Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
8. oldal $*ITmKÖ*T 1981. április hó Francorum ad A. 805 — a dévényújfalusi (Dev. Nová Vés), cseklészi (Bernolákovo), stb. temetők. d) A legújabb történeti munkákban a szlávok megkeresztelésük előtti — vagyis a 6 —8. századi — mindennapi életének bemutatása általában nem egyezik meg a kortársak leírásával. — NB: A tézis alapjait lásd a vitaindító tanulmányom 127 — 128. lapján. II. Problémák: Nagyon vitatható, hogy a hamvasztásos vagy a csontvázas típusú temetkezés a kulturális fejlettség tükre-e... — A temetkezési rítusok inkább a népcsoportokat megkülönböztető sajátos hagyományokra utalnak. A hagyományos temetkezési ritus megváltozásának okait alaposan meg kell vizsgálni és elégséges módon indokolni. — Az avarok, akik itt 237 éven át (568 — 805) saját országukban éltek, szükségszerűen kifejlesztették saját gazdasági bázisukat, saját közigazgatásukat, s minderre még akkor is szükségük volt, ha élvezték is az uralmuk alá hajtott népek (Szlávok, Longobárdok és Gepidák, stb.) nem mindig folyamatos természetbeni és pénzbeli adózásait. III. Kritika: Az avar szállásterületek peremvidékein feltárt 7 — 8. századi hamvasztásos és csontvázas sírok statisztikájában csupán igen kis arányban találunk a szlávokra jellemző hamvasztásos temetkezési formát. Például a dévényújfalusi temető: 902 feltárt sírja közül mindössze 27 — vagyis nem egészen 3% — volt hamvasztásos. A helyzet más temetők esetében is ugyanez. — A források a hamvasztásos temetkezésmódot, természetesen a megkeresztelésük előtti időben, egyértelműen szláv temetkezési rítusként jelölik meg a vizsgált területen. Tehát az avarok közvetlenül lakott területen viszonylag kevés szláv élt. — A 9. századi források a szétesett avar Birodalom területén a szlávok számának hirtelen növekedésére utalnak — az avarlakta területeken tehát 791—805 előtti években a szlávok száma kisebb volt. III. TÉZIS B. A 9. és 10. századi forrásokban egyértelmű, közvetlen és közvetett, két Morvaország létét bizonyító híradásokat találunk. A két Morvaország közül a nagyobbik, a Nagymorvaország — melyen a Szvatopluk uralkodott — Szirmium környékén feküdt. A kisebbik pedig a Morva folyó környékén, az alakulófélben levő Cseh hercegségek szomszédságában. I. Források: a) Közvetlen adatok: az ún. Bajor Geográfus Descriptio civitatum... — Konstantinos Porfyrogennetos: De adm. imp. Cap. XI. b) Közvetett adatok: 1. A frank-német királyok katonai itineráriumai pl. Annál. Fűid. ad A. 846, 863, 884, 890, 892. — 2. A Dráva —Száva közti Pannónia és Moesia területén fekvő Morvaországról szóló 9 —11. századi hagyomány pl. Bios Klimentinos, Assemani kézirat, Proloznos zitije, stb. — 3. Metód püspök székhelyéül az Illiricumban fekvő Morava várost megjelölő hagyományok pl. a Nestor krónika a Povesti vremennych let Nikkon féle kézirat, a Zitije Nauma II. változata, stb. — 4. Nagymorvaország lakói a korabeli híradások szerint a Margus folyó mellett laktak. (Vö.: a Ravennai Anonymus Cosmographiáját, mely szerint a Margus a szerbiai Morava folyó neve volt. Lásd: Annál Xant. 870, 871, 872, — Annál. Fűid. 846., stb.) II. Problémák: Két egyidőben létező szláv államalakulatról van szó, mely népe azonos nyelven beszélt, kultúrája és hagyománya egymáséhoz közel állt, mindössze alakuló államigazgatása volt más. Ilyen körülmények közt a régészet — amely az anyagi kultúra és nem a