Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
4. oldal «inVAKÖHT 1981. április hó Dr. Szentmiklósy Éles Géza: MAGYAR KOMMUNISTA FÓRUM AZ INDIANA EGYETEMEN 1981. április 8. A külföldi magyarok számára írt magyarországi kommunista propaganda kiadvány, a Magyar Hírek, lelkendezve jelenti be, hogy a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és John W. Ryan, az Indiana Egyetem elnöke egyezményt írtak alá, melynek értelmében közösen 500.000 dolláros alapítványt létesítenek egy új magyar tanszék felállítása céljából. Az alapítvány hozadéka fedezi az 1981-ben felállítandó tanszék költségvetését. Az Indiana Egyetem az új tanszék vezetésére Ránki György magyaror-Ránki György szági történelmi professzort kérte fel, aki Sinor Dénes professzor már meglévő bloomingtoni tanszékén belül fog működni. Ránki “Hungarológiai központtá” kívánja tenni tanszékét, ahol a történelem mellett, a hallgatok magyar irodalmi, néprajzi és szociológiai ismereteket is elsajátíthatnak, egyidejűleg egy tudományos fórumot kíván teremteni. Ezenkívül tudományos konferenciát kíván szervezni magyar történet, világtörténet címmel és ennek keretén belül három korszakot szándékozik érinteni: Magyarország és a török birodalom, Magyarország és a Habsburgok és Magyarország és a náci Németország. Az előadásokat nyomtatásban is terjeszteni kívánja. Arra számítunk — mondja Ránki György professzor —, hogy a magyarszármazású amerikai fiatalokat és minden olyan amerikai fiatalt, aki érdeklődik a magyar kultúra, a magyar történelem iránt megismertethetünk a magyarság-tudomány gazdag tapasztalataival és tanulságaival. Ambiciózus tervek és még azt sem mondhatjuk, hogy sok sikert kívánunk, mert nem kívánhatunk sikert egy olyan törekvéshez, mely a marxizmus—leninizmus fertőzési gócpontjává akarja kiépíteni az egyik amerikai egyetemet, azért, hogy az amerikai ifjúságot megmételyezze azzal az ideológiával, mely ahol uralomra jutott hordozói mindenütt nemzetgyilkosságot követtek el a népfelségjog nevében, és amely ideológia csődjének szemtanúi vagyunk. Nem, Ránki elvtárs, mi nem kívánunk sikert, ellenkezőleg, mindent meg fogunk tenni, hogy Ön ugyanolyan elbánásban részesüljön, mint Georgy Arbatov elvtárs, akit az amerikai külügyminisztérium kitessékelt Amerikából, megtadagva vízumának meghosszabbítását azzal az indoklással, hogy nincs meg a POLITIKAI TÁJÉKOZTATÓ belül nem volt hajlandó megindítani, számos kérelem ellenére sem. Janet Cooke, a Washington Post volt munkatársa, akit megfosztottak a Pulitzer díjtól, mert cikke fantázián és nem tényeken alapult. Associated Press Teresa Carpenter, a Pulitzer-díj új nyertese. 1981. április 15. az Űrrepülés sikere A nem egészen három hónapja hivatalban lévő Reagan kormány három jelentős dátumot könyvelhet el javára. Január húszadikát, mint a túszok kiszabadítását, március harmincadikát, mint az elnök szerencsés megmenekülését és április tizennegyedikét, mint az ingajáratú űrrepülés megteremtését, melyet Richard Nixon egy évtizeddel ezelőtt indított útnak. A vasárnap reggel felszállott Columbia űrrepülő John Young és Robert Crippen vezetésével 36-szor repülte körül a földet, 54 és fél óra alatt, 117 mérföld magasságban, 17.000 mérföld óránkénti sebességgel és kedden délután 1:21 perckor szerencsésen leszállóit Kaliforniában, a légierők Edwards repülőterére. Ez volt az első alkalom az űrrepülés történetében, hogy egy űrrepülő az iono-szférából egy repülőtérre leszállóit. Idáig ugyanis az űrhajósok ejtőernyővel szállottak le az atmoszférából. Ezt az űrrepülést még három alkalommal megismétlik, mielőtt az ingajáratot rendszeresítenék. A Columbia egy 747-es óriás rakéta-repülőgép hátán, a floridai Kennedy űrközpontba szállítják, ahol előkészitik a szeptemberi második kísérleti űrrepülésre, melyet a harmadik űrrepülés januárban fog követni. Hivatalos amerikai körök véleménye szerint a Szovjet is dolgozik hasonló terven, de kísérletei nem jártak eredménnyel, technikai készségének hiánya miatt. Ezért támadja a Szovjet Amerikát, azzal vádolva, hogy annak űrrepülése nem tudományos és békés célokat szolgál hanem fényágyúkat próbál ki és űrkolóniákat akar létesíteni, mely fokozza a fegyverkezési versenyt, mert azokról képes lesz egy ellenséges földi támadást elhárítani. Tagadhatatlan az a tény, hogy az űrrepülés sikere, a túszok kiszabadulása és az elnök bátor és férfias magatartása az ellene elkövetett merénylet alkalmával, kiváltotta úgy Amerika, mint a külföld elismerését, mely politikai programjának megvalósításában nagy segítségére lesz. Dr. Szentmiklósy Éles Géza: A ddig üsd a vasat, amíg meleg kölcsönösség a Szovjet és Amerika között, mert az amerikai diplomaták Moszkvában nem jelenhetnek meg a szovjet