Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

XX. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM — 1981. ÁPRILIS HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) ttlTÍVAKORT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA “A maximális követelményeket kell célkitűzéseink zászlójára írni...” DR. LELBACH ANTAL 1936 augusztusában (megkésve 20 évet) Winston Churchill a követ­kezőket mondta a New York En­quirer szerkesztőjének: “Amerika belépése a világháborúba végzetes volt, ha otthon maradtok és saját ügyeitekkel törődtök, mi már 1917 tavaszán békét kötünk a Központi Hatalmakkal és így egy millió angol és francia életét mentettük volna meg.” H. L. Mencken 1946. augusztus 5-én, a Life magazinban a követke­ző kijelentést tette: “Az angolok nem léptek volna be a második vi­lágháborúba, ha nem kapják meg Roosevelttől az ígéretet, hogy az Egyesült Államok katonailag segít­ségükre lesznek.” És mi volt a nagy győzelem ered­ménye? A keleti barbárokat, akiket kontrol alatt tartottak 1683 óta szabadjára lettek engedve, kitéve keresztény Nyugat-Európát az ázsiai hordák legmesszebbmenő zsákmányolásainak, rablásának, asszonyok, lányok, gyermekek meg­erőszakolásának — a Kontinens agozináló történelmében. Közben az Egyesült Államok ön­elégült “keresztes vitézként” meg­újította az összes lehetőséget a há­ború elfajulására, és a béke elveszí­tésére. A kereszténység 2000 éven át arra törekedett, hogy egy elviselhetőbb, egy emberségesebb háború meg­könnyítse utóbbi borzalmait, és hogy a békét igazságosabbá tegye. Biztosíttatott a nem harcolók vé­delme, a királyok és államfők imu­­nitása, a hadifoglyok jogainak vé­delme és hazabocsájtásuk a béke­kötés után. Sztálin óhajára mindezt érvényte­lenítették az amerikai háborús poli­tikusok. Visszatértek a Krisztus előtti judaizmus pseudo-pogány barbarizmusához, melynek alapján a legyőzött népek vezetőit mint há­borús bűnösöket kivégezték, beve­zették a kényszermunka reparációt és így jogalapot adtak a Szovjetnek, hogy 6 millió hadifoglyot — civil egyéneket, tudósokat mint rab munkaerőt évekig kiszipolyozza­nak. Továbbá, ösztönözték a terü­letek elsajátítását, a lakosság erősza­kos áttelepítését, ami a legnagyobb bűnténye ennek a korszaknak. A Potsdami Egyezmény alapján 12 millió ember lett kiűzve és honta­lanná téve csak a szovjet és a cseh­szlovákok révén. A legyilkoltakról és a haláltáborokba vetettekről nem is beszélve. így lettek a meggyalá­zott magyar és német leányok és asszonyok áldozatai az amerikai ún. újjánevelési programnak. Ez az ör­dögi politika megalapoztatott a hi­vatalos Roosevelt—Morgenthau tervben. A bosszúvágy helyett, az Egyesült Államoknak és a Nyugati Hatal­maknak ragaszkodni kellett volna egy igazságos békéhez, melyben a legyőzött népeknek ugyanolyan jog biztosítassék a békekötésnél mint amelyet a Bécsi Kongresszus nyúj­tott 1815-ben, a legyőzött Francia­­országnak. Európa problémáit a németek és Európa kisebb népei nélkül eldön­teni olyan, mintha Ázsia sorsa felett Japán és Kína bevonása nélkül ha­tároznának. Azok a hatalmak, amelyek a béke diktálásához ra­gaszkodnak ördögi munkát hajta­nak végbe, mert nyomorúság, re­­vans-vágy és újabb háború a