Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
1980. május hó «ITtVAKÖttT 9. oldal a KERESZT ÉS KARD MOZGALOM ^=h-a-n=g=j =a=— CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! EMLÉKEZŐ KERESZTÉNY MAGYAR TESTVÉREIM! Az Urunk jóvoltából összejöttünk gyásztól és szenvedéstől összekovácsolt magyar hazafiak, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk hazánk szörnyű megalázására, mártírjainkra és arra a napra, amikor a keserű pohár csordultig betelt: 1945. április 4-re. Minden nemzetnek megvan a maga sajátságos küzdelmes története, mert az élet kemény és többnyire könnyes-véres napok láncolatából áll. A küzdelmet azonban nem egyforma mértékben szabta a Teremtő a népekre. Nekünk magyaroknak sokat juttatott a harcból, alig maradt időnk biológiai erősödésre. A népe során aggódó magyarnak, de sokszor ajkára tóiul az a kérdés, miért kellett őseinknek éppen ezt a földet választaniuk ahol most élnek a magyarok, kelet és nyugat választó vonalában. Miért kell örökké az erdő szélén álló viharfogó tölgy szerepét betöltenünk. Már ezer éve védjük a nyugati erdőket. Jutalmunk mindig csak vállveregetés volt, de abból egy nemzet nem élhet meg. Hiába voltunk pajzs a nyugati civilizáció védelmében — mondta II. Pius pápa 1456-ban. Ez mind nagyon szép volt, köszönjük őseinknek, akik mindig helytálltak. Legutóbb mi is ez az élő nemzedék megtettük kötelességünket a II. világháborúban, azután 56-os szabadságharcban és mégis Istenünk bennünket büntettél, a csalókat, a hazugokat megjutalmaztad. Mennyei Atyánk, esedezve kérünk elégeld már meg népünk kínzását, tudjuk azt, akit szeretsz azt megpróbálod és végül kivezeted a jobb sors felé. Azt is tudjuk, Nagypéntek nélkül nincs feltámadás, de már elég volt a keserű pohárból, mert félő, mire efjő a szabadság napja, nem lesz az Istennek áldozatot vállaló igaz magyarja. Otthon nem csak fizikai kínzás és gyilkolás van, hanem szellemi is — ez a legveszedelmesebb, mert a felnövő magyar ifjakból kiölik a magyar tradíciót az ősök tiszteletét. Magyartalan szovjet polgárokat nevelnek, mert aki nem becsüli meg a múltat, annak jövője sem lesz. Mióta földönfutók lettünk, sokan közöttünk megfeledkeztek az ősi parancsról, amely megszabta mindenkor cselekvéseinket. Sokan közöttünk parancsszegők lettek, barátkoznak a gyilkos ellenséggel. A magáramaradt Európában csak úgy lehetünk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar honvédek életüket adták, és soha sehol, még közvetve sem, igazoljuk a gyilkos ellenséget. Uram Isten, hányán próbálták igazolni száműzetésükben a gyilkos győző ellenséget és fehérre mosni a véres leplet, de abból nem lesz soha többé fehér lepel . . . Mire való az ilyen igyekezet a magyar nép sorsa még mohibb, még mohácsibb lett. A mélyből is van kiút magyar Testvéreim, ha van hited és akarásod, az minden pokol mesterkedése ellenére is az igazság diadalmaskodni fog, mert az Isten áldó keze mégis veletek lesz, csak ne forduljatok el tőle. A mai napnak és emlékezésnek éppen az a jelentősége, hogy figyelmeztessen bennünket a kitartásra és kötelességeinkre, hogy otthon a zsarnok ne legyen biztos a dolgában, ezt kívánja tőlünk az örök magyarság szolgálata. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk — Ámen! Vasvári Zoltán * * * 1980. április 5-én, este V^-kor emlékeztünk meg hazánk 1945. április 4-én, orosz kommunista csapatok által történt megszállásáról. Gyász-Istentisztelet keretében, a passaici református templomban. A mozgalom vezetője fenn közölt beszédet mondta el. Egy kicsit furcsának tartjuk, hogy minden évben csak mi emlékezünk e napra. Ezen a napon az összmagyarságnak kellene megmozdulni, templomokban a papoknak kellene erről megemlékezni. Néma csönd van mindenütt! Lövészeink álltak díszőrséget a templomban. DR. KOLLARITS BÉLA: SZÉLJEGYZETEK EGY SAJTÓVITÁHOZ Érdekes hozzászólásokat olvashattunk egy Budapesten kiadott, “külföldön élő 12 — 15 éves fiatalok használatára” szánt tankönyvről. A Katolikus Magyarok Vasárnapja Kovács Imre (márc. 16.), Dunai Ákos (márc. 23.) és Sisa István (ápr. 6 13.) erre vonatkozó írásait közölte. Kovács Imre és Dunai Ákos a könyvet érdemében bírálják — Sisa mintegy felülbírálja a kritikát és szerzőiket, egyúttal felhasználja az alkalmat, hogy olyan problémákat érintsen, amelyeknek felvetése a bírálatok tárgyát képező mű értékelése céljából felesleges volt. A könyvet lényegében értékelő bírálatokkal itt nem szükséges foglalkozni. Aki akarja, elolvashatja ezeket a KMV fent említett számaiban. Nem lehet azonban szó nélkül elmenni Sisa István írásának bevezető sorai mellett: ‘‘A könyvet Beszéljünk Magyarul! címmel, Budapestről küldik szét néhány hónap óta a külföldi magyar iskolák számára. Már maga az a tény, hogy ilyesmi az elmúlt években bevett szokássá vált, szegénységi bizonyítványt jelent a külföldi, s különösen az észak-amerikai magyarság számára, mely mindeddig képtelennek bizonyult, hogy központi irányítás alá vegye ifjúságunk magyar nevelését, s könyvekkel való ellátását.” “Hogy az elmúlt évtizedekben ez CFolytatás a 10. oldalon) A felvidéki magyarság küzdelmes élete! Janics Kálmán Csehszlovákiában élő honfitársunk megrendítő közleménye látott napvilágot az európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadásában, 1979-ben. :______________________________________________________________________________— A szlovákiai magyar kisebbség második világháború utáni súlyos helyzetét tárgyalja, rendkívül gazdag forrásanyag alapján. Mi és a világ tájékozva voltunk 2.9 milliónyi szudétanémet kálváriájáról és azt is tudjuk, hogy a deportálás alatt 241.000 német pusztult el, embertelen körülmények között. De mily kevésnek van tudomása arról, hogy a magyar kisebbség hasonló sorson ment keresztül. Az erre vonatkozó szörnyű adatok Csehszlovákiában mai napig is el van zárva, hogy a világ közvéleménye ne tudjon forrásanyaghoz jutni a legkegyetlenebb embertelenségekről. Habár a szerző elég szőrmentén ismerteti az ott lefolyt eseményeket és Szovjetunió idevonatkozó politikáját, ez érthető is mert O még ott él. A szerző kiválóan ismerteti Benes volt elnök “Csehszlovák szláv nemzeti állam” eszméjét. Ez azt jelenti, hogy aki nem szláv, jogában áll kiűzni az államból. Benes mesterkedése alapján Szovjetunió 1943-ban fogadta el a magyarok kitelepítését. Potsdamban a nyugati hatalmak ezt az eljárási módot elutasították. De az aljas Benes és csatlósai ekkor más formát ajánlottak a velünk nem sokat törődő nyugati vezetőknek — 650.000 magyar kicserélését 200.000 Magyarországon élő szlovákkal. Ekkor került a paktumba Szovjetunió által az a tény, hogy a szlovákiai magyaroknak helyük legyen, Magyarországról a német kisebbség kitelepítésére. Csehszlovákia fenntartotta magának a jogot, hogy a párizsi külügyminiszteri konferenciától az egész magyar kisebbség kiutasítását kérje. Nagy propaganda hadjáratba kezdtek a csehek a szlovákok között a lakosságcsere érdekében. Mindössze csak 59.774 magyarországi szlovák jelentkezett. Erre Benesék megint taktikát változtattak: 1) a magyar kisebbség többségének “reszlovákizálását”, 2) a többi magyar deportálását munkaszolgálatra “toborzás” alapján cseh területre, 3) különbíróságok bevetését a magyarok ellen. Az erőszakos asszimiláció alapján Janics adata szerint 326.597 magyart reszlovákizáltak. Új Szó, Pozsony, 1968. okt. 27-i száma szerint: 410.820 reszlovakizáltról ad számot. Aki ezen a procedúrán nem akart átmenni, azt családostul egy kis kézitáskával munkaszolgálatra Csehszlovákiába deportálták. — Számosán megpróbáltak a Dunán keresztül úszva Magyarországra menekülni, mire a szlovák katonák reflektorokkal bevilágították a Dunát s a menekülőkre puskával tüzeltek. A bírósági terrort az ún. retribuciós törvényt (1945. május 15.) vezették be a háborús- és politikai bűnösök ellen. Ez alapján ítélték halálra gróf Esterházy Jánost nemzeti-faji jellege a magyar polgári kisebbség vezetőjét. Annak ellenére, hogy 1942-ben ő volt az egyetlen az egész szlovák parlamentben, aki a zsidóüldöző alkotmánytörvény ellen szavazott. További magyarellenes intézkedések voltak, nem-szlovákokat megfosztották az állampolgárságtól, bezártak minden magyar iskolát, a magyar Istentiszteleteket eltiltották, magyarok vagyonát elkobozták. Kivételt csak azok számára engedélyezett a rendelet, akik 1938/ 1939-ben a “Köztársaság” megmentésére síkraszálltak. Dehát ki védelmezte ezt a Köztársaságot? A sorsdöntő napokban azonban Prágában egyetlen lövés sem dördült el. “Host de Domu” főszerkesztője “Vladimir Blazek” teljes őszinteséggel szögezte le: a cseh nép az egész német megszállás alatt kiszolgálta a Német Birodalmat, elég volt 6000 rendőr a rend és nyugalom biztosítására. Nagyon találóan írja Révész László (Bern), a Nemzetőr márciusi számában, hogy Janics munkája “kötelező olvasmány” kell legyen minden magyar számára. A magyar-ellenes kampány tovább folyik ma is, most más szinten: az iskola, a kultúra és a gazdasági élet terén. Csak egy kirívó példa a szlovákiai református egyháznak szlovák nyelvű heti újságja van, holott kb. 220 — 230.000 reformátusból csak legfeljebb 10.000 a szlovák. 1979 második felében a magyar kisebbség egy értékes vezető csoportja harmadik alkalommal tiltakozott az elnyomás, az asszimiláció politika és az emberi jogok lábbal tiprása ellen. Nekünk, száműzetésben élő magyaroknak, többet kellene foglalkozni a felvidéki magyarok sorsával is, mert a nagynyilvánosság csak azt tudja, hogy Erdélyben szenvednek a magyarok. Nekünk minden elnyomott magyarnak a fájdalma kell, hogy fájjon. Úgy tudom van sok jó tollú felvidéki magyar, szólaljanak meg ők is. Most van 60. évfordulója hazánk szörnyű megcsonkításának. Ideje volna ezzel a kérdéssel többet foglalkozni, mint a selejt magyarokkal, azokat már úgy is ismerjük. Vasvári Zoltán * * * A könyv megrendelhető: Evangelische Akademie für Ungarn in Europa A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Ára: 44. — svájci Frank. A LÖVÉSZEK JELENTIK 1980. mújus 31-én, szombaton este tartják a Kálvin Hallban, Passaicon, a hagyományos “PÖTYTYÖS BÁL”-jukat. Zenét Cigány Jóska szolgáltatja. Kérjük jegyezze fel ezt a dátumot. A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XXI. évf., 5. szám — 1980. május hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026