képernyőn. Ugyanis a szenzációéhes hasznos hülyeként ügyködő amerikai hírközlés meghívta a Szovjet amerikai szakértőjét, Arbotovot a trilateralista Bill Moyers műsorára egy kis agymosás eszközlésére, nehogy az amerikai nép felébredve továbbra is támogassa a Reagan—Haig külpolitikát. * * * Kézenfekvő volna, ha ebben az ügyben az Amerikai Magyar Szövetség, mint az amerikai magyarság csúcsszervezete közbenjárna, de erre kevés reményünk van, mert annak vezetőségébe az utóbbi időkben beszivárgott hazakacsingató, reálpolitikus karrieristái mindent meg fognak tenni ennek megakadályozására, annak ellenére, hogy legfőbb vezetői, kevés kivétellel, a jobboldali világnézet harcosai. * * * 1981. április 8. REAGAN ELNÖK élve törvényes jogával, feltétel nélküli kegyelmet gyakorolt W. Mark Felt és Edward S. Miller FBI főtisztviselők ügyében, akik a 70-es években nyomozás folytatását rendelték el a vietnámi háborút ellenző felforgatok ügyében. “Amerika nagylelkű volt azokkal szemben, akik megta-W. Mark Felt és Edward S. Miller az FBI főtisztviselői, akiknek Reagan elnök kegyelmet adott. gadták hazájukat szolgálni a vietnámi háború idején. Nem lehetünk kevésbé nagylelkűek azzal a két emberrel szemben, akik emelkedett erkölcsi szempontok szerint cselekedtek, akkor, amikor véget akartak vetni a nemzetet fenyegető terrorizmusnak” — mondotta Reagan elnök. A demokrácia alapelve az, hogy a többség akarata dönt. Az FBI a többség érdekeit védte egyéni felforgatok törvénytelen túlkapásaival szemben. * * * 1981. április 8. A WASHINGTON POST, a törpe kisebbségben lévő ultra-liberálisok szócsöve, akik már egy elnököt kiűztek a Fehér Házból, most saját zsírjában fulladozik, mert egyik riportere kitalálással, csalással és hazudozással elnyerte a Pulitzer-díjat. Janet Cooke visszaélve a szólásszabadság jogával valónak tüntetett fel “Jimmy Világa” című riportjában egy nyolc éves kokaint élvező, valójában nem létező gyereket. A turpisság rövid időn belül kisült. A nagyra értékelt díjat a Washington Postnak vissza kellett adni a bíráló bizottságnak, a riporter pedig leköszönt. Most, hogy a Washington Post szavahihetősége megrendült, egyesek szerint szükségesnek látszik egy semleges tagokból álló bizottság vizsgálatának lefolytatása, amit a Post saját kebelén A politika az a tudomány, de egyben művészet is, mely gyakorlati célokat törekszik megvalósítani az elvek lehető legkevesebb feláldozásával. Az a politikus, aki főképpen a gyakorlati célok megvalósítására törekszik, tekintet nélkül az elvekre vagy csak kevés tekintettel azokra, azt pragmatikusnak, aki pedig főleg elveihez igazodik azt ideológusnak nevezhetjük. A különbség a két politikai módszer között az, ami a taktikát és a stratégiát elválassza. A stratéga megfelel az ideológus, a taktikus, a pragmatikus politikusnak. Természetesen ezt a hasonlatot csak a könnyebb megérthetőség kedvéért választottnak. Ha ezt a szempontot alkalmazzuk a gyakorlatban, Haig külügyminisztert a baloldal azért támadja, mert merev ideológusnak tartja a szélsőjobb azért, mert őt és politikáját pragmatistának tekinti. A valóság az, hogy Haig a két irányzatnak az egészséges keveréke. Jól megalapozott világnézeti, ideológiai háttérrel és gyakorlati, pragmatikus politikus taktikai érzékével végzi a reábízott feladatot. Széleskörű tapasztalattal és tárgyilagossággal rendelkezik, melyek elengedhetetlen kellékei a hivatásos diplomatának. Ezt Reagan elnök tudja és ezért jelentette ki legutóbb is, hogy Haig az amerikai külpolitikának a formálója és szószólója. Mindketten látják, hogy a Szovjet komoly bajba sodorta önmagát, melyből csak kompromisszummal tud szabadulni, mely világhatalmi állásának gyengülését vonja maga után. A lengyel kérdésben a Szovjet görcsöseit ragaszkodik a lengyel kommunista párt vezető szerepéhez, kételkedik a varsói egyezmény tagjainak megbízhatóságában és fél a lengyel kommunista rendőrség brutalitásának bírói kivizsgálásától. Moszkva nem tudja, hogy milyen eszközöket használjon a lengyel reform-törekvésekkel szemben. De még a lengyel kommunista pártban sem bízhat Moszkva, melynek ötszáz tagja április 15-én összegyűlve Torunban hevesen követelte a reformokat és a központi vezetőségből a sztálinisták leváltását. Ezért támadja Reagan elnök és Haig külügyminiszter mind gyakrabban a kommunistákat, hangsúlyozva azok világuralmi törekvéseit és a terroristák támogatását, mert azt tartják, hogy addig üsd a vasat, amíg meleg és most a kommunistáknak melegük van. Természetesen ez a határozott állásfoglalás a kommunizmussal szemben sérti a Carter elnöksége idején kitenyésztett liberálisok fülét, ezért támadják Haiget és mindent megtesznek, hogy visszavonást keltsenek a republikánus vezetők között.
