Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

XX. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM - 1981. AUGUSZTUS HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) ttltTVARm A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA ÉSZREVÉTELEK A NÉPSZÁMLÁLÁS NEMZETISÉGI EREDMÉNYEIHEZ Dr. Janics Kálmán levele a pozsonyi “Üj Szó” Szerkesztőségének 1981. február 3-án, az Új Szó köz­zétette az 1981. november 1-t nép­­számlálás előzetes nemzetiségi ered­ményeit, melyek a szlovákiai magyar társadalmat joggal döbbentették meg. Mi is történt és hogyan? A sta­tisztikai hivatal dolgozói időnként tájékoztatják a közvéleményt a nem­zetiségi démográfiai fejlődés évi mikrocenzusainak (népszámlálás­közti fölméréseknek) alakulásáról. Mivel pedig a szlovákiai magyar ki­sebbség természetes szaporodása eu­rópai viszonylatban is aránylag ked­vező (6,6 pro mille-ezrelék), a de­mográfusok Szlovákia területén a magyar lakosság évi szaporulatát a hetvenes évekre abszolút számokban 3500 személyben állapították meg. Még 1979. december 31-én is 584.000 magyar jelenlétét rögzítette V.Srb, a Demografie 1980/3. szá­mában. Ha ehhez hozzáadjuk az 1980. év első 10 hónapjának 3000 főnyi természetes szaporulatát, meg­kapjuk a jogos elvárást kielégítő 587.000-es számot Szlovákiában. A népszámlálás azonban nem talált Szlovákiában csak (kereken) 560.000 magyart. Föltesszük a kérdést: hová tűnt el Szlovákiából 1980 folyamán 27.000 magyar nemzetiségű sze­mély? Valami fatális tévedésről len­ne szó? Talán kivándorlás? Vagy ko­lerajárvány 1980-ban? Vagy éppen valamiféle színlelt tömeges asszimi­láció (“reszlovakizáció”)? Mivel a társadalom tanácstalanul áll a szokatlan rejtély előtt, teremt­sünk rendet a fogalomzavarban. A szövetségi statisztikai hivatal 27.000 elveszett szlovákiai magyarja azokból a magyar származású alap- és közép­­iskolásokból gyűlik össze, akik nem járnak magyar anyanyelvű iskolába. Az összes magyar származású alap- és középiskolások száma kb. 80.000, ebből 33%-absz. számban 27.000 — nem látogat magyar iskolát. Ezeket átírták szlovák nemzetiségűnek. A nemzetiségi átírás — nyilván kellő kioktatás után —- valószínűleg ma­guk a szülők végezték el a népszám­lálási ívek rovataiban. így Szlovákiá­ban egyszerűen leírták és törölték a magyar társadalom 5%-át. Cseh te­rületeken a “tizedelés” még súlyo­sabb eredménnyel járt: töröltek 5000 magyart, a magyar ajkú lakos­ság 20%o-át. )Minden iskolást, mert cseh területeken magyar iskola nincs.) Meg kell jegyezni, hogy a lengyel és ukrán kisebbség népszámlálási eredménye összhangban van az elő­zetes demográfiai közleményekkel, vagyis az intézkedés teljes egészében a magyar nemzetiségre volt bemér­ve. Tehát nem általános kisebbség­politikai jelenségről van szó, hanem magyar nemzetiségi sajátosságról. Régen ismert és hangoztatott tu­dományos igazság, hogy a nemzeti­ségi politikát a statisztika számoszlo­pai értékelik ki. Ezt tudva, összegez­zünk: Legutóbbi népszámlálásunk számítógépei elmarasztaló ítéletet hoztak az elmúlt évtized nemzetiségi politikája fölött. ^ytiríKfli2í“e_j»sá£s*ti:sl2vs-esa-’íéij2SaOic£sei5stiaiiLí VeC! T T » Siaánosi protl uonoiku JJ ~zo V kráiovej naa Váhom,ai^l7 .marca 1-JoO. GenerálnaJ prokuratore SloveoakeJ CocialiatickeJ Republik# v Bratislava íodpleao# :JUI/r.Koloman Janlca.obyvatel kráiovej naa Váhom/okr/Galaata/.ouvolávajúc qa na,moJy alainoaí zo a na 20. l'ebruára r.1979 vo váci őlánku UJ özo /una 24.Januára X,l-J/, aovolujem bí Vám oznámit.iu behom trináét maaiacov son. na no nedostal ziadnu ocpovea. Vzladom na to,la v ovatieuom élunko v provúznej vSiáioe ovojho rozsano Lola vymyalená a zloityualná uepravda,u la na zugiadé pocobnóho krlváno obvinenia soa bo^ zbuvgny vydieraoím mlesta obvoűneho,lakára v Jeláave/okr.itotnava/^na jl.marca ,19ló,delej konötatojoc.le proti líivému tlaiovóao íjtoko tlaóovú opravu sa mi preaedit nepodarilo.proaím o láskavo oapovea.ie őo má znamenaí trináat meaeőná -lianie Generálnej prokoratori GlovenakeJ Gocialia­­tickej Republik# * V pripade,le mojej atalnoeti nebude ,v#hovenó,budem oóteny aa obrutiC na redarálno ^onerálno prokuratoro v Irahe. \ Odplac na vedomie: heuakcia Jj Gzó,I ratinlava Dr. Janics Kálmán Vágkirályfa, Galántai járás Tárgy: Panaszemelés az Új Szó nevű napilap ellen. Kelt: Vágkirályfa, 1980. márc. 