Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6-7. szám
6. oldal $mmKÖ*T 1981. június—július hó legjobban, hogy a pajzsán a bizánci horgonykeresztből kifejlődött lebegő “magyar kettőskereszt” (Crux Hungarica) látható, amelyiket III. Béla tett meg a magyar birodalom jelvényének és a Mohácsi vészig az is maradt. Tehát őt ez a jelvény semmiféleképpen nem illethette meg. Visszatérve a tárgyhoz, az tény, hogy a Mohácsi vész után a Kárpátoknak ez része hol a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek uralma alá tartozott, de ennek ellenére mindig Magyarország szerves része maradt. A vidék megyéit pedig még Szent István szervezte meg. Kötve hiszem, hogy ezt a vidéket már akkor “kárpátaljai Ruthénia”-nak (Subcarpathian Ruthenia) nevezték volna, hiszen a “Kárpátalja” megnevezés, mint olyan, egészen újkeletű. Az pedig, hogy Máramarostól a Szepességig, Beregtől Szabolcsig mindenütt rutének laktak volna, egyhén szólva több mint költői nagyítás. Dr. Marina Gyula kanonok “Ruténsors — Kárpátalja végzete” c. munkáját ezekkel a sorokkal kezdte: “Az ezeréves Nagy-Magyarország közigazgatásilag 63 vármegyére oszlott s ezekből 5 megyének 3/4 részét (Máramaros, Bereg, Ugocsa, Ung, Zemplén) rutének lakták...”. A Nagy-Morva Birodalomhoz, ha egyáltalán létezett ilyen, semmiesetre sem tartozhatott a Keleti-Kárpátok vidéke, mikor a Kárpátmedence nyugati sávjának esetleges odatartozása sincs bizonyítva (László Gyula pl. kimutatta, hogy a Kárpátmedence honfoglalás előtti úgynevezett “szláv” sírjai és telepei 905-ben avarok). Csak mint érdekességet említem meg, hogy Morvaország utolsó fejedelmét, Szavtoplukot, Arnulf német császár 892-ben és 894- ben a még Etelközben lakó magyarok segítségével verte le és csatolta országát birodalmához, hogy néhány év múlva a magyarok szállják meg azt is egészen az Ens folyóig. Az ausztriai és morvaországi gyepűket csak Szent István adta fel, de csak az uralkodása végén, mert pl. a Bécs melletti Deutsch-Altenburg ma is meglévő templomát még ő építette. Az ukránok állami és nemzeti létük kialakulását Kiev alapításától számítják. A norman-szláv eredetű Kievi Fejedelemséget 1237/41-ben a tatárok megsemmisítették, magát Kievet is lerombolták. A 150 éves tatár uralom után ez a terület hol Lengyelországhoz, hol a Moszkvai Fejedelemséghez tartozott, míg végül is 1667-ben az oroszok Kiev székhellyel kozák autonóm államot állítottak fel, amit 1793-ban bekebeleztek az Orosz Birodalomba. Az ukránok 1918-ban Ukrajna néven önállósították magukat, de néhány hónap múlva a bolsevisták leverték őket és Ukrajna azóta a Szovjetunió egyik tagállama. 1944-ben Sztálin Ukrajnához csatolta Beszarábiát és Észak-Bukovinát, 1945. jún. 29-én pedig Benes jóvoltából Kárpátalját is. Hivatalosan az ukrán keleti szláv nép, nyelve átmeneti dialektus a fehér-orosz és az orosz nyelv között erős litván és lengyel beütéssel. Valójában az ukrán nép gerincét a kozákok alkotják, akik nem mások, mint a Szarmata-síkság (ma Dél- Oroszország) élt turáni népek: hunok, bolgárok, avarok, magyarok, besenyők, uzok, kunok ottragadt töredékeinek elszlávosodott ivadékai. A rutének tehát tisztább szlávok és a nyelvük is ősibb, mint az újabb keletű, meglehetősen kevert ukrán nyelv. Az alig 400 éves történelmi múltra visszatekintő, az oroszoknál is pánszlávabb, ultranacionalista ukránok miközben kézzel-lábbal hadakoznak a Szovjetunió ellen, maguknak vallják, követelik a Sztálin által hozzájuk csatolt Beszarábiát, Észak-Bukovinát, de még Kárpátalját is. És ennek érdekében a legvadabb történelemhamisítástól sem riadnak viszsza, akárcsak Erdély megtarthatásáért a románok. * * * Az Északkeleti Felvidék, újkori nevén Kárpátalja, a Kárpátmedence, s így a Kárpátmedencét kitöltő évezredes Magyarország egyik legfontosabb kulcsterülete. Nemcsak hadászatilag, hanem történelmileg is. Itt, a Vereckei-hágón jött be Árpád 896-ban honfoglaló magyarjaival, itt védte két évig (1686 — 87) Zrínyi Ilona Munkács várát a császári sereg ellen, itt a Vereckeihágón bontotta ki 1703-ban II. Rákóczi Ferenc a szabadság hétsávos zászlóját, itt az Uzsoki-szorosban