Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
4. oldal ÍZITTVAKOKT 1981. február hó az összmagyarság széles rétegeit, kivétel nélkül. A Magyar Nemzet szövetséges népeinek vagy nagy-családjainak eleddig szabad polgáraiból jobbágyokat csináltak — ami egyenértékű a semmi joggal nem rendelkező rabszolgával... így lett, az ezredik év eseményeinek következtében, a szabad Magyar Nemzet egésze — senkinek nem szolgája — a német feudális uraknak, vagyis a magyar-irtó hadjáratok győzelmes tisztjeinek: jobbágya, rabszolgája... NEGYEDIK PONT: Világos és nyilvánvaló, hogy — mindezek után — keresték, szétszórva és összekeverve a törzsi nagycsaládok lakóit: lerombolni és megsemmisíteni a Magyar Nemzet Törzs szövetségének őseredeti, népi valóságát. .. Éspedig azért, hogy: * eltűnjön fizikailag és teljesen a Nemzetnek ez a tényleges népe valósága; * hogy eltűnjön, következésképpen, faji gyökereinek tudata és így ősi származásának emlékezete; * hogy így minél hamarabb elfelejtse ősi kultúráját, nyelvét, írását, népi művészetét, mindent... a középkori jobbágysors és a baromian embertelen dolgoztatás, elnyomás és kizsarolás súlya alatt... * és, hogy végül — a nemzeti öntudat kihalása után — minél könynyebben és gyorsabban beolvadjon a dolgos nép a Szent Német—Római Birodalom germán népei közé, mint alázatos gyarmat, a kolonizálásra kiküldött katona-feudális urak germán csizmáinak biztos nyomása alatt... Ez a szándék is teljesen evidensnek bizonyult: ugyanis teljesen szétrombolták és megsemmisítették — rövid, nem is egészen egy emberöltő alatt — a magyar népi nagycsaládokat, mint olyanokat... Ezen a téren olyan tökéletes munkát végeztek a németek, hogy rövid idő múltán — nem is beszélve máról — még nyomait sem lehetett találni az eredeti törzsi közösségeknek vagy azok öntudatának és emlékezetének... Sőt, a “magyar” népi nagy-család is, mely szervezte és vezette az egész nemzetté alakulást, és a nemzet egészének a nevét adta: teljesen eltűnt mint olyan... Sem tagjait, sem nyomait nem lehet többé sehol megtalálni a magyarság tömegeiben, sem tudata nem létezik senkiben... Valóban tökéletes munka volt! Ördögien tökéletes! — Ugyanakkor ugyanis, Németországban: érintetlenül fönnmaradt valamennyi népi törzs — főivel és nemesi családjaival mint olyanokkal együtt — egészen a mai napig. — Németország ugyanis ezeknek az eredeti törzseknek a szövetséges köztársasága ma is: “Bundesrepublik...!” Csak Magyarországon kellett — csak Magyarországon volt szükséges “fönnmaradása érdekében”, ahogy azt olyan elemista ostobasággal ismétli minden történész, ma is, érthetetlenül, kritika nélkül és minden körültekintés nélkül a népek életében — ismétlem: csak Magyarországon volt szükséges szétszórni a törzsi nép-családokat...! — igen: hogy így előkészítsék az egész Nemzet biztos eltűnését...! A négy pont után egyetlen zárószó vagy megjegyzés lehetséges: Szavát csak az emelheti föl az ezredik évi események másfajta kiértékelése terén, aki a négy pont tényeit meg tudja cáfolni, vagy kérdőjelezni... Ez az igazság tehát — és ez volt a valóságos helyzet, melyben az országot hagyták az ezredik év körüli nagy átalakítások... Minderre rávágta a végső kalapácsütést Szent István király halála, amikor is lecsukta szemét az utolsó Árpád-házi magyar király... Legalább is, ahogy azt a németek akkor gondolták... Ha akkor, azokban a tragikus években, a nagyszerű német terv simán tovább tud folytatódni, nem ütközve semmi komolyabb akadályba — vagyis, ha nem vág le az égből, mint egy váratlan és mindent szétzúzó csoda, az Isten villámcsapása a terv fölé —, vagyis nem jő egy Istentől küldött megváltó a magyar nemzet számára: akkor a magyar nemzet, mint olyan, rövid időn belül