Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
6. oldal «IttVAKÖftt 1981. április hó HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Mint ismeretes, 1979-ben ünnepelte fennállásának 400. évfordulóját a Báthori István erdélyi fejedelem, lengyel király által alapított kolozsvári jezsuita kollégium, melyet a jezsuita rend feloszlatása után a piaristák vettek át. A híres gimnáziumot az erdélyi szerzetes rendek feloszlatása után államosították és “3-as számú Matematika-Fizika Líceum” néven működött tovább. Erdélyből érkezett hír szerint Kolozsvárnak ezt az utolsó magyarnyelvű középiskoláját is megszűntetik. Ősztől kezdve Kolozsvárott már csak elemi iskolában fognak magyarul tanítani. De meddig... Ugyanakkor, hála a “derék, jó Kádár bácsi” magyarirtó — már az anyák méhében pusztítja el a magyar jövendőt — szlávosító politikájának, a Magyar Nemzet jan. 22-i számában közölt adatok szerint körülbelül 100 ezer olyan tót él a kis csonkahazában, akiknek 90%-a már az én gyermekkoromban sem beszélt tótul, s csak “Kádár bácsi” ösztönzésére jött rá, hogy “szlovák”. Nos, ezek gyerekei közül ma több mint 10 ezer részesült “szlovák” nyelvoktatásban; 2265 jár “szlovák” óvodába, 7147 a Felvidéken nem 100 ezer magyarnak, hanem az egész felvidéki őslakos magyarságnak alig van ma több magyarnyelvű iskolája, mint a csonkaországi “reszlovakizált” betelepített százezernyi tótnak. Nem is szólva Erdélyről... * * * A budapesti Népsport jan. 22-i számában hírt ad arról, hogy a Kolozsvári MSC férfi asztalitenisz-csapata huszadszor nyerte meg a román csapatbajnokságot. Közli a győztes csapat fényképét is. Hogy milyen ütemben folyik a román uralom alá kényszerített magyarság elnemzetlenhése, idézem a kép aláírását: “A kolozsvári MSC 1980-as bajnokcsapata. Fent (balról jobbra): Serban Dobosi, Mészáros Ovidiusz, Nagy István. Középen: Simion Crisan, Bőhm József, Horatiu Pintea. Alul: Paneth Vilmos érdemes edző.” Ezek szerint az idegen nevű Paneth Vilmos, mivel még mindig magyar sorrendben írja a nevét, inkább magyar, mint pl. a Serbannak keresztelt magyarnevű Dobosi. * * * A budapesti Népszabadság 1980. okt. 28-i számában közöltek szerint a román nagy nemzetgyűlés őszi ülésszakán több törvényt, illetve törvénymódosítást fogadott el. Az új lakásgazdálkodási törvény kimondja, hogy a jövőben a személyi tulajdonú lakásokat birtokló családok is csak a törvényben megszabott mennyiségű szobával rendelkezhetnek. Ez családtagonként egy szoba (15 éven aluli gyerekekre fél szoba) plusz a család számára még egy szoba. A vezetők kötelező vagyonbejelentéséről szóló törvény előírja, hogy a vezető beosztásban dolgozók kötelesek a tulajdonukban lévő értéktárgyakat bejelenteni és megtiltja, hogy személyi tulajdonú lakásokat, üdülőket szerezzenek. A külföldi turista utazásokról szóló törvény a külföldi turista utak szervezését az idegenforgalmi minisztérium hatáskörébe utalja azzal, hogy a kiutazásokra elsősorban csoportok keretében kerülhet sor. Egyéni turisták számára csak a szocialista országokban szervezhetők turista utak. * * * A montreali The Gazette márc. 10-i számában beszámol arról, hogy Románia, amelyik azelőtt a Balkán “kenyeres kosara” volt, élelmiszer hiánnyal küzködik. A tavalyi mezőgazdasági terméshozam 5%-kai volt kevesebb, mint az előző évi. Ceausescu a földművelésügyi államtitkárt azonnal leváltotta és Nemzeti Mezőgazdasági Tanácsot állított fel. Ceausescu beismerte, hogy az -iparosítás mellett elhanyagolták a mezőgazdaságot. Beismerte azt is, hogy az állami és szövetkezeti gazdaságokban a munkások 70%-a nő, mert a férfiak a városokban, gyárakban dolgoznak, továbbá, hogy a mezőgazdasági termékek egynegyedét az önálló kis gazdaságok (ilyen is van Romániában?) termelik, jóllehet ezek földje a termelésre alkalmas területnek csak egytizede. Ezért a