Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
12. oldal St ITTVAKÖkT 1982. február hó r DUKAI TAKACH GUSZTÁV* * Hozzászólás Dr. Molnár Gyula előadásához Az alábbiakban közöljük Dukai Takách Gusztáv magyar testvérünk hozzászólását. A rovatunkban közölt cikkek vitaindító jellegűek és nem feltétlenül a HSZM hivatalos állásfoglalását tükrözik. Mozgalmunk hivatalos álláspontját lapunk júniusi számában közöljük kedves olvasóink és előfizetőink felé. (A Szerk.) Dr. Molnár Gyulának, a “Szittyakürt” 1981. év decemberi számában megjelent értékes felszólalását élvezet volt olvasni, mert sok fontos irányú teendőre mutatott rá. Felsorolta a cselekvések sokrétűségét, amiket a nemzetünk érdekében közös elhatározással az emigrációnknak kell mielőbb elvégeznie. Elgondolásai széles horizontot ölelt fel. A tennivalóknál felmerülő vélemény különbségeknek kölcsönös tiszteletben tartása mellett kívánatos többségi határozattal a kivitelnek érvényt szerezni, miként azt az előadó célravezetőén meghatározta. A felvetett teendők széleskörű megvitatásával és az érveknek több oldalról való megvilágításával kristályosodhat ki a legcélszerűbbnek vélt és az aszerint megszervezett cselekvések megkezdése. A gazdasági és katonai erőviszonyok világhelyzete szerint ma már nem kettő, hanem három nagyhatalmi csoport létezik és pedig a Szovjet, az U.S.A. és Kína a Japán szövetséggel. Nemzetünket ez utóbbiakhoz a turáni rokonság is fűzi. A magyarság a Nyugattól támogatást sohasem kapott. Nemzetünk irtásában viszont a Nyugat sűrűn jeleskedett. Országunk mai csonkasága és hat millió tagjának kisebbségi sorsba vetése is az angol, francia és az U.S.A. államszövetkezés békeparancsának az eredménye. így bár Felhívás a magyar anyákhoz, a Vasfüggönyön innen és túl! ISTEN — a nemzetek és népek Ura — kezetekbe helyezte az ország sorsát, Magyarország jövőjét, a magyar nép fennmaradását! Tőletek függ, hogy a magyar nemzet tovább élhet-e, vagy a nemzetgyilkos propaganda áldozataként elsüllyed a népek tengerében. Becsüljétek meg a GYERMEKET, melyet Isten Nektek adott, mert a gyerek az egyetlen záloga egy nemzet fennállásának, megmaradásának! Minden egyes fejlődő gyermeki élet elpusztítása égbekiáltó bűn, s egyúttal égbekiáltó, gyilkos merénylet a magyar nemzet élete ellen. Honfitársi szeretettel, s a magyar népért aggódó, szorongó érzéssel könyörgünk Hozzátok: mentsétek meg a magyar nemzetet, a magyar hazát! Egyetlen fejlődő magyar életnek sem szabad elpusztulni úgy, hogy az anya, s a műtétet elvégző orvos a gyermek gyilkosává váljék, mert ugyanakkor a nemzet élete ellen is gyilkos merényletet követnek el szülők és orvosok... NÉPESEDÉSI LELTÁR (Folytatás a 11. oldalról) leg a házasság és a pálya kezdetén. A harmadik ráér később. A családok is úgy látták, ez praktikus tanács. Minthogy számos oka volt annak, hogy a huszonéves anyák — és a hozzájuk tartozó apák — életterveibe a harmadik gyerek még nem illett be, megálltak a kettőnél. Érdemes eltűnődni azon, hogy a családtervezési szokások alakulásában miért éppen ez a szó- és írásbeli meggyőzés volt hatásos? A különböző társadalmi rétegek termékenysége még mindig eltér. (Lásd megrögződött népesedési magatartás!) A mezőgazdasági népességnél még gyakoribb a gyermekáldás, mint a többi fizikai dolgozóknál, a szellemi foglalkozásúak pedig jócskán elmaradnak a fizikaiak mögött. E három társadalmi csoportból csak a mezőgazdasági kétkeziek képesek az egyszerű újratermelésre. Erre érdemes odafigyelni! Amellett szól ugyanis, hogy továbbra is élni kellene a falun marasztalás eszközeivel. A termékenységet egyébként leginkább az iskolai végzettség differenciálja. Mennél magasabb, annál kevesebb a gyerek. Hol az érzelmi kultúra mostanában? EGY SORBAN kezeljük végre a születést és a halált. Köztudomású, hogy nemcsak a csecsemőhalálozásban maradt el Magyarország oly sokáig a fejlett egészségügyi kultúrájú országok mögött. A háború után jóidéig az életkilátások nálunk gyorsabban javultak, mint náluk. Ám mintha ismét növekednék a távolság. Ha