Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
12. oldal $ZIÍTVAKÖ*T 1981. április hó /v AZ EGYHÁZ ÉS A SZABADKŐMŰVESSÉG Mint ismeretes, XII. Kelemen pápa már 1738-ban elítélte a szabadkőművesség elveit és a katolikus híveknek kiközösítés terhe mellett megtiltotta az abban való részvételt. Az Egyház és a szabadkőművesség közötti kétévszázados, kérlelhetetlen harcban az Egyház részéről a jezsuiták voltak az élharcosok és könyvtárakat töltöttek meg a pro és contra írt könyvek, röplapok és vitairatok. Hogy ez a harc mennyire nem volt alaptalan, röviden felvázolom a szabadkőművesség újabbkori történetét: A 18. században valóságos divat volt a szabadkőművesség tagjának lenni. Ez azonban a szabadkőművességnek nemcsak előnyt, de hátrányt is jelentett. Ezért 1717-ben Londonban megalakították a Nagypáholyt, hogy az addigelé szabadon, minden korlátozás nélkül alakult páholyok között rendet teremtsenek. Ezzel indult el a szabadkőművesség modernkori története, országok, népek feletti láthatatlan uralma — vetették el a forradalmak csíráit, hintették el a szenvedések, az örökös harc és gyűlölet testet-lelket pusztító spóráit. A francia páholyok már a 18. század közepén bevittek a páholyukba politikát, az atheizmust, a szabadgondolkodást és radikalizmusukkal a felforgató tanokat. 1877-ben pedig már elvetették a Bibliát, törölték az alkotmányból Isten létében, a lélek halhatatlanságában való kötelező hitet is. Ezzel angol-szász és latin vagy román ágra szakadt a szabadkőművesség. A latin vagy román ág vezetője a Párizsban székelő Grand Orient páholy lett, melynek hatáskörébe tartozott Belgium, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Románia, Csehország, Ausztria, Horvátország és Magyarország szabadkőművessége. (Az adatokat Dr. Somogyi István “A szabadkőművesség igazi arca”, Bp. 1929. c. munkájának I. kötetéből vettem.) “A Trianoni békediktátum és a Lengyel tiltakozás A Lengyel Népköztársaság kormánya határozott tiltakozást jelentett be amiatt, hogy a nyugat-német iskolai tankönyvekben és térképeken a volt német birodalom 1937-es határait tüntetik fel a Német Szövetségi Köztársaság államhatáraként. A tiltakozást Józef Czyrek lengyel külügyminiszter ismertette. Az ügy előzménye az, hogy a nyugat-német tartományi oktatás miniszterek bonni állandó konferenciájának legutóbbi ülésén úgy határoztak: a tankönyvekben és az iskolai atlaszokon a német lakosság elhelyezkedését az 1937-es határok feltüntetésével ábrázolják. íly módon az NSZK és az NDK közötti határt “különlegesnek” minősítették, és a térképen külön megjelölik azokat a területeket, amelyek a mai Lengyelországból az akkori német birodalomhoz tartoztak. A lengyel kormány szerint ez a döntés azok közé a lépések közé tartozik, amelyek szöges ellentétben állnak az 1970 decemberében aláírt lengyen—nyugat-német alapszerződés betűjével és szellemével. NEMZETISÉGI OKTATÁS Csonkamagyarország legnagyobb nemzetiségi megyéjében, Baranyában megszervezik a szerb-horvát nyelvű középiskolai oktatást, és ősszel beindítják az első osztályt a pécsi Janus Pannonius Gimnáziumban. Az iskola Baranyán kívül Somogy, Tolna és Bács-kiskun megyéből fogad majd diákokat. A nem helybeli gyerekek kollégiumban kapnak otthont, és a jó tanulók ösztöndíjban részesülnek. szabadkőművesség” című cikkemben (megjelent a Szittyakürt 1980. nov.dec.-i, az Északi Vártán 1981. évi 87. sz-ban) rámutattam, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia szétrobbantása, a történelmi Magyarország esztelen, bűnös feldarabolása, megcsonkítása, s annak minden következménye a Párizsban székelő Grand Orient és a hatáskörébe tartozott páholyok munkája volt. Az 1917. jún. 28 —30-án Párizsban megtartott Szabadkőműves Kongresszus jóval a háború befejezése előtt már úgy húzta meg a magyar határokat, mint a trianoni békediktátum. A Grand Orient páholy felelőségén mitsem változtat az a tény, hogy a két világháború között súlya, tekintélye fokozatosan csökkent, míg végül is 1940-ben, Franciaország leverése után, teljesen eljelentéktelenedett. Szerepét a New Yorkban