jövőben minden termelést gátló cselekményt törvénybe ütköző tettnek minősítenek és büntetni fogják. De a túlzott iparosítás ellenére az élelmiszer mellett hiánycikk pl. a gyufa, a só, a szappan, de még a WC papír is. Szegény román uralom alatt sínylődő, pusztuló magyarok... * * * A Svédországban megjelenő Északi Vártán 87. számából idézem az alábbi figyelemre méltó híreket: 1. Hogy egyen a súly megmaradják, vessünk egy röpke pillantást Keletre is, Keleten is Erdélyre, Erdélyben is a Vlach névre. A Kutyafalvyból Hunfalvyra nemesített finnugor szamárhajcsár és mai bojtárjai is, köztudomásúan az Andrássy által nemrég románnak keresztelt nép őseit, sőt őseinek törzseit értik alatta. Akiknek az albán hegyek közül kizavart részét, magyarul ugye mócoknak, a máig ottmaradtat pedig “románul” is kucóknak nevezzük. Ez népnép. Mint a tót, vagy rác. Ha “szalonképes” ma, ha nem. A magyar vallákból vlachra torzított pedig foglalkozást jelentett és jelent ma is; még pedig birkapásztor foglalkozást. Azt aztán űzhették persze a mócok is. Vándorfoglalkozás volt, mivel az sem titok, hogy sem a 16-, sem a marha-legelőre nem engedtek birkát: egyik sem bírja a birkaszagot. Gyapjú pedig kellett, még pedig igen sok, pláne a “sátoros nomád” magyaroknak! A legutolsó ismert vallák-király a Dunántúlon “vándorolt”, azaz kötött legeltetési szerződést egy-egy nagybirtokkal. Mígcsak a Kajzar Külsővaton 1849-ben fel nem gyújtotta aklait, amikben 32.000 darab birkája égett benne. Savanyó Jánosnak hívták. Eredeti “román” név, nem igaz?!; de, hogy még tisztább legyék a “népi” eredet, mifene: Svédországban ma is valla — legeltetni. Mégpedig kizárólag birkát legeltetni! 1. Helmi Poukka asszony, finn egyetemi tanár, a helsinki egyetem nyelvészprofesszora merész lépésre vállalkozott egy “Unkarin ja egyptin sanojen vertailua”—Magyar-egyiptomi-finn összehasonlító szótár összeállításával: a finnugor nyelvészek közül elsőnek veti fel a finnugor nyelvcsoport déli származásának gondolatát több, mint 1000 szó vizsgálatával. A kézirat lapunk következő, 88. számaként jelenik meg. 3. Angolul tudó történészeink figyelmébe: az 1938-ban megjelent 4 kötetes: “U.S. Treaties, Conventions, Internacional Acts, Protocols and Agreements 1776 — 1939” c. dokumentumgyűjteményt, mely többek között a Magyarországgal kötött “trianoni” amerikai különbéke teljes szövegét is tartalmazza, a nagy érdeklődésre való tekintettel újra kiadták és szinte hihetetlenül olcsó áron (a négy vaskos kötet $50) hozták forgalomba. Érdeklődni lehet a Barnes and Noble cégnél (245 W. 19th St., New York, N.Y. 10011). * * * Záhony. Erről egy kicsit bővebben kell írni. “A Tisza hajtűkanyarjában lévő Záhony 1918-ban még jelentéktelen kis vasútállomás volt. Trianon után, mint határállomásnak, a jelentősége emelkedett, de valójában akkor nőtt meg igazán, mikor 1945. július 25-én Benes jóvoltából bekebelezték a Szovjetunióba és megkezdték vasút vonalainak széles nyomtávra való átépítését Csapig. így Záhonyban minden Szovjetunióba menő és onnan jövő szállítmányt át kell rakni. Ennek megfelelően állandóan nagyobbítani, bővíteni kellett, úgy, hogy ma Záhony “Európa egyik legnagyobb szárazföldi kikötője”, i 1945-ben még csak 300-an dolgoztak ott, ma pedig 6400 magyar vasútas és “más vállalatok több ezer embere” teljesít szolgálatot; nem is szólva a túlméretezett orosz katonai és ellenőrző személyzetről. így ma már nem is csak Záhonyról lehet beszélni, hanem “Záhonyi körzet”-ről, amibe máris belevonták Eperjeskét és Tuzsért. A napi forgalom 30 — 40.000 tonna. A múlt évben 11.4 millió tonna árú ment itt át, hiszen nemcsak a szovjet —magyar, hanem a Szovjetunió egész Európa felé irányuló forgalma itt bonyolódik le. Ennek megfelelően szovjet parancsra a “magyar” kormány 840 millió forint költséggel ismét továbbfejleszti és bővíti: Diesel-javítótelepet, tehervagon javítóközpontot létesítenek. 