Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

1980. szeptember hó ÍZITTVAKOfcT 9. oldal KERESZT ÉS KARD MOZGALOM h-a-n-g=j=a^— CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! Dr. Kollarits Béla ELÉG VOLT 400 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT BETHLEN GÁBOR MAROSILLYÉN Júniusban, aláírásának immár a hatvanadik évfordulójához érkezett országcsonkító trianoni békepa­rancsról emlékezett meg a szabad vi­lágban élő magyarság. Legjobb toll­­forgatóink írásai tárták elénk nem­zetünk történelmének legnagyobb tragédiáját és következményeit. Vi­lággá sírtuk bánatunkat, elzokogtuk keserveinket, emlékeztünk és emlé­keztettünk... És ez így kell, hogy le­gyen, nem feledkezhetünk meg Ha­zánk szerencsétlen sorsáról, megkell ismertetnünk azokkal is, akiknek a személyes átélés emléke és az előzmé­nyek kellő ismerete nélkül nincse­nek, nem lehetnek világos fogalmaik a trianoni gaztettről. Nem elegendő azonban elmonda­ni, keseregni azon, hogy mi történt 1920. június 4-én a versaillesi Nagy- Trianon palotában, nem elegendő összejöveteleinken elfohászkodni, hogy hiszünk Magyarország feltáma­dásában — a Feltámadásért meg is kell küzdeni: Igazságot Magyaror­szágnak! Ez legyen tetteink mozgató­ja, ez legyen jelmondata minden re­­viziót követelő megmozdulásunk­nak. Ezt kell a szabad népek vezetői­nek a fülébe harsognunk, ezzel a jel­mondattal kell felébreszteni a sza­bad országok közvéleményének lelki­ismeretét. Ha így cselekszünk akkor, de csakis akkor remélhetjük Magyar­­ország feltámadását. A második világháború befejezése óta a világon szétszóródott magyar­ság, elsősorban az amerikai magyar­ság feladata és kötelessége, hogy a Moszkva uralma alá taszított, szovjet csatlóssá alacsonyított Magyarország és elszakított területein élő magyar­ság szószólója legyen. Mit tett eddig a magyarság, különösen a legnépe­sebb és állítólag legbefolyásosabb amerikai magyarság? A revízió kérdését eddig tabuként kezelték azok, akik a “magyarság jo­gos képviselőinek” “hivatott vezetői­nek” hirdetik magukat. Akik kétes értékű “politikai karrierjük” érdeké­ben “pártvonalra helyezkedve” űzik ártalmas, nemzetellenes praktikái­kat. Azok, akik 1956 dicsőségében méltatlanul sütkérezve “idejétmúlt jelszavaknak, minden alapnélküli birodalmi álmok kergetésének” mi­nősítik a revíziós törekvéseket. Ezek az önmagukat “a magyarság jogos és hivatott vezetőinek” feltün­tető személyek nem elégednek meg azzal, hogy a revízió kérdését agyon­hallgatják és az “Egyesült Európa” soha meg nem valósuló álmával, vagy a Kárpátmedence népeinek fe­­derációjával kecsegtetik a magyar­ságot. Dühödt támadásokat intéz­nek azok ellen, akik szükségesnek kí­vánják a revíziót a magyarság megmaradása érdekében, szépbom­lasztani, diszkreditálni igyekeznek azokat a magyar szervezeteket, ame­lyek a Trianonban elrabolt területek visszaszerzéséért küzdenek. Néhány évvel ezelőtt az Erdélyi Világszövetség vezetői memorandu­mot küldtek a helsinki-i szerződést aláírt országok kormányainak, kö­zöttük természetesen a szovjet és ma­gyar kormányoknak is. A memoran­dumban feltárták az erdélyi magyar­ság sérelmeit és Erdély visszacsatolá­sát kérték, ha Románia kormánya továbbra is folytatja magyarírtó po­litikáját és nem tartja tiszteletben az erdélyi magyarság emberi, kisebbsé­gi és nemzeti jogait. A memorandum ügy kétségtele­nül feltűnést keltett és vitákat tá­masztott magyar körökben. Miután aláírói nem alkudoztak, nem aján­lottak a kommunista diktatúrákkal való együttműködést, a közvélemény megnyugodott és nem talált különö­sebb kivetni valót a memorandu­mokban. Egyébként is — a memo­randum elküldése kifogásolható, helyteleníthető, céltalannak mond­ható, de károsnak, nemzeti érdeke­inket veszélyeztetőnek nem minősít­hető. Az Erdélyi Világszövetség kimon­dotta és vallja, hogy