Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6-7. szám
4. oldal «ITTVAKOfcí 1981. június—július hó DR. GEPAY ANDOR: Hozzászólás Dr. Püspöki Nagy Péter // “ OsiNyitra és Nagymorvaország” c. értekezéséhez Nagy érdeklődéssel, de ugyanakkor némi döbbenettel olvastam a “Szittyakürt” 1981. április havi számában, a 7. és 8. oldalon közzétett “Ősi Nyitra” és “Nagy-Morvaország” stb. értekezését. Különös súlyt adott (dr. Püspöki Nagy Péter) téziseihez az a körülmény, mely szerint Pozsonyban születtem és Nyitrán érettségiztem. Továbbmenően: a mai Pozsony politikai viszonyait is ismerem, ideértve a rejtett tót nacionalizmust is a maga “őskeresési” törekvéseivel. Nem vitatom a két “morva állam” létezését a kérdéses időben, csupán a két szó mineműsítő kapcsolatát tartom helytelennek. A későbbiekben rátérek, hogy miért. Kifogásolom továbbá a “Szittyakürt”-ben közölt értekezés alábbi kifejezéseit (terminus technikusait, terminológiáit): 1. “szláv”, 2. “Szvatopluk”, 3. “cseh”, 4. “Ratiszláv”, 5. “cseh hercegségek”, 6. “Nagymorvaország”, 7. “szláv egyházi hierarchia”, 8. “szláv elem”, 9. “Szlavnik nemzetség”, 10. “Mojmir”, 11. “szláv állam”, 12. “szláv ritus”, 13. “morvaszláv”. A marxista dialektika egyik sarkallatos tétele: mindent a tér és idő gondos mérlegelésével bíráljunk! Thoroczkay egyik tallózása (1) is ily értelemben nyilatkozik: gondoljuk meg jól az idő és tér elnevezéseit a történelmi értekezéseinkben. Idézem László Gyulát is: “forrásaink fordításakor ne egységesítsük ‘magyar’-rá a különböző népneveket, hanem hagyjuk meg ungrnak, türknek, magyarnak, baskírnak, szavárdnak, ahogy éppen a forrásokban található, mert...” (2) (sajnos, László Gyula önmaga nem mindenkor tesz ennek eleget, a “szláv-complexum”-tól ő sem képes szabadulni) — márpedig két törvényt — nekem egyet s neked egyet — nem ismerek, írja Arkay (3) nagyon helyesen. “Kutatómunkánk megkezdésekor szabadulnunk kell mindentől, ami belénk idegződött, de nem bizonyított!” — írja megint László Gyula (4). Úgy vélem, mind a négy idézett szerző, fején találja a szöget s éppen ezért idézeteik örökérvényűek. Ezekután vegyük sorra az általam kifogásoltakat: 1. A Christus utáni 800-as évek még nem ismertek “szlávokat”! Ezt a szót, hogy “szláv” semmiféle korabeli krónika nem említi. Az eredeti okiratokban, melyeket dr. Püspöki-Nagy is idéz, mindenütt csak a latin “sclavus”, “sclavi” szó olvasható. Ennek magyar jelentése: szolga, rabszolga. Tehát társadalmi állapotjelző nempedig népiségi meghatározás. Az embertan tudósaink, még a Szovjetunióban sem sikerült egy “szláv” embertípust elhatárolniuk. Ez a körülmény is alátámasztja azon krónikái híradások sokaságát, melyek szerint a ma helytelenül(!) “szláv”-nak elnevezett “népek” nem mások, mint az egykori Római Birodalom (főleg Byzánc) területén felszabadított, vagy ennek területéről megszökött, de teljesen különböző népfajtákhoz tartozók gyülekezete. Ezeket a sorsközösség hozta össze és szolgai mivoltukban még soká, soká megmaradtak (v.ö. a proletariátus fogalmával!). A Pripjet-mocsarak(!)