politikai felépítmény kutatásával foglalkozik — csak szerény szolgálatokat tehet. A kérdés kutatása és ellenőrzése a siker valós reményében csupán a közvetlen és közvetett írott források egybevetéséből indulhat ki. Vizsgálni kell továbbá, hogy mikor és milyen területen került sor a két államalakulat összecsatolására, mikor került át a Morva államalakulat központja az északi (kisebb) Morvaország területére és hány évig létezett ez az államalakulat? III. Kritika: A jelenleg általánosan elterjedt, kezdettől fogva egyetlen Morva államalakulatot feltételező szemlélet — mely a Morvaország központját Mikulcice és Nyitra vidékén Csehszlovákia területén keresi — a korabeli források ellentmondásaiba ütközik. IV. TÉZIS A-B. A szlovákiai Nyitra és Pribina Nitrawájának azonosítása spontánul olyan feltevés hatására indult ki, hogy a Nagymorvaország már 830-33 táján elérte az északi Morva és Garam folyók közét. Többek közt ennek az azonosításnak ellentmond a salzburgi püspökök területi joghatóságának a mai Szlovákia területére ki nem terjedő köre. Pribina Nitrawáját tehát más, alkalmasabb helyen kell keresni. I. Források: A salzburgi püspök korabeli joghatóságának leírására nézve lásd Conversio Cap. 6. — a passaui püspökség határaira vonatkozóan: Historia epporum Pataviensium et Ducum Bavarie, valamint: Note de eppatu Patav. — Nitrawára nézve: Conversio Cap. 11. — Nyitrára nézve az Industrie Tue bullát. II. Problémák: 1. A szlovákiai Nyitra a 9. században a passaui püspökök joghatósága alá tartozott, ezért a salzburgi püspök ott templomot nem szentelhetett. — 2. A szlovákiai Nyitrán már 805 után chorepiscopus működött, ami még több esetleges ottani templom felfedésének lehetőségét is elegendően alátámasztja. — 3. A Nyitra névnek a Nitrowa alakból való levezetése névtudományi nehézségekbe ütközik. — A “Nitrawa” név nyomai a Dráva —Száva közelében is fennmaradtak. — 5. A Nagymorvaország a források szerint 830 — 33 táján Szirmium környékén feküdt. (Lásd. a III. Tézis anyagát.) III. Kritika: a hagyományos elmélet mindössze egyetlen vitatható érvet hozhat fel feltételezése védelmére: a Nyitra név Nitrawára való spontán azonosítását, ami minden korabeli forrással ellenkezik. Az új elmélet — még ha nem is jelölhetne meg Nitrawa helyéül egy alkalmasabb területet, mely a forrásokban foglalt minden körülménynek megfelel — nyomós érveket tud felmutatni az elterjedt feltételezés elfogadhatatlanságára nézve. V. TÉZIS A két morva államalakulat létének Szvatopluk fellépéséig értett elismerésével a Cirill és Metod-féle hittérítés, valamint Metid érseksége körül felmerülő valamennyi probléma megoldható. I. Források: a Cirill—Metod-féle hittérítés anyaga. II. Problémák: Ha Rasztiszlav az északi Morvaországban, a Keleti Frank Birodalom közvetlen szomszédságában székelt volna, s innen kérte volna fel a távoli Bizánci Birodalmat, amelytől a megkereszteletlen Bolgárország választotta el, felette kétes, eleve sikertelenségre kárhoztatott diplomáciai akciót hajtott volna végre. — Mivel magyarázhatjuk meg hitelesen Metód szirmiumi székhellyel Pannónia püspökévé történt kinevezését, ha a Nagymorvaország a hagyományos szemlélet szerint sem 869-ben, sem utána a száviai Pannóniára, ahol Szirmium feküdt, nem terjedt ki, sőt Alsó Pannónia Szvatopluk által történt első elpusztítása is csak 883/84-ben történt, holott a címzetes püspökök nevezésére csak három