székelő, zsidóvezetésű B’nai B’rith (több mint 600 páholy tartozik a hatáskörébe) vette át és a világ mérhetetlen kárára az amerikai kormányokon keresztül ő irányítja a mai napig a világpolitikát. Tehát, ami azóta történt — Amerika belekényszerítése a II. világháborúba, a Szovjet világhatalommá növelése, Jalta, Európa és a világ kettéosztása, az atombomba ledobása és az atomtitkok elárulása, Magyarország második megcsonkítása és a Szovjet érdekkörébe utalása, Kína bolsevizálása, Korea, az 56-os szabadságharc elárulása, Kuba bolsevizálása, Vietnám elárulása, a közelkeleti krízis, Amerika lezüllesztése, az egész világ erkölcsi és szellemi megmételyezése, stb. — B’nai B’rith felelős. De azért is, amik ezek következtében történni fognak. A szentéletű Prohászka püspök is így nyilatkozott a szabadkőművességről : “A társadalmi, kulturális, intellektuális züllést a szabadkőművesek és intellektuelek készítették elő. XIII. Leo enciklikájában felhívja a katolikusokat: Rántsátok le a szabadkőművességről az álarcot, mert álarc az ingyen tej, ingyen kenyér, a csecsemővédelem, a frázisoknak egész lexikonja a humanizmusról, filantrópiáról. Nézzétek meg a gyökerét az egésznek. A gyökere a kereszténység lerontására irányuló gondolat. Hogy a szabadkőművesség a kereszténység ellen dolgozik, mutatja az is, hogy csaknem mindenütt a zsidóság ül a szabadkőműves páholyokban. ” (Élet igéi, I. köt. 1923.) A fentiek után tehát egy pillanatig sem lehet csodálkozni azon, hogy a szabadkőművesség elleni tilalom a II. Vatikáni-zsinat befejezéséig fennállt. A II. Vatikáni-zsinat liberális szellemiségének következtében számos olyan eszme és irányzat kapott lábra — hogy csak a papi nőtlenség eltörlésének, a nők pappá szentelésének követelését, a papi, szerzetesi fogadalom és. kötelezettség feloldásának, a házasság érvénytelenítésének megkönnyítését, stb. említsem — a teológusok, papok, szerzetesek és apácák között, amelyek általános zavart keltettek és a hivek nagy részének az Egyházba vetett hitét, bizalmát megrendítették. Ezek közé tartozott a szabadkőművesség elleni titalom feloldására irányuló mozgalom, melynek az élharcosai megintcsak a jezsuiták voltak és olyan sikerrel, hogy azt VI. Pál pápa fel is oldotta. Ezek között volt egy magyar jezsuita is, Nagy Töhötöm. Róla írta Nyisztor Zoltán halála alkalmával: A jezsuita Nagy Töhötöm a harmincas években nagy szereplője volt a magyar katolicizmusnak. A legnagyobb katolikus mozgalomnak, a KALOT-nak volt Kerkai Jenővel az elindítója... Az orosz megszállással beállott a törés. Nagy Töhötöm ezer veszély között átszökött az orosz megszállókhoz, s egyezséget kötött velük a KÁLÓT megmentésére. Sajnos, túl hangosan dicsekedtek el orosz kapcsolataikkal, ami gyanút keltett, s még sajnálatosabb volt, hogy ezt az oroszbarát irányt rá akarták kényszeríteni a magyar politikára. Ebben a pontban ellentétbe került a közben prímássá lett Mindszenty bíborossal... Nagy Töhötömnek távoznia kellett az országból... Kínába, vagy Uruguayba... Uruguay-i tartózkodása nem sokáig tartott... a szomszédos Argentínába ment át, s ott véget ért tragikus egyházi pályafutása. Megnősült, az ottani hatalmas szabadkőművességnél keresett érvényesülést. Valóban a legmagasabb méltóságra emelkedett a szabadkőműves testvéreknél, amit aztán egy vaskos könyvben megírt... Két évtized eltelte után... hazament Magyarországra. Előbb az argentin követségen dolgozott mint fordító, majd állást kapott a Magyar Akadémia lexikonjánál... (Rovás, K. M. Vasárnapja, 79. márc. 8-i szám). Nos, a fentemlített könyv címe: A jezsuiták és a szabadkőművesek (Buenos Aires, 1965). A könyv 200 számozott példányban készült a szerző sajátkezű aláírásával. A könyv kézirata már 1963-ban eljutott VI. Pál pápához, akire föltétlenül hatással volt ez is, mikor a szabadkőművesség elleni titalom feloldásáról döntött. Miután alkalmam volt a 104. számú példányt áttanulmányozni és most újból beletekinteni, nyugodtan mondhatom, hogy megítélésem szerint Nagy Töhötöm jóképességű, nagyfelkészültségű, akaraterős, nagy munkabírású, de egy