Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
2. oldal St ITTVAKÖfcT 1981.január hó POVL BANG-JENSEN AZ 56-OS SZABADSÁGHARC DÁN VÉRTANÚJA (folytatás a 1. oldalról) pították, hogy a pisztollyal, amit a II. világháború alatt Washingtonban vásárolt, s amivel megölte magát (?!), előző tulajdonosa, egy amerikai miniszteriális tisztviselő, 1934- ben szintén öngyilkosságot követett el. Holttestét 28-án már el is hamvasztották és hamvait 29-én Dániába szállították. P. Bang-Jensen tragédiája ezzel egyelőre lezárult. P. Bang-Jensen eltűnése, érdekes módon, pontosan egybeesett a magyar ügynek immár harmadszor az UN közgyűlés napirendjére tűzésével. Az életben nincsenek véletlenek, legfeljebb csak ismeretlen, megfejthetetlen dolgok. Ismerve P. Bang-Jensen tragikus elmúlásának hátterét, a kérdések egész tömege kívánkozik a toll hegyére: Miért kellett ezt a “reasonable, honest and principled man”-t (józan, becsületes és elvhű), ahogy az újságok írták, mint a rossz szolgát elcsapni, mikor az adottszó szentségéért, a férfibecsületért képes volt mindenét feláldozni? Miért nem vette pártfogásába az U.S. kormány, mikor az adófizetők dolláraiból az USA fizeti az UN költségvetésének több mint a felét? Miért nem tudott ez a komoly múltra visszatekintő, nagy tapasztalatokkal rendelkező, kiváló diplomata több mint egy éve megfelelő módon elhelyezkedni, mikor a börtönnel büntetett Alger Hiss-nek, a biztonsági okokból elbocsájtott Oppenheimer atomfizikusnak stb. tálcán kínálgatták a jobbnál jobb állásokat? Miért lett egyszerre olyan tehetetlen, nehézkes a híres New York-i rendőrség P. Bang-Jensen felkutatásában, mikor máskor csak egy csecsemő felkutatására a rendőrök, nyomozók és önkéntesek ezreit mozgósítják órákon belül? Miért nem folytatják annak felderítését, hogy 23-án reggeltől 25-én reggelig hol, merre járt, mit csinált, vagy csináltak vele? Miért nem kapcsolódott be azonnal az FBI a kutatásba és a további nyomozásba, mikor máskor sokkal kisebb jelentőségű ügyekbe rögtön bekapcsolódik? Miért hallgat olyan mélyen az ügyben a legérdekeltebb fél, az UN főtitkársága? Miért lett egyszerre az amerikai sajtó olyan szűkszavú, szemérmesen tartózkodó? Miért kellett ennek a nagyszerű embernek, talpig férfinak ilyen gyalázatos módon elpusztulnia, vagy önként a halálba menekülnie? Miért kellett a holttestét ilyen lázas sietséggel, nem eltemetni, de elégetni és a hamvait már másnap Dániába szállítani, hogy még egy sírdomb, egy sírkő se emlékeztessen rá itt Amerikában? Miért? Miért? Miért? Kinek, vagy kiknek a lelkiismeretét terheli P. Bang-Jensen tragikus pusztulása? Kinek, kiknek, vagy milyen titkos hatalomnak, az érdeke kívánta mind ezt így?! A szabad világ közvéleménye és az egész magyarság sürgősen választ vár a feltett kérdésekre! Amíg ezekre a kérdésekre kielégítő választ nem adnak, nemcsak az UN főtitkárságára, hanem az U.S. kormányra és az összes amerikai hatóságokra, amelyek az ügyben eljárni kötelesek, a legsúlyosabb gyanú árnyéka vetődik. Az igazi amerikai lelkiismeret már meg is szólalt: Thomas J. Dodd, connecticuti szenátor, a szenátusi belbizottsági albizottság (Senate Internal Security Subcommittee) elnöke nov. 29-én az ügy sürgős kivizsgálását követelte az elnöklete alatt álló albizottság útján. P. Bang-Jensent minden igaz magyar már életében a szívébe zárta a magyar ügy mellett való hősi kiállásáért, tragikus halálával pedig bevonult a magyar nemzet hőseinek végeláthatatlan, dicső seregébe, ott is ama kevesek csoportjába, akik idegen létükre magyar módon áldozták életüket örök magyarságért. P. Bang-Jensen hamvai sír nélkül is — a névtelen, jeltelen és nem létező sírok mindig vádlóbban és ékesebben beszélnek, mint az igaziak — örökké hirdetni fogja ennek az istentelen, anyag-, pénzimádat, árulás, hitszegés, erkölcstelenség mocsarába süllyedt, az embert közönséges számmá, igavonó barommá aljasító világnak, hogy az ember csak addig ember, amíg hisz az Istenben, a magasabbrendű erkölcsi, szellemi ideálokban, mint a szabadság, igazság, férfi becsület, adott szó szentsége stb., azokért ha kell a legnagyobbat, az életet is képes feláldozni. P. Bang-Jensen a nagy magyar tragédia egyik legújabb, de nem az utolsó áldozata. Az áldozatok száma állandóan szaporodik, nemcsak otthon, de a szabad földön is mindaddig, amíg a szabad nemzetek rá nem döbbennek, hogy a pánszlávbolsevista imperializmust nem lehet megállítani világhódító útjában az elnyomott, leírt kis népek kárára tett engedményekkel, megalkuvással, békés együttéléssel, állandóan hátráló, védekező politikával, hacsak a szabad nemzetek is nem akarnak beletemetkezni abba a sírba, amit önzésükkel, bűnös engedékenységükkel segítettek megásni mások számára. A szabad földön élő magyarok szent kötelessége, hogy a legújabb vértanúja, P. Bang-Jensen eltüntetett sírja helyett méltó emléket állítsanak akár az UN területén, akár Lake Succes-ban, akár az Alley Pond Parkban örök mementóul, hogy az emberi gazság, hitványság, árulás az igazság felett ideig-óráig diadalmaskodhat, de azt elpusztítani nem tudja, mert végül “Az Igazság mégis győzni fog!” (Magyar Egység, 1959. dec. 20-i sz.) * * * Az elmúlt 22 év alatt ebben az ügyben semmi sem történt, ha csak annyi nem, hogy még mi is annyira elfelejtettük, hogy még egy szerény emléktáblát sem állítottunk neki. Pedig P. Bang-Jensen tragikus halála még ma is éppen olyan megoldatlan rejtély, mint John F. Kennedy elnök halála. Meg vagyok győződve, hogy az orosz hódoltság alól felszabadult magyarság nemcsak az 1919-es “proletár diktatúra” elleni hősi magyar ellenállás külföldi hőseinek: Romanelli olasz ezredes és Bandholz amerikai tábornok 1945 után lerombolt emlékműveit fogja újra felállítani, hanem ezek mellett méltóképpen meg fogja örökíteni a dicsőséges 56-os szabadságharcunk dán vértanújának, P. Bang-Jensennek is az emlékét. Addig azonban a szabad földön élő magyarok kötelessége, hogy hősi életáldozatát maradandóan megörökítse, emlékét kegyelettel megőrizze és átmentse a boldogabb magyar jövő számára. Csikmenasági MEMORANDUM AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI SZERZŐDÉST ALÁÍRÓ ORSZÁGOK KORMÁNYAIHOZ ÉS AZ EGYESÜLT NEMZETEK TAGÁLLAMAIHOZ A magyar nemzethez tartozó és ma kisebbségben élő romániai magyarok érdekében és képviseletében bejelentjük az Egyesült Nemzetek Szövetségének, az Európai Biztonsági Szerződést aláíró országok kormányainak — de legfőképpen az szocialista országok képviselőinek és kormányainak —, hogy megalakítottuk a Román Szocialista Köztársaság területén élő magyarok szervezetét, a “ROMÁNIAI MAGYAR SZOCLIALISTA SZÖVETSÉGET”. 1. Szükségessé vált ez azért, mert a román állam és az általa irányított Nemzetiségi Tanácsok nem képviselik a magyar nemzetiségű dolgozók érdekeit és a féktelen anti-szocialista románosítás céljait szolgálják. 2. Mert a Román Szocialista Köztársaság kirekeszti a területén együttélő nemzetiségeket — köztük a három milliónyi magyar nemzetiségű dolgozót a szocialista országok alkotmányaiban és a saját alkotmányában előírt emberi és nemzeti egyenlőségi jogokból. 3. Az államhatalom fokozódó megkülönböztetéssel és terrorral sújtja a természetes vezetőitől és a szocialista érzelmű értelmiségeitől megfosztott nem román nemzetiségű polgárait. 