Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
1982. február hó íílttVAKŐkt 11. oldal t Gyékény esi L. György Fagyos reggelen, jeges hóbuckák között is magabiztosan gyalogolt a gyorsvasúthoz. Utazni akart vagy tízpercnyit. Amikor a megállóhoz ért, összeseit. Az elsősegély már csak a szívverését igyekezett újraindítani, hogy a porhüvelyébe csempésszen még egy marokravalót az örökéletből. O meg egyenesen az öröklétbe utazott el egy szempillantás alatt. Tíz nappal hetvenhatodik születésnapja előtt. Életrajzát önmaga írta; papírnál maradandóbbra — a lélek csákányával. Élete alatt személyes értékeiből jellemet kovácsolt. Acélnál szilárdabb, élő jellem-tömböt abban a világban, ahol a Teremtés millió színre bomlik, ahol a tudat prizmáján át millió meg millió részecskére szóródik szét az Egész. Ahol a Fényből még csóvát is nehezen talál az ember, s árnyékok keserítik az életét. Idősb Gyékényesi Gyurka a Nagy Fény világánál az Egészet látta. Nagy árnyék csak kétszer borult rá. Egyszer mert a Hazáját vesztette, később mert nagy-nagy reménységét, elsőszülött fiát szakította el mellőle a halál. Szelleme nem ismerte az önzés árnyékát. Értékeit azzal gyarapította, hogy osztogatta. Éber lélek-tudata gondolkodásának minden ízében mindenkor jelen volt. Nagyszerű életét ott kezdte, ahonnan kisgyermekek felé hangzanak el az élet első intelmei. Tanító volt, és egész fiatalon, az ő igazgatósága alatt, mintaiskola lett a műhelye. Lelkialkata úgy terebélyesedett, mint ahogyan a május fakasztja a csírát, és szemlátomást növeszti a hajtást. Számára május volt minden év minden hónapja. A tanítói kar első lépcsőjéről olyan magas katedrára nőtt, mellyel szemben egyetemi tanárok lehetnének a hallgató diákok a padsorokban. Támadhatatlan következtetéseit — csupán az ismeretlennek kritikus pontjára rátapintó meglátásai múlták fölül. Tollát jóformán csak arra használta eszközül, hogy vázolja az alapokat, melyekre szellemi magasházait építi, ... jaj, ki ne csússzanak azok emlékezetéből a megmunkálás során! írásainak halmazát kötegekben is nehéz számontartani. Egy-egy tanulmányának egy-egy papírlapja súlyban, olykor mázsányit is nyom. De a tengernyi papírlapok leginkább saját szellemi várának az építőkövei. Keveset publikált közülük, mert rendezett soraiba is mind több és több, naprólnapra jegesedő értéket kívánt még beszorítani. Áldásos lenne kitárni: mi mindent hallott ő meg lelkének sugalmából!... Öreg Gyékényesi György az az ember volt, akit csak sajátmagához lehet mérni, csak önmagához lehet viszonyítani. Már élete első felében is nehezen talált lelki magaslatú közéleti társat. De akit megtalált, nem vesztette el azután sem, ahogyan a farizeus-szellem meghúzatta nyakán a bitó kötelét, épp amikor a Feszületet csókolta. A hontalanságában életepárja lett a szellemi társa is. Ösigazi családapa volt. Leánya, fiai barátjukat is elvesztették most benne. Azóta ideáljukat őrzik édesapjuk emlékében. Hagyatéka néhány láda írás — a Magyar Pantheon helyett —, egy özvegyi házacskába száműzötten. Meg az emléke. Felemelően s fájón azokban, akik előtt megvillogtatta lelki mélységeit. 1982. február 4. (HK) szül alkalmazható a határokon túl terjedő hadviselésnél. A hadsereg előrehaladását az emberi teherhordó sebességére lassítja le, és súlyosan korlátozza magának az utánpótlási vonalnak az áteresztőképességét. Március 11-én Teng állítólag azt mondta a thaiföldi követnek, hogy az NFH “egészen Hanoiig elmehetett volna, ha akart volna... Sikerült szembeszállnunk elit- hadosztályaikkal, és elit-hadosztályaik nem sokban különböznek a határon állomásozó milíciától”. Lang Son elfoglalása valóban megnyitotta az utat a Vörös-folyó deltájához, és fontos lélektani győzelem volt. Az NFH azonban valószínűleg mégsem tudott volna Hanoiig előrenyomulni, több okból sem. Először is természetesen ott volt a szovjet beavatkozás veszélye. Egyedül ez a tény is megakadályozta volna a kínai előrenyomulást. Azonban már pusztán katonai okokból sem valószínű, hogy az NFH elérhette volna Hanoit, ha csak be nem hajlandó vetni teljes haderejét, és nem vállal megengedhetetlen veszteségeket. Korábban már említettük, hogy a kínai FLR-ek által biztosított légvédelmi “ernyő” csak körülbelül 50 