Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
XX. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM — 1981. ÁPRILIS HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) ttlTÍVAKORT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA “A maximális követelményeket kell célkitűzéseink zászlójára írni...” DR. LELBACH ANTAL 1936 augusztusában (megkésve 20 évet) Winston Churchill a következőket mondta a New York Enquirer szerkesztőjének: “Amerika belépése a világháborúba végzetes volt, ha otthon maradtok és saját ügyeitekkel törődtök, mi már 1917 tavaszán békét kötünk a Központi Hatalmakkal és így egy millió angol és francia életét mentettük volna meg.” H. L. Mencken 1946. augusztus 5-én, a Life magazinban a következő kijelentést tette: “Az angolok nem léptek volna be a második világháborúba, ha nem kapják meg Roosevelttől az ígéretet, hogy az Egyesült Államok katonailag segítségükre lesznek.” És mi volt a nagy győzelem eredménye? A keleti barbárokat, akiket kontrol alatt tartottak 1683 óta szabadjára lettek engedve, kitéve keresztény Nyugat-Európát az ázsiai hordák legmesszebbmenő zsákmányolásainak, rablásának, asszonyok, lányok, gyermekek megerőszakolásának — a Kontinens agozináló történelmében. Közben az Egyesült Államok önelégült “keresztes vitézként” megújította az összes lehetőséget a háború elfajulására, és a béke elveszítésére. A kereszténység 2000 éven át arra törekedett, hogy egy elviselhetőbb, egy emberségesebb háború megkönnyítse utóbbi borzalmait, és hogy a békét igazságosabbá tegye. Biztosíttatott a nem harcolók védelme, a királyok és államfők imunitása, a hadifoglyok jogainak védelme és hazabocsájtásuk a békekötés után. Sztálin óhajára mindezt érvénytelenítették az amerikai háborús politikusok. Visszatértek a Krisztus előtti judaizmus pseudo-pogány barbarizmusához, melynek alapján a legyőzött népek vezetőit mint háborús bűnösöket kivégezték, bevezették a kényszermunka reparációt és így jogalapot adtak a Szovjetnek, hogy 6 millió hadifoglyot — civil egyéneket, tudósokat mint rab munkaerőt évekig kiszipolyozzanak. Továbbá, ösztönözték a területek elsajátítását, a lakosság erőszakos áttelepítését, ami a legnagyobb bűnténye ennek a korszaknak. A Potsdami Egyezmény alapján 12 millió ember lett kiűzve és hontalanná téve csak a szovjet és a csehszlovákok révén. A legyilkoltakról és a haláltáborokba vetettekről nem is beszélve. így lettek a meggyalázott magyar és német leányok és asszonyok áldozatai az amerikai ún. újjánevelési programnak. Ez az ördögi politika megalapoztatott a hivatalos Roosevelt—Morgenthau tervben. A bosszúvágy helyett, az Egyesült Államoknak és a Nyugati Hatalmaknak ragaszkodni kellett volna egy igazságos békéhez, melyben a legyőzött népeknek ugyanolyan jog biztosítassék a békekötésnél mint amelyet a Bécsi Kongresszus nyújtott 1815-ben, a legyőzött Franciaországnak. Európa problémáit a németek és Európa kisebb népei nélkül eldönteni olyan, mintha Ázsia sorsa felett Japán és Kína bevonása nélkül határoznának. Azok a hatalmak, amelyek a béke diktálásához ragaszkodnak ördögi munkát hajtanak végbe, mert nyomorúság, revans-vágy és újabb háború a következmény. Ennek folytán a Második Világháború után Európa a történelem legszörnyűbb háborújából, a történelem legfélelmetesebb békéjét élvezi. Joggal kérdezhetjük, és kinek a hibájából? A németek, a japánok hibájából? — Nem — hanem hála a Szövetségeseknek. Ennek következtében a legvégzetesebbek lesznek az eljövendő évek. Ezért nekünk, a 8. törzsnek a kötelessége, hogy utóbbira felkészüljünk és kötelességünket a hallgatásra ítélt magyar véreink nevében megtegyük. Egy újabb, igazságtalan béke a sakálok lakomája lenne nemzetünk felett. Woodrow Wilson 14 pontja és az Atlanti Charta csak propaganda célokat szolgálnak. Megvalósításaiknál mellőzték a beígért programot és visszatértek a dzsungelek törvényeihez, területi igazságtalanságokat foganatosítva — ami a főokozója a kiújuló háborúknak. A tapasztalatok alapján kézenfekvő, hogy semmiféle világorganizációt nem lehet elég erőssé tenni, hogy fenntartson egy igazságtalan békét, mint a Népszövetséget és a U.N-t, hogyha a nagyhatal-Trianoni szobor Akronban A Magyarországot feldaraboló és sok millió magyart idegen uralom alá rendelő gyászos emlékű “trianoni békediktátum” aláírásának 60. évfordulóját 1980. június4-én határozta el az Akroni Magyar Egyletek és Egyházak Nagybizottsága. Dömötör Tibor javaslatára, hogy felállítja az “Emlékezés Szobrát”. A szobor elkészítésével a Bizottság, az Amerika szerte ismert, kiváló magyar szobrászt, Kur Csabát bízta meg, aki maga is az elszakított Csallóköz szülöttje. Kur Csaba a nagyjelentőségű szobrot elkészítette és a szobor bronzba öntése 1981 