Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

1981. április hó

«iTTVAKÖkt

3. oldal

Képillusztrációnk az Ausztráliában megjelenő Adelaidei Magyar Értesítő 14. évf., 1981. ápr. számából

A Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának Védnökei

TOMASCHEK LÁSZLÓ: 50 dollár Cleveland, Ohio AE: 25 dollár

NOGRÄDY JÁNOS: 25 dollár Sherman Oaks, Ca.

HI: 25 dollár

PAPP ZSIGMOND: 55 dollár North Clenn, Co.

PLESKO J. JÁNOS: 25 dollár Clackamas, Ore.

KF: 25 dollár Dr. V. WK: 25 dollár ML: 25 dollár EK: 25 dollár

Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25. jubileumi évfordulója alkalmából a HSZM gondozásában rendezendő Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának védnöki adományát köszönjük.

A magyarok Istenének áldása legyen közös munkásságunkon, a HSZM vezetősége.

—I

Meg ne tévesszen, mondották azok, akik ismerték apját, hogy az ifjabb Bartók Béla szinte tökéletes hasonmása a nagy zeneköltőnek. S valóban, amikor kezet fogtunk, s kissé félrefordított fejjel szólni kezdett, megborzongtam. Nemcsak arca, alakja, de hangja és ízes kiejtése is reá emlékeztetett. Meg is fordult bennem a kérdés, mi lett volna, ha folytatja a zenét, muzsikát, mint a két Bolyai a matematikát. De ekkora név árnyékában, ilyen hasonlósággal csak kirobbanó muzsikális tehetséggel lehetett volna tenyérnyi helyet kiharcolni a művészet pódiumán. Viszont az ifjabb Bartók Béla, aki ma 71 éves, szerényen azt vallja, hogy “az egyszerű zsoltárokat kottáról egy ujjal tudom lejátszani”. Műszaki végzettségű, a vasútnál volt mérnök, s tíz év óta az unitáriánus egyház főgondnoka. Édesapja, Bartók Béla 23.000 napjából 6000 napról van biztos adata, ezt rendszerezte és rendezte sajtó alá. Fárasztó érdeklődés középpontjában áll évek óta, s egyre sűrűsödnek körülötte az interjúk, riportok. Újságírók, televízió, rádió ostro-DÖMÖTÖR TIBOR

Károli Gáspár

1 Irma néninek

ajánlva

Mások csak beszéltek,

1 Balgán vitatkoztak, (

Kritizálták egymást, j

Régmúltat és jelent, )

Ö az Üristennel

1 Álmodta a jövőt, (

Tanult és dolgozott i

Míg a többi pihent. )

' Mások még idegen (

Nyelven imádkoztak, )

Prédikálgattak a |

■ Nép feje felett, I

1 Ö már magyar nyelven (

Irta az igéket j

S az erőtlen vallás )

■ Újra győzelmes lett. /

Mások embereknek Parancsát követték i Ö az Úr Jézusnak i

' Hű tolmácsa volt

Számára a Mester Volt a zsinórmérték Ki érthető nyelven i

Magyarokhoz szólt. 1

Mások rég eltűntek Nyom nélkül a múltban Ö ma is velünk van '

1 Lelke erejével

Károli Gáspárral Szól hozzánk az Isten i

Zengő magyar nyelven Krisztus igéjével.

BARTÓKRÓL BARTÓK

molják, hogy a közelgő centenárium kapcsán valami “újat”, meglepőt préseljenek ki belőle édesapjával kapcsolatban.

Szép magyar betegség. Fellobbanó érzelemhadjárat kampány és félő, ha “lementek” a fényes ünnepségek, Bartókot is újra nyugalomba helyezzük — többi nagyjainkkal együtt —, a következő huszonöt, ötven, hetvenöt vagy száz esztendőre. Kissé pironkodva mondom, hogy két éve készülök erre a beszélgetésre, nem akartam a sorba furakodni. Mosolyog vallomásomon, s azt monja, szívesen szól apjáról, tartozik vele emlékének, hadd tudjanak meg minél többet hiteles, valós dolgot róla.

Két éve úgy hallottam, hogy a magyar állam tárgyalásokat folytat Bartók földi maradványainak hazahozataláról. Kiigazít:- Ezek a tárgyalások legalább 15 éve folynak. De mi is az igazság körülötte? Apám New Yorktól a harmadik község temetőjében, Ferncliffe-ben nyugszik. Szép, csendes temető. A helyi szokások szerint egyszerű, lapos sírkő borítja hamvait. A sírkőbe vésett adatok jól olvashatók. Kifogástalan magyar helyesírással vésték be nevét és születési helyét. Nagyszentmiklóst. Természetesen jobb lenne, ha idehaza nyugodna. Egy-két aggodalmam azonban volna ezzel kapcsolatban. Apám nem akarta, hogy nagy temetése legyen. Fia hazahoznák, óhatatlanul nagy nemzeti megmozdulás lenne körülötte. Azután — jó magyar szokás szerint — 10 —15 év múlva, amikor én már nem élnék, ki törődne sírjával? Szegény Kosztolányi sírja beszakadt, Radnóti sírját három éve lóhalálban hozták rendbe, hogy az állami ünnepségeket megtarthassák. De öcsém, aki az USA-banél, maga is idegenkedik a hazahozatal gondolatától. És van még egy érzelmi szempont. Amikor a Szentkoronát hazahozták, a kint élő magyarok között meghasonlás támadt. Nekünk nem célunk, hogy apámon összevesszenek. Odakinn szépen gondozzák sírját. Azután: én

nem láttam meghalni, eltemetni apámat. Számomra ő éppen olyan, mint amikor elutazott. Mintha élne. Én ma is az élő Bartók Bélát várom haza.