kilométernyire terjedt ki a határtól. Ezen az ernyőn túl az NFH az elavulófélben levő légvédelmi tüzérségtől és a Kuanghsziban állomásozó kis hatósugarú vadászgépektől függött volna. Az előrenyomulás minden métere egyre inkább a modern és félelmetes hanoi-haiphongi légvédelmi rendszer hatósugarába vitte volna a betolakodókat. A delta nyílt terepén a vietnami vadászbombázókat, nagyobb hatótávú páncélozott lövegeket és a Sagger tankelhárító irányított lövedékeket teljes mértékben ki tudták volna használni az NFH és egyre hosszabbodó hadtápvonala ellen. Ráadásul, Teng állításával szemben, a legeslegjobb VNH-hadosztályokat nem vetették be. Közülük legalább öt tartalékban maradt Hanoi védelmére. Mindent összevetve tehát, az NFH- nek alkalma lett volna egy “modern háborút vívni” Lang Son eleste után, de bölcsen nem tette. KÖVETKEZTETÉSEK A kínai “önvédelmi ellentámadás” a következő eredményeket érte el. Először is megsemmisítette a vietnami létesítményeket a határvidéken. Most több és jobb van épülőfélben. Másodszor a VNH, néhány reguláris egységet is beleértve, súlyos véráldozattal “bűnhődött”. Harmadszor, az NFH szárazföldi alakulatai értékes harci tapasztalatokat szereztek. És végül Peking bebizonyította, hogy nem a levegőbe beszél. A jövőben a fenyegetőzést nem fogják puszta blöffölésként figyelmen kívül hagyni • SZÉLES KÖRŰ vita folyt népesedéspolitikánkról, amelyből a Hazafias Népfront tetemes részt vállalt. Azt senki se vonta kétségbe, hogy társadalmi, nemzeti ügyről van szó. Éppen ezért tarthatatlan volna a népesedési helyzet összefüggéseiből kiragadott szemlélete és elszigetelt kezelése. Ilyen módon nem az áhított cél teljesülne, és gyermekzsivaj lenne úrrá a közlekedési hangzavaron, hanem elnémulna, megbénulna az élet. A túlzó következtetések levonása helyett pedig az együttmunkálkodás a cél. A jelenért és a jövőért. Nincs egyetlen és tévedhetetlen megoldás. A népesedés folyamatai ugyanis megannyi ismert és ismeretlen hatásnak vannak kitéve. Ami például a társadalom- és gazdaságpolitikában sikernek könyvelhető el, az a népesedés alakulásában kudarcként jelentkezhet, ami pedig kétségtelen haladás az életszínvonalban és műveltségben, annak születéskorlátozó hatása lehet. Ha azonban a diplomás nők 40 százalékkal kevesebb Jóval több tétel van a mérleg tartozik rovatában. Ellentétben a kínai állításokkal, az “ellentámadás” nem “foszlatta szét” a vietnami katonai erő “mítoszát”. Épp ellenkezőleg, a vietnamiak teljesítménye, különösen a határőr- és milíciaegységeké, elismerésre méltó volt. Ezzel szemben a kínai katonai erő nem bizonyosodott be meggyőzően. Áprilisban a Központi Bizottság “Központi Gondviselő Csoportokat” kezdett kiküldeni, hogy “megvizsgálja az életkörülményeket” azoknál a csapatoknál, amelyek részt vettek az “ellentámadásban”, és hogy “terjesszék jó tapasztalataikat” az olyan csapatok körében, amelyek nem vettek részt. Valószínűnek tűnik, hogy ezek a csoportok a hadművelet alapos újraértékelésével foglalkoznak, méghozzá a gyors helyesbítés szempontjából. Diplomáciai és politikai értelemben a KNK legalább annyit veszített, mint amennyit nyert. Eldöntésre váró kérdés különösen az, hogy vajon a kínaiak pofon vágták-e a szovjeteket, és “megúszták” ezt, ahogy néhány megfigyelő gondolja. A Szovjetunió jelentős előnyre tett szert azáltal, hogy a felelősségteljes önmegtartóztatás benyomását keltette a válság alatt, közben pedig értékes segítséget nyújtott Hanoinak. A szovjet—vietnami szövetség lényegesen megerősödött. Szovjet haditengerészeti és légi berendezéseket építenek Da Nangban és a Cam Ranh-öbölben, és komoly mértékben megnövekedett a szovjet katonai erő Kelet-Ázsiában. Japánt, az ASEAN-t és az Egyesült Államokat mind megzavarta a körzetben megnövekedett feszültség, és nem lehetnek nagyon hálásak Kínának. Sőt, Peking “meglepően készséges tárgyalási ajánlata” a szovjetekkel május 5-én bizonyos kínai aggodalomra utal, hogy a kínai — szovjet feszültség veszélyes méreteket öltött. Peking más államokkal való viszonyára is rossz hatást gyakorolhatott a háború. A kínai —amerikai viszony már az elején elhidegült annak következtében, hogy Teng cinikus módon manupulált washingtoni útjával. Az Indiával való viszony javítására