14 nagyteljesítményű darut szerelnek fel és elektromos agyakat (computer) építenek be, melyek segítségével órára, percre meg tudják állapítani, melyik szerelvény hol halad Európában és így tovább. Ezekből az adatokból a laikus is láthatja, hogy a “Záhonyi körzetnek nemcsak vasútforgalmi, ipari és kereskedelmi, hanem hadászati jelentősége is hatványozottan megnőtt. Kárpátalja birtokában a “Záhonyi körzeten” keresztül a szovjet hadsereg órákon belül lerohanhatja az egész Balkánt és Dél-Európát. Éppen ezért a Szovjetunió, ha a Csonkaországot belátható időn belül ki is ürítené, Kárpátalját békés úton sohasem fogja kiüríteni, visszaadni; hacsak belülről nem gyengülne meg annyira, hogy erre magától kényszerülne.” (írtam a Virrasztó 1973. évi jan-i sz-ban.) A Magyar Nemzet jan. 22-i számában írják: “Félmilliárd forint értékű fejlesztést valósítanak meg 1981-ben a magyar-szovjet vasúti árúcsere-forgalom központjában, Záhonyban. Az esztendő közepén átadják rendeltetésének a Tiszabezdéd szomszédságában készülő fedett darabosárú-átrakót. Négy, egyenként harminc méter fesztávolságú, 12.5 tonna teherbírású daruval gazdagodik az eperjeskei darus átrakó pályaudvar. Ugyanott tovább folytatják a vontatási telep rekonstrukcióját is. — Jelentős esemény lesz a Komoró és Fényeslitke közötti második vágánypár január végi forgalomba helyezése. Záhonyban még az idén befejezik az új, ezer gépkocsi befogadására alkalmas tároló kivitelezését, ahol zárt területen, kisebb baleset- és sérülésveszéllyel oldhatják meg a Szovjetunióból hazánkba érkező gépjárművek ideiglenes raktározását, átrakását. ” Hogy miért van szükség az ezer gépkocsi befogadására alkalmas tárolóra, a Népszabadság ugyanaznapi száma adja meg a feleletet, mikor azt írja, hogy csak az egész világon jólismert csuklós autóbúszból, az Ikaruszból 9 ezer darabot fognak az idén Záhonyon keresztül a Szovjetunióból kivinni. A “Záhonyi körzet” újabb fejlesztése magyarul azt jelenti, hogy most már Eperjesként és Tuzséren kívül Tiszabezdédet, Komorót és Fényeslitkét is beleépítették ebbe az egyedülálló, gigantikus méretű átrakodó vasúti állomásba, amelyik ilyen formán a Tisza hajtűkanyarjának mintegy 15 km mély és 10—12 km széles területét foglalja magába. Ha ehhez hozzávesszük a Tisza jobb partján fekvő Csapot, ahol az orosz nyomtávú sínek végződnek, akkor valóban elmondhatjuk, hogy a “Záhonyi körzet Európa legnagyobb szárazföldi kikötője”. És itt áramlik ki immár három évtizede a hatalmas Szovjetunióba a kicsiny Csonkaország természeti kincseinek (uránium, bauxit) 90%-a, ipari és mezőgazdasági termékeinek színe-java a világpiacon értéktelen rubelért. Egy “gyarmat” államnak ilyen méretű kirablásán, kizsigerelésén a világtörténelemben egyedül talán a spanyol konkviztádorok tettek túl Amerika meghódításakor. Bele is pusztultak az indiánok... Csikmenasági szentandrási Andreánszky Jenőné szül. Roeszler Margit tudatja mindazokkal, akiket illet, hogy félje szentandrási ANDREÁNSZKY JENŐ szkv. m. kir. alezredes, szkv. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter életének 83., házasságának 59. esztendejében a németországi Freiburgban, 1981. április 2-án elhunyt. Gyászolják fiai: Jenő és családja Pfastatt, Franciaország; Károly és családja Passaic, Egyesült Államok; valamint az Andreánszky, Rákosy, Gombos, Kovarcz, Palacin, Imrányi, Mottet, Merkl és Gerstmár családok. ERDÉLYI KERÁMIÁK ] Déry György nevezetes erdélyi i kerámiagyűjteményének 200 da- 4 rabjából kiállítás nyílt a debre- , ceni múzeumban. A bemutatott cserépedények, tálak, bokályok a XVIII—XIX. században Székelyföldön, Nagyváradon, Tor- 1 dán, Zilahon és Nagybányán < készültek. De varrnak köztük < homoróddaróci szász kerámiák , is. Képünkön tordai mesterek i munkái.