kitekeredett életű, meghasonlott lelkű valaki volt, aki meg volt róla győződve, hogy Mindszenty bíborostól kezdve mindenki rossz, csak ő és a hozzá hasonló módon gondolkodók a jók. 506 oldalas könyvének minden sora ezt bizonyítja, s így az egész nem más, mint egy “túlméretezett önigazolás”, az annyira “szeretett” rendjének belső élete kiteregetésével való lejáratása és az Egyház kétévszázados ellenfelének, a szabadkőművességnek, a valóságot tudatosan elkendőző felmagasztalása. (Lásd a^könyv utolsó fejezetét: Nyílt levél Őszentsége VI. Pál pápához, 503-6. o.) Nem vitás, hogy a szabadkőművességnek számos olyan fedőszerve van, amelyek egyike-másika hasznára is van az emberi társadalomnak, hogy csak a Vörös Keresztet és a cserkészetet említsem, vagy azokat a jelentéktelen, minden befolyás nélküli, kis helyi páholyokat, melyek egyetlen feladata a nagypáholyok tevékenységének falazni. Az viszont elképzelhetetlen, hogy Nagy Töhötöm, ez a kiváló képességű, nagyfelkészültségű, “négyfogadalmas” jezsuita, a szabadkőművesség legmagasabb fokozatát elért tagja, ne ismerte volna pl. a Grand Orientnek a kétezeréves keresztény kultúrára, a fehér fajra és közvetve az egész világra végzetesen káros tevékenységét — nem is szólva arról, hogy pont ez ásta meg a magyarság trianoni sírját — és ne ismerte volna a világuralomra törő B’nai B’rithnek a Grand Őriemnél is veszélyesebb ténykedését. A bolsevizmust is volt módja és alkalma kívül-belül személyesen megismerni és mégis hazament, s ha igaz, mint az otthoni rendszer egyházi kéme halt meg. * * * A fentieket csak azért írtam, hogy felhívjam az olvasó figyelmét a New York-i Daily News márc. 3-i számában megjelent, Vatikán Városból keltezett, rövid, de annál nagyobb jelentőségű közleményre, mely szabad fordításban így szól: A Vatikán újra életbeléptette a 253 éves tilalmat a szabadkőművesség ellen, és hozzáfűzték, hogy aki a szabadkőművességhez csatlakozik, az ki van közösítve. A katolikus doktrína a szabadkőművességet az Evangélium pogány vetélytársának tekinti. Miután II. János Pál pápa megmásíthatatlanul elkötelezte magát a papi nőtlenség fenntartása mellett, a nők pappá szentelése ellen, beszüntette a papoknak és szerzeteseknek fogadalmuk és papi kötelezettségeik alól való feloldását és a házasságok futószalagon való érvénytelenítését, stb., most a szabadkőművesség elleni évszázados tilalom újbóli megerősítése egy újabb mérföldkő azon az úton, amelyen II. János Pál pápa vezetésével az Egyház hierarchiája, papsága, szerzetes és apáca rendjei és a hívők serege visszatalálhat arra az egyedül helyes útra, ahonnan az utolsó évtizedekben a mindenáron való újítás lázas révületében éltévélyegtek. CSIKMENASÁG1 «ITTVAKÖltT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio 44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102. NYILATKOZAT A hozzám befutott levelek sürgetésére a birtokomban lévő adatok alapján január elején megírtam “Mi lesz a burg-kastli magyar gimnáziummal?” c. tárgyilagos cikkemet (Szittyakürt, 1981. februári szám), tisztán a gimnáziumjövendő sorsa iránti mélységes aggodalomból, hogy az emigráció minél szélesebb rétege tudomást szerezzen róla, s megtehesse a szükséges lépéséket, amíg nem késő. Tettem ezt azért is, mert a Hídfő Körlevelére és a levelek özönére addig se a gimnázium igazgatósága, sem az Iskola Bizottság nem válaszolt, pedig kötelességük lett volna, márcsak az iskola jövője miatt is, a történtekről az egész emigrációt a sajtón keresztül tájékoztatni. Miután a Németországi Magyar Szervezetek Központi Szövetsége megküldte a közel kétéve tartó ádáz harc megszűntetésére irányuló ténykedéseiről és az iskola jelenlegi működéséről szóló tájékoztatóját, kötelességemnek tartom közölni, hogy a tájékoztató szerint az iskola zavartalanul működik tovább és fennmaradása biztosítva van. Ha valaki, én örülök ennek a legjobban és szívből kívánom, hogy az iskola minél tovább szolgálhasson nemes hivatást: az idegenben felnövő magyar fiatalság keresztény, nemzeti szellemben való nevelését. v. E. I. > A *á4áá A kA A A ^ A táááAAiá