irányuló törekvéseket, legalábbis ideiglenesen, visszavetette a kínos helyzet, amibe Új-Delhi került azáltal, hogy az indiai külügyminiszter Kínában tartózkodott az invázió kezdetekor. Az “ellentámadásnak” bizonyíthatóan nem sikerült enyhíteni a Vörös Khmerre nehezedő nyomást, mivel a kambodzsai harcok hevesebbek voltak áprilisban, mint februárban. A Harrier-repülőgépek, melyeket Nagy-Britannia eladásra kínált, végül is nem szerepeltek abban a kereskedelmi egyezményben, amit gyereket hoznak a világra, mint az általános iskolából kimaradtak, akkor térjünk vissza a kötelező négy elemire? Népesedéspolitika nem folytatható a társadalmi haladással szemben. S csak akkor lehet eredménye, ha átfogja a teljes népmozgalmat, kitekint a társadalmi-gazdasági történésekre és keresi az említett ellentmondások feloldásának a módozatait. Ehhez idő kell. Annál is inkább, mert a társadalmi-gazdasági folyamatok hatása az emberi gondolkodásban csak időeltolódással érvényesül. A népesedési magatartás is megrögződik és nem változik egyhamar. Sok a kutatnivaló ahhoz, hogy a népesedéspolitika az egyes családhoz, az egyes személyhez szóló legyen. S az ismeretek birtokában eszköztára tovább gyarapodjék, teendői pedig a távlati tervezés elidegeníthetetlen részeivé váljanak. A hosszú távú feladat-meghatározás nem a cselekvés elodázása: ha pontos az építkezés, és nem gyűlnek össze a munkák, hogy terv végi hajrával vémárciusban írtak alá. A kínai invázió közvetlen eredményeképpen a Munkáspárt balszárnyának állítólag sikerült megakadályoznia a Harrierügyletet. A kínai — vietnami határt nem sikerült pacifikálni, mint azt az újabb hírek bizonyítják. Sőt a kínai akció eredményeképpen a határvita a laoszi határra is kiterjedt, és kínai útépítő egységeket utasítottak ki. Szemlátomást mindkét fél további gezzék el; ha a középtávú tervek elemei jól illeszkednek egymáshoz. Elvégre a nemzetféltésből türelmetlenkedők is tudják, hogy egy ház építését nem lehet a tetőnél elkezdeni. GONDJAINK most tornyosulnak. A demográfusok ezt előre jelezték. Mivel kell szembenézni? A házassági mérleg hiányt mutat fel. A korábbi évi 100 ezer házasság helyett csak 30 ezret kötnek. Mert kevesebb a fiatal, és kisebb az újraházasodás kockázatvállalása, mint azelőtt. Nos, 1980- ban 80 ezer házasságot kötöttek és 98 ezer szűnt meg. A megszűnés egyik oka a halál, a másik a válás. Mostanság három házasságkötésre egy válás jut. A gyerek — a gyerekek — már nem késztetik meggondolásra az eltökélten válni akarókat, akár a megfontolás, akár egy felvillanó ötlet szülötte az elhatározás. Talán több gondolkodási időt adhatnánk nekik. A családok egyre szűkebbek. Mert mégiscsak javultak a lakáskörülmények és két nemzedék él csupán együtt. Mert kevés a gyerek, 1970 óta valamelyest nőtt azon családok száma és aránya, amelyből az egyik vérre szomjazva fejezte be a háborút, és Pekingben meg Hongkongban nyílt találgatások folynak a következő támadás várható időpontjáról. Jelentések szerint mindkét fél felkészíti haderejét, és a szárazföldi, légi és tengeri összeütközések száma elérte az invázió előtti szintet. E cikk megírásának idején a tárgyalások látszólag elakadtak. (ASIAN SURVAY című amerikai folyóirat 1979. aug.-isz.) szülő hiányzik: törvényesen elvált, elköltözött, meghalt. Ezzel a családtípussal jobban számolhatnánk. Nem születik annyi gyerek, amennyi elegendő volna a népesség utánpótlásához. Az abortusztilalom óta a termékenység némi növekedését eddig kétszer értük el. a gyermekgondozási segély bevezetésével és az 1973-as átfogó népesedéspolitikai intézkedések hatására. Ám az örvendetes gyerektöbblet 1974 és 1977 között elsősorban a szülőképes korú nők nagy számának köszönhetjük. Családi elhatározásra a nők önkényesen megrövidítették termékenységi korszakukat. Meggyőződésem, hogy ebben szerepe volt az egészségügyi felvilágosításnak, a családtervezési tanácsadásnak, és az iránymutatásokat közvetítő tömegkommunikációnak is. Egy nótát fújtunk. Nevezetesen: egészségügyi okokból szüljenek fiatalon a nők, pedagógiai meggondolásokból pedig ne legyenek nagy korkülönbség a testvérek között! A gyessel élve négy év alatt két gyerek világrahozható. Lehető(Folytatás a 12. oldalon) • • NÉPESEDÉSI LELTÁR • • •
