Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

10. oldal $*ITtVAKÖ*T 1980. április hó TIZENHÁROM EV FIDEL CASTRO RABSÁGÁBAN Januárban hírül adták az amerikai magyar újságok, hogy dr. Ludwig Sándor tizenhárom évi raboskodás után kiszabadult és Amerikába ér­kezett. A Volt Magyar Politikai Fog­lyok Szövetsége, (VMPFSz) annak idején sajtóbeszámolóban közölte a hírt és elhatározta, hogy interjút kér dr. Ludwig Sándortól. Az interjút telefon útján Helcz Tibor vezette le. Dr. Ludwig válaszát a hozzá inté­zett kérdésekre az alábbiakban kö-Politikai tevékenységemet, mint a Havannai Magyar Egyesület elnöke, azzal kezdtem, hogy rádión, tele­vízión és sajtó útján állást foglaltam az 1956-os Szabadságharc mellett, 1956 októberében. Mottóm volt: Budapest után Havanna következik. Ha engednek az oroszoknak, Kuba lesz a következő áldozat. Meggyőz­tem Emilio Nunez Portuendo, kubai ENSz megbízottat, hogy Magyaror­szág szabadságáért és függetlensé­géért lépjen fel az ENSz-ben. Már ak­kor megmondottam a kubai rádió­ban, hogy Fidel Castro befogja hozni Kubába az oroszokat. Ezért a kubai kommunista párt feketelistára tett. Amikor Castro, a kubai táborno­kok árulása és Amerika segítsége ré­vén, 1959-ben a hatalmat magához ragadta, helyettese, Che Guevara, Rivero nevű hadnagyot küldte ki le­tartóztatásomra. Riverot én nevel­tem fel, mint árva gyermeket és ő há­lából rábeszélte Che Guevarát, hogy betegségemre való tekintettel a letar­tóztatást halassza el. Ezzel talán az életemet mentette meg. Később Rivero humanista magatartásáért életével fizetett, Che Guevarát Castro partizán szolgálatra Bolíviába küld­te, ahol kormánycsapatokkal vívott harcban elesett. A kubai államvédelmi rendőrség (G-2) 1959—1966 között több ízben kihallgatott. 1966. szeptember 10-én hajnali 3 órakor a “G-2” egy orosz őr­nagy vezetésével betört házamba és hamis vádak alapján letartóztatott. 15 hónapig egy sötét, 2Vixl Vi mé­teres magánzárkában tartottak. El­sősorban lelkileg akartak megtörni. A mellettem levő cellákban végezték ki a foglyaikat, végig kellett hallgat­nom őijöngő kiáltásaikat és utolsó szavaikat. M^jd a G-2 pribékek vé­gignézették velem a kivégzettek véres holttesteit, fenyegetéseiket hangoz­tatva: Holnap te kerülsz sorra, ha nem vallód be, hogy kinek dolgoztál és ki volt a főnököd. De én nem val­lottam! Szememre vetették 30 eszten­dős kommunista-ellenes, klerikális múltamat. Lázadást szervezőnek, kémfőnöknek, Castro meggyilkolá­sára készülőnek neveztek. Végül kényszerítettek előre megírt, általam részleteiben nem is ismert “vallomá­som” aláírására. Ki nem írta volna alá a pokoli gyötrelmek, szenvedések alatt? Végül is hadbíróság elé állítottak. Az egyik vádpont szerint az egész országot behálózó ellenforradalmi szervezkedés vezére voltam és erre a célra nagymennyiségű fegyverrel ren­delkeztem. — Hol vannak alárendeltjeim, bűntársaim — kérdeztem a bíráktól? —, hiszen egyedül állok itt? — Nincsenek itt sem emberei, sem fegyverei, de biztosak vagyunk ben­ne, hogy léteznek — vágta vissza az ügyész erélyesen. — Azonkívül maga aláírta a politikai rendőrségen és sa­ját vallomása alapján vádoljuk ezért. — Aláírtam volna bármit is, mert nem akartam prolongálni a G-2 bör­tönében eddig már eltöltött 15 hónap szenvedéseit. A vezető bíró megkérdezte, hogy miért gyűlölöm az oroszokat és kom­munistákat. Amikor a kérdésre vála­szolni akarva magyarázni kezdtem érveimet, az ügyész