, szlovákok, morvák és a csehek, mint hamarabb létező törzsek, hogyan lehetnek szlávok? A láthatár tisztultával Tatárlaka, valamint az Ararát hegyre zátonyra futott Sándor ősmagyar király íráshagyományai magasra emelték az ősmagyar történelem egyetemes valóját. Még az emigrációs kutatók szótárából is eltűntek a megcáfolható tételek, s csak olyan ősgesztai megörökítések látnak napvilágot bemutatás miatt, mely megörökítések az i. u. időben történtek, idegen nyelvűek tollából. Tudván azt, hogy minden napjainkbeli nép a nyelvét az idők folyamán többször változtatta, mint magát a nevét, a magyaron kívül. S amelynek oka az első alkotó tudat, és amely napjainkban a X. sz-ig nyíltan volt hirdetve. Nem tudva feledkezni a vérszülöttség miatt, s az első írástudat alkotásával az emberiség életében akkor, amikor más mai népek még törzsi életet sem éltek. S ezért Nyugat által a magyarság barbározása nélkülöz minden jóízlést. Ezért nagyideje lenne annak, hogy az idegenben élő magyar kutatók olyan ősmagyar történelmi adatokat mutassanak csak be (legyenek méltatva), amelyek nem hiányolják az ellenőrizhetés valóját. Tehát megcáfolhatatlanok. Ugyanis az ősi okmányok után a későbbi, i. e. 1860-tól származó idegen megörökítések zömükben hiányolják az ősmagyar történelem valóját. A Teremtő Isten nem hagyta el a magyar-fajú népet. Magyarok! Kívánható a nyelvbeni megmaradhatásnál a Teremtő Isten részéről nagyobb megőrző szeretet: ...422.000 évi lét megmaradhatása után? Nehezen hihető, mivel minden zsarnoki birodalom egy napon porba hull. A magyaron elcsorbul minden idegen nyelv, s gazdagságában egy más néptől sincsen elkívánnivalója. Mivel a magyar nevek sokasága található meg a világ legtöbb népének életében, mint magában a nyelvek használatában. Természetesen, mivel a magyar volt az emberiség életében az első írás alkotó, amit ma már egy tudományos kör sem tagad. “L’Histoire commence a Sumir” írta meg S. N. Kramer is az 50 éves kutatásának eredményeként. E tudat után tevődik fel a kérdés, a világ magyarságának joga, vagy kötelessége kinevelni soraiból az apró mécseseket összefogó: Fáklya vivőjét? Az őstörténelmi megörökítő okmányok a kérdésre: a kötelezettséget írja elő. Ezért e tudatban a kétkedés és a széthúzogatás kérdésének az ideje lejárt, szűnjön meg a néhány garasért való eladogatása az emberiség legnagyobb értékének: az ősmagyar történelemnek! Az adott szó értékét hiányolja az emberiség a napjainkban, amelyet az ősmagyarság adott a közjónak. Mint magát a lojalitást, melynek valamikor régen nagyobb volt az értéke, mint minden írott szerződésnek. E tudat ad bizonyságot arra, hogy Trianon keresztjére feszített Magyarország egyesített feltámadása nélkül az adott szó, a lojalitás és az egymás megbecsülhetése ugyanúgy keresztre lett feszítve. S a modern kultúra öncsalásába, a választás keresztútjához ért. Jövőt és létet csak az ősmagyar történelem tiszteletben tartása adhat az egyetemes emberiségnek, hol minden nép részére biztosított a szabadság, és az önrendelkezési jog. Néhány nagyratörő hiúsága miatt érdemes százmilliókat rabságban tartani? Nehezen hihető! Ébredj: Világ Népeinek Szabadsága! Hőgye Mihály Eljegyzés Az eljegyzés azokat a fiatalokat kapcsolja össze, akik egymásnak, egymásért és egymással akarják leélni az életüket. Örömmel értesültünk arról, hogy most két fiatal magyar, Kálnoky Ernő és Tóth Kurucz Mária fia: KÁLNOKY ISTVÁN SZABOLCS, Győri Miklós^ és Mező Margit leánya: GYŐRI ZSUZSANNA ILONA 1982. szeptember 12-én, Clevelandban eljegyezték magukat egymással. A Szittyakürt gratulál a boldog magyar fiatal jegyespárnak és a boldog magyar szülőknek. A magyarok Istenének áldása kísérje a mátkapárt. A Szerkesztő