állította meg 1916-ban Szurmay altábornagy népfölkelőivei az orosz gőzhengert, itt a Tatár-hágónál védte az országot félévig vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc két elit szovjet hadsereggel szemben. De itt törtek be 1241-ben Batu kán tatár, 1849-ben Paskievics orosz és 1956- ban Kruscsev vörös hordái. Ezzel szemben az ukránoknak Volosin Ágoston és SZICS-gárdájának egykét hónapos (1939) szégyenteljes terrorutalmán kívül semmi más “jogcímük”(P!) nem volt és nincs erre a területre. Bármi legyen is az ukránok igénye, mi, magyarok, a Kárpátmedence legfontosabb kulcsterületéről, Kárpátaljáról, mely több mint ezer éven keresztül megszakítás nélkül magyar volt, nem mondunk, nem mondhatunk le. A magyarsághoz 600 éven keresztül hűséges ruténeknek, II. Rákóczi Ferenc “gens fidelissimá”-jának pedig üzenjük, hogy a régi megbecsüléssel és szeretettel várjuk őket viszsza még akkor is, ha őseik nyelve helyett ma már az ukránt beszélik. CSIKMENASÁGI Felhívás a magyar emigrációhoz Illyés Gyula hazai nagy írónk mondá: “...a magyarság sorsáért egyharmad részben már a kintiek felelősek." “Ilyen diaszpórája egyetlen nyelvnek sincs! A szabadságvágy világszerte erős forrásban van. Terror-cselekményekkel és szabadságharccal hívják fel magukra a figyelmet az írek, a baszkok, a kurdok és az afganisztánok. Reménytkeltően dereng már a vasfüggöny mögöttiek szabadsága elérésének a közeli lehetősége is. A lengyelek máris több követelésüket kiharcolták, amihez hozzájárult a változott világhelyzet három fontos ténye: India szövetsége dacára nem állt a Szovjet mellé az afgán ügy miatt; továbbá a lengyel mivoltát meg nem tagadó II. János Pál pápa tevékenysége, aki az egész világon osztatlan népszerűségnek örvend és így különösen nagy befolyással bír a világeseményekre; végül a tétlenkedő liberális Cartert leváltó Reagannek az U.S.A.-beli elnöksége, akinek határozottsága új irányt vet az U.S.A. politikájába. A Romániában élő közel 4 milliónyi magyarságnak jogaiknak és szabadságuknak elérésére — a legnagyobb elnyomás alatt — bátran, nyíltan kiállva, megalakították a Romániai Magyar Szocialista Szövetséget. Memorandumukat eljuttatták az Egyesült Nemzetek Szövetségének, az Európai Biztonsági Szerződést aláíró országok kormányainak, valamint a szocialista országok népeinek és kormányainak. Memorandumuk 10. pontjában követelik, hogy Erdély, Máramaros és Bánát területén alakítsák meg a Független Erdélyi Szocialista Köztársaságot. Ez is mutatja, hogy még a legnagyobb terror alatt élőknél is feltör a szabadságvágy. A történelem kereke állandóan forog és a másokat leigázó népek hatalma is véges. Várható ősi hazánk szétszakított magyarságának nem is olyan messze távoli felszabadításának lehetősége. Erre a szabad földön élő magyaroknak kívánatos már előre felkészülniük, hogy Óhazánk érdekében a sorsa jobbra fordulásának kimunkálásában lehetőleg segítségül legyenek. A nemzetünkre nagyjelentőségűnek vett ezen cél elérésére javasoljuk, hogy a világon szétszóródottan élő magyar emigrációnk vegye fel és ápolja a baráti kapcsolatot az azonos országban élő horvát emigrációval a közös érdekek megbeszélésére, a mindkét részre kívánatos szövetségkötés gondolatának felvetése és annak a többi országbeli horvát emigrációs csoportoknál való teijesztése végett. A magyarság jövőbeli sorsának kialakítása a kerek fejű rokon turáni népek összefogásán, egymás támogatásán múlik. Hazánk csonka állapotából és az ellenséges körülzárásból való kiszabadulásra a lehetőséget elsősorban az avar származású rokon néppel — teljes egyenlőség alapján — a szövetség megkötése nyújtja. A horvát nép nagy tömegében Nagy Károly frank csapatainak pusztítása elől Magyarországról délre lehúzódott pannonok, de főleg avarok összeolvadásából alakul ki. E megállapítást a horvát nép neve is igazolja, mert ha a mai nyelvükön “croata”, de eredetileg “korova”-t nevüket visszafelé olvassuk, megkapjuk a nép eredeti nevét, mármint azt, hogy avarok. E terv keresztülvitelét megkönnyíti az, hogy az alacsonyabb műveltségű szerbek uralma alatt a horvátoknak nemcsak sok szenvedésben van