Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
1981. október hó $mmicö*T 5. oldal MAGYAR NEVÉBEN ILEN ISTVÁNNAK -SZÁLASI FERENC MEGVÁLASZTOTT NEMZET VEZETŐ A KÉT HÁZ EGYÜTTES ÜLÉSÉN LETETTE ÜNNEPÉLYES ESKÜJÉT szítették — Szálasi Ferenc irányításával — a Hungarista Mozgalom titkos tagokként működő szakemberek, akik az Imrédy-féle 3400-as rendelettel el voltak tiltva a nyilvános párttagságtól. Mi volt az országépítési terv erkölcsi alapja és lényege? Már zsenge ifjúkortól általános tehetségkutatást szándékoztunk bevezetni, amelynek alapján a fiataloka született adottságaiknak legmegfelelőbb életpályákra indíthattuk volna, hogy tanulmányaik befejeztével felelősséggel és eredménnyel végezhessék a nemzet által rájuk bízott feladatot. A születések gyöngyszemeit Szálasi Ferenc nem kipusztítani tervezte, mint Kun Béla és vérengző hitsorsosai, hanem az átlagnál értékesebb képességgel születettek kiemelésével és kiképzésével felelősségteljes dolgozókká nevelni nemzetünk boldogítására. Joggal kérdezzük az alaptalanul vádoló cikkírót, milyen egyensúlyt vesztett lelkiállapotban gyalázta meg nemzeti mártírjainkat, akik életük feláldozásával hazánk megmentésére vállalkoztak és új honfoglalást, új Magyar Birodalom építését tervezték? Határtalan gyűlölet irányította a kezébe vett tollat, hogy képes volt honvédő harcukat a nemzetet pusztító zsidók rémuralmához hasonlítani. Mi a nemzet többségével hisszük, a történelem másképpen ítéli meg Szálasi Ferenc Nemzetvezető és mártír társainak döntését, mint nem éppen emelkedett lelkű ellenségünk: gróf Bethlen István. A NEMZETI SZÖVETSÉG EGY VOLT TAGJA (Út és Cél, 1981. aug. hó.) AZ ÜNGÜRÜSZÖK TÖRTÉNETE László Gyula írja nagy sikerű könyvében, A "kettős honfoglalás"-ban: “Hiszek a Tárih-i Üngürüsz egykori krónikásának, aki... ezt fordította törökre egy magyar krónikából: ‘Amikor (Árpád és vezérei) abba a tartományba érkeztek (Pannóniába, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak, nagy számban, sok gyümölcse, bő termése van ennek az országnak, és az ő nyelvükön beszélnek’ A Tárih-i Üngürüsz, azaz a Magyarok Története Szülejmán szultán tolmácsának és íródeákjának, Mahmúd Terdzsümannak a munkája. Ez a művelt, széles látókörű diplomata ott volt 1543-ban Székesfehérvár ostrománál, s mielőtt még a győztesek az iszlám előírásai szerint tűzre hajigálták volna a királyi könyvtár “hitetlen” szellemben fogant műveit, kimenekített néhányat a pusztulásra szánt kéziratok és kódexek közül. Terdzsüman — valószínűleg óvatosságból — csak egyetlen könyvről beszél, krónikája azonban másról tanúskodik. A törökök szorgalmasan gyújtogattak ugyan, ám gyakran megtörtént, hogy az általuk fontosnak vagy értékesnek vélt kéziratokat, könyveket elrejtették és a szultán könyvtárába szállították. Gondoljunk csak a corvinákra. Mindenesetre az ilyen könyvmentési akciót ajánlatos volt elhallgatni, mert könnyen kiválthatta volna a vallási fanatikusok, elsősorban az iszlám papok: az ulemák és muftik haragját. Mahmúd Terdzsüman a magával vitt latin nyelvű krónikákat törökre fordította, s ezen források alapján írta meg az üngürüszök történetét, a kezdetektől egészen a mohácsi csatavesztésig. A latin nyelvű krónikák soha többé nem kerültek elő, az viszont majdnem bizonyos, hogy köztük volt egy XI. századi krónika is, melyet történészkörökben “magyar ősgeszta” néven emlegetnek. A török nyelvű krónikát Vámbéry találta meg a múlt században, Isztambulban. Elolvasta, de nem volt valami nagy véleménnyel szerzőjéről: “O Kliót nemigen kímélte és számtalan mesével szőtte át a beszéd fonalát.” Terdzsüman művét Vámbéry kortársa, Budenz József végképp lejáratta, amikor azt mondta róla, hogy “még a silányabbnál is silányabb”. Budenz el is vette a kutatók kedvét egy évszázadra, s csak 1971-ben fogott bele a Tárih-i üngürüsz fordításba dr. Blaskovics József, a prágai Károly Egyetem turkológusprofesszora. A Tárih-i Üngürüszről és