Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
8. oldal $*ITTVAKÖ*T 1980. január hó Wass Alberték és a román bumeráng 1 DR. KOVÁCS ERNŐA magyar emigráció felháborodva vette tudomásul, hogy Wass Albertet és más hűséges erdélyi hazánkfiát, elnyomott véreinkért küzdő amerikai állampolgárokat román hivatalos szervek perbefogtak, ún. “háborús bűnök” miatt. Ez a szemforgatás, vagy még inkább az arcátlanság magas iskolája. De ugyanakkor olyan bumeráng, amely rettenetes súllyal esik vissza a világ leghazugabb, legcsalárdabb politikai kupeceire, Ceausescura és bandájára, a soviniszta-sztalinista-kommunista kaméleonokra, a magyar, német és a többi hat nemzetiség elnyomóira, sőt, a román népet is beleértve. Bármelyik állam beszélhet e széles világon, Románia azonban jobb, ha hallgat! Nem megyünk vissza a régmúltakig, elég ha csak a legújabbkori “dicső” cselekedeteire emlékeztetjük a gyorsan felejtő világot. A nagy Andrássy Gyula, a monarchia külügyminisztere adta az egyesült oláh fejedelemségeknek a Románia nevet, majd a berlini kongresszuson ő és Bismarck vitte keresztül és biztosította az új állam függetlenségét, de nem csak Törökországgal, az addigi “védnökkel” szemben, hanem a “felszabadító” Oroszországtól is meg védte, amikor a 80-as években bevonta Romániát is a Hármas Szövetségbe. Ebben aztán megint igazi oláh-módra viselkedtek. 1914-ben titkos szerződést kötöttek Oroszországgal, hogy háborúba lépésük fejében Erdélyt megkaparintsák. Aztán az olasz példát követve először semlegesek maradtak, kivonva magukat a Hármas Szövetség kötelezettségei alól, majd 1916 nyárvégén, a nagy orosz offenzívák idején, a védtelenül hagyott Erdélybe törtek, hátba támadva volt szövetségeseiket. A magyar— német ellenlökés rövidesen üldözéssé fejlődött és csak orosz segítséggel bírtak Moldova északkeleti csücskében, az Ojtozi Szorostól a Nyeszterig húzódó arcvonalon megállani a tönkrevert román seregek. Hálájukat aztán rövidesen kézzelfogfogható bizonyítékát is adták, amikor Antant szövetségeseiket elárulva, az 1917-es forradalmak ájultságába eső Oroszországot megrabolták, bevonulva Beszarábiába. Majd, titkos szerződéseiket megszegve, különbékét kötöttek a Központi Hatalmakkal, a Bukaresti Békét, mely szerződésileg is nekik adta az orosz államból kihasított tartományt (1918). Továbbá a magyar és a német csapatok nyomában lopakodva 18 őszén a már békét kötött Románia szedettvedett hadserege bevonult az ismét védtelenül hagyott Erdélybe, hogy osztozzon az Antant-győzelem gyümölcseiben; ismét hadat üzen, mostmár csak Magyarországnak, majd mint a győzők vesszeje, 1919-ben intervenciós háborút folytat a Tanácsköztársaság ellen és ennek fejében kirabolja, kifosztja a fegyverei alá került országrészeket. Végül is az Antant demarsára kénytelen kiüríteni Magyarországot, de sajnos ezt szószerint kell érteni, mert minden mozgó, vagy mozgatható értéket magukkal vittek. Erdélyben mindent átkereszteltek, csak román feliratokkal látták el, hogy az Antant kiküldöttek tudomásul vegyék “ősi jussukat” és kikergettek 200 ezer magyart Budapestre, vagonlakó nyomorúságba. Később, mint oszlopos Kis-Antant alapító-tag szipolyozza Franciaországot, felfegyverezteti magát, katonai garanciákat kap, kardot csörget a fegyvertelen Csonka-Magyarország felé és kínozza az erdélyi magyarságot minden módon. A Népszövetségben