Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
2. oldal UITTVAKOfcT 1981. február hó körülbelül így hangzana: ahol nincs víz, ott nem lehet sem úsztatni, sem hajózni, ott az anyagi javak szállítása úgy történt, ahogy azt a környezettől megszabott körülmények megkövetelték, és ahogy azt az ember találékonysága megoldotta. Amint láttuk, ez kezdetben az emberi teljesítőképesség határain belül történhetett, majd pedig az állati erő bevonásával módosult. S ez lényegében így is maradt egészen a gőzgép feltalálásáig. A hosszú ezredévek során a vízijárművek teljesítőképessége sokszorosan megnövekedett, míg az emberé és állaté változatlan maradt, ami szintén befolyással volt a műveltségek fejlődésének ütemére. Az eddigiekben műveltség szavunkat általános értelemben használtuk, amely közös kifejezője a szellemi és anyagi műveltségnek. A következőkben vessünk némi fényt arra, hogy a műveltségek e két ága mint formálódott a térbeni feszültség és távolság hatására, a létért vívott küzdelem követelményeinek megfelelően. A folyami és parti műveltségek helyhez kötöttségét lényegében a kereskedelemben kialakult vízi utak határozták meg. A kereskedelmi gócpontok a folyami műveltségek esetében a folyamok torkolata, vagy alsó folyásuk szakasza vidékén fejlődtek ki, míg a parti műveltségek rendszerint több vízi út találkozásánál jött létre. A gócpontok földrajzi elhelyezkedésének, a természettől meghatározott útvonalak állandó jellegét adták, ami magával hozta a népesedést, ez viszont a városok kiépítését eredményezte. Az így egybetömörült vegyes népességből megalkotott társadalmi és erkölcsi rend többnyire laza és rövid életű volt. Egy-egy jelentős betelepedési hullám nem egyszer alapjában ingatta meg az uralkodó rendet, vagy éppenséggel azt meg is döntötte. A törvények, szokások és közerkölcs inkább külsőségeikben voltak sokat mondóak, s nem gyakorlati valóságukban. Törvényeket ugyanis ott kell hozni, ahol az általános társadalmi rend biztonsága veszélyeztetve van. Az írással rögzített törvény viszont nem egyetemes kifejezője a kérdéses társadalom keretén belül élő néprétegek faji, lelki és erkölcsi tulajdonságainak. Ennek tulajdonítható, hogy egyes népcsoportok e törvényeket a hatalmi kényszernek engedve csak külsőleg fogadták el, de azt soha nem élték. Ezzel szemben a belterületek mélyében kialakult műveltségek társadalmi rendjét és erkölcsét nem az írásba foglalt törvények, hanem maga az élet — a kérdéses nép lelki és faji tulajdonsága alkotta meg. Az ázsiai hunok társadalmáról a kínai származású, de a hunok között élő 'Jindü például a következőket mondja el: “A hun fejedelmek erényre és emberiességre törekednek, s mindig az van előttük, hogy alattvalóiknak a javát szolgálják. Ennek természetes következménye, a nép hűsége s a feljebb valók igaz tisztelete. Olyan a hun uralom, mint a test szervezetének kormányzása. Nem is tudják, hogy ki kormányoz” (Barátosi Balogh B.: A Hunok Három Világbirodalma). Aztán azt is megtudjuk, hogy az öregek megbecsült tagjai a társadalomnak, de szükség esetén — főleg háborúban — a harcosok részére átadják legjobb falatjaikat, hogy ezzel a nemzet védelmében ők is résztvehessenek. Az elesett harcos özvegyéről és családjáról úgy gondoskodnak, hogy az özvegyet a legközelebb álló rokon feleségül veszi és gyermekeinek gondját viseli. Az arab Ibn Fadlan a volgai bulgárokhoz tett küldetése alkalmával átutazott a gúzok (úzok?) földjén is. Utazása közben egy gúz családot látogatott meg. A beszélgetésnél a gúz felesége is jelen volt, miközben az asszony kitárta ruháit úgy, hogy szeméremteste csupaszon maradt. Amire az arabok eltakarták arcukat és felkiáltottak: “Bocsáss meg Istenünk!”. A gúz elnevette magát, és ezeket mondta a tolmácsnak: “Mondd meg nekik, hogy mi a ruházatot kitárjuk a ti jelenlétetekben, hogy ti azt láthassátok és visszatartóztassátok magatokat; mert az meg nem kapható. Ez így jobb, mintha takarva lenne, de megkapható lenne.” Fadlan ezután leírja, hogy a gúzok házaséletében a hűtlenség szinte ismeretlen, s ha mégis előfordul, akkor a bűnbe esetteket halállal büntetik. Ez így van a bulgároknál is, sőt, férfiak és nők meztelenül együtt fürdenek — mondja Fadlan (The Thirteenth Tribe, Arthur Koestler). A két közölt idézet világosan körvonalazza a belterületek műveltségeinek társadalmi és erkölcsi rendjét. Tudjuk, hogy ugyanezen íratlan törvények szabályozták a szittyák, avarok és magyarok életét is. Ami viszont nem azt jelenti, hogy külsőségekben is minden esetben azonosan nyilvánultak volna meg. Nem ismerünk egyetlen feljegyzést sem, mely arról tudósítana, hogy a szittyák, hunok, avarok, magyarok asszonyai is szeméremtestüket mutogatták volna idegen utasoknak. Fadlan egy bizonyos fokú megvetéssel írt a gúzok és bolgárok szokásairól, életfelfogásáról és megjelenéséről, ugyanakkor, ha nem is értette, de valószínű érezte az életerős jellem sziklaszilárdságát. Csodálta, hogy a szerinte laza, sőt erkölcstelen megnyilvánulás mögött az eredeti, talán nyers, de az egyszerűen tiszta erkölcsi törvény uralkodik. Nem értette, de ugyancsak csodálta, a demokratikus társadalom felépítését — s méginkább annak működését —, ahol a legegyszerűbb polgárnak is szava van a nemzet sorsának irányításában. De ezt mondhatjuk Jinjü szavaira is, ki a nagy kínai császár Munak mondta az idézetteket, miután Mu — kissé fölényesen — megmutatta Jinjünek kína gazdagságát, eldicsekedte annak mesterien kidolgozott törvényeit, de szorongva kellett megállapítania, hogy mindennek ellenére kínában állandó a zavargás, míg a hunoknál rend és béke van. Most nézzük röviden, melyek lehettek az okok, amelyek a belterületek műveltségének jellegét leginkább befolyásolták. Foglalkoztunk a tér és távolság kérdésével, s ha most az elmondottakat gondolatainkban kivetítjük, akkor megállapíthatjuk, hogy a műveltségek emberének léte biztosításáért keményebben kellett megküzdenie. Itt hiányoztak a kezdetben oly fontos, természet adta vízi utak, melyek egyébként is jelentős belterületek árúfeleslegét a folyami műveltségek körébe szállították. Maradt tehát az ember, az állat — elsősorban a ló — és természetesen, a térbeni feszültség. A kereskedelem kiépítéséhez itt lényegesen nehezebb akadályokat kellett leküzdeni, s ennek megfelelően annak fejlődése is lassú ütemben történt. A lét kemény feltételei nem vonzották az új telepeseket, ellenkezőleg, kirostázták úgy a testi mint szellemi gyengéket. Itt csak a testben és lélekben egészséges-, a természettől soha el nem szakadó erős jellem létezhetett. A megmaradás lehetősége, az egymásrautaltság megkövetelte az egyenességet, a másik megbecsülését. Ezen élettörvények a természettől meghatározott követelmények voltak, melyek gyakorlása a hosszú ezredek során szellemi, lelki, erkölcsi és faji tulajdonságokként ivódtak be a tér emberének vérébe, idegzetébe. Az anyagi műveltség jellegének alakulásában, a természetben munkálkodó erőnek szintén döntő szerepe volt. A “nomádnak” mondott műveltségek életében nem egyszer vált szükségessé a “haza” földrajzi helyének megváltoztatása. Az ok lehetett túlnépesedés, a környezet termékenységének és természetes adottságának kiélése, az időjárás elváltozása, vagy ellenséges népek támadása. Az elvándorlások lehettek állandó jellegűek, de lehettek ideiglenesek is, vagyis ahogy azt a mindenkori körülmények meghatározták. Nos, e vándorlások szükségessé tették, hogy “házaikat” (jártjaikat) és szükségleti tárgyaikat a célszerűség-, azaz a könnyen szállíthatóságnak megfelelően készítsék. A korai ezredekben még nem építettek városokat, de júrtjaik pazarabbak és egészségesebbek voltak, mint a korabeli házak. Nem faragtak kőszobrokat, de fémművességük a legfejlettebb volt. Nem írtak agyagba vagy kőbe, hanem négyszögletesre faragott fapálcákra róták betűiket. Nem tógában, hanem nadrágban jártak, mert ez célszerűbb volt a lovagláshoz. A lovat nem szőrén, hanem nyeregben és kengyellel ülték, és így folytathatnánk tovább. Az elpuhult, elkorcsosult erkölcsű városlakó “barbárnak ” mondta egy-Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25. évfordulójára emlékezve, a könyvkiadás is megörvendeztet bennünket egy olyan alkotással, amely méltán került — aknamezőkön innen és túl — az érdeklődés előterébe. Nem lehet elérzékenyülés nélkül nekünk — szabadságharcosoknak, nemzeti forradalmároknak — kézbevenni és elolvasni Csonka Emil: A Forradalom oknyomozó története, 1945—1956 címszót viselő történelmi munkáját. Szemünk előtt, hitelesen bontakozik ki a kötetből a huszadik századi történelmünk legfényesebb napjai: az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc. A szerző szavaival élve: “Ez a forradalom már valamikor 1944 őszén elkezdődött, akkor, amikor az első szovjet katona átlépte a Kárpátok gerincét és Magyarországra megérkezett az első kommunista agitátor.” Az olvasmányélményről szóltam. Az oknyomozó történeti munka azonban nemcsak folyamatos olvasásra késztető, hanem az adatok bőségét tároló dokumentum is. Elismerésre méltó a témagazdagság, a világpolitika összetevőinek nagy ívű széles skálájú feldolgozása az 1956- os nemzeti forradalmunk és szabadságharcunkkal kapcsolatosan — amelyhez újra és újra visszatérhet az olvasó, a történész, publicista vagy a szerkesztő. E történelmi munka megjelenése nem mindennapi eseménye a szabad világban lélegző magyar történettudománynak. Csonka Emil: A Forradalom oknyomozó története, 1945— 1956 című munkájában szellemi monumentumot állított a zsarnoki elnyomás alatt élő magyar nép küzdelmeinek. A nemzet hitvallásának, a népfelkelésnek, amely “akkor vette kezdetét, mikor a szovjet haderő megszállta az országot, oka pedig az volt, ahogyan a szovjet katona és a kommunista párt bemutatkozott Magyarországon. Ez a bemutatkozás, és ami utána következett — közli a dokumentumokban felhalmozott bizonyító anyag birtokában, a történész Csonka Emil — ez idézte fel a világtörténelem annáleszeibe bejegyzett magyar forradalmat.” Felkavaró élmény végigolvasni A szerű, egyenes, tiszta, de mindenkor természethű élettörvényeit. Nem értette, sőt, szinte napjainkig lenézte, a műveltség kezdeti fokának mondta életmódját. Ezzel szemben Padányi kimondta, hogy a nomádnak nevezett életforma nem műveltségi fok, hanem műveltségi forma, s ezt lovas műveltségnek nevezte el. Amint tudjuk, e műveltség hordozói voltak Árpád apánk magyarjai is, valamint számos, velünk rokon nép. Bár az ő idejükben már nemcsakhogy földműveléssel is foglalkoztak, de városokat is építettek (Kiev, Kisinyov többek között). Igaza kell, hogy legyen László Gyula megállapításának: ahol az egyik műveltségi ág fejlett, ott a többi sem lehet elmaradott. Befejezésül a fentieket összegezve, megállapíthatjuk, hogy fajtánk kivette részét az egyetemes emberi művelődés fejlesztéséből. Ezt megkülönböztetett nyomatékkai mondhatjuk, ha figyelembe vesszük, hogy a két első magas műveltség — a szumir és egyiptomi szintén magyar fajtájú népek alkotása volt. Forradalom oknyomozó története, 1945—1956 című könyvet, amely 1944 ősze és 1956 nyár vége közötti időszak minden lényeges mozzanatát bemutatja egy csonkaországot vesztett nép antibolsevista küzdelmének. A zsarnokság történetét írja meg ez a könyv. Az az összkép, amely a tények és magatartások egymás mellé és egymással szemben állításával, sokféle látásmód ütközésével a megrázó erejű dokumentumok birtokában tárul elénk: lenyűgöző történelmi tabló, a kommunista zsarnokság és a szovjet gyarmatosítás ellen küzdő Magyarország nemzeti forradalmának és szabadságharcának eleven képe. Két évtizeddel ezelőtt még politikai merészségnek minősítették a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a Szittyakürt politikai hitvallását. Most, mennyire egybehangzóan derül ki az — Csonka Emil történész munkájából —, amit bizonyos oldalról olyan hevesen igyekeznek még ma is kétségbe vonni: 1944. október 15. és 1956. október 23. antibolsevista küzdelmének elválaszthatatlan összetartozását. Maguknak a tényeknek és az érveknek az ereje biztosan vezeti az olvasót az oknyomozó történészi mű tanulmányozása közben a Hungária Szabadságharcos Mozgalom hitvallásának felismeréséhez. Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc nyomán a megdermedt világban visszatért a vérkeringés. Csonka Emil munkájában: A XI. Reflexiók, következmények alcím alatt, széles dokumentumkörképe teszi méltó helyére a nemzeti forradalmunk és szabadságharcunk világpolitikai jelentőségét. Köszönjük Csonka Emil történésznek a nemzeti forradalmunk igaz történetéről alkotott művét. Köszönjük az októberi, véres magyar barikádok harcosai nevében. Major Tibor * * * Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét arra, hogy Csonka Emil: A Forradalom oknyomozó története 1945—1956 című munkája megrendelhető: Kossuth Bookshop, 14025 Lakota Avenue, Cleveland, Ohio 44111 címen. A könyv ára 19.80 dollár plusz postaköltség. . _ A Szerkesztő ; A FORRADALOM ; ; IGAZ TÖRTÉNETÉT OLVASVA ; L i