évszázaddal később, az első keresztes hadjárat idején került sor: — Miért változott meg Metód címe Pannónia püspökéről a “Morvák püspöké”-re és miért éppen 880-ban?! — Ha a Cirill—Metod-féle hittérítés központja az északi Morvaország lett volna, miért nem maradtak fenn ott ószláv nyelvemlékek úgy, mint Szirmium vidékén? — Hogyan lehet elfogadhatóan megmagyarázni azt a hagyományt, mely szerint Metód, aki a Morva földre jött, a bolgárokat is megkeresztelte? — A már ismert teológiai okon túl, milyen körülmények váltották ki Szvatopluk Metód püspök utódai irányában történt viszonyulásának megváltoztatását, akiket 886/87-ben kiűzetett országából?... stb. III. Kritika: A Cirill —Metod-féle hittérítésre vonatkozó ún. “hagyományos” szemlélet, amint a fentebbi pontokból kitetszik, számos probléma ütközik, amelyeket nem lehet megoldani a Morva államalakulat kialakulásáról, fekvéséről és nagyságáról vallott nézetek módosítása nélkül. * Rövid összefoglalás: A hagyományos szemlélet szerint a szlávok behatoltak a középdunamenti Avar Birodalomba és a szimbiózis elmélete szerint az avar kultúra hordozóivá lettek. Idővel számban felülmúlták a leigázóikat és azok birodalmának felbomlása után megalapították a szláv államot, a kezdettől fogva egyetlen Nagymorvaországot. Ez a szláv állam a 9. század 3. évtizedében lép a történelem színpadára és központi területe a mai Csehszlovákia határain belül volt. Ez a “birodalom’’-ként emlegetett államalakulat a 9. század 6. évtizedeiben már függetlenségi harcok folytatására is képes volt. A bizánci hittérítés segítségével önálló szláv egyházi hiearchiát szervez, hatalmát pedig kiterjeszti a Duna —Tisza közére, Alsópannóniára és Csehországra. A Morva “Birodalom” felbomlását a Frank Birodalom a magyarok segítségével eszközölte. * * * A mi meglátásunk szerint ezeket a történelmi változásokat az írott forrásokkal megegyező értelemben a következőképpen vázolhatjuk fel: A szláv népeknek Európa közepe felé két nagy mederben — az Alduna mentén és a Kárpátok felett — történt beáramlása az avarok nyomására indult meg. Az avarnak nevezett, mintegy nyolc ázsiai és európai nem szláv népből kialakult konglomerátum 568-ban megszállta a Tisza vidékét és a Duna középső folyásának környékét, Pannóniát, valamint a mai Szlovákia és Morvaország déli vidékeit. Az Avar Birodalom e központi magvát a különféle leigázott szláv népek övezték. Ezért a szlávok és avarok érintkezési vonalain vegyes ritusu temetőket találunk. A temetők ritusainak statisztikai elemzésével az adott helyen a 8. század végéig felmérhető a két népcsoport egymáshoz viszonyuló aránya. Az Avar Birodalom felbomlását elsősorban a belső válság okozta, s ehhez járultak Nagy Károly és Pipin frank királyok 791 — 805 közti támadásai, valamint a Krum bolgát kagán 800 — 802 táján aratott győzelme. Az Avar Birodalom felbomlása nyitotta meg az utat a környező szlávok előtt — mint azt a források igazolják — a birodalom volt területeire való nagyobbszámú megtelepülésre. A Duna —Tisza-köze azonban Krum kezében volt. Az ő bolgát állama gátat vetett az egykori Avar Birodalom területére északról és délről beözönlő szláv áradat közé. Ez a helyzet váltotta ki a két Morva államalakulat — az északi és déli — létrejöttét, melyek közül a déli terjedelmesebb volt és ezért kapta a Nagymorvaország nevet. Ez a Nagymorvaország volt Mojmir, Pribina, Rasztiszláv és Szvatapluk országa. Az