nyomtalanul eltűnik a környező népek tengerében, eltűnik a történelem színpadjáról, beolvadva környezetébe... Pontosan úgy, ahogy az történt, röviddel előttünk a nagy avar birodalom népességének egészével... és másokkal... Azonban a csoda megtörtént... Az 1030-as évek körül három fiú bujdosott ki a magyar földről, a legnagyobb titokban. Lengyelországba menekültek a biztos halál elől... Vászolynak — Basiliosnak —, a germán Arpád-irtó cselszövések utolsó véres áldozatának voltak a fiai... Kint, az idő haladtával, erős, harcokban edzett és gyakorlott férfiakká nőttek. — És 1047-ben a lángokban és vérben vergődő ország magyar elemei — titkos küldöttséggel — hazahívták őket. Kettő közülük, Endre és Béla, visszatértek az országba: hadsereggel, hogy kisöpörjék a cselszövőket és az országveszejtőket... Ennek a két férfiúnak a véréből kapott a Magyar Nemzet — még kétszázötven évig — magyar királyokat: a karizmatikusnak tartott Árpád családjából. És ez volt — csakis ez volt —, mely megmentette az országot és a Magyar Nemzetet a biztos eltűnéstől... Hiszen még fiatal Nemzet voltunk akkor, és könnyen elboríthattak volna bennünket az ellenségtől készített, vágyva-vágyott és gondosan szított véres fölfordulás hullámai... Most és itt vagyunk abban a helyzetben, hogy valóban ki tudjuk értékelni Szent Lászlónak és apjának Bélának az Istentől szánt, különleges hivatását, és óriási, nemzetmentő fontosságát. Amikor ugyanis a németek látták, hogy maradt férfiú Árpád véréből, s azok visszatértek Magyarországra — s így veszélyben van a jól kiépített német terv: egy gigantikus méretű, halálos csapásra szánták el magukat. Hatalmas, mindeneket megmozdító szervezés indult meg a Szent Német—Római Birodalomban... Ugyanúgy, mint 907-ben, amikor látták, hogy a magyar nemzet, Árpád vezetése alatt Hazát foglalt és véglegesen megtelepedett a Kárpát-medencében... A Birodalom népességéből egy soha nem látott, óriási hadsereget indítottak útnak: szárazföldön és a Dunán... Azonban Béla és újból életre lelkesedett magyarjai várták őket... És a régi, magyar hadászati taktikát követve: olyan megsemmisítő csapást mértek a németekre, hogy a kiüresített országrészek földjeit az egyszerű katonák és a püspökök-nemesek holttestei takarták el a nap fényes orcája elől... A császárt is csak nagynehezen tudták kimenteni az országból... A németeknek sokáig nem volt kedvük a magyar határokhoz közeledni... És jó ideig a magyar királyok sem keresték a német házasságokat... Béla — fizikailag és katonailag — megmentette az országot és a Magyar Nemzetet! Ezzel megteremtette a lehetőséget, hogy kellő és nyugodt idő álljon rendelkezésre a nehezebbik munka elvégzésére: meggyógyítani a magyar nemzet ezer sebből vérző testét-lelkét... Arra ugyanis már nem volt semmi lehetőség, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba — ahogy az annakelőtte volt —, s ahogy azt vágyta-sóvárogta a szenvedő magyar társadalom egésze... Ugyanis a magyarság faji, nagy-családi, vezetői és kulturális értékeiből majdnem minden elveszett a vér és lángtengerben — nyomtalanul, örökre... Azokban a viharos-tragikus ezredévi átalakulásokban... Csak egyetlen lehetőség állt fönn: életben maradni mindenáron — és újból kezdeni a harcot: elindulva az egyedül létező, jelen, nehéz állapotból, remélve, hogy majd idővel elérkezik mindenkinek szebb jövője és ismét szabad és nagy lesz a magyar nemzet népességének teljes egésze... Borzasztó nehéz volt ez a föladat... Megértetni gyakorlatilag és elfogadtatni mindezt a megalázott és szenvedő magyar jobbágy-tömegekkel — amikor olyan friss volt még a nem is oly régi szabadság emléke... Ennek a kemény feladatnak oroszlánrésze Szent Lászlóra várt — isteni küldetéssel és karizmával... És László teljesítette a feladatot... CSERI JÓZSEF 83 éves korában, 1981. január 1.