17-én. a Szlovák Szocialista Köztársaság Főügyészségének Pozsony Alulírott dr. Janics Kálmán vágkirályfai (galántai járás) lakos, hivatko­zással 1979. febr. 20-án emelt panaszomra az Űj Szó (1979. január 24-i) cik­kének ügyében engedelmükkel közlöm Önökkel, hogy az elmúlt 13 hónap folyamán erre semmiféle választ nem kaptam. Tekintettel arra, hogy említett cikk döntő részében kitalált és rosszindu­latú hazugság volt, és hogy hasonló alaptalan vádaskodás alapján megfosz­­tattam a jolsvai (rozsnyói járás) körzeti orvosi ellátástól 1978. március 31-én, továbbá megállapítván, hogy a hazug sajtótámadás ellen helyesbítés meg­jelentetését elérni nem tudtam, kérem szíves válaszukat arra, hogy mit is jelent a Szlovák Szocialista Köztársaság Főügyészségének 13 hónapos hall­gatása. Amennyiben panaszom elintézést nem nyer, arra kényszerülök, hogy a Prágai Föderális Főügyészséghez forduljak. Tisztelettel: Janics Kálmán Kapja másolatban: az Új Szó (Pozsony) Szerkesztősége FÄY FERENC ARCA NÉZ RÁNK... Szomorú gyászhír szántotta fel az emigrációs életünket. Fájdal­mas hír: a magyarságért perelő költő FÄY FERENC szíve 1981. június 10-én — néhány nappal hatvanadik születésnapja előtt — megszűnt dobogni. A magyar költők egyik legnagyobbja a to­rontói temető egyik lombos fajá­nak árnyékában talált örök nyu­galomra. Meghalt FÄY FERENC, aki tetszhalálból egy népet keltege­­tett életre! Vallani, hirdetni és megvalósí­tani, ahogyan FÄY FERENC tet­te: teljességet jelent. Versei sok­szor sötét tónusúak a megtiport­­ság, a száműzetés és hazátlanság fájdalmas virágai. Hivatást érez, hogy életet kiáltson. A magyarság Jeremiásaként magára vállalva a múlt és jelen kúpjait, szinte a fáj­dalom keresztjére felfeszülve gyötrődik a “Jeremiás siralmai” - ban, népe, fajtája sorsán. Érezte, éreznie kellett, hogy szükség van szavára, hogy tőle vár a Ieigázott és száműzött magyarság nyugta­­tást, balzsamot, új igéket. “S bár arat ítéleted Sionban, lent a mélyben mi mégis bí­zunk... Hívj Uram, s add, hogy a szód ígéretében élhessünk újra mink, neked tetsző testvéribb életet” — zeng jajtól, fájdalom­tól zsoltáros hangja. FÄY FERENC tudta, hogy mekkora a hatalma a költői szónak s mit tehet a nemzeti tudat, a közösségi szellem alakí­tásáért. A fajtájáért égő felelősség hevítette, parancsként élt benne a segíteni akarás. A trianoni béke­diktátum ötvenedik gyászosemlé­kű évfordulójának előestéjén az Ontarióban lévő Wellandon ta­lálkozott először a Hungária Sza­badságharcos Mozgalom tagjai­val. Megmérettünk ezen a talál­kozón. FÄY FERENC tudni akarta, hogy kik vagyunk, akik hitvallásunkkal a nemzeti szo­cializmussal vállaljuk a pártosság tartalmait. Szálasi Ferenc világ­nézetével, mozgalmával és politi­kájával vállaljuk az azonosulást. A magyar vértanúk, a Szálasi Fe­­rencek, az Imrédy Bélák, a Bár­­dossy Lászlók és a Hindy Ivánok a példaképeink. A lángra csavart hitünknek volt értelme, ez a hit éltette FÄY FERENCET is, tette hajlíthatatlanná gerincét. Clevelandban, a Magyar Sza­badságharcosok Trianoni Kong­resszusán FÄY FERENC hangja egyre emeltebb lett, mintha már nem is verset, de prédikációt mondana, amikor a Hungária Szabadságharcos Mozgalomnak dedikálja élő szóban hitvallását: “És én hangos szóval vallást teszek arról, hogy más is vétke­zett, nemcsak fajtám. Mert nézd, kezükkel akasztották a harc után legjobbjainkat, kik életükkel fi­zették így az ős-adó kamatját.” Harmadszor a clevelandi Nyu­gat-oldali Magyar Evangélikus Egyház nagytermében találkoz­tunk FÁY FERENC-el, ahol ha­talmas közönségsikert aratott. Itt is volt ideje arra, hogy tájékozód­jék mozgalmi életünkről. Útmu­tatást adott, nemzetben és törté­nelemben gondolkozott. Igaz költőt, tiszta embert raga­dott el váratlanul a kegyetlen ha­lál. A magyar fájdalom hű éne­kesét. Fajtájáé volt a szíve és a tolla. Meg kellett vívnia napon­ként a maga harcát, emlékeibe gyökerezve, hitvestársába és csa­ládjába kapaszkodva, fizikai munkájába menekülve. FÁY FE­RENC vívta. Élete, művészete még félbeszakadtán is példa, hogy lehet úgy élni a nemzetszol­gálatában, hogy az élet — törté­nelem legyen. FÁY FERENC arca néz ránk... A könny nem használ, tenni, cselekedni kell fajtánkért, ahogy ő példázta nekünk, mert a passzi­vitás, a mozdulatlanság: nemzet-Major Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents