Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

«ITTVAKOkT

3. oldal

Ács Imre:

1980. szeptember hó

PROVIDENCÉBŐL INDULT KOVÄTS MIHÁLY

’ v.C

.y/1,

• (aí/éSj

* %

* 'c u*^ -* í

lil , ■ ^-r-; i

sMrzié/

ad

4^-—7 '

.- /,7V . * *■ T—----------- - • y^**- /

• ^ V v?

« . - Vyf’* "•

<Zk~

//- /ZVx -.

■", i- -<r> . ■ • ^ • . t :

v U.\, «V'Äii

" " . \^. ..•/ . /?; 1 1 ' . . •.. . ' , /4'j

^ ‘S* , •’•' >W. ■ Ny V' ' ' * j

<C,*\

■■• i /, S/ is-riSís i>-*(*&~ntLŰ.^''&*-£4dZ}

tfliXtrey a »‘Í^Wyí ------' ~—~ 7^; —p*-----j

.’,v'p'* dy- (SrtyftAr* tdrinuj v—‘

t . *',v ^ ^ -*1'^/»'«'<• i <tí> — i

7) / * /, **** Ar<V^,|

A ’ \,r rrx*y lil

■ ••' ú i; ■ . ..y '

' ^ ' I .x I — '

C

<

^í„

7/>. / ./' ./-•» ^ ■•

v/. 'u': ./-'■ <■"

.</■ .

' I" ' ’V^i.

Dépold Miklós, a M.kir. I. Ferenc József — Jászkun 1. honvéd huszárezred utolsó parancsnoka, volt ezredparancsnokom emlékére, akit pár éve azon a környéken temettünk el, ahol Kováts Mihály, a másik jászkun huszár két évszázada partra szállt.

A múlt évi charlestoni győzelem után a clevelandi Magyar Szabad Egyetem Eszterhás István előadásával nyitotta meg idei évadját. Az író a rövidesen megjelenő új könyvét mutatta be. Címe: Kováts Mihály hajóra száll.

Nádas János megnyitója, Kótai Zoltán imája és Somogyi Ferenc elnöki bevezetője után Eszterhás István tartotta meg húsz év kutató munkájára felépített előadását. Nem regényrészletet olvasott fel, hanem közel két órán át kortörténeti távlatokban kereste a regényíró és a magyar nép kapcsolatát. Az előadóest anyaga bevezetője lehetne egy olyan hisztorográfiai tanulmánynak, mely végigvezetné a magyarságot Kováts Mihály útján az amerikai történelemírás szakadékain, és segítene megtartani a charlestoni győzelem nemcsak a kétszáz év előtti, de a múltévi jelentőségének is minden történelmi színpompáját.

“...a mai estén én Somogyi Ferenc szavai alatt értettem meg, kezdte előadását Eszterhás István, hogy ez tulajdonképpen egy olyan magyar nemzedéknek az estélye, amelyet otthon eltapostak, szétzúztak, Szibériába vittek, börtönbe zártak, száműztek, s szóval mindent elkövettek ellene, hogy ezt a nemzedéket kiirtsák és eltüntessék Magyarország színteréről... Ennek a nemzedéknek, amelyik ma itt ül, — mivel mi sohasem hivalkodtunk ennek a nemzedéknek jelentőségével —, a reformnemzedék jelentőségével, amelyik otthon egy nemzeti újjászületést készítette elő, — alulról jőve, vagy középről jőve, jobbról jőve, vagy balról jőve —, egyetlen kívánsága volt: a magyar népnek, a magyar nemzetnek a megerősítése a trianoni elnyomatás, a trianoni átok és a trianoni széttörés ellenére is. Ez a nemzedék volt egyedül veszélyes azokra, akik a zsarnokságot tarthatták otthon Magyarországon. És ez a nemzedék, ez még ma is küzd, ez még ma is él, még ma is harcol. Egyetlen egy hibája van, hogy keveset beszél magáról, és nem mondja el azt, amit tenni készült, és amit ha sikerül, ha engedik, ha be tudja fejezni, húsz év múlva, modern, nyugati, művelt, haladott Magyarország állt volna Közép- Európában olyan, amelyik példája lehetett volna egész Közép-Európának.