Erdélyt és ma­gyar őslakosságát a magyar Haza és a Nemzet erőszakkal elszakított ré­szének tekinti, melynek a Hazához való visszatérése jogos és igazságos követelés és Európa egyensúlya szempontjából is elengedhetetlen. Dehát a revizióellenes elemeknek az ilyenfajta megnyilatkozások nem tetszenek, tehát megindult a hajsza Zolcsák István és az Erdélyi Világszö­vetség ellen. Zolcsák és a Világszövetség ellen indított akvióit irányító: Gereben István és Pásztor László. Mindket­ten ismert figurái az amerikai ma­gyar közéletnek, viselt dolgaikról, dicstelen szereplésükről már több íz­ben alkalmuk volt beszámolni. Saj­nos a legalaposabb keresés-kutatás­sal sem találtunk olyan tevékenysé­gükre, melyről dicsérettel és elisme­réssel szólhatnánk, találtunk azon­ban jónéhány olyan dolgot, melyek­kel még foglalkozni fogunk. Milyen jogon, milyen erkölcsi ala­pon akar Pásztor László és Gereben István Zolcsák felett bíráskodni? Mi­lyen jogcímen akarják Zolcsák Ist­vánt kommunista kollaboránsnak minősíteni? Zolcsák Istvánt és a memorandum többi aláíróját a leg­jobb, legbecsületesebb szándék ve­zette: Erdély magyarságának a vég­pusztulástól való megmentése volt céljuk. Ezért akar ez a két “szabad­ságharcos” (?) Zolcsák és az Erdélyi Világszövetség felett pálcát törni? Hiszen ők nem tettek látogatást a washingtoni román követségen és nem folytattak “huzamosabb eszme­cserét” oláh követségi titkárokkal, mint ezt Gereben István tette né­hány évvel ezelőtt... Esetleg az Erdélyi Világszövetség revíziós céljai izgatták fel kedélyei­ket, mert ezek nem férnek bele az amerikai külpolitika vagy a Pásztor László által mindenkor kiszolgált Republikánus párt jelenlegi prog­ramjába? Avagy talán “másfelől” kaptak utasítást mindennemű revízi­ós követelés elnémítására? Helyesebb volna ha ezek az “urak” végre belátnák, hogy bármiként is igyekeznek önmagukat dicsőíteni és tömjénezni, az idejük lejárt: Évek hosszú során át kérkedtek “kitűnő összeköttetéseikkel” soha nem léte­zett “befolyásukkal” — ennek már vége, a nemzethű magyarság meg­elégelte hintázásukat, bajkeveré­seiket. Vegyék tudomásul Pásztor László, Gereben István és hasonsző­rű cimboráik, hogy a magyar Igaz­ság hangját továbbra elnémítani már nem lehet. A magyarság meg­elégelte közéleti hőbörgéseiket, va­lótlan állításaikat: Elég volt belőlük és cinkosaikból. Talán még sohasem írtak annyi tanulmányt, cikket Bethlen Gábor­ról, mint az utóbbi időben itt kint, az emigrációban. Nem is csoda, hiszen a múlt évben volt 350 éve, hogy meghalt és ebben az évben van 400 éve, hogy megszületett a magyar történelem egyik legszínesebb, leg­sikeresebb, a török hódítás történel­mi kényszeréből megszületett “önál­ló” erdélyi fejedelemség örök időkre legnagyobb fejedelme, Bethlen Gá­bor (1613-1629.). Születésének 400. évfordulója al­kalmából én most mégsem törté­nelmi és egyéni nagyságát fogom méltatni, hanem származásáról, szü­lőhelyéről, Marosillyéről, elevenítek fel néhány kevésbé ismert adatot és történelmi mozzanatot, hogy teljessé tegyem azt a képet, amit mások, nálam sokkal hivatottabbak, már olyan szépen megrajzoltak. (Egyedül a Marosvásárhelten megjelenő IGAZ SZÓ szerkesztője, Hajdú Győző gya­­lázta meg a nagy fejedelmet, mikor a RKP XII.Kongresszusán (1979.) Undorítóan szolgai felszólalásában a magyarírtó, hatalmi hóbortban szenvedő, balkáni kommunista dik­tátort, Ceausescut, szentségtörő mó­don Bethlen Gáborhoz hasonlí­totta.) Marosillye Hunyad megyében, Déva várától nyugatra, a Maros északi partján fekszik. Várát 1574- ben Báthori István fejedelem (1571- 1581.) kezdte építeni az 1552-ben török kézre került Lippa elensúlyo­­zására. Mikor 1576-ban végleg Len­gyelországba távozott, iktári Bethlen Farkasnak adományozta a Békés Gáspár ellen vívott kerelőszentpáli csatában (1575.) tanúsított hősiessé­géért, aki temesi birtokainak elvesz­tése után menekült Erdélybe és sze­gődött a fejedelem szolgálatába. Bethlen Farkas, miután újra va­gyonos ember lett, feleségül vette Lázár András, Csik, Gyergyó, Há­romszék királybírájának húgát. Dru­­zsinát és neki fogott a vár kiépítésé­hez, amit még a múlt században is meglévő szemöldökkő bizonyít, me­lyen ez állt: “Bethlen Farkas csinál­tatta 1582-ben”. Itt született Bethlen Gábor 1580- ban és a legszebb gyermekéveit is itt töltötte. Apja 1592-ben meghalt és anyja vele és István öccsével haza­költözött bátyjához Szárhegyre, aki a gyerekek neveltetésével nem sokat törődött. Maga írta később: “...deá­kul sohasem tanult, magyar írásnál egyebet nem tud...”. Nemsokára anyja is meghalt és öccsével együtt Báthori Zsigmond fejedelem (1586—1598.) udvarába állt be ap­ródnak, aki az értelmes ifjút annyira megszerette, hogy még Prágába, a császári udvarba is magával vitte. Rövidesen visszakapta apai, anyai jussát. Marosillyét magának tartotta meg és rögtön nekifogott a vár bőví­téséhez, megerősítéséhez. De nem sokáig maradhatott ott, mert a szá­zadforduló zavaros éveiben már Szé­kely Mózes mellett harcolt a császá­riak ellen. Mikor 1613-ban fejedelemmé vá­lasztották, István öccsének adomá­nyozta Marosillyét, Déva várával és Hunyad megye főispánságával együtt, aki hálából a fejedelem kas­télynak is beillő, gótíves kapuzatú és boltozatú szülőházát a Bethelenek faragott kőcímerével díszítette, abla­kait reneszánszstílű faragott kőke­retbe foglaltatta, 1627-ben pedig még emléktáblával is megjelölte. Bátyja halála után István is otthagy­ta Illyét, ami így uradalmi köz­ponttá degradálódott. Egy bizonyos Köveskúti Mihály 1640-ben leltárt készített a várról és uradalmáról. Ebből tudjuk, hogy a vár, az épüle­tei — köztük Bethlen Gábor szülő­háza is — igen rossz állapotban voltak, de annál gazdagabb, jöve­delmezőbb volt az uradalom, ugyan­annyira, hogy a várba begyűjtött élelemre és jószágra fegyveres őrség vigyázott. Hogy a vár és uradalom meddig maradt a Bethlen család tulajdoná­ban, nem tudjuk. 1680-ban Thököly Imréé volt, de 1686-ban Apafy Mihály (1662 — 1690.) kiverte a vár­ból és az uradalommal együtt lefog­lalta a kincstárnak. Halála után kül­földi száműzetésben élő fia, II. Apafy Mihályra írták s halála után idegen feleségére szállt, aki 1714- ben eladta. Az ekkor készült leltár szerint a belső házak kivételével a vár és egyéb épületei már omladoztak, de mégis igen értékes volt, mert jól dolgozott gyümölcsös, veteményes-, zöldséges-, szérűskert és 68 jobbágy tartozott hozzá, magának az urada­lomnak az évi jövedelme pedig 1200 forintra rúgott. A várat és az uradalmat görgény­­szentimrei Kászoni János vette meg, aki báró Bornemissza Jánosként fé­nyes karriert futott be. Utódai az omladozó bástyákat és várfalakat le­bontatták, a helyén angolparkot lé­tesítettek és ők adták meg Bethlen Gábor szülőházának mai külsejét is. Bethlen Gábor szülőházát 1909- ben az enyedi Bethlen Kollégium isfjúsága emléktáblával jelölte meg és azóta minden évben — állító­lag még most is — elzarándokolnak oda. Marosillye ma Ilia, az egykori vár területén, az angolparkban lévő újabb keletű kúria román vezetésű községi kórház, Bethlen Gábor szü­lőháza, a négyszobás, pilléres, góti­kus ajtajú, lőrésekkel ellátott pin­­céjű, reneszánsz külsejű kúria, pedig gyógyszerraktár. A Marosvásárhelyen megjelenő Új Elet ezévi 8. számában közölt fény­kép tanúsága szerint a nagy fejede­lem sok viszontagságot megért szülő­háza igen siralmas állapotban van. Nem sok kell már hozzá, hogy ez a nevezetes történelmi műemlékünk is a lassú, de biztos enyészet martalé­kává váljon. Csikmenasági A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja 1 f/g^'lll XXI. évf., 9. szám — 1980. szeptember hó 1 Ja Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents