Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
1981. február hó ÍZITTVAKÖfeT 3. oldal AZ EZERÉV KÖRÜLI ESEMÉNYEK MAGYARORSZÁGON ÉS AZOK KIÉRTÉKELÉSE — P. Pesti József S.J. rádió-beszédéből — Bevezetőül annyit, hogy Szent László a tizenharmadik uralkodó volt a magyar nemzet élén — számítva Árpádtól —, akinek uralkodóvá választása jelentette a Magyar Nemzet megszületését, nyolcszázkilencvenben — melyet akkor tíz törzs, helyesebben tíz nép nagycsaládjai alkottak. Ez az ősi Alkotmányunk a Vérszerződéssel jött létre — és azzal lett megpecsételve — mint a Magyar Nemzet Törzsszövetségének Alkotmánya. Azok a szörnyű földrengések, melyeket az ezredik év körüli politikai és társadalmi átalakítások jelentettek, alapjaiban rendítették meg a magyar nemzet létét — és mindent kiforgattak eredeti helyéből — elsősorban a Törzs-szövetségi Alkotmányt — és annak következtében az egész magyarság életét. Vagyis: az ezredik év körüli átalakulások egy totális forradalmat és frontális háborút jelentettek a Magyar Törzsszövetségi Alkotmánnyal szemben — melyet azután sikerült is lerombolni: irgalmatlan vérontás és ősi nemzeti értékeink soha föl nem mérhető pusztítása közepette... — Mindennek tragikus következményeit az egész magyar történelmen keresztül tapasztaltuk — egészen a mai napig. A Törzs-szövetségi Alkotmány volt ugyanis: * melynek révén megszületett a Magyar Nemzet', * melynek alapján Hazát szereztünk; * melynek alapján hiánytalanul megőriztük, több mint száz éven keresztül, összes megszerzett területeinket, hatásosan távoltartva határainktól ádáz ellenségeinket; * mely így hatásosan biztosította népességünk és gazdaságunk állandó gyarapodását; * és mely — pont ezen Alkotmányunk rendkívüli bölcsessége révén — olyan csodálatraméltó politikai és társadalmi békét biztosított a nemzet összességének, amilyet abban az időben Európa egyetlen népe sem ismert. Ez volt az az Alkotmány tehát, melyet mindenképpen le kellett rombolni és meg kellett semmisíteni... Nagyon fontos tehát, hogy világosan kijelentsük és jól kihangsúlyozzuk, hogy az ezredik év körüli nagy átalakulások: kizárólagosan és alapvetően politikai és társadalmi jellegűek voltak — vagyis semmi közük nem volt bármilyen vallási kérdéshez. Mint lehetne pl. egy erőszakos vallás-csere problémája — ahogy azt nagyon tévesen, és az igazság fölmérhetetlen kárára, még magyar történészeink is ecsetelni szokták. Ugyanis: a magyarság nagy része — abban az időben — már keresztény volt, és ki tudja mióta... De persze nem szabad egy pillanatra sem szem elől téveszteni, hogy a magyarság akkor, az uralkodóházzal együtt, a bizánci vagy keleti szertartás keretében élte keresztény-mindennapját. És ez a helyzet általános maradt egészen 1150-ig — amikor is megindult egy lassú átmenet a római szertartás keretébe — mely befejezést nyert 1250 körül, vagyis a Tatárjárás után. Mindennek tényeiről, okairól, körülményeiről majd egy másik előadás keretében fogok beszámolni. A jelen pillanatban a fontos az, hogy jól értsük meg, miszerint: minden igyekezet, mely vallási problémákat akar keverni az ezredik év szomorú eseményeibe, hogy azokat megmagyarázza, kimentse vagy igazolja — azt csakis azzal a szándékkal teszi, hogy: * elködösítse a magyarság szeme előtt a történelmi tények nyers valóságát; * hogy kendőzze és elrejtse azok igazi, véres arculatát és tragikus súlyosságát; * és, hogy senki soha ne keresse, és így soha föl ne fedezhesse a szándékok valódi eredetét és céljait... Vagyis: az ilyen beállítás — eleve és evidens módon — csakis idegen és ellenséges sugallatnak lehet szülötte: a tetteseké... Elsősorban és alapvetően: a germán terjeszkedési és nagyhatalmi politikából fakad — melyet azután ügyesen folytattak és szorgalmasan ápoltak és szépítettek a betelepült német szerzetesek... Azok a latin szertartású