Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
Dr. Gustav Husák a Csehszlovák Kommunista Párt első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Strougal kormányelnöknek PRAHA Hradsany Önök, mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legmagasabb szintű politikai vezetői és képviselői a nemzetközi szervezetekben, a külállamokkal történő érintkezéseik alkalmával a külföldi, valamint a hazai sajtóban tett nyilatkozataikban, beszédeikben, állásfoglalásaikban következetes, mint az elnyomott népek szószólói, szabadságukért folytatott harcuk támogatóiként lépnek fel tekintet nélkül azok fajára, nyelvükre vagy bőrük színére, vagy arra, hogy hol laknak. Afrikában, Amerikában vagy akár más népek népcsoportok vagy népfajok elnyomásának és a zsarnokságoknak a megszüntetését, a háborús konfliktusok elkerülése és a világbéke biztositása érdekében s mindezt Lenin tanaira való hivatkozással. Elutasítjuk a népek, vagy azok tagjainak más népek által történő elnyomását és kizsákmányolását. Ezt a harcot, mint az emberiség jövőjéért folytatott önzetlen küzdelmet feszült figyelemmel kíséri a Csehszlovák Köztársaság területén élő mintegy egymillió lélekszámot kitevő magyar nemzetiségű őslakosság az ország déli részén, ez az egy tömbben lakó magyar nemzetiség, amelyet anyanemzetétől, Magyarországtól csupán az országhatár választ el, amely több mint ezer éve szabad nemzetként él e területen. Sorsát évszázadokon át osztva anyanemzetével, amelytől csupán ebben az évszázadban lett elválasztva, de akkor kétízben is, s amely jelenleg ismét a Csehszlovák szocialista állam keretében él a történelem szeszélyéből és a véletlenek játékszereként dobálva, miközben elvesztette mindazt a jogát és annak gyakorlását, amelynek folytonosan, mint eredetileg is és hosszú történelme alatt, de a két világháború között is a kapitalista Csehszlovák köztársaság keretében birtokában volt, s amely jogok ezt a népet úgy is mint kollektivumot, de úgy is mint annak tagjait a természettől fogva, mint szabad népet és szabad, egyenjogú és egyenrangú embereket megillet és amelyet ezen felül is a nemzetközi szerződések, illetve nyilatkozatok részére biztosítanak. A Csehszlovák szocialista állam elismeri a területén élő, ennek a magyar népnek, úgyszintén a többi nemzetiségnek a létezését az 1968. évi 144. sz. alkotmánytörvényben, és biztosítja benne a “magyar, német, lengyel és ukrán” nemzetiségű állampolgárok részére a nyelvükön való művelődést, a sokoldalú kultúrténykedést, hivatalos érintkezésben az általuk lakott területeken a nyelvhasználatot, gyülekezeti jogot és társadalmi kultúregyesületekben és végül jogot a társadalmi kultúregyesületekben és végül jogot a sajtóra a nyelvükön való tájékoztatásra. A Csehszlovák szocialista állam 1975. augusztus 1-én aláirta Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési értekezlet záróokmányát, s ennek az 1. A VII. szakaszában kötelezte magát, hogy “tiszteletben tartja az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, beleértve a meggyőződés stb. szabadságát, amely mindenkit megillet nemre, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül. Elősegíti és ösztönzi az állampolgári, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és egyéb jogok hatékony gyakorlását, amelyek mindegyike az emberi méltóságból fakad és lényeges annak szabad és teljes fejlődése számára.” A Csehszlovák szocialista állam területén élő őslakos magyar nemzetiség tiszteletben tarva az állam alkotmányát és törvényeit, támogatja annak a marxi—lenini elveken nyugvó internacionalista, szovjetbarát politikai irányvonalát, de ugyanakkor megállapítja: 1. Az 1968. évi 143. sz. alkotmánytörvény 1. fejezetének 1. cikkelye, amely szerint a Csehszlovák szoc. köztársaság két egyenrangú nemzetnek, a csehnek és a szlováknak federatív állam, teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy az ország területén nagytömegű magyar, de egyéb nemzetiség is él, amely szintén igényt tart az egyenjogúságra. 2. A Csehszlovák szoc. állam külföldön és belföldön következetesen a marxi—lenini elvekre hivatkozással szocialista és demokratikusnak mondott politikájával ellentétben az idevonatkozó hiányos törvények helytelen alkalmazása, illetve mellőzése a nemzetiséghez tartozó állampolgárok nagymértékű hátrányos megkülönböztetését okozza, amit fokoz az a körülmény, hogy az állam a magyar nemzetiség részére kollektív jogokat nem biztosít, de a magyar és egyéb nemzetiségű csehszlovák állampolgárok, mint csupán csehszlovák állampolgárok részére biztosított jogaik gyakorlása sem részesül jogvédelemben. Az elkövetett sérelmet, az azt elkövető hatóság vizsgálja ki — ha egyáltalán sor kerül rá —, s orvosolhatná, amely demokrácia ellenes eljárás a jogállamban ismeretlen. Ez a jogfosztással egyenlő, hátrányos megkülönböztetés az őslakos magyar nemzetiség, illetve tagjainak, mint ilyeneknek egyre nagyobb arányú kiszorítását az állam politikai, gazdasági és kulturális életéből jelenti — annak ellenére, hogy az állam szocialista építésében maradéktalanul kiveszik részüket, így erősítve a Szovjetunió által vezetett szocialista tábort. Ez a hátrányos megkülönböztetés főleg a következő területeken szembetűnő: 1. A cseh—szlovák jogszabályok a magyar nemzetiség ill. a magyar nemzetiségű állampolgárok részére nem biztosítanak politikai téren sem gyülekezési, sem sajtószabadságot. A magyar nemzetiségnek nincs szabad sajtója, politikai pártja. Az egyetlen napilap az “Üj Szó”, amely csupán magyar nyelvű, “Pravda”-nak, amely a magyar nemzetiség ügyeivel, annak problémáival nem foglalkozik, eltekintve néhány elszórtan megjelenőjelentéktelen, formális termelési hírtől. Ugyanez vonatkozik a “Hét” c. kis terjedelemmel megjelenő hetilapra is, amely éveken át egy heti késedelemmel hozta még a rádió és televízió programjait is, amit a magyar nemzetiség jogainak további osztentatív (megalázó) megsértésének érez még ma is. A magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárokat kizárólag a szlovák és cseh nemzetek érdekeit érvényesítő szlovák, illetve cseh kommunista párt képviseli. Képviseletnek nem tekinthető a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúregyesülete (CSEMADOK) tagjaiból, a párt által kijelölt magyarul is beszélő személyek bármikor visszavonható tagsága a nemzeti frontban esetleg a törvényhozó testületben. Nem tekinthető képviselőjének a csehszlovák kommunista párt által egyes központi szervekben, a magyar nemzetiség képviseletére kiküldött magyarul is tudó, demonstratív (látványos) szerepet betöltő hivatalnokok sem, mert ezeknek a nemzetiségi ügyekben ténylegesen hatáskörük amúgy sincsen, állásukból bármikor elmozdíthatok. Esetleges felszólalásaikról, vagy fellépésükről ezekben az ügyekben, amit rendszerint még a legkisebb vidéki hivatali szerv is figyelmen kívül hagy, a magyar nemzetiség tájékoztatást nem nyer. Ök egyébként is csak a csehszlovák államot képviselik. A magyar nemzetiség ezt az eljárást elutasítja és tiltakozik az ellen, hogy ezek a személyek a magyar nemzetiség nevében akár belföldön, akár külföldön, külföldi sajtó képviselői előtt rádióban, televízióban stb. annak jogfosztott helyzetét elpalástolva s azt a valósággal ellentétes megvilágításba helyezve a világ közvéleményét félrevezessék. A Csehszlovák szocialista és demokratikus államban nincs oly mód, fórum, sem eszköz, amellyel vagy ahol a magyar nemzetiség vagy annak tagjai érdekében fel lehetne szólalni vagy orvoslást kérni. A magyar nemzetiség mint ilyen, részére semmilyen politikai jog nincs biztosítva, az államhatalom gyakorlásából teljesen ki van zárva. 2. Az őslakos magyar nemzetiség, bár hatalmas mezőgazdasági termelésével túlnyomó mértékben járul hozzá az állam élelmiszerellátásához, s munkájával maradéktalanul biztositja a területén lévő kisebb-nagyobb ipari vállalatok és üzemek termelési feladatait, a termelés irányításában rendszerint még helyi viszonylatban sincs szava. Az ipari vállalatok-üzemek vezetői elenyésző kivétellel szlovák és cseh nemzetiségűek, akik a magyar nyelvet nem ismerik, azt — kevés kivételtől eltekintve — nehezen viselik el annak a hangulatnak a hatása alatt, amely — gyermekkoruk óta magukkal hordozva a benesi idők nemzeti türelmetlenségét és önzését — a népek szocialista, békés együttélésének állandó igénylése és hangsúlyozása ellenére bennük mesterségesen, állandóan táplálva van. Ugyanez vonatkozik az összes többi munkahelyre, ideértve a közigazgatási szerveket, az igazságügyet, közoktatást stb. A dolgozók valamennyien csak munkaviszonyból eredő jövedelemmel rendelkeznek, erős alárendeltségben függnek vezetőiktől mind állásukban, mind fizetésük, jutalmazásuk tekintetében. Minden dolgozó áthelyezhető más munkabeosztásba, más községbe vagy városba, ami miatt munkahelyükön, de máshol sem nyilvánosan, nem kockáztatják a magyar beszédet. Ezért még az alacsony szintű munkamegbeszéléseken is szlovákul tárgyalnak a dolgozók még abban az esetben is, ha a jelenlévők mind magyar nemzetiségűek és esetleg csak törve beszélnek szlovákul. A magyarlakta területek iparosítása elmaradt, a meglévő vissza van fejlesztve. A szlovák nyelvű iskoláktól eltekintve elmaradt a középületek, a közutak stb. épitése. A magyar dolgozók nagy hányada, mivel lakhelyükön kevés a munkaalkalom, kényszerítve van családjától, az országban szétszórva munkát vállalni, keresetének csak részét viszi haza, ami lakhelye fejlődésének további visszaesését vonja maga után. E területek igazgatósága javarészt szlovák területen van, ami a dolgozók függőségének további fokozását jelenti, illetve fokozza, mivel az üzemek nyersanyagellátását az igazgatóságok intézik, amelyek az üzemek termékeinek az élvezői és értékesítői is egyúttal és így az értéktöbblet megszerzői és élvezői, ami minden szocialista elvvel ellentétben áll és az üzemek dolgozóinak további kizsákmányolását jelenti. 3. Az Alkotmányban biztosított joga ellenére a magyar nemzetiséget a leghátrányosabb megkülönböztetés az anyanyelvben való művelődés, az iskolai oktatás, az anyanyelvnek használata és kultúrájának ápolása terén sújtja-A mintegy egymillió magyar nemzetiségnek nincs egyetlen főiskolája, aránytalanul kevés és területileg hátrányosan elosztott közép- és alapfokú iskolája és óvodája van. Az ipari tanulók háromnegyed része kénytelen szlovák nyelvű tanonciskolákban tanulni, ami szaktudásban súlyos hiányosságokat eredményez és okozza, hogy az életben még a saját szakmájában is leszorul. Tömegesen sikkadnak el és szűnnek meg a magyar tannyelvű iskolák, óvódák még azokban a tiszta magyar lakosságú községekben is, ahol emberöltők óta folyt a tanítás és ahol megfelelő iskolai épületek és tanítók vannak. Eredménytelen a felháborodott szülők elkeseredett küzdelme a járási tanfelügyelőségek hatalmon lévő megszállott sovén hivatalnokaival. Az iskolák bezárásának indoka — jobb híján — a szakosítás vagy a körzeti iskolák szervezése, aminek következtében a tanulni akaró fiatalság kénytelen távoli városokba járni és gyakori (sok) esetben kénytelenek távolabbi községekbe naponta bejárni még télvíz idején is az iskolaköteles gyermekek, akiknek lakóhelyén ezideig mindig biztosítva volt a megfelelő oktatás. A magyar tanítási nyelvű óvódák és alapfokú iskolák nagy hányada régi vályogvert, nedves parasztházacskákból, urasági magtárakból, istállókból ideiglenesen átalakított salétromos falu, egészségtelen épületekben vannak elhelyezve, mivel az eddigi iskolai épületben az újonnan megnyitott szlovák tannyelvű iskola lett elhelyezve. Ezzel szemben a szlovák területeken a legmodernebb felszereléssel az új iskolák építése befejezést nyert, s most már