rámkiáltott, hogy fogjam be a számat és a kérdés vissza­vonását követelte. Elejtett szavaiból kitűnt, elfogatásom oka Magyaror­szág orosz megszállása elleni tevé­kenységem volt. Halálraítéltek és egy olyan nyirkos barlangbörtönbe vetettek, ahol a 16. században szenvedtek a rabok. Ké­sőbb a felső bíróság büntetésemet 20 évi börtönre változtatta. Hosszú szenvedésnek néztem elébe. Arra a kérdésre, hogy mi volt leg­értékesebb börtönélménye, dr. Lud­wig így válaszolt: — Talán Oliva Károly rabtárs ese­te, akit sikerült elmezavarából ki­gyógyítanom és Istenben való hitében megerősítenem. 1972. december 24- én éjjel, a börtönből való áthelyezését határozták el, a rácson keresztül megcsókolta kezemet hálája jeléül. Hulló könnyei szinte égették bőrö­met. Felejthetetlen szenteste volt ez börtönéletemben. Kiszabadulásomban való remé­nyemet Istenben való hitem éltette bennem. Katolikus vagyok; szalézi misszionárius voltam, majd a kubai prímás titkára. Hitem adott erőt a szenvedések elviselésére. És bíztam abban, hogy a magyarok nem fognak cserben hagyni. Hiszen prímási tit­kárságom idején magam is szabadí­tottam ki elítélt magyart. 1977-ben egy kicsempészett levél­ben a magyarok segítségét kértem. Kiszabadításom érdekében megindí­tott akciókról, újságcikkekről érte­sültem rab tartóinktól. Azután áthe­lyeztek nyirkos barlangbörtönömből a tiszta és levegős új börtönbe, Com­­binados del Estebe. Hév után, itt lát­hattam meg először a távoli tájakat, a fákat és bokrokat és hallhattam a ma­darak dalát. Itt, a bánásmód és élel­mezés is jobb volt. 1979-ben négy hó­napot rabkórházban töltöttem és valamennyire felépülhettem. Castro sok rabnak adta vissza sza­badságát az utóbbi időben. Az erre vonatkozó kérdésre dr. Luwig érde­kes és a kommunistákra jellemző ma­gyarázattal szolgált: — Castro meg akar szabadulni ellenzékétől — mondotta — és ezért, akiket elbocsájtott a börtönből, azo­kat Amerikába száműzte. S amikor Castro követelte a politikai foglyok szabadlábra helyezését Chilében, Uruguayban és Argentínában, előbb neki kellett jó példát mutatni. A kubai “szocialista” rendszer csőd előtt áll. A húsz éves uralom után sincs elegendő élelem és ruha­nemű a nagymértékű orosz segítség ellenére sem. Kubát csak Amerikával kötendő gazdasági szerződések menthetik meg a csődtől. Az Ame­rikában élő kubai menekültek dia­lógusra hajlandó csoportja követelte a politikai foglyok elengedését és Castro kívánságuknak eleget tett, mert szüksége van az 500,000 kubai menekült jóindulatára. Régebben Castro hazátlan gaz­embereknek nevezte a Kubából el­­menekülteket, ma “kivándorolt testvéreknek” hívja és kubai látoga­tásra csalogatja őket. A Kubába ér­kező menekült köteles $100 szállo­dadíjat lefizetni, függetlenül attól, hogy hol száll meg. A dollárjait csak hivatalos helyen válthatja be, dollá­ronként 68 cent értékű kubai pén­zért. Castrónak éppen úgy szüksége van a menekültek pénzére, a nyu­gati valutára, mint Kádáréknak. Mintegy 300 politikai elítéltet tar­tanak fogva, akik Batista tisztek és állítólag CIA ügynökök voltak, akikért Castro magas váltságdíjat követel. Ismertem két magyar rabot is, akik szökési kísérletért és szabo­­tálásért lettek elítélve. Mindketten kiszabadultak. Dr. Ludwig Sándor, a Volt Ma­gyar Politikai Foglyok Szövetségé­nek Vándorzászló Bizottsága spon­­zorálta. Ezzel kapcsolatban és vá­laszként arra a kérdésre, hogy akar-e Chicagóba költözni és politi­kai foglyok