részük, de még többezer testvérüket ki is irtották. Már csupán a két rokonfajta népnek az összefogása — kik azonos kultúrában, jó- és balsorsban, már közel ezer éven át együtt éltek — mindkét népet úgy gazdaságilag, mint katonailag megerősítené és így a függetlenségüket is jobban biztosíthatnák. Ha a horvát néppel a szövetséget sikerül létrehozni, akkor már Erdélynek, Felvidéknek, Délvidéknek és a Nyugatmagyar-határrésznek a visszaszerzésére is megnyílik a kedvezőbb lehetőség. A Brasiliai Magyar Mérnökök, Építészek és Műszakiak Egyesületének vezetősége a horvát emigráció vezetőségének a közös ügyek megbeszélésére történt meghívásával a baráti kapcsolatot velük már felvette. A Horvát Egyesület vezetősége a szövetség kötés tervét és annak megtárgyalását a maguk részéről is nagyon fontosnak tartják. A horvátok a magyarokkal való testvéri összeköttetést továbbra állandóan fenn kívánják tartani, mert a horvátoknak a magyarsággal való együttélés lehetőségének a kimunkálása és elérése részükre különösen nagy érdekű. E körülmény pedig elősegíti a nemzetünknek a mélyből való felemelkedését. Sao Paulo, 1981. április 15. A Brasiliai Magyar Mérnökök, Építészek és Műszakiak Egyesületének Vezetősége “A trianoni béke végzetes tévedés volt... ” Trianoni tájékoztató angolul Legalább két amerikai-magyar csoport jelentette be, hogy a trianoni békéről és következményeiről angol nyelvű könyvet fog kiadni. Úgy érezzük, hogy két munka mellett egy harmadik megjelentetése nem szükséges és a mindig szűkös pénzügyi helyzet szempontjából egyenesen felesleges erőfeszítés lehet. Ezért az Erdélyi Bizottság, mely a múlt év tavaszán határozta el egy Trianonnal foglalkozó mű kiadását, lemondja ezirányú terveit és erejéhez képest anyagilag támogatja a másik két kiadást. De, ha könyvet most nem is adunk ki Trianonról, egy rövid összefoglaló tájékoztatót hoztunk róla a Carpathian Oserver legutóbbi számában “Egy végzetes évforduló” (“A fateful anniversary”) cím alatt. Ez a trianoni összefoglaló a szégyenletes békediktátum nemcsak magyar szempontból fontos következményeire mutat rá, hanem az európai hatalmi egyensúlyt végzetesen felborító hatását is kidomborítja. Ugyanebben a számban egy másik tanulmány a dákó —román elmélet szerepét analizálja az elnyomó román kisebbségi politika szolgálatában. A Carpathian Observernek ez a száma (Volume 8, Number 2) kitűnően alkalmas amerikai és más közéleti személyek, politikusok, diplomaták, képviselők, szenátorok, történészek, és általában magyarul nem beszélő barátok és ismerősök, de éppúgy a külföldön felnőtt és tanult magyar ifjúság tájékoztatására. Magyar iskolákban, cserkész csapatoknál mind a Carpathian Observer legújabb száma, mind a “Transylvania and the Theory of Daco— Roman—Rumanian Continuity” c. 112 oldalas könyvünk tansegédletként kitűnően alkalmazható. Több magyar iskola rendelte meg ezeket a kiadványainkat a múltban. Reméljük, még többen fogják kihasználni ezt a lehetőséget most. Azért nyomattunk kétszer annyi példányt, mint rendszerint, hogy a tájékoztatás elrendű feladatát a gyakorlatban elősegíthessük. A külföldön, most már mondhatjuk világszerte második otthonában élő magyarságnak egyik legfontosabb felelőssége ma éppúgy, mint 5, 10, 20, 30 évvel ezelőtt, a közvélemény felvilágosítása a magyarságot ért mérhetetlen igazságtalanságokról. Tudnunk kell, hogy ebben a munkában idekint mindannyian résztvehetünk, míg otthon alig néhányan, a külképviseletek, idegen nyelvre lefordított magyar könyvek stb. vehettek részt. Csoportos megrendelésnél kedvezményt adunk. Carpathian Observer: 5 példány $4.00, 10 péld. $7.00, 20 péld. $12.00. — Tengerentúlra légipostával $1.50-et kell az árhoz hozzáadni. “Transylvania and the Theory of Daco—Roman—Rumanian Continuity” — Ára: $7.00 (tengerentúlra légipostával $8.50), 5 példány ára $28.00 (tengerentúlra légipostával $32.00). Csekket “Committee of Transylvania” névre kiállítva US dollárban vagy annak megfelelő más pénzértékben az Erdélyi Bizottság, P. O. Box 3869, Rochester, NY 14610, USA címére kell küldeni. HA MÉG NEM VAGY, AKKOR LEGYÉL A MOZGALOM HARCOSA!