a kormegoszlás nem változott, a népesség nem öregedett volna, most is büszkék lehetnénk eredményeinkre. S ha a halál nem settenkedett volna be a középkorúak csoportjaiba is. Az okokat kutatjuk. Arra törekedünk, hogy megelőzzük a betegségek kifejlődését és előrehaladását. Ám az önvédelem megszervezésében még nem sokat tettünk. Ez sem rövidtávú program! A természetes szaporodás, a születés és a halál mérlege sem biztatóbb. A népesség fogyása az ezredfordulóig megállíthatatlan. A gyermekek, a fiatalok száma ugyanis jobban csökken, mint amennyire az öregeké növekedik. Az előrejelzések szerint az ezredfordulón minden ötödik lakos 60-on felüli, és minden hatodik 15-ön aluli lesz. Minthogy a munkábalépő fiatalok nem pótolják a nyugállományba vonulókat jobban kell majd vigyázni arra, hogy az inaktívak is megőrizzék aktivitásukat. De... A családtervezési kutatások feltárták, hogy a fiatalok a házasságkötéskor gyermekpártiak. Csaknem háromnegyedük két gyereket kíván, mintegy 20 százalékuk háromról ábrándozik. Ha terveiket csak egy kicsit túlteljesítenék, legalább az egyszerű újratermelés megvalósulhatna. Ennek ellene szól, hogy az első gyerek sok ifjú párnál egyetlenné válik. Átsegíteni őket azokon az anyagi nehézségeken, amelyek a második gyerek születését megakadályozzák, tehát ésszerű törekvés. Minthogy nem eléggé ismerjük a szülés ellen és mellett ható társadalmi okokat és pszicchológiai hatásokat, így a várható intézkedések csak a közös nevezőre épülhetnek. De kibontakoznak a távlatok is. Egy olyan népesedéspolitika, amely nemcsak az egészséges fejlődésnek ellentmondó demográfiai folyamatok megváltoztatására törekszik, hanem a kevéssé alakítható történések — mint az öregedés —, káros társadalmi és lélektani hatásának a fékezésére is. Erősíti a családot és segítségére van rendeltetése betöltésében. Elmondhatjuk, hogy a népesedéspolitika alapjait világviszonylatban egyedülálló körültekintéssel rakjuk le. KOVÁCS JUDIT (Magyar Nemzet 1981. dec. 8.) a tapasztalatok mutatása szerint reménytelennek tartom az U.S.A.-hoz kapcsolódásunk eredményességét, de — az U.S.A.-ba való bizalom felmerülésére tekintettel — mégis végrehajthatónak vélem az U.S.A.-hoz való szorosabb összeköttetésünk kimunkálását. Ugyanakkor azonban nem hanyagolható el a rokon fajta harmadik hatalmi csoporttal, mármint Kína és Japán államokkal a nemzetünk fontos érdekeit szolgáló együttműködés felvételének a megkezdését, mert a világhelyzet rendezésénél nekik fontos szerepük lesz. Az első világháború előtti magyar államhoz tartozó nemzetiségekkel való újbóli egyesülésnek elérésénél tekintettel kell lenni az elszakadt részek visszakerülésének különböző lehetőségeire. Először is a Kárpát-medence népei egyesülésének keresztülvitelét nem “Hungária” név alatt, hanem a nemzetiségek által az együvé tartozást könnyebben elfogadható “Kárpátia”, avagy “Hungária-Szlovákia” név alatt képzelem megvalósítani. A Kárpát-medencei népek újbóli egyesülése keresztülvitele céljából emigrációnknak az egyes nemzetiségek emigrációival már most meg kell kezdeni az előkészítő tárgyalásokat. Ezek sikeres eredményeiről lehet csak a kialakult helyzetet az USA-val ismertetni. Legelső teendőnek a rokon avar, illetve várkum származású horvátokkal — a teljes egyenlőség melletti szövetségkötés elérése érdekében — szükségessé válik a horvát emigrációval a kapcsolatok mielőbbi felvétele. Kezdeményezésemre Brasilban összejöttünk az itteni horvát emigráció vezetőivel, akik a magyar —horvát szövetség megvalósításának kivitelét a maguk érdekében is szükségesnek nyilvánították. E cél elérése esetén nemcsak gazdaságilag és katonailag erősödne meg hazánk, de egyúttal a délvidéki elszakított magyarság is visszakerülne. Ezen egyesülés keresztülvitelére a horvátoknak a szerbek alatti végtelen sok szenvedése és több mint 200 ezer tagjának legyilkolása a velünk való megegyezésre kedvező lehetőséget ad. A szlovénekkel való egyezkedés — a horvátokkal előkészített, illetve már megkötött szerződés után — a területi kényszerhelyzete miatt az egyenlőség biztosításával már könynyebbé válik. A tájékozódás és a velük való szerződés megköthetésének érdekében a szlovén emigrációval is fel kell venni a kapcsolatot. A Délvidéki helyzet rendezése után kerülhet sor az elszakított Erdély visszaszerzésére. Erdély visszatérése esetében szükségessé válik a megszállásától kezdve oda betelepített románoknak az anyaországba való visszatelepítése. Továbbá az ORománia területén lakó moldvai csángók és a többi ottan szétszórtan élő magyaroknak Erdélybe történő betelepítését kell elvégezni. Erdélynek az anyaországhoz való visszacsatolása elérését meg kell kísérelni nemzetközi bizottság döntésével békés úton, de ha ez nem vezet eredményre, úgy katonai nyomással kell azt kikényszeríteni. Erdély visszakerülésével a nemzeti kisebbségeknek természetesen teljes egyenlőséget, nyelvhasználatát és kulturális autonómiát biztosítani kell. Ellenséges magatartásuk miatt a szlovákokkal való kiegyezés elé tornyosul a legnagyobb akadály. A Felvidék visszatérését azonban elősegíti majd a lengyelekkel kívánt államközi szövetség megkötése. Ebben az esetben Szlovákia területileg közbe lesz zárva, ami miatt a kárpáti egységhez kényszerül csatlakozni. A szlovákokkal való megegyezést a teljes egyenjogúság, nyelvhasználat és kulturális autonómia, avagy testületi önkormányzat alapján kell rendezni. A lengyelek a tévhit szerint szlávokként szerepelnek, pedig a valóságban a keletről jövő népvándorlás alkalmával a mai Lengyelország területén átvonult különböző turáni törzsekből lemaradt néprészek egyesülésének utódai és így a magyarsággal rokonok. A Kárpát-medencei népeknek kelet és nyugat felől veszélyeztetett életbiztonsága megőrzése céljából az előadó helyes meglátásaként a lengyel, magyar és a horvát államok közötti hármas szövetség létrehozását javasolja, ami ezen keretben élő népeknek közös érdeke is. Ez esetben a három önálló állam között létrejövő szövetség és pedig Lengyelország, Magyarország Szlovákiával és Horvátország Dalmácia- és Szlovéniával alkotná a kialakuló hatalmi tömböt. Ha ezen szövetkezést sikerül megvalósítani, úgy a rokon lengyel —magyar—horvát és besenyő, azaz mai néven bosnyák testvérnépek szorosabb egységbe kerülnének. Nyugatmagyarországi résznek a magyar állam keretébe történő viszszajutása az osztrák—magyar államok közötti megegyezés tárgya. Emigrációnknak a hazai mai rendszerrel a kapcsolat felvétele úgy az ország jövőjének kialakítása céljából, valamint a jelenlegi helyzetben kívánatos cselekvések érdekében, teljesen hiábavaló. Ugyanis az ország jelenleg nem szuverén és így a mostani vezetőség a függő viszony miatt — még az esetleg tevőleges akaratuk mellett is — a cselekedeteiben akadályozva van. Francia- és Németországban élő magyar emigráció feladata a magyar ügyek igazságos rendezése érdekében az ottani államok támogatását megnyerni. A királysági intézmény felújítása a világ fejlődő politikai és államszervezési rendszereiben már nem felel meg a kívánságoknak. Az egyes államok fejeként ma általában a köztársasági elnökök szerepelnek. A köztársasági államformában azonban az átfogóbb tevékenységre módot adva célszerűbb lenne az elnöknek a 4 — 5 évre történő megválasztását 8—10 évre kiterjeszteni. Az államok közötti szövetségnél felmerülő közös ügyeket — mármint a hadügy, pénzügy, közgazdaság, ipar, kereskedelem és közlekedés ügyének összehangolását — az egyes államok miniszteri megbízottjai intéznék a közös érdekek tekintetbe vételével. A szövetséges államokat közösen érintő nagy fontosságú ügyek felett végső fokon a szövetséges államok elnökeiből és a miniszterelnökeiből álló legfőbb tanács hivatott dönteni. Az idő sürget és az emigrációnknak a szónoklatok helyett végre az eredményt hozó cselekedetek mezeire kell lépnie. «ítmKOftt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $15.00 — egyes szám ára $1.00 — Légiposta előfizetés: Egy évre $25.00 A csekket kérjük “Szlttyakürt” névre kiállítani. * A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