követ­kezmény. Ennek folytán a Második Világháború után Európa a törté­nelem legszörnyűbb háborújából, a történelem legfélelmetesebb békéjét élvezi. Joggal kérdezhetjük, és ki­nek a hibájából? A németek, a ja­pánok hibájából? — Nem — hanem hála a Szövetségeseknek. Ennek kö­vetkeztében a legvégzetesebbek lesz­nek az eljövendő évek. Ezért nekünk, a 8. törzsnek a kö­telessége, hogy utóbbira felkészül­jünk és kötelességünket a hallgatás­ra ítélt magyar véreink nevében megtegyük. Egy újabb, igazságtalan béke a sakálok lakomája lenne nem­zetünk felett. Woodrow Wilson 14 pontja és az Atlanti Charta csak propaganda célokat szolgálnak. Megvalósításaiknál mellőzték a be­ígért programot és visszatértek a dzsungelek törvényeihez, területi igazságtalanságokat foganatosítva — ami a főokozója a kiújuló hábo­rúknak. A tapasztalatok alapján kézenfekvő, hogy semmiféle világ­organizációt nem lehet elég erőssé tenni, hogy fenntartson egy igaz­ságtalan békét, mint a Népszövetsé­get és a U.N-t, hogyha a nagyhatal-Trianoni szobor Akronban A Magyarországot feldaraboló és sok millió magyart idegen uralom alá rendelő gyászos emlékű “trianoni bé­kediktátum” aláírásának 60. évfor­dulóját 1980. június4-én határozta el az Akroni Magyar Egyletek és Egyhá­zak Nagybizottsága. Dömötör Tibor javaslatára, hogy felállítja az “Emlé­kezés Szobrát”. A szobor elkészítésé­vel a Bizottság, az Amerika szerte ismert, kiváló magyar szobrászt, Kur Csabát bízta meg, aki maga is az el­szakított Csallóköz szülöttje. Kur Csaba a nagyjelentőségű szobrot el­készítette és a szobor bronzba öntése 1981 áprilisa során befejeződik. A trianoni szobor egy iga alatt gör­nyedő magyart ábrázol, aki mögött a négy idegen államhoz csatolt magyar területet négy kopjafa jelképezi. A trianoni szobor 1981. május 31-én, vasárnap a magyarországi “Hősök Napjának” ünnepén és a trianoni év­fordulóhoz legközelebb eső vasárna­pon lesz leleplezve ünnepélyes kere­tek között, délután 3 órakor a Lorántffy Otthon virágdíszes udva­rán. A szobor felállítása kifejezi az amerikai magyarság elszánt harcát az elszakított területeken élő magyar­ságért és az anyaországhoz való visz­­szakerülésért. Ennél a szobornál Amerika és Ka­nada magyarsága emlékezni fog minden évben a velünk történt igaz­ságtalanságokra és egyben emlékez­tetni fogja barátainkat és ellensé­geinket, hogy a harcnak még nincsen vége és az elszakított területek elcsa­­tolásába mi sohasem fogunk bele­nyugodni. A szobor elkészítése és fel­állítása 10.000 dollárba került és ezt az összeget a szobor bizottság ado­mányokból kívánja összegyűjteni. Minden egyes adományt hálás köszö­nettel vesznek és nyilvánosan nyug­táznak. A 100 dollárt adó személyek, egyházak és egyesületek nevei a szo­bor talapzatán bronz táblán kerül­nek megörökítésre. Meghatározhat­juk, hogy “erdélyi”, “felvidéki”, “dél­vidéki”, “nyugat-magyarországi” vagy “anyaországi” magyarként ad­juk adományunkat. Ezek szerint he­lyezzük el az adakozók nevét. A szo­bor leleplező ünnepélyen az adako­zók neveit felolvassák — a bronztáb­lák felavatása egy külön ünnepély ke­retében történik meg. Az Egyesült Államok és Kanada minden részéről kérjük és várjuk az adományokat, hogy ezzel is bizonyítsuk a magyarság egységét, összefogását és hitét azok felé az ezrek és tízezrek felé, akik évenként tisztelegni fognak testvé­reink, hőseink és mártír magyarjaink emlékeztető szobra előtt. Adományokat küldjük a Lorántffy Otthon címére: Lorántffy Otthon 2631 Copley Road Akron, Ohio 44321 Minden egyes adomány levonható az állami jövedelmi adóból. Hiszünk Magyarország feltámadá­sában! A Trianoni Szobor Bizottság nevé­ken' Főt. Dömötör Tibor, h. püspök Dr. Banda Árpád egy. tanár mák ebben érdekelve vannak, mert rendszabályozást még a kisebb né­pek sem fogadnak el (lásd Iránt). Hát még a nagyhatalmak! Földrajzi és gazdasági egységeket úgy kell hagyni ahogy vannak, te­kintet nélkül arra, hogy ki kezdte a háborút. Az erősebb jogán a Pots­dami Konferencia jóváhagyta az ún. kitelepítési elvet, ami abból áll, hogy az ún. kisebbséget a saját ha­zájából kiebrudalták, dacára an­nak, hogy őseik több mint 1000 éve lakták ezt a területet. Úgy a Szovjet mint Benes éltek is ezen megállapo­dással. Emlékezzünk csak a kassai programra. Utóbbival — ha Isten segít nekünk is élni kell, ha a há­borús szerencse legközelebb netán nekünk kedvezne, és nem a határok megnyitása szomszédaink részére. Elegen tódultak be ebből a si­­sere-hadból a korszakok folyamán, aminek következményét Trianonnal fizettük. Truman elnök egy külpolitikai programot javasolt, amely — amint kitűnt — csak a baráti államokra vonatkozott, akárcsak Woodrow Wilson idejében. Holott egy alapelv­nek úgy az ellenségre mint a barátra egyformán kell vonatkozni, ellen­kező esetben egy elfordítása a ke­resztény elveknek. A jelenlegi helyzet annak köszön­hető, hogy a nagyhatalmak nem vol­tak őszinték szándékaikat illetőleg a háború alatt és nem bizonyultak be­csületesnek a béke lefektetésénél. E bandita metódus — mint előrelát­ható volt — egymás között is egyha­mar éket vert, és likvidálása egyik­nek vagy másiknak csak idő kérdé­se. Ennek a leszámolásnak vagyunk a szemtanúi, és a nyolcvanas évek meghozzák a harc kimenetelének eredményeit. A Szovjet tisztában van azzal, hogy a nyersanyag feletti uralom fogja eldönteni a világ feletti domi­­nálást. Mivel a nyugati országok — beleértve az Egyesült Államo­kat — ipari nyersanyagok behozata­lára szorulnak, a Szovjet stratégiája oda irányul, hogy lehetetlenné tegye utóbbinak megszerzését, főleg a tengerek fölötti uralom révén. A Szovjetnek az a célja, hogy ellenfe­leit kilátástalan helyzetbe hozza, le­gyen az áremeléssel, a velejáró in­flációval, munkanélküliség fokozá­sával — ami nagyrészt a megelége­­detlenséget fokozza, és saját mal­mára hajtja a vizet — másrészt, hogy így kényszerítse a nyugati or­szágokat az Egyesült Államoktól való elkülönítésre — egyetlen egy puskalövés nélkül. Az is jellemző, hogy belpoliti­­kailag a nyugati államokat miként infiltrálják a kommunista tanokkal a nevelési rendszert, a különböző mozgalmakat, mint az atom-reakto­rok építése elleni csoportokat. Be­folyásukat kiterjeszti az akadémi­kus körökre, a szakszervezetekre, hogy a médiát ne is említsem. Ez egy gondosan egybehangolt lélek­tani agymosásnak felel meg. Ha ez a bajtjósló sötét terv megvalósul, ez valóban a Nyugat megfojtásához ve-

Next

/
Thumbnails
Contents