kiszabadításában közre­működni, a következőket mondot­ta: Köszönöm gondoskodásukat és egészségem helyreállása után fogok határozni sorsomról. A havannai egyetemen pszichológiát végeztem, amely klinikai, kereskedelmi, bűn­ügyi és gyermek ágra is kiteljed. Ezenkívül spanyol nyelvtanári képe­sítésem is van. Jártas vagyok a görög, latin, francia, német és olasz nyelvekben is. Nagyon köszönöm, hogy ismeret­lenül is bizalmatok volt hozzám és a VMPFSz “1978 Politikai Foglyá­nak választott. Ahogy kiszabadítá­somért Ti, Pekló Mária, Kiss Ilona, Koósa Antal és mások küzdöttek, magam is kötelességemnek tartom, hogy mások szabadságáért küzdjek. Elsősorban bekapcsolódom néhai Mindszenty József hercegprímásunk védnöksége alatt megalakult és most is jól működő Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége mun­kájába. Köszönöm Wayne Smith ügyvi­vőnek, az érdekemben közbepjárt szenátoroknak és képviselőknek, hogy elősegítették szabadulásomat és az USA-ba való bebocsájtatáso­­mat. És köszönöm, hogy Amerika menedéket nyújtott nekem, mint ezt tette az utolsó évtizedekben több millió antikommunistával. Politikai Fogoly Tudósító aMMiiiiiiiMiiiMiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiMimiiiiiiMiimiiiiiimiiiiiMiiiiiMimiiiiMiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimMiiiiiHiiiiii ■min mm iiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiii mini I É-P testben I ...................^ ép lélek MAGYAR HIT Labdarúgó Csapat Box 27391/4607 Prospect Avenue Los Angeles, CA 90027 Labdarúgó csapatunk a Los An­gelest város által rendezett bajnok­ságban szerepelt, és az ötödik helyen végzett. Az 1979/80-as idényt a márciusban kezdődő kupamérkőzé­sekkel folytatjuk. A csapat, a Magyar Hit Egyház csapata, a neve: MAGYAR HIT. Alakult: 1979. augusztus 15-én. Öltözetünk: 1. piros-fehér, 2. zöld-fehér színű. Jelképeink'. 1. A Turul madár-, tott, a magyar labdarúgás egyik óriása — , a közelmúltban közöttünk járt labdarúgó szakember. Toldi Géza testvérünk üzenetét játékosaink magukévá tették, s örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a csapatban ba­ráti, testvéri szellem uralkodik. Csapatunk eddigi szereplésével sok barátot, támogatót, nézőközön­séget és megbecsülést szerzett. Kö­szönet mindezekért! A jövőben igyekszünk még jobb Álló sor (balról jobbra): Máté Sándor, Buczkó Imre, Havadtőy István, Hajdú Nimród, Lipcsey Miklós, Szirmay András, Horváth Jenő. Térdelő sor (balról jobbra): Gila Mátyás, Mikemájer Ferenc, Szabó Árpád, Benkő Atilla, BenkőIstván, Loprinakisz Dimitriosz és Németh Tibor. szumir-magyar elődeinktől örökölt jelkép, melyet Atilla és Szent László királyaink is használtak. A Turul madár az elpusztíthatatlan magyar erő égi jelképe. — 2. A Csodaszarvas — többezer éves ősi magyar jelkép. A tisztaság, gyorsaság és az erő földi jelképe. Szittya testvéreink művésze­tében aranyból megformálva igen gyakran előfordul. Buzdító kiáltásunk: huj, huj, haj­rá! “. . . Baráti, testvéri szellem — fél győzelem . . .” — mondotta Toldi Géza — sokszoros magyar váloga­eredményeket elérni, hogy méltóan képviseljük a magyar sportot és a magyar hírnevet. Győz a Magyar Hit! Hajdú Nimród L. * * RÖVID HlR * A NATO 11 európai ország had­ügyminiszterei — elhatározták a NATO közepes-hatótávolságú nuk­leáris fegyvereinek korszerűsítését és Európában 108 PERSHING-2-t he­lyeznek el, valamint 464 cirkáló ra­kétát.

Next

/
Thumbnails
Contents