Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
ÍZITTVAKÖfcí 1981. március hó 12. oldal DR. PÁLFALVY SÁNDOR: Válasz egy szláv imádó talpnyalóhoz... Az “Élet és Tudomány”(I) otthoni közlöny, 1980. évi március hó 14-i számában, az alábbiakat írja: “A csákó története. A régi magyar katonáknak és az osztrák—magyar hadsereg valamennyi katonájának csákója hosszú és tekervényes utat tett meg, mígnem 1767-től rendszeresíttetett. Ez a szláv elnevezésű fejfedő a csúcsos, hegyes magyar parasztsüvegből fejlődött ki, s a XIX, század első éveiben egycsapásra, szinte minden más föveget kiszorított. A szóban forgó parasztsüveg közönséges fekete posztóból vagy nemezből készült, s noha vidékenkint más és más változáson ment át, két fő típusra alakult ki: egy hengeres alakú ilyet viselt a magyar gyalogos katonák egy része is az 1700-as években —, s egy erősen elnyújtott háromszögletű posztócsíknak az összesodrásából származó, melynek hegyes vége vagy szabadon csüngött, vagy kimerevítve elállt. Ez utóbbi ferdén — vagyis ‘csákósan’ — elvágott rész után kapta a nevét a későbbi csákó. ” Ebben tehát azt olvashatjuk, hogy a közlemény írója addig “sodorgatta” a magyar “paraszt süveget”, míg abból a magyar huszárok fejére rákerekítette a “szláv csákót”! Erre a közlésre, úgy hiszem, a legnagyobb pofont Bárczi Géza adja meg! Bárczi Géza közismert arról, hogy szerinte a magyar szókincs idegen népek szavaiból összelopkodott nyelv. Ez a Bárczi Géza, bár krokodil könnyeket hullajtva beismeri — és éppen ezért csak is apróbetűs jegyzet rovatban, könyvének, “A magyar szókincs eredete” (Tankönyvkiadó, Budapest, 1958.) 97. oldalán azt írja, hogy azért vannak eredeti magyar szavaink is, melyek a magyar szókincsből kerültek és lettek nemzetköziek! Ilyenek: a “kocsi”, a “huszár”, a “a hajdú”, a “talpas”, no meg a “csákó” is. Míg tehát Bárczi Géza a “magyar huszár” fejére a “magyar csákót” teszi — addig a közlemény írója túlteljesítve a szláv-imádat normáját is, a magyar huszár fejére “szláv csákót” rak. Az író azt állítja, hogy ez a “paraszt süvegből való sodorgatás” az 1767-es évek táján történt, és a XIX. században már ez a szláv csákó “rendszeresíttetett” a hadseregeknél! Ha ezen közlemény írója valóban ismeret-terjesztő tanítást óhajtott volna közkinccsé tenni — úgy feltételezem, hogy minden fellelhető forrást felhasznált ehhez. Ha csak mást nem, az otthon igen könnyen hozzáférhető Dr. Nagyrévi — Neppel György: Huszárok (Corvina Kiadó, Budapest, 1973.) című könyvében valóban gyönyörű 70 színes, 126 fekete-fehér képpel és 87 rajzzal megjelent album-szerű könyvét. Ha csak ezen egy forrásmunkát a kezébe vette volna, akkor már nem írt volna ilyen badarságokat! Ezen könyvben ugyanis a képek hosszú során keresztül bemutatásra kerül, hogy már 1500 tájától kezdve, a török időkben harcoló magyar lovasok fején ott látható a “csákó”! — Minden, 1767. években történt “szláv sodorgatás” nélkül, mert hiszen ezek a századok jóval megelőzték az író “sodorgatási” éveit! De a közlemény írója teljesítette ezen írásában a kommunista normát is — mely leírta Erdélyt a magyar történelemből! Mert Erdély 3 legismertebb és legnagyobb fejedelmeinek a fején ugyancsak “csákó” van, minden régi magyar történelem könyvben látható képeken. Ezek a fejedelmek: Báthory István (1533 — 1556) Bocskay István (1557 — 1606) Bethlen Gábor (1580 — 1629) No meg egy magyar főúri csoportkép a Jagerllók korából (1440 — 1526-ig), akiknek fején ugyancsak csákókat láthatunk. Ezekben az évszázadokban sem hiszem, hogy a szlávok “csavarintották” a csákókat! Mert mi a csákó? Szabatosan meghatározva: díszruhákhoz készített díszes és magasított fejfedő! A csákó annyira nem szláv eredetű szó, hogy már akkor is használt szó volt — értelme és tartalmánál fogva —, amikor a szlávságnak még híre-hamva sem volt! Ez a szó ugyanis egyike a legrégibb mezopotámiai eredetű ősi magyar szavainknak! A legrégibb ismert formája a szónak Mezopotámiában, Kr. e. XXX. évszázadban, ékírásban így néz ki: «•> < v st ó A \i O U • Megtalálható a szakirodalomban: D. Anton Deimel DSA 175. Kopfbedeckung, magyarul: fejfedő. Rene Labat: LA 191—419. coiffure, magyarul: fejfedő, süveg. A szó részeire bontva: SAG - Schädel, Kopf DSA 174 SU — bedecken DSA 198. Szószerinti értelme: fejet fedő. Kr. e. a XIX. században ugyancsak ismert szó Mezopotámiában. Ékjelei: (S.) (a.) ■ V BaK-U í v . \ BHKU * Míg az első sumir, addig a második akkád szó. A sumir szó részeire bontva: SAG SAK DSA 194 SAG, SAK-Schädel DSA 174 U, V, W —hoch sein DSA 101 U —etre haut LA 73 — 78 x. Szószerinti értelme: koponyát magasító. Az akkád szó pedig: saku —hoch, hoch sein, sich erheben, steigen. Megtalálható szakirodalom: D 79- 13, D 15-218, D 211-32, D 78-33, D 354-70, D 411-134, D 433-9, D 100-3, D 322-31, D 13-38. Szószerinti értelme: magas, magasító, magasló, felemelkedő. De, ha már a fejfedőknél tartunk, nézzük meg a többi mezopotámiai eredetű ősi szavainkat is, mielőtt a csákót szlávosító, ezeket is tősgyökeres szláv szavakká “csavargatná”! SISAK. Kr. e. 2600-ban ezen ősi szavunk ékírásos jele: A szó részeire bontva: Sí — übergeben DSA 180 (beborítani), SAG — Schädel DSA 174 (koponya, fej). Szószerinti értelme: koponyát beborító. A leggyönyörűbb aranyból készült sisak Meskalamdug nevű uralkodóé volt, mely Ur város ásatásainál került elő, jelenleg az Iraki Múzeumban látható. KUCSMA. Kr. e. 2400-ban ezen ősi szavunk ékírásos jelei: Míg a felső szó részletezve: KUS-Haut DSA 148 (bőr), MA —erzeugen DSA 2 (csinálni). Szószerinti értelme: bőrből csinált. A második szó: KU-SI-TUM — Kpfbinde D 74-354 (fejfedő). Ezen bőrből készült kucsmát Gudea, Lagash város uralkodójának fejét ábrázoló szobron láthatjuk! Ma is ismert asztrahán bőrből készült fejfedőkön! — A szoborfej megtalálható a Bagdad város múzeumában, valamint egy másik, a Philadelphia University Múzeumban is. SÜVEG. Kr. e. a XXX. évszázadban már ismert volt, formájában és szóban is ez az ősi magyar mezopotámiából származó szavunk. Ékjei írásbeli formájában: A fenti szó részeire bontva: SU —bedecken (DSA 198) befedni, V, W, U-Schaf (DSA 101) birka, juh, E —erstahlen lassen (D 381-251 i’) megalapozni. A szószerinti értelme: birkából készített fejfedő. Ezen fejfedőre jellemző a csúcsos végződés! Ezt láthatjuk a British Múzeumban Londonban. Egy “Proto- Dynastic ivory statuette of a king” szobrocskán. De a “Szkita ijas egy ezüst váza rajza szerint”, valamint a “Honfoglalás korabeli magyar ruházat” ábrázolásának fején (mindkettő László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete c. könyvében, Bp., 1944). KALPAG. Mezopotámiából származó ősi magyar szavunk. KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY Az Amerikai Magyar Szövetség Országos Intéző Bizottsága 1981. január 31-én, Fairfax, Virginiában megtartott ülésén, többek között a következő határozatokat hozta: Az európai Magyar Egyesületek és azok számos vezetője kérésének eleget téve, a Szabad Magyarok III. Világ Kongresszusát 1982-ben és nem 1981 nyarán rendezi meg. Az Amerikai Magyar Szövetség Országos Közgyűlését 1981. szeptember 25-26-27-én tartja meg Washington, D.C.-ben. A Magyar Szabadságharc 25. évfordulójának méltó megünneplésére a Szövetség más nagy Magyar Egyesületekkel karöltve készül; előreláthatóan, a Washington, D.C.-ben megtartandó emlékünnepségre csütörtökön, október 22-én kerül majd sor, így az azon résztvevő magyar egyesületi vezetők városaikban is ünnepelhetnek október 25-én, a 23-ához legközelebb eső vasárnapon. Az AMSz Országos Igazgatósága előreláthatóan április 25-én tartja majd legközelebbi ülését, Akron, Ohioban. Dr. Török Dénes titkár A szó részeire bontva: KAL — stark (erős, terjedelmes), DSA 140. PA —head, skull (fej, koponya), G. 189. GA — rings umschliessen (körbezárni), DSA 38. Szószerinti értelme: Fejet terjedelmesen körülzáró. Kalpag—Kalpage (szóvégi magánhangzó kopás). SAPKA szavunk szintén megtalálható a mezopotámiai szókincsben: (a.) Sabiku —e. Kopfbedeckung (egy fejtakaró) DAS 411. * Befejezés A “csákó történetének” írója egy tudományos köntösbe öltöztetett tudatlanságot árult el ezen közleményével. Egyáltalán nem használt fel semmi szakirodalmat, még a legkönnyebben hozzáférhetőt sem. Az egész közlemény egy ujjból szopott: “Nesze semmi, fogdd meg jól!” Ha a szerzőnek kedves szórakozása gerinctelen szolga lelkülettel a szlávság lábait nyalogatni és szopogatni — úgy, tegye! Én csak jó gusztust kívánok ehhez! De hagyja ki ezen kedvteléséből az ősi magyar szavainkat! * * * Rövidítések és forrásmunkák: (S.) —SUMIR (a.) —akkád D —P. Anton Deimel: Sumerisches Lexikon, Roma 1927-1937. DSA —P. Anton Deimel: Sumerisch-Akkadisches Glossar, Roma 1934. DAS —P. Anton Deimel: Akkadisch-Sumerisches Glossar, Roma 1937. LA—René Labat: Manuel D. Epigraphie Akkadienne, Paris 1952. G.—Cyrill Gadd: A Sumirien reading book, Oxford 1924. Dr. Nagyrévi —Neppel György: Huszárok, Budapest 1973. László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete, Budapest 1944. Fehérjenő: Az avar kincsek nyomában, Buenos Aires 1972. Justice for Hungary 1920—1970, West Hill (Canada) 1970. »IttVAKÖftf Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