-én, hajnali 2 órakor elköltözött az élők sorából. Temetése január 3.-án volt, Tomory Zoltánná búcsúztatta el, ősi magyar hit szellemében. Gyászolják megtört sziwel: felesége Mária, két fia: Zoltán és Géza, feleségeik Erzsébet és Lydia a 6 unokával. Magyarok Istene őrizze örök álmát. A GYÁSZOLÓ CSALÁD Ocsú a Katolikus Magyarok Vasárnapja Évkönyvében Aki nem ismeri a magyar rovásírás történelmi értékét, Anonymus Krónikájának, a Tihanyi Apátság alapítólevelének és az András-kori magyar imádságok szumir szövegeinek teljes magyarázatát az nem más mint Ocsu Balambér, a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1981-es évkönyvének cikkírója. “Meglepő felfedezések az őstörténelem terén” címszót viselő zagyvaságaival nem foglalkozunk. Az idő rostájára tettük. Személyisége úgy “sodronyinget” hordva is — szörnyű fizikai gyávaságról tanúskodik. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az életről alkotott véleményünk, világképünk, gondolkodásunk egyetlen alkotó eleme az irodalom legyen. Nem az irodalom szerepének lebecsüléséről van szó, hanem arról, hogy önmagában az irodalom nem helyettesíthet más művészeteket, valamint tudományágakat — az őstörténelemkutatás tudományát sem. Az irodalom nem lehet az egyetlen ítélőszék, a dolgok látásának és ábrázolásának egyetlen szempontja. Ezt illő tudni Dunai Ákosnak is, ha egyszer már — ocsút keverve a tiszta mag közé — évkönyvet szerkeszt. A Szittyakürt szerkesztője KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY "'i Értesítjük a magyarságot, hogy a New York Állami Amerikai Magyar Szövetség ellen 1976 január és márciusban indított perek folytán előállott törvényen kívüli állapot, a bírósági eljárások befejeztével — megszűnt. New York Supreme Court kimondja 1979. júl. 12-i végzésében, hogy felperes és társai 1976. február 27-től “...is hereby held to be invalid and illegal... ” képviselték fenti szövetséget, és felperest elutasította minennemű keresetével. Ennek értelmében 1976. február 27 óta bármilyen minőségben működtették fenti szövetséget, törvénytelenül tették. (A személyek megjelölését külön kívánságra közöljük.) Ugyanez a jogerősített végzés, a peres eljárások kezdete, tehát 1976 előtti tisztikart visszahelyezte jogaiba és elrendelte az 1976 előtti jogerős tagsággal tartandó tisztújítást. Ennek értelmében 1979. jún. 11-én, illetve 1979. szept. 7-én, a tisztújító közgyűlés a következő tisztikart választotta két évre: Hajdú Németh Lajos elnök, Pálya Balázs alelnök, Vicziánné Zsuzsanna főtitkár, Török Endre pénztáros, dr. Somogyi László jogtanácsos. A további felperesi fellebbezés eredményeként, a legfelsőbb bíróság 1980. december 4-i határozatával, teljes egészében helyben hagyta az előbbi, fenti döntést. E tényállás alapján a szövetséget jogtalanul képviselő személyek, az Országos Amerikai Magyar Szövetség vezetőségében is törvénytelenül foglalnak helyet. A felsőfokú jogerősítő bírói végzés javasolja, és jónak látná, az 1980. december 4-ig jogerős tagsággal történő legközelebbi tisztújító közgyűlés megtartását. Ennek érdekében felkérjük mindazokat, akik fenti szövetségnél 1980. december 4-ig jogerős tagsággal bírtak — szíveskedjenek jelentkezni szövetségünk titkárságánál — nyilvántartásba vétel végett. Egyidejűleg ezúton is és ismételten felkérjük azokat, akik szövetségünket 1976 óta működtették, hogy annak teljes adminisztrációs, minden vonatkozású anyagát — szövetségünk legális tisztikarához legrövidebb időn belül eljuttatni szíveskedjenek. New York, 1981. januarho titkár New York Állami Amerikai Magyar Szövetség, Inc. P. O. Box 341, Gracie Station, New York, NY 10028