áprilisa során befejeződik. A trianoni szobor egy iga alatt görnyedő magyart ábrázol, aki mögött a négy idegen államhoz csatolt magyar területet négy kopjafa jelképezi. A trianoni szobor 1981. május 31-én, vasárnap a magyarországi “Hősök Napjának” ünnepén és a trianoni évfordulóhoz legközelebb eső vasárnapon lesz leleplezve ünnepélyes keretek között, délután 3 órakor a Lorántffy Otthon virágdíszes udvarán. A szobor felállítása kifejezi az amerikai magyarság elszánt harcát az elszakított területeken élő magyarságért és az anyaországhoz való viszszakerülésért. Ennél a szobornál Amerika és Kanada magyarsága emlékezni fog minden évben a velünk történt igazságtalanságokra és egyben emlékeztetni fogja barátainkat és ellenségeinket, hogy a harcnak még nincsen vége és az elszakított területek elcsatolásába mi sohasem fogunk belenyugodni. A szobor elkészítése és felállítása 10.000 dollárba került és ezt az összeget a szobor bizottság adományokból kívánja összegyűjteni. Minden egyes adományt hálás köszönettel vesznek és nyilvánosan nyugtáznak. A 100 dollárt adó személyek, egyházak és egyesületek nevei a szobor talapzatán bronz táblán kerülnek megörökítésre. Meghatározhatjuk, hogy “erdélyi”, “felvidéki”, “délvidéki”, “nyugat-magyarországi” vagy “anyaországi” magyarként adjuk adományunkat. Ezek szerint helyezzük el az adakozók nevét. A szobor leleplező ünnepélyen az adakozók neveit felolvassák — a bronztáblák felavatása egy külön ünnepély keretében történik meg. Az Egyesült Államok és Kanada minden részéről kérjük és várjuk az adományokat, hogy ezzel is bizonyítsuk a magyarság egységét, összefogását és hitét azok felé az ezrek és tízezrek felé, akik évenként tisztelegni fognak testvéreink, hőseink és mártír magyarjaink emlékeztető szobra előtt. Adományokat küldjük a Lorántffy Otthon címére: Lorántffy Otthon 2631 Copley Road Akron, Ohio 44321 Minden egyes adomány levonható az állami jövedelmi adóból. Hiszünk Magyarország feltámadásában! A Trianoni Szobor Bizottság nevéken' Főt. Dömötör Tibor, h. püspök Dr. Banda Árpád egy. tanár mák ebben érdekelve vannak, mert rendszabályozást még a kisebb népek sem fogadnak el (lásd Iránt). Hát még a nagyhatalmak! Földrajzi és gazdasági egységeket úgy kell hagyni ahogy vannak, tekintet nélkül arra, hogy ki kezdte a háborút. Az erősebb jogán a Potsdami Konferencia jóváhagyta az ún. kitelepítési elvet, ami abból áll, hogy az ún. kisebbséget a saját hazájából kiebrudalták, dacára annak, hogy őseik több mint 1000 éve lakták ezt a területet. Úgy a Szovjet mint Benes éltek is ezen megállapodással. Emlékezzünk csak a kassai programra. Utóbbival — ha Isten segít nekünk is élni kell, ha a háborús szerencse legközelebb netán nekünk kedvezne, és nem a határok megnyitása szomszédaink részére. Elegen tódultak be ebből a sisere-hadból a korszakok folyamán, aminek következményét Trianonnal fizettük. Truman elnök egy külpolitikai programot javasolt, amely — amint kitűnt — csak a baráti államokra vonatkozott, akárcsak Woodrow Wilson idejében. Holott egy alapelvnek úgy az ellenségre mint a barátra egyformán kell vonatkozni, ellenkező esetben egy elfordítása a keresztény elveknek. A jelenlegi helyzet annak köszönhető, hogy a nagyhatalmak nem voltak őszinték szándékaikat illetőleg a háború alatt és nem bizonyultak becsületesnek a béke lefektetésénél. E bandita metódus — mint előrelátható volt — egymás között is egyhamar éket vert, és likvidálása egyiknek vagy másiknak csak idő kérdése. Ennek a leszámolásnak vagyunk a szemtanúi, és a nyolcvanas évek meghozzák a harc kimenetelének eredményeit. A Szovjet tisztában van azzal, hogy a nyersanyag feletti uralom fogja eldönteni a világ feletti dominálást. Mivel a nyugati országok — beleértve az Egyesült Államokat — ipari nyersanyagok behozatalára szorulnak, a Szovjet stratégiája oda irányul, hogy lehetetlenné tegye utóbbinak megszerzését, főleg a tengerek fölötti uralom révén. A Szovjetnek az a célja, hogy ellenfeleit kilátástalan helyzetbe hozza, legyen az áremeléssel, a velejáró inflációval, munkanélküliség fokozásával — ami nagyrészt a megelégedetlenséget fokozza, és saját malmára hajtja a vizet — másrészt, hogy így kényszerítse a nyugati országokat az Egyesült Államoktól való elkülönítésre — egyetlen egy puskalövés nélkül. Az is jellemző, hogy belpolitikailag a nyugati államokat miként infiltrálják a kommunista tanokkal a nevelési rendszert, a különböző mozgalmakat, mint az atom-reaktorok építése elleni csoportokat. Befolyásukat kiterjeszti az akadémikus körökre, a szakszervezetekre, hogy a médiát ne is említsem. Ez egy gondosan egybehangolt lélektani agymosásnak felel meg. Ha ez a bajtjósló sötét terv megvalósul, ez valóban a Nyugat megfojtásához ve-