És itt mindjárt szerte kell foszlatnunk egy mítoszt. A köztudatban {a Magyar Életrajzi Lexikonban is!) úgy él, hogy Bartók 1940-ben emigrált.

— Ez nem igaz! Szó sem volt emigrációról. Minden holmiját itthonhagyta, lakását is hosszú időn keresztül én tartottam fenn a Csalán utca 29-ben (ezt a házat márciusban avatták fel Bartók-házzá). Amíg írhatott — mert közben hadat üzentünk az USA-nak és megszakadt köztünk a levelezés —, azt írta, mihamarabb hazajön. Öcsémet is pusztán azért vitette ki, hogy ne legyen katona. Tulajdonképpen a Columbia-egyetem hívta meg őt egy évre. Egy nagy délszláv anyag rendezése várt rá. 1940. októberében indult. Az egy esztendő kevésnek bizonyult, betegsége is elharapózott rajta, s a politikai-katonai helyzet romlása következtében már nem tudott hazajönni.

Érdekelt, hogy az ifjabb Bartók mit tud apja vallásosságáról, milyen egyházi kapcsolatai voltak vagy lehettek. Színes, érdekes választ kapok erre a kérdésemre.

— Bartók katolikusnak született. Viszont minden nyomasztotta, amit dogmák közé szorítanak. Szabadgondolkodású volt. Lenyűgözte a természet harmóniája, rendszere. Ezért gyűjtött rovarokat, növényeket. Ezek ma is megvannak, majd a Bartókházban láthatók lesznek. Ismerte a csillagokat, azok járását. Nem volt különösebben templomos, de a vallást valami felsőbbrendű dolognak tartotta. Ugyanakkor irtózott minden dogmától. Nem sokat beszéltünk hitről, de ma úgy látom, volt hite. Öt-hat Biblia maradt utána és olvasta is őket. Fiatal korában meggyőző leveleket írt és ezekben bibliai idézetek vannak. A század elejének szabadgondolkodású keresztyéné volt. Tulajdonképpen én vagyok az “oka” annak, hogy unitárius lett. Mert,

amikor 1911-ben megszülettem és 1916-ban iskolába kellett mennem, a kor követelményei szerint valamilyen vallással rendelkeznem kellett. így a “legszabadabb” vallást választotta számunkra. Bármilyen laza, de volt kapcsolata az unitáriánus egyházzal. Amikor orgonát vásárolt az egyház, az ő tanácsát kérték ki, ugyancsak az ő tanácsára választottak egy alkalommal kántort három jelölt közül.

Lehetett-e más egyházzal is szorosabb kapcsolata? Hiszen a népdalkincs nemegyszer vallásos eredetű. Egyházi énekeink között bőven vannak népi eredetű dallamok és szövegek. Azóta — éppen az ő kezdeményezésére — a folklór eme területének vizsgálata is tüzetesebben megtörtént. Az ifjúbbik Bartók így vall:

— Krizajános — aki történetesen unitáriánus püspök volt — Vadrózsáit szerette. Vallásos népdalokat természetesen gyűjtött, de nem olyanokat, amelyek templomi használatban voltak. Sok lelkésszel viszont jó kapcsolata volt. Amikor gyűjteni indult, először a parókiákra nyitott be. Élt a lelkésznek a községben levő bizalmával. Sokat tudtak segíteni neki. A szlovák —magyar nyelvhatár szélén pl. az Ipoly vidékén Apátmarót, illetve Egyházmarót (ma Szlovákiában vannak ezek a települések) községekben kiváló barátságba került egy Bánik Ágoston nevű evangélikus lelkésszel. Ő is népdalgyűjtő volt és így közösen a színtiszta evangélikus falvakban igen sok szép dalt gyűjtöttek össze 1915 — 17-ig.

Más evangélikus kapcsolataink is voltak. Anyai nagyapám, s mostoha anyám, Pásztory Ditta evangélikusok voltak. Pásztory Ditta szarvasi családból származott, evangélikus papi rokonsága is volt. Édesanyám viszont a református egyházhoz tartozott. A családon belül így a teljes ökumené fellelhető.

És végül arra fordítottam a szót, volna-e valami mondanivalója az ifjabb Bartóknak evangélikus olvasóink számára. Szerényen elmosolyodik és apjára gondolva felel:

— Egyházunk népét úgy ismerem, mint amely fogékony az új iránt. Terjedjen ki érdeklődése Bartók Bélára is. Ismerjen meg benne egy olyan embert, akit a világ is nagyon megbecsül. Megbecsüli benne a művészt, a zsenit és a magyart. Érdemes lesz most a centenárium alkalmából az ember Bartókot megismerni. Magam is azon fáradtam, összegyűjtve életének adatait, hogy odatárjam népünk elé az ember Bartókot. Ebből az írásból kiderül, hogy milyen végtelenül szerette hazáját és a magyarságot, s olthatatlan vágya volt, hogy a népek között az ő népe minél magasabb műveltségre tegyen szert. Az a kívánságom, hogy az evangélikusok is szeretettel vegyék őt körül. De ne csak ebben a jubileumi évben, hanem mindenkor. Az evangélikus egyházzal családi kapcsolatain túlmenően is sok kötődése volt, így élete és műve beleépülhet a magyar evangélikusság szívébe is.

Rédey Pál (Evangélikus élet, XLVI. évf., 7. sz.)

GLORIA

VICTIS

* Honfoglalás kori lovassírt tártak fel Nógrádsápon, a falu határában lévő Tatárka dombon. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum régészei megállapították, hogy a halomsír a honfoglaló magyarok első generációjához tartozó magas rangú, gazdag vezető ember földi maradványait őrizte meg.

T f