4. Kihasználva a nemzetiségi elnyomásból eredő elégedetlenségeket — a román állam politikai és rendőr provokatőröket épít be a vezetőitől megfosztott magyar és német nemzetiségű dolgozók soraiba abból a célból, hogy a dolgozókat a Szovjetunió és a szocialista országok ellen hangolja, hogy a nemzetiségeket felelőssé tehesse a román nacionalista ellen-forradalmi megmozdulásokért, vagy egyszerű munkás jogokért folyó zavargásokért. 5. Az iparosítás ürügyét felhasználva, a kormány románokat telepít a zárt magyar és német nemzetiségi területekre. — Népmozgalmi jelentések szerint körülbelül másfél milliót a felszabadulás, illetve 1945 óta. 6. A román kormány a nemzetiségi dolgozókat román többségű területekre kényszeríti. 7. A magyar és német többségű városok nemzetiségi összetételét erőszakkal elrománosítja. Mindezek után megállapítjuk, hogy: 8. Annak ellenére, hogy a Román Szocialista Köztársaság egy több nemzetiségű állam, sem mint Román Szocialista Köztársaság, sem a háború előtti és alatti népellenes, fasiszta román állam nem akar és nem tud egyenlőséget és szabadságot biztosítani a területén élő magyar, német, zsidó, orosz, török, bulgár, szerb és tatár nemzetiségeknek. 9. Hat évtized gyakorlata meggyőzte a Romániában együttélő nemzetiségeket arról, hogy a román állam keretében nincsen biztosítva nemzetiségi léte és emberi jogai. Abból a célból, hogy Romániában együttélő nemzetiségek megőrizhessék nemzetiségüket, hogy békében és barátságban élhessenek egymással és a környező népekkel — kérjük az Egyesült Nemzetek Szövetségének tagállamait, az Európai Biztonsági Szerződést aláíró országokat és legfőképpen a szocialista tábor országait, hogy: 10. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének és az Európai Biztonsági Szerződést aláíró országok védelme alatt Erdély, Máramaros és Bánát területén alakítsák meg a szocialista államok családjába tartozó FÜGGETLEN ERDÉLYI SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGOT, vagy területrendezéssel és lakosságcserével osszák fel a fent említett területeket a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között. 11. A fent említett területről telepítsék vissza a régi Romániából betelepített románokat. 12. Az Erdélyi Szocialista Köztársaság területén tegyék kötelezővé a román, magyar, valamint a német nyelv tanítását és használatát. 13. Az Erdélyi Szocialista Köztársaság fennmaradásának biztosítása, valamint a térség, biztonságának előmozdítása érdekében — tegyék lehetővé egy vámunió létesítését a Magyar Népköztársaság, az Erdélyi Szocialista Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Német Népköztársaság, a Német Federális Köztársaság és a Szovjetunió között. 14. Az Európai Biztonsági szerződést aláíró államok garantálják az Erdélyi Szocialista Köztársaság határait. Hisszük, hogy a fenti javaslatok olyan természetűek, amelyek megoldják a Román Szocialista Köztársaság területén élő nemzetiségek sérelmeit, elősegítik a szocialista tábor és a nyugati kapitalista demokráciák békés egymás mellett való élését anélkül, hogy a román, vagy a magyar nép jogos érdekeivel ellentétben állanának. A Romániai Magyar Szocialista Szövetség Cluj-Kolozsvár, 1980. október FABRICY KOVÄTS MIHÁLY MAGYAR RÁDIÓ Felhívjuk clevelandi olvasóink szíves figyelmét arra, hogy a Cleveland State University rádióprogramján, a 89.3 FM hullámon minden szerdán délután 5 órakor egy órás magyarnyelvű adással jelentkezik a Fabricy Kováts Mihály rádió dr. Szentmiklósy Éles Géza műsorvezető és Csömör János technikai vezető közreműködésével. Hallgassuk minél többen a Fabricy Kováts Mihály magyar rádió programját, amely bel és külpolitikai kommentárjai mellett a rabmagyarság és a külföldre szakadt magyarok életviszonyait, politikai, társadalmi és kulturális munkásságát ismerteti és szemlélteti.
