Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
2. oldal «ITTVAKÖfcT 1980. október hó 1956. OKTÓBER 23. (Folytatás az 1. oldalról) kozó politika és propaganda jutott arra a pontra, hogy kétségessé vált nemcsak az értelme és a kilátásossága, hanem sokak szemében talán a becsületessége is. * * * “A Magyar népnek pedig, mely e pillanatban a történelmi szerep minden dicsőségét és minden súlyát hordozza, az a dolga, hogy akár annak az árán is, hogy életét hoszszabb, vagy rövidebb időre merőben negatív szintre szállítja le, továbbra is utasítson vissza minden együttműködést azzal, ami hazugság és erőszak. Az nem feladata, hogy új felkelést kezdjen és új visszatorlást provokáljon ki. De feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának a zászlaját, amely az emberiség szabadabb jövőjének a zászlaja is." — vallotta és valljuk mi is szabadságharcosok Bibó István államminiszterrel együtt, az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 24. évfordulóján. Meghalt Desbordes Viktor az erdélyi magyarság harcos képviselője Az Erdélyi Világszövetség Ft. dr. Julio Szabó beszédével búcsúzik Desbordes Viktortól: “Lelkünk mélyére bevésett és a számkivetésben magunkkal hozott ERDÉLY címerének hét, jelképes bástyája közül: egyikük öszedőlt! — Ez volt DESBORDES VIKTOR, kedves, jó barátunk és igaz magyar Honfitársunk. Erdély szülötte. ERDÉLY lelkületének és a magyar szellemnek méltó örököse, majd annak megvallója és szószólója. Nehéz magyar élet-iskolát végzett. A megszállók iskolai tananyagát tanulta, majd az ottani román katonai szolgálatát is teljesítette. Küzdött a megélhetésükért és küzdött a magyarságukért. ERDÉLY részbeni felszabadulása után, mintegy áj életre született. Minden társadalmi munkában résztvett. Magyar katona — szolgálatban elvégzi az átképzést és mint ilyen magyar királyi tartalékos zászlós lesz. De szívén viselte és személyes munkájával támogatta a magyar cserkészmozgalmat, amíg fordulván a sors kereke, — számkivetésbe szorult. ERDÉLYI VÉRE ITT SEM VÁLT VlZZÉ, sőt példaadóan segíti az erdélyi honfitársaink érdekében való emigrációs munkát. Így titkára lett az Argentínai Erdélyi Bizottságnak, majd az Erdélyi Világszövetség Argentin tagozatának ernyedetlen szorgalmú szervezője és főtitkára! Bámulatos volt sokoldalúsága, az erdélyi magyar és román kérdésekre, azok minden hírére és hírlapi közleményekre való figyelme. Más elhunytak általában síijukba viszik a múltjukat. — DESBORDES VIKTOR munkásságával és múltjával örökséget hagyott a számunkra. — Élni megszűnt ugyan, de erdélyi példájával táplál bennünket, visszamaradó barátait és az ERDÉLY ügyében dolgozó honfitársait. Hálás szívvel a GONDVISELŐ iránt mondhatjuk el: JÓ HARCOT HARCOLTÁL, JÓ MUNKÁT VÉGEZTÉL DESBORDES VIKTOR! De hálás szívvel vesszünk részt kedves élettársa fájdalmában is és most, a végső búcsúnál hirdetjük: a Gondviselés által DESBORDES VIKTOR-nak szánt felesége — volt a főmunkatársa, biztatója. Segítse őt az Úristen fájdalmát elviselni tudni és akaratában megnyugodni. Isten veled Desbordes Viktor, búcsúzunk tőled, barátaid, munkatársaid, cserkésztestvéreid — akik benned az emberebb embert és a magyarabb magyart siratják —, és búcsúzik tőled az Erdélyi Világszövetség. — Lelked — minden bizonnyal — már Erdélyben, otthon van. Kérünk sugalmazd Honfitársaidnak, hogy jáijuk nyomdokaidat és mint TE, MINDHALÁLIG KÜZDÜNK MI IS ERDÉLYÉRT, Á MAGYÁR IGAZSÁGÉRT! Nyugodjál békében! A viszontlátásra!’’ Az Amnesty International újra vádolja Romániát A Londonban székelő Amnesty International (A.I.) — egy 20 oldalas közleményben vádolja Rumániát a disszidensek, az emberi jogokért küzdő bátor harcosok üldözéséért. A rumán szupernacionalista önkényuralom végrehajtó hatalma a “Securitate” (Román Titkos Rendőrség) sztálini módszerekkel, — embertelen szellemi és fizikai kínzásokkal akarja elnémítani mindazokat, akik felemelik szavukat és bírálják a rumán belpolitikát. Az 1000 éves Magyarország határait megcsonkítva, már 60 éve szakították le a “Trianon”-i békét diktáló győző nagyhatalmak Erdélyt — a történelmi Magyarország testéről. A szupernacionalista román kormány pedig balkáni nyomorba süllyesztette Erdélyt. Tűzzel-vassal pusztítja az erdélyi magyar kultúrát. A többmilliós erdélyi magyar kisebbség jogfosztottsága, — nemzeti elnyomása ellen tiltakozó, bátor harcosok — az erdélyi magyarság mártírjai lettek. — Mindez tükröződik a nyugatnémet újságíró