...És amikor ma itt összejöttünk, hogy egy emberről beszéljünk, aki a múlt évben, múlt kétszáz éve, hogy meghalt, akkor egy ugyanolyan magyar férfi alakot idézünk fel, aki azt az utat akarta járni, amit mi jártunk és azon az úton járva hozott áldozatot, életáldozatot. Kováts Mihály, aki Amerikába jött, ismerte jól a magyar népét és ezért a népért jött Amerikába... A történelmi regénynek az írója az vár a kutató munkásra, az vár arra a tudósra, aki a történelmet felkutatja, felderíti és elébe tárja. Nem történhet meg, hogy ezt a történelmi kutató munkát hagyjuk későbbre... Tehát a történelmi kutatás az első lépés. A publicisztika ezután jön, és a történelmi kutatás alapján megszülető irodalom is ettől jön. A Magyar Nemzet történetében ha visszatekintünk, látni fogjuk, hogy mennyire fontos ennek a sorrendnek a betartása. A Magyar Nép felé, a magyar közvélemény felé, ez itt is áll, sohasem a történetíró, sohasem a tudós népszerűsítette, emelte, építette fel a hősnek az alakját. A Magyar Népnek érezni kell a hőssel az emberi közösséget.

Ezt követeli meg. A Magyar Nép nem rideg és nem kategorizál, hanem szeret. És ha nem tudja megszeretni a maga hősét, akkor az nem vállik a nemzet hősévé. Közösséget kell érezzen vele. És ezt az irodalom tudja csak megteremteni.”

“Cleveland a Kováts Mihály kutatásban mindig különös helyet foglalt el, mert gazdag termést adott. Emlékezzünk rá, hogy itt volt Vasvári Ödön református lelkész, kiről tudjuk jól, hogy az amerikai Kováts kutató munkának a nagy részét, a jó részét elvégezte. Itt van Elek Áron Nagytiszteletű Úrnak a felesége, akinek az édesanyja Hóban Józsefné volt az, aki Kováts Mihályra keresztelte azt a hadihajót, amely egész háború alatt közlekedett a tengereken és később az európai háború befejezése után Ázsia felé. A hajó még ma is ott ring valamelyik amerikai kikötőben és senkisem törődik vele. Itt adott jó példát a múlt évben az az Almanach, amelyet Szentmiklósy Éles Géza szervező munkájával adott ki, és amelyik megmutathatta volna azt az útat, hogy merre kell az országos eseményeknek mennie és rendezésnek haladnia. És itt folyik ma is a munka.”

Én nem tartom etikailag megengedhetőnek, hogy a hangszalagról idézzem és ide írjam mindazt, amit szerény kutató munkámról a Szabadegyetem hallgatóságának ezután mondott. Annyit jegyzek ide előadásából, ami a cikk fonalának továbbviteléhez elengedhetetlenül szükséges. Eszterhás István szerint a Kováts kutatásom “méltóképpen folytathatja Vasvári munkáját.” Még hozzáfűzte: “És már is eljutott Kováts Mihály amerikai életútjának egyik ismeretlen nyomára, amelyen ha sikerül tovább menni, ugyanolyan áttörés lesz, mint Vasvári Ödönnek a bordeauxi levele, amikor azt megtalálta.”

* * *

Örömmel közölhetem a magyarsággal, hogy pár kutató út után ez az “áttörés” sikerült.

A bordeauxi levélből ismert Fadeville, francia kereskedő (teljes nevén Belafondelor Fadeville) 1777 május 8-án levelet írt John Hancocknak, a kontinentális kongresszus akkori elnökének. Ebben közli, hogy Kováts hajója, a Catharina of Darmouth 1777 február 26-án vitorlázott el Amerikába. Érdeklődik a leveléről és a küldött ajándék megérkezéséről. Kováts Mihály Providencébe érkezett meg. 1980. március 11-én a következőt írtam Eszterhás Istvánnak: “Örömmel értesítelek, hogy március 6-án fontos adatot találtam Kováts megérkezése körüli idő meghatározásához és közvetlen kapcsolatot a Washingtonnal történt találkozása előtti eseményekhez.” Megtaláltam Joseph Spencer tábornoknak (Major General) 1777 április 30-án Providencéből Washingtonnak írt levelét, melyet “Colonel Michael Fabricy a Kováts" közvetített Washingtonnak akkori főhadiszállására, Morristownba. Nagy meglepetés, és leírhatatlan öröm volt, hogy Kováts nevét nemcsak helyesen írták, hanem nevén ott van az ékezet. A levélnek ezt a részét fénymásolatban közöljük. Ugyancsak közöljük a harmadik oldalról Spencer tábornok névaláírását és a boríték kivágásait, egyiken a megjegyzéssel: Fabricy ezredes szívességéből.

A levelet több ezer társával együtt John C. Fitzpatrick 1915-ben jegyzékbe foglalta. És úgy ennek, mint a többinek a tartalmát röviden kivonatolta. Fitzpatrick a szóbanforgó Spencer levélről ezt írta: Beszámoló a Brit hadsereg helyzetéről Rhode Islandba; az e térségben alkalmazott

amerikai csapategységek ereje; a Hesseniekhez érkezett erősítések, új fizetési rendszabályok, stb. A kivonat a levélben szereplő neveket illetően nem analitikus, és így természetesen Kováts nevét sem említi. A levelet a mai napig nem adták ki.

Spencert 1776 adventjében nevezte ki Washington a Rhode Islandi expediciós seregtest parancsnokának. Előzménye az volt, hogy a legendás hírű Trumbull, conecticuti kormányzó 1776 decemberében értesítette Washingtont, hogy a partjaikkal szemben angol hadihajó öszszevonást fedeztek fel. Newport rövidesen el is esett. Spencer főhadiszállása 1777 teljes folyamán Providence volt.

Spencer kegyetlenül kezelte a védelmi kérdést, Kováts érkezése körül több kivégzés volt, szökés miatt, amihez Washington külön gratulált. Spencer egyike volt az első kontinentális tábornokoknak, akiket 1775-ben a kongresszus nevezett ki. Résztvett a coneticuti milicia élén a Bunker’s Hill-i csatában, majd New York és Long Island védelmét látta el, és innen rendelte vissza Washington, mint az imént említettem. Morrison meghatározása szerint az angol flotta ottani fölényében csak a “nimble privateers and frigates” részére volt az akkori nemzetközi jogrendben lehetőség kikötni az

amerikai partokon. Kováts hajója is így érkezett be.

A levél az úgynevezett Varick iratok között maradt meg. Varick többek között a West Point szemlélő tábornoka volt, majd Benedikt Arnold első hadműveleti főhadsegéde. Bár ez utóbbi árulása veszélyeztette pályáját, de mivel Washington nagyon érzékeny volt a Benedikt Arnold ügyre (Lafayette elmondotta Sparksnak, hogy Washington az árulás idejében sírt és ez volt az egyetlen eset, amikor sírni látta), maga mellé vette és a háború végéig “recording” titkára lett. Később a newyorki életben több előkelő szerepet töltött be, végül 1789 —1801-ig New York város polgármestere volt.

* * *

Mielőtt elhagyjuk Spencer tábornok főhadiszállását, meg kell állapítanunk, hogy végtelenül megtisztelő volt Kováts Mihályra, hogy egy ilyen, hadászatilag fontos levelet egy amerikai parancsnok rábízott egy frissen partraszállóra.

Kováts 1777. május 17-én érkezett meg Washington főhadiszállására. Washington még az nap igazolta Spencer tábornoknak a Kováts által küldött levél megérkezését és ebben a levélben még helyesen írja le Colonel Kováts nevét. De ugyanezen a (Folytatás a 4. oldalon)