Blaskovics professzor munkásságáról először a Magyar Nemzet (1976. január 3.) adott hírt, majd László Gyula foglalkozott a krónikával említett könyvében, legutóbb pedig a Kortársban jelent meg egy írás (1979. dec.) a Terdzsüman-féle csodaszarvas-változatokról. De a téma ezzel koránt sincs kimerítve. Most készül a mű magyar kiadása Blaskovics József tolmácsolása alapján. * Blaskovics Józsefet prágai otthonában kerestem föl, hogy a Tárih-i ÜngürüszvőX beszélgessek vele. Az idős tudós egy Komárom melletti faluban született, s már gyermekkorában elbűvölték a török időkről szóló mondák. Nagyapja azt is elmesélte neki, hogy falujukban sok a kun név, s hogy az ő családjuk is kun eredetű. Előbb kovácsinasnak adták, majd nagy nehézségek árán elvégezte a gimnáziumot, utána a tanítóképzőt, aztán segédtanító lett egy csallóközi faluban. Közben minden szabad idejét a török nyelv tanulásának szentelte. Sokat segített neki a pozsonyi török konzul, akitől könyveket kapott. A szegedi pedagógiai főiskola elvégzése után beiratkozott a budapesti egyetemre, ahol olyan világhírű turkulógusok tanítottak, mint Fekete Lajos, Germanusz Gyula és Németh Gyula. De közbeszólt a háború, és a tehetséges tanítvány csak 1949-ben doktorálhatott a prágai Károly Egyetemen, ahová rögtön meg is hívták, hogy szervezze meg a török és a magyar tanszéket. Ezt ő el is vállalta, sőt a prágai Magyar Kultúra megalakításában is sokat segített. Ugyanitt huszonöt éven át vezette a magyar nyelvtanfolyamokat, körülbelül tizenötezren tanultak nála, akárhová megy, mindenütt ismerik. Blaskovics professzor több magyar nyelvkönyvet írt, ma is használják ezeket Csehszlovákiában. A modern török irodalom történetéről írott könyve szakmai kötökben szerte a világon ismertté tette a nevét. Amíg Nazim Hikmetélt, barátok voltak, a török költő verseit is ő fordította először magyarra. Blaskovics József azt tartja legfontosabb feladatának, hogy szülőföldje: Komárom és Érsekújvár vidéke török kori adatait összegyűjtse és feldolgozza, főleg az egykori hódoltsági falvak jobbágyainak élete érdekli. Több mint negyvenezer korabeli adat van birtokában, és mind a mai napig fáradhatatlanul dolgozik. — Megírtam harminckét kötet könyvet és vagy kétszáz tudományos dolgozatot — mondja —, vannak köztük nyelvkönyvek, történeti munkák nyelvtudományi értekezések, fordítások. Megjelentek magyarul, csehül, szlovákul, törökül, oroszul, lengyelül, bolgárul, angolul, németül. Egyszóval, ez lenne röviden az életpályám, úgy tűnik, hogy csak egy hétig tartott, mert reggeltől estig dolgoztam, sokszor még a feleségemmel is csak levél útján beszélgettem. .. De gondolom, hogy magát inkább a Tárih-i Üngürüsz érdekli. — Vámbéry azt írta, hogy Terdzsüman magyar származású és a törökök ejtették fogságba gyermekkorában, s hogy ezért érdeklődött volna a magyar történelem iránt. Mi a véleménye erről a professzor úrnak? — Óriási tévedés! Azóta előkerültek a Terdzsümanra vonatkozó iratok. Ezekből pontosan megállapítható, hogy 1510-ben született Passauban, előkelő bajor nemesi családból származott és nem sokkal a mohácsi csata előtt került II. Lajos magyar király udvarába, ahol apródként szolgált. A mohácsi tragédia után török fogságba esett. Igen ám, de a szultán pártfogásába vette az előkelő családok tehetséges fogoly gyerekeit és a legkiválóbb nevelésben részesítette őket! A fogoly apród a Mahmúd nevet kapta, mely a törököknél olyan hétköznapi név, mint nálunk a Pista. Hogy a sok Pistát meg tudják különböztetni, mindegyiknek adtak valamilyen előnevet, esetleg éppen a foglalkozásuk alapján. így lett ő Mahmúd, a tolmács — azaz Mahmúd Terdzsüman. Egy szót sem tudott magyarul! Bizonyítják ezt a Tarih-i Üngürüszben szórványosan előforduló germanizmusok. Az egykori kis apród rendkívül magas pozíciót töltött be később, hiszen e szultánnak nemcsak tolmácsa, de titkára, bizalmasa, tanácsadója is volt. Éppen itt halt meg 1575-ben