szerzetesek, akik — 1150 és 1250 között — mindig számosabban telepedtek a bizánci szertartású magyar szerzetesek közé, majd mind kizárólagosabban foglalták el azok mindinkább megüresedő helyét, az ország magyar kolostoraiban... Ennek az lett a következménye, hogy ettől kezdve a német szerzetesek mind teljesebb és kizárólagosabb hatalomra jutottak a volt magyar kolostorokban található, és az előző korokból származó, mindenféle kéziratok fölött — akármilyen nyelven voltak is írva... Képzelhetjük, hogy a korlátlan lehetőséggel milyen örömmel és fúriával éltek...! És mi mást akarhattak — mint jó németek és jó nyugati szerzetesek — mint megsemmisíteni mindent, ami magyar eredetű, magyar érdekű, vagy keleti szertartású volt... Senkinek, abban az időben, eszébe sem jutott, hogy keseregjen afölött, hogy idők múltán elpusztulnak holmi ócska, régi írások vagy könyvek — vagy, ahogy azok lapjait esetleg, letisztítva, új írásokra használták föl... Ember nem képes észszel fölmérni azt a rengeteg és ősi kultúr-kincset, mely ily módon a nemzet számára örökre megsemmisült... S közben megkezdődött pozitív téren is a magyar értelmiség, a magyar mentalitás formálása. Ez akkoriban csaknem kizárólag a szerzetes-növendékeket jelentette. A német betelepült szerzetesek tanítottak ettől kezdve mindent: latin írásolvasást, vallást — de történelmet is... Természetesen: mindig mindent a kegyeletes és szent német érdekek szellemében... így kapták meg az alázatos, hithű és engedelmes szellemre nevelt magyar szerzetes ifjak a magyar múltról és az ezredik év eseményeiről is — és főképpen arról — a gondosan kiépítgetett és kifestegetett képet és leírást... Mely úgy keverve és szépítve lett szent és vallási elemekkel, hogy ember legyen, aki azokat szét tudja bogózni... Különben is hozzányúlni mindehhez kritikus szellemmel és újból építeni akarni mindent, keresve a valóságot: lázadást jelentene — a kereszténység árulását — és mindenek fölött kacérkodást a pogánysággal...! És az engedelmesség hiányát a följebbvalókkal és a szent hagyományokkal szemben...! így alakítottak ki egy abszolút uralkodó fölfogást a német szerzetesek magyar vonalon — s ez egyházi vonalon még ma is fönnáll, sőt civil vonalon is... Ebben az időben és ebben a szellemben születtek és íródtak gestáink is — mind, ami csak létezik... Mindebben nincs semmi rendkívüli: hiszen minden kolonizálás esetén ez így történt és történik... A szomorú csak az, hogy mi magyarok még mindig csak ott tartunk... Hogy t.i. még mindig nem emancipálódtunk a germán szellemi kolonizáció alól — amikor ilyesmin ma már még a négerek is túljutottak. Vagyis, így az a visszás helyzet állt elő — és áll fönn még ma is —, hogy örököltünk az ezredik év eseményeire vonatkozólag, és főképp arra — mint egyetlen és hiteles történelmi képet —, egy, a germán terjeszkedési és nagyhatalmi törekvés által inspirált, és a betelepült német szerzetesek által ügyesen kiépített és kifestegetett történelmi verziót — melyet agyafúrt módon, egyházi díszbe öltöztetve és tömjénfüsttel illatosítva-ködösítve — sikerült a magyar történelmi szemlélet alapjává építeni-megvédeni — és hosszú évszázadokon át diadalmasan fönntartani —, mint szent és sérthetetlen “magyar” történelem-szemléletet! Még ma is! Éspedig — ismétlem — a legsorsdöntőbb történelmi korra, és a legalapvetőbb történelem-szemléletünkre vonatkozólag! Mindennek pedig azért kellett így történnie, hogy: * soha senki ne merje keresni és kutatni, * következésképpen soha senki föl ne fedezze, * és így soha senki ne meqe leírni vagy kimondani az ezredik év eseményeinek valódi történelmi tényét és arculatát — és a mögöttük megbújó szándékokat és azok eredetét... El kell ismerni, hogy ez a verzió: határozottan mestermű! — A legravaszabb ügyességgel lett kiagyalva — legendásan csodaszéppé lett ékesítve — és ezerszeresen szentté és sérthetetlenné lett álcázva...! Annyira, hogy ha valaki azzal a szándékkal bátorkodna hozzányúlni, hogy a józan ész és a józan kritika szemüvegén keresztül vizsgálat alá vegye — azt azonnal szent - ségtörőnek és a kereszténység árulójának fogják bélyegezni... Még ma is! És nem a germán törekvések és ártások fölfedezőjének...! Igaz, hogy ebben a tömjénszagtól elbájolt és elkábult és éppazért vigyázatlan magyar történetírók is segítettek, akiknek szorgos közreműködésével sikerült ebből a legnagyobb nemzeti tragédiánkból olyan apoteózist összehordani és kiépíteni a századok folyamán, amilyennek az egész magyar történelemben nincs mása... Persze ebből sem hiányzott sohasem a magyar életben mindig jelenlevő és szorgoskodó német elem bábáskodása, akikkel a végletekig telítve volt állandóan egyházi és civil életünk. S akik a világ minden kincséért meg nem engedték volna a változást, a józan magyar történelmi kritika érvényre jutását az ezredik év eseményei fölött — afölött a kritikus történelmi kor fölött... Gondosan, ügyesen és féltékenyen vigyáztak és őrködtek — és szorgalmasan igyekeztek szépíteni és mind nagyobbá építeni azt a komplexumot, hogy az valóban a magyar elmék és a magyar történelem komplexuma és tabuja legyen egyszer s mindenkorra... És az is lett — és még ma is ott topogunk érthetetlenül és értetlenül... * * * Mindezek után van egy ajánlatom: próbáljunk ez egyszer olyan szemszöggel közeledni a tényékhez, melynek az a természete, hogy eleve exorcizálja a szándékos ferdítéseknek minden lehetőségét. Jézus Urunk azt mondja az Evangéliumban: Gyümölcséről ismeritek meg a fát... Tegyük föl tehát a döntő kérdést: Valójában milyen gyümölcsei, milyen konkrét eredményei és következményei voltak az ezredik év körüli eseményeknek? A nyers és minden alakítgatás nélküli válaszokból ki fog világlani evidens és kétségtelen módon, hogy: mi volt az, amit kerestek és elérni akartak, és el is értek az érdekelt tettesek — és épp azért: milyen és honnan induló szándékok mozgatták az ezredik év körüli nagy átalakításokat... Lássuk tehát! ELSŐ PONT: Világos és nyilvánvaló, hogy igyekeztek eltávolítani az élők sorából az Árpád-ház valamennyi férfi tagját — hogy így egyszer s mindenkorra megfosszák a magyar nemzetet ősi, eredeti, nemzeti főitől, akiket a magyar nép teljessége, mint Istentől nekik rendelt és karizmatikus családnak tartott. Ez a szándék teljesen evidensnek bizonyult: ugyanis az Arpád-ház kiirtása megtörtént! Éspedig olyan gonoszsággal, cselszövésekkel és kitartással, hogy arra nincsen szó és nincsen fogalom! Hiszen elsegítették az élők világából még a német-feleségű Szent István király egyetlen fiát is...! * MÁSODIK PONT: Világos és nyilvánvaló, hogy igyekeztek eltávolítani az élők soraiból a törzsek, ill. a szövetséges nép-családok vezető fejeit — hogy így megfosszák egyszer s mindenkorra a szövetséges törzseket természetes és eredeti népi vezetőiktől — következésképp megfosszák őket minden szervezettségtől vagy szervezési lehetőségtől, s így mint pásztor nélküli nyáj könnyű prédája legyen idegen elnyomóinak — és végül, és kiváltképpen, hogy megfosszák őket így attól a legyőzhetetlen turáni haditechnikától, mellyel mindig megtudták védeni magukat és földjeiket akár védekező, akár támadó hadjárataikban. .. Ez a szándék is teljesen evidensnek bizonyult: ugyanis a törzs-vezetők kiirtása megtörtént... Teljesen, vagy majdnem teljesen? Soha nem fogjuk megtudni ennek az irtó-hadjáratnak véresen szomorú eredményét, mert a híradások — érthető okokból — nem részletezik a kérdést... * HARMADIK PONT: Világos és nyilvánvaló, hogy igyekeztek leigázni, jobban mondva igába hajtani, a magyarság egész népességét az idegen feudális nagyurak lábai alá... Ez a szándék is teljesen evidensnek bizonyult: ugyanis igába hajtották