északi Morvaország területén a kereszténység terjeszkedését mindjárt 805 után a passaui püspökség kezdte meg. Nemsokkal a missziós tevékenységének megkezdése után ezen a területen három chorepiscopátust alapított: Nyitrán, Favianumban (Mautern) és Spesuliiuliumban (Mikulcice?, Velehrad?). A Bizánci Birodalom közelében fekvő Nagymorvaországon a rendszeres keresztény hittérítés mintegy 60 évvel később, 863/64-ben indult meg. A Bíborban született Konstantin császár éppen ezért határozta meg Nagymorvaországot a “pogány” szó szerint a “megkereszteletlen” jelzővel. Mivel pedig az igazi Nagymorvaország valóban kiterjedt Pannónia egy részére, illetve annak Dráva — Száva közi és Száva alatti sávjára, vagyis Szirmium körzetében feküdt, Metód 869-ben Pannónia püspökévé történt kinevezése egészen helytálló. A két morva államalakulat Szvatopluk idejében történt egyesítésének időpontját 873 — 879 közt kell keresnünk. Szvatopluk országának ezzel a jelentős kiterjedésével függ össze Metód püspök címének 880-ban a “morva egyház érseké”-re történt átváltozása. A cím módosításával Metód az újonnan megszerzett területre — nem éppen irreális — igényeit fejezte ki. Emiatt azonban a kánonjog értelmében szembekerült az északi Morvaország klérusával, mely a passaui püspök felügyelete alatt állt. A két morva államalakulat egyesítésekor Szvatopluk a Bolgár állam Duna — Tisza-közi peremvidékét is megszervezte. A bolgárokkal ezért ellenséges viszonyba került, illetve okot adott nekik a későbbi, 892. évi, Arnulf által létrehozott morvaellenes szövetség támogatására. A bolgár lakosságú Duna —Tisza-köz megszerzésével Szvatopluk Metód püspöknek alkalmat adott az ottlakó bolgárok megtérítésére. Metód 885-ben bekövetkezett halála után Szvatopluk — a politikai helyzet reális mérlegelése alapján — beleegyezett Metód szláv ritusu tanítványainak kiűzésébe. A Morva egyház igazgatását Viching — a passaui püspökség egykori klerikusa — vette át. Szvatopluk nyugati irányú orientációjának hasznos voltát az a tény is igazolja, hogy Arnulf a Keleti Frank Birodalom uralkodója 890-ben hűbér formájában átengedte neki a cseh hercegségeket is. A cseh hercegségek megszerzése után Szvatopluk elég erősnek érezte magát arra, hogy Morvaország függetlenségét kivívja. Ezért Arnulffal szemben vállalt hűbéri kötelezettségeit felmondta. Kezdetben a Keleti Frank Birodalom Szvatopluk ellenállását belviszálynak tekintette. Szvatopluk szándékainak komolyságát csak 892-ben ismerte fel. A helyzet felismerése után Arnulf taktikát változtatott. A Kárpát medencében fel-feltűnő magyarokkal Szvatopluk ellenes katonai segélynyújtási, a bolgárokkal pedig egyazon célú gazdasági blokádot a sószállítás beszüntetését biztosító szerződést kötött. E kettős fedezettel Arnulf megindította a Szvatopluk elleni döntő háborút. Szvatopluk kemény ellenfélnek bizonyult. Ezt a közvetlenül Szvatopluk halála előtt befejeződött két évig tartó háború eléggé bizonyítja. A cseh hercegségek éltek a birodalom győzelme által nyújtott alkalommal és azonnal kiváltak az öt éves morva függésből. A magyarok ebben az időben — a hadi segítség fejében — elfoglalták Nagymorvaország eredeti (déli) területét. Szvatopluk fiainak — illetve csak II. Szvatopluk — kezében csupán az egykori északi Morvaország maradt meg. Ennek birtokából csakhamar kiűzték őt az északi Morvaország korábbi hercegei, a Szlavnik nemzetség vezető tagjai.