ismételten megbélyegzik a kisebbségek üldözése miatt. Erődítéseket épít Magyarország felé, a hírhedt Károly-vonalat, de az, mint kártyavár, hirtelen használhatatlanná válik, mihelyt a honvédek 1939- ben visszafoglalják Kárpátalját és északkeletről átkarolhatják. Még az évben lemond Románia az angol és francia garanciákról és Németországgal kezd barátkozni. A Honvédség mozgósítására pánik tör ki Romániában, de a németek lebeszélik a magyar kormányt katonai akcióról. Amikor aztán a szovjet bevonul Beszarábiába és német —olasz nemzetközi bíróság a II. Bécsi Döntéssel Eszak-Erdélyt visszaszármaztatja Ma gyarországnak, további orosz terjeszkedésnek elejét véve, a megkisebbített Románia határait is garantálják a döntnökök. De a kocka ismét a románok felé fordul, mert 1941-ben a németek kiszorítják a Vörös Hadsereget és Beszarábiát megint Romániának adják, megtoldva a Nyeszteren túli területekkel (Transnistria). De semmi sem tart örökké és 44 nyarán Románia újabb nagy árulása kinyitja legújabb szövetségese, a Szovjet előtt Erdély és Magyarország felé az utat, hátbatámadva előző, hiszékeny német barátait. A Nagy Ringyó kézről kézre jár s bár megfogyatkozik, Bukovina, Beszarábia a Szovjet szertőjé, Dél-Dobruzsa a bulgárok jogos tulajdona marad, Eszak- Erdély lesz az árulás jutalma. Az orosz fegyverek árnyékában, a front mögötti területen már 1944 októberében megkezdik a székelyek, magyarok hóhérolását: Pópáik által megáldott nemzeti zászlóikkal (mint 1848/49-ben!) törnek a fegyvertelen székelységre a Mániu-gárdisták és középkori módszerekkel, baltával, fűrésszel lefejeznek embereket Szárazajtán, Csikszentdomonkoson. Ajtán a papot a templomajtóra szegezik, feleségét, lányát közprédára adják, aztán szemeit kiszúrva végeznek vele. Ezek a szadista, aljas bűntények még a nem túl kényes orosz-mértéket is betöltik, úgyhogy a Vörös Hadsereg parancsnokság valósággal kikergeti a front mögött garázdálkodó oláh bandákat és visszaállítja a magyar közigazgatást, persze csak ideiglenesen. Gróza miniszterelnök kormányzási ideje a romániai magyar kisebbség eddigi legnyugodtabb, legszabadabb korszaka volt. Sajnos békítő, engesztelő politikája csak rövid álom volt, utána jött a nacionalista-kommunizmus, mely változatlanul tart és a román sovinizmus és bolsevizmus két malomköve között próbálja megtörölni, aztán elemészteni összes kisebbségeit. Ugyanakkor, kancsal mészáros módjára már Kína és Amerika felé árulja Szovjet jótevőjét, évezredes gyakorlatához híven. És ezek a becstelen, erkölcstelen, gyáva oláhok tetszelegnek az igazságszolgáltatás tógájában: mernek perbe fogni amerikai állampolgár erdélyi magyar emigránsokat, akiknek egyetlen bűnük, hogy évtizedek óta fáradtságot nem kímélve nyitogatják Amerika és a világ szemét, lelkiismeretét; megmutatták azt, hogy a győztesek milyen szörnyű baklövést követtek el a trianoni (1920) és a párizsi (1947) békékkel, amikor Erdélyt egy ilyen bizantinus, romlott, megbízhatatlan népnek, levántei söpredéknek szolgáltatták ki, árulásai jutalmául! De azt is meg kell állapítanunk, hogy nemcsak az áruló aljas, hanem a kerítő, a felbújtató is az! Ez a minden hazug hájjal megkent pribék-oláh-rendszer, mely 1 millió romániai németet deportáltatott Orosz országba és 250 ezer magyart a dunadeltai kényszermunkatáborokba (főleg értelmiségit, például László Dezsőt, a kolozsvári, Farkas utcai református parókia papját), amely a román görögkatolikus egyházat is megszüntette, amely a Rajk-per vetületeként az erdélyi magyar szocialisták és kommunisták között irtóhadjáratot vezetett, mely az 56-os magyar forradalom főhőseinek, Nagy Imrének és Maiéternek megkínzásában és kivégzésében segédkezett, mely a magyarországi ifjakkal rokonszenvező román és magyar fiatalságot megtizedelte, látva a Szovjet megtorlást Budapesten, még szorosabbra fűzte a rabláncot erdélyi nemzettestvéreinken. — Geogiu-Dej Ceausescu és bandájának, köztük sajnos renegát magyarok és árnyékszékelyek lelkén száradnak igaz szellemi embereink öngyilkossága, Szabédi Lászlótól Szikszai tanár úrig (gyilkosságok, kínzások, közigazgatási üldözések tízezrei és százezrei, művelődési genocídium, a teljes népgyilkosság előfutárai). Ezeknek a bolsevizmus- és sovinizmustól megkótyagosodott románoknak a leghalványabb joguk sincs amerikai állampolgárokat molesztálni, vagy pénzért mindenre hajlandó itteni cinkosaikkal molesztáltatni. Ezeknek nem lehet vámkedvezményt adni, bármennyire is ügyes lépésnek tekintik azt az USA külügyminisztériumban, ebben a sóhivatalban, mely, mint az egész államvezetés, nem lát túl négyéves horizontján, tehát nem tud szerves, hosszúlejáratú tervszerű politikát folytatni. A 2000 éves román állam hazugságait visszhangozzák megfizetett saj tókukacok New Yorktól Pekingig, anakronizmusoktól hemzsegő elmeszüleményeikben és igyekeznek szalonképessé tenni a véreskezű, sötétlelkű bukaresti rezsimet. Ezeknek semmi joguk nincs civilizált emberek között emelt fővel megjelenni! A nyugati sajtóra jellemző, hogy képesek papírra vetni, oláh sugalmazásra (a torontói “Star” 200 ezres napilap okt. 6-i számában), hogy a román vajda 1360 körül Bécsbe ment és ott belépett a Sárkány Rendbe, majd visszatért alattvalóihoz Erdélybe, ruházatán a sárkányos címerrel, innét ered a Dracula név stb. Unokája pedig megvette az osztrák—magyar uralkodók nyári kastélyát az erdélyi határszélen, ahol a film jelenetei lejátszódtak. De a szerencsétlen újságíró ezeket a “történelmi tényeket” a román turizmus helyettes minisztere mondta tollba Napoka-Kolozsváron, s az oláhok egy kis ferdítésért nem mennek a szomszédba! Mert a Sárkány Rendet Zsigmond királyunk alapította, ő pedig Budán székelt, az oláh vajdák az akkor hatalmas Magyarországnak hűbéresei voltak, tehát nem mehetett a lovaggáütött Erdélybe alattvalóihoz, mert azok a hegyeken túli Oláhországban (Valachia) voltak! Erdélyben románuralom 1918 késő ősze előtt nem volt! Ez lényeges külömbség a múlt és a jövő szempontjából! Ezért érdemes ködösíteni és mosni a lusta nyugati agyvelőket! Mert osztrák—magyar monarchia sem volt 1867-ig, semmi esetre sem a XV. vagy a XVI. században, amiről szó volt Napokán! Magyarország külön királyság volt, saját törvényei, alkotmánya, államberendezkedése alapján, amit féltékenyen őrzött az osztrák uralkodókkal szemben, ezt minden művelt európai, és talán amerikai is tudja. De tudja a román miniszter is, tehát rosszhiszemű hazugságaiban. Hasonló egy másik torzító napilapnak a “Sun”-nak szabadon elővezetett cikke 79 december végén, melyben elmondja, hogy a gyulafehérvári (Alba Julia) gyűlésen, 1918-ban, Erdély népe kimondta a csatlakozását Romániához és ezt a cikkíró, mint a wilsoni elvek diadalát dicsőíti. A történelmi tény azonban az, hogy ez csak román népgyűlés volt, szász képviselőkkel, de magyar és székely részvétel nélkül, a román hadsereg szuronyainak árnyékában, tehát nem nemzetközileg meghirdetett, és ellenőrzött népszavazás, tehát nem is érvényes! De mit várunk a nyomorult kis újságíróktól, ha Kanada (ahol százezer számra élnek magyarok) atomreaktort ad el Romániának, a mi adódollárainkból. Ez ellen tiltakozunk, amíg abban az országban genocídium folyik, amíg az őslakó, államalkotó magyarság és székelység másodrangú állampolgár Romániában. És az ellen is tiltakokoznia kell a kanadai magyarságnak, hogy a külügyminiszter, Mac Donald Flóra kisasszony két órás beszédében az ENSz-fórum előtt minden kis afrikai nép emberi jogvédelmét követelte, de a vasfüggöny mögötti nemzetekről egy szót nem szólt. Különösen fájdalmas ez az öt-milliónyi kisebbségi magyarok, és abban is a Románia terrorja alatt élők esetében, akiknek rossz sorsa már bejárta a világsajtó berkeit, csak a mi Flóránk ne tudna jogos panaszairól, segélykiáltásaikról? Vagy talán azért, mert féltik az atom-reaktor-üzletet Romániával? (Az argentinok ugyanis visszaléptek a vételtől, amikor a kanadai szakszervezetek baloldali vezetői tiltakoztak Argentina belügyi politikája ellen?!) Itt az ideje, hogy a kanadai magyarság szervezetei is tiltakozzanak az atom-reaktor Romániának való feltételek nélküli eladása ellen! Tessék ezt ahhoz kötni, hogy a magyar és német, meg a többi nemzetiségeknek egyenlő egyéni és népi szabadsága legyen a románokéval. Egyenlőséget és szabadságot követelünk véreinknek és a békeszerződések revízióját! Utóvégre két világháború után teljes anakronizmus Románia (és Csehszlovákia) kisebbségi politikája és népgyilkossági kísérlete. Ez már több, mint bűn, ez hiba! Végezetül pedig azt az esetlen oláh kísérletet, mellyel köztiszteletben álló erdélyi magyar emigráns vezetőinket lefasisztázzák és “háborús bűnösökként”, hamis vádak alapján perbefogják, mint bumerángot viszsza kell származtatni rókafejükre. A nemrég megjelent “ Wittnesses to Cultural Genocide" című angol nyelvű könyvet el kell juttatni minden fontos amerikai személynek és intézménynek, mert ennek szerzői nem náci-fasiszta, soviniszta, imperialista ügynökök (mint román zsargon szerint mi), hanem otthon, Erdélyben, Romániában élő magyarok, volt vagy jelenleg is kommunista párt-tagok vagy fő-funkcionáriusok! Az egész világon terjeszteni kell ezt a könyvet, hogy a közvélemény előtt leleplezzük azt, ami Nyugat jóvoltából több, mint hatvan éve folyik, Erdély eloláhosítását! Ez az erőszakos törekvés az utolsó három évtizedben katasztrofális méreteket öltött és amint az ott élő tanúk e könyvben elmondják, a bolsevizmus és a sovinizmus ötvözetében megfojtással fenyegetik az őslakó, tizenhárom század óta ott saját államot alkotó magyarságot. Ezt a tanúságtételt olvasva, nekünk, szabad magyaroknak tovább kell harcolnunk és minden, de minden eszközt föl kell használnunk a gyors segítség érdekében! A mi helyzeti energiánk az Amerikában, angol és spanyol nyelvterületen, nagy népek között, óriási! Élni kell vele, mert csak az számít Románia felé, amit itt és angolul mondanak, írnak. Csak arra kényes ez a pöfeteg állam, hogy jó sajtója legyen Amerikában! Erre kell tehát összpontosítani, hogy ez a vágya csak negatív értelemben telje(Folytatás a 12. oldalon)