-ból meg a Kárpátok északi lejtőjéről történő eredeztetésük: soha nem bizonyított pánszlávista tanmese (5). Sajnos, maga a “szláv”, a “szláv népek” stb. kifejezés a XIX. sz.-tól kezdődően — minden kritika nélkül — átment a köztudatba, s ma már alig kiirtható. Az ok egyszerű: a pángermanizmus és pánszlávizmus édes testvérek és a finnugorizmussal egyetemben egymás tartóoszlopai. Történelmi dolgozatainkban, értekezéseinkben maradjunk csak meg a chronikák által használt kifejezéseknél, különben igen könnyen az időszerűtlenség (anarchronismus) bűnébe esünk. 2. Egy Szvatopluk-ot sem ismernek a chronikák. Korabeli chronikákban előforduló (hiteles) neve: Zuentibald vagy Zventibald. Csak a pánszlávista történetírás csinált belőle Szvatoplukot. Kiagyalt névtorzítás, hogy “szláv” legyen belőle. Nem ment ki bennünket Hóman történetírása sem, ő is áldozata volt ezen káros irányzatnak. 3. Cseh-eket sem ismert a történelem, a dr. Püspöki-Nagy által taglalt térben és időben. Ez a kifejezés csak a husszita háborúk idején született. Lásd erre nézve Greil (6) és Thoroczkay (7) írásait. 4. Ratiszláv — Wratislaw — Bratislav nevek ugyancsak hiányoznak a korabeli chronikákból. Mindmegannyi “glagolita torzítás”. Személye mögött a hites chronikák WARTLEIB-je áll. 5. A kérdéses térbe és időbe helyezett “cseh hercegségek”: a legteljesebb anachronizmus. Még jó, hogy az író nem “csehszlovák hercegségekről” beszél. 6. Kérem, szíveskedjék velem s az olvasóval tudatni, hol s melyik korabeli(!) chronika említ “Nagymorvaországot”, mintegy Moravia Magna-1? 7. “Szláv egyházi hierarchia” nem létezett. A helyes kifejezés: byzánci egyházi hierarchia volna. 8. “Szláv elem” kétségbe vonatik. Lásd az 1. jelzésnél írtakat. 9. “Szlavnik nemzetség” nóvumként hat előttem. Kérésem u.a., mint6.-nál. Korabeli forrást, adatot kérek e kifejezés előfordulására. 10. Mojmir ugyanúgy újkori torzítás mint a Szvatopluk, Ratiszláv stb. Németül ezt “Verballhornung”nak nevezik. Mojmir korabeli említése: Magmar, néhol Moymar. 11. “Szláv állam” kifejezéshez: a “szláv” szóra nézve már kifejtettem a chronikákkal igazolható véleményemet. Az államiság fogalma azonban tisztázandó volna, s ezekután bizonyítandó. (Monaco-nak, San Marino-nak stb. is van “államisága”.) 12. “Szláv ritus” nem volt és nincs. A helyes kifejezés: byzánci ritus volna. 13. “morvaszláv” kifejezéssel kapcsolatosan, kérem dr. Püspöki-Nagyot, közölje velem, mik a bizonyítékai, adatai arra nézve, hogy a morvák “szlávok” valának? A morvák — ismereteim szerint — morvák és nem “szlávok”. A korabeli chronikákból e minősítés hiányzik! Ott* “maharenses” olvasható, mi azonban (megállapíthatóan) már quadok, rugók s egyéb néptörzsek gyűjtőneve. Ezzel szemben a már keresztény hitre tért “maharenses”-eket “mahari”-ként említik. Magmar, mahari etimológiája elgondolkoztató. * Kedves Földim! Nem lehet történelmi értekezéseinkbe mai fogalmakat átültetni. Magyarul, a “szlávok” örökös emlegetése helyett, helyesebb volna szolganépet vagy csak egész egyszerűen szolgákat említeni. Esetleg csak pogányokat. A latinnyelvű chronikák “dux sclavorum” kifejezése nem fordítható, nem adható vissza a “szláv herceg”, a “szlávok hercege” címmel. Ennek szabatos fordítása: szolgák hercege, oly értelemben, hogy a szolgák (sclavi) fölé rendelt herceg. Mindebből, logikailag éppen az következik, hogy a herceg nem lehetett szolga, azaz sclavus! Szabad legyen még néhány történelmi tényre a figyelmet felhívnom: Minden keleti népnek, így az avarnak is, voltak szolgái. Nemcsak hadifoglyokból kerültek ezek ki, hanem kereskedtek is velük. Konglomerátumnak sokkal inkább a szolgákat, a Püspöki-Nagy által “szlávinak nevezetteket nevezném, mint az avarokat. Mindezzel nem állítom, hogy avar őseink valami “tiszta vérben tenyésztett” nép lett volna. Éppen az archeológiái leletek bizonyítják ezt. Ha, Püspöki- Nagy szerint, az avarok 8 ázsiai és európai népből tevődtek össze, akkor Püspöki-Nagy “szlávjai” legalább harmincnyolcból. És ezt a körülményt a Szerzőnek meg kellett volna említenie. Szövegezése, ennek említése nélkül, a kevéssé tájékozott Olvasóban azt a látszatot kelti, mintha a “szlávok” lettek volna (és csakis ők) a standardizált emberfajta. (Gondoljunk Spartacus lázadására is. Ebben főleg kelta, german, trák és szír népiségűek képezték az emberanyagot, a lázadó “sclav”-okat.) “Szláv népek”(?)-ről, “beözönlő szláv áradat”-ról sem írnak a chronikák sehol. Püspöki-Nagy dr. ezen kitételei azok, mik kissé megdöbbentettek. Úgy látom, dr. László professzornak nagyonis igaza van művében: meg kell szabadulnunk attól, ami belénk idegződött! Márpedig a tévtanok által. Püspöki-Nagy dr.nak is, kinek ezen értekezésében még hiányoltam valamit. Mégpedig annak a ténynek megemlítését, hogy a Chr. utáni 800 —900-as években a Pannónia fogalma alá nemcsak a mai Pannónia (Transdanubia) sorolt. Eddigi ismereteink szerint az jóval nyugatabbra terjedt. (Egyes chronikások pl. Lorch-ot említik fővárosnak. /Hansiz, I. p. 12/.) A Dráva és Száva közének nyugati részét már a rómaiak idejében Pannónia Valeria-nak nevezték. A későbbi bajor évkönyvek is egészen mást értenek Pannónia fogalma alatt, mint mai kiterjedése (pl. Karintiát, Steiermarkot is!). Az egykori Sirmiumot tenni meg “Nagymorvaország” központjának (miért nem inkább fővárosának!?) kissé merész feltételezés, s ebben — bocsásson meg érte a kedves Földim — amolyan pánszláv törekvést vélek felfedezni. Persze nagyon jól tudom, hogy a mai Pozsonyban, a “Szlovák” Tudományos Akadémián, másként beszélni, nem ildomos. Azonban az egyházmegyék területei nem mindig egyeztek (és egyeznek) a politikai megyék, területek határaival. A Sirmium székhely — Pribina és társainak morva “birodalmára” nézve még nem sokat árulkodik. Előszöris azért nem, mert a politikai hatalom sem egyezik mindig a klérus hatalmával és politikájával. Másodsorban meg azért nem, mert közel 100 esztendeje annak, hogy ezt a kérdés-complexumot Fekete Zsigmond “Hol volt, hol nem volt Pribina országa” című értekezésében sokkal megközelítőbben taglalta (8). Ajánlanám szeretett Földimnek e kis mű gondos tanulmányozását, továbbá Lothar Greil: Slawen — Legende/ Aufklarungsdokumentation, Volkstum Verlag, Wien- München 1972, Rudnay Egyed: Atilla trilógia, Bruxelles, 1965, és F. Márton Jenő: A korai avar kagánok és u.e. szerző: Az avar kincsek nyomában c. műveinek elolvasását. Befejezésül: nem bántani akartam Püspöki-Nagy dr.-t, csak kerestem és keresem a történelmi igazságot. Azonban nem az illuzorius “szláv” alapokon. * * * Források, megjegyzések: 1. Vigyázz magyar! torockószentgyörgyi Thoroczkay Éva: Szittyakürt, 1980. máj. 12 — 12. old., továbbá u.e. szerző: Duna Tudósító, 1980. aug. 11-12-13. old. és a Körösi Csorna Sándor Tört. Társaság Európai Árpád Tagozatának “Tájékoztató Szolgálata”, 1980. márc./ápr. számában megjelent “Őrködj magyar!” és “Vigyázz magyar!” című írása. 2. László Gyula: A “kettős honfoglalás”, Magvető Kiadó, Budapest, 1978., 180. old. 3. Árkay László: A Kárpát-medence népbiológiája, Krónika 1981. márc., 4. old. 4. László Gyula: i.m. 122. old. 5. Lothar Greil: Slawenlegende, Volkstum Verlag, 1972, 29. old. 6. Lothar Greil: i.m. 43 — 83-ig terjedő oldalak (Schlüsselraum Böhmen u. Mahren) és a “cseh” szó eredetére nézve: die “Tschechen” címszónál. 7. Thoroczkay: i.m.-i értekezések, tallózások. 8. Fekete Zsigmond: Hol volt, hol nem volt Pribina országa, Népszerű történelmi füzetek, Ősi Gyökér (újra)-kiadása, Buenos Aires, 1978. * * * Hogy mennyire nem fedi az egyházmegyei terület (püspökség, érsekség) a politikai vármegye/megye területét, csak egy példa: a szombathelyi egyházmegye, püspökség egyházi hatásköre kiterjedt még 1920 (Trianon) után is az osztrákká vált “Burgenland” részeire. Évek kellettek hozzá, mígnem a Vatikán újrarendezte a hatásköröket. Addig gr. Mikes püspök Szombathelyről gyakorolta az Ausztriához került egyházmegyei részben jogait. Másrészt, a szombathelyi egyházmegye területe jóval nagyobb volt, mint az egykori Vasvármegye. * * * A “szlovák” szó újkori eredetű. Még újabb mint a “cseh”! A “szlovák" szó alapján tudatosodik 1848/ 49-ben a “Slovensko” elnevezés, majd német változata: a Slowakei, Slowakenland. Addig a területnek nincs önálló neve. Magyarul a tót az tót s ez nem lekicsinylő népnév. Szeretetre méltó ősi néptöredékünk volt mindaddig, míg a csehek be nem magyarázták nekik, hogy ők “szlávok”. Ne feledjük, hogy a Kr.u. 800 — 900-as évekből származó kútfők Felső Pannóniája a mai Ausztria s ugyanezen idők Alsó Pannóniája a Száva —Dráva köz, s az ettől délre, az Adriához eső részek. A mai Dunántúl azon neve pedig, hová a Római Szentszék püspököket küld: A varia. Zuentibold, Pribina stb. uralma tehát nem Hazánkban, hanem a mai Ausztria délkeleti határán, a Steiner-Alpok környékén volt. Már ez a területrész is Dráva —Száva köze! A Dráva t.i. Tirolban (Dobbiaco mellett), a Száva pedig a Juhai-Alpokban, közel az Isonzo forrásához ered. A két utóbbi folyó vízválasztója a Predil hágó. E környék légvonalban cca 500 km-re fekszik a Szerémség egykori Sirmium-jától! * * * Püspöki-Nagy, az értekezett témaköréből kifelejti az Északnyugati Felvidék és Kelet-Morávia “fekete magyarjait”, élükön TudunmX megemlíteni. Mintha nem is léteztek volna. Nihil obstat! (Körösi Csorna Sándor Történelmi Tár.saság európai Árpád Tagozata)