Dieter Stacker rövid cikkében is, mely kivonat az A.I. 20 oldalas közleményéből. — Fordításban közöljük Dieter Stacker cikkét: “Hosszú börtönbüntetések és Elmegyógyintézetekbe való beutalás" — Az A.I. vádolja Románia vezetőségét a disszidensek üldözése miatt. London. Romániában jelenleg is disszidenseket börtönnel büntetnek, vagy elmegyógyintézetekbe zárnak. Az A.I. (Londonban székelő) 20 oldalas közleménye rávilágít arra, hogy bár az utóbbi években a bebörtönzöttek száma csökken (mert politikai foglyok helyett, fiatal kriminális bűnözőket, betörőket, tolvalyokat engednek ki, — a fordító megjegyzése) — újabban sok személyt ítéltek el több évi börtönbüntetésre, akiket alaptalanul vádoltak homosexualitással, vagy “munkátlan életmód” folytatásával. A román vezetőség üldözésének vannak kitéve a nem állami intézmények vezetői, tiltott hitközségek tagjai, valamint bírálói a kormány “emberi jogokat sértő — gyakorlatának”. Többek között a közlemény megemlíti Török János (erdélyi magyar) textilmunkás esetét, aki a választási rendszert bírálta, — emiatt a Román Titkos Rendőrség Török Jánost munkahelyén — Kolozsvárott — letartóztatta. Többszöri kihallgatása közben véresre verték. — Utána egy elmegyógyintézetbe — erőszakosan — nyugtató- kábítószerekkel kezelték. 1978 óta — elbocsájtása után — Török János havonta csak egyszer hagyhatja el lakását, — amikoris jelentkeznie kell az Elmegyógyintézetben. Megemlíti Gh. Brasoveanut, a politikai gazdaságtan professzorát, aki a kormányt bírálta. 8 év lefolyása alatt ötször internálták különböző Elmegyógyintézetekbe. G. Rusu tudós, 1977-ben Franciaországba való kivándorlását kérvényezte, ahol felesége, gyermekei élnek — koholt vádakkal, homosexualitással — perbe fogták és két megrendezett tárgyalás után — háromévi börtönbüntetésre ítélték. I.M. Néhány szó “A 25. ÉVFORDULÓ ELÉ...” című cikkhez Nagy érdeklődéssel olvastam Dr. Varga László “A 25. évforduló elé...” című cikket a K. M. Vasárnapja szeptember 7.-i számában. Teljesen igaza van, hogy az ENSZ Öttagú Különbizottsága öt nyelven kiadott jelentésének (teljes nevén: Report of the Special Committee on the Problem of Hungary — General Assembly Official Records: Eleventh Session, Supplement No. 18 A/3592, New York, 1957.) már régen meg kellett volna jelennie magyar nyelven is. Ez elsősorban a különböző 56-os szabadságharcos szövetségek feladata lett volna, legkésőbb 1976-ban a 20. évforduló alkalmával. Abban azonban téved, hogy a szovjet és magyar delegáció a jelentés minden példányát felvásárolta és ma már csak egy angolnyelvű példány van, amit az ENSZ könyvtárában “féltve” őriznek, s másolatot is csak külön engedély alapján lehet róla csináltatni. Mert ez a valóban ritkaság számba menő kiadvány nekem is megvan és valószínűleg akad még máshol is egy-kettő. De megvan a United Nations Review 1957. aug.-i számának “The Problem of Hungary — A Summary of the Report of the General Assambly’s Special Committe” című 14 oldalas közleményének külön lenyomata és az US UN delegátusának, Henry Cabot Lodgenak, 1957. szept. 14-én a Különbizottság jelentésével kapcsolatban benyújtott Resolutio-ja is, amelyeket maga Henry Cabot Lodge küldetett meg nekem a hozzá intézett leveleimre adott válaszokkal. Mindezeket hajlandó vagyok a jelentés magyar fordításának kiadására vállalkozó Dr. Fabó Lászlónak — akivel az elmúlt 15 év alatt kereken 6 komoly munkát adtunk ki közösen — rendelkezésére bocsájtani, ha azokat itt Amerikában fordítják le. Remélem, akad még Amerikában is olyan magyar, aki ezt le tudja majd tartalmilag, nyelvileg és irodalmilag is helyesen, minden kihagyás és változtatás nélkül, fordítani. A dolog természeténél fogva Dr. Varga megemlékszik P. Bang-Jensenről is és többek között ezeket írja: “...Bang-Jensen ellen fegyelmi eljárást indítottak, állásáról lemondott, és az amúgy is gyenge idegrendszerét a hajsza annyira megviselte, hogy az életét eldobta.” Én, ismerve az akkori lapok, magazinok és szaklapok közleményeit, megnyilatkozásait, nem vagyok benne biztos! És ezt “Povl Bang-Jensen” című cikkemben (Magyar Egység, 1958. dec. 20.-i sz.) ki is fejtettem, s a lap egy példányát P. Bang-Jensen özvegyének is megküldtem. Ezt a cikkemet, némi kiegészítéssel, szándékomban van a kérdés tisztázása érdekében — legkésőbb jövő év januárban — újra megjelentetni, mert P. Bang-Jansen halála is pontosan olyan “meg nem oldott rejtély”, mint Kennedy elnöké. v.E.I.
