Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
«itm leitet A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA XIX. évfolyam, 4. szám 1980. ÁPRILIS Ára: 85 cent-------------------A MI SZÁMUNKRA AZ ÉLETET ÜGY HÍVJAK:------------------FÜGGETLEN EURÓPA! — SZABAD MAGYARORSZÁG! “Kárpáti szél zokogja a Kossuthlátta végzetet: ‘Lengyelország csak angol és francia szimpátiákra támaszkodhatott és Lengyelország nincs többé’. Magyarország sincs többé és sokáig Európa sem lesz. A világtragédiát mi, kis statiszták nem befolyásolhattuk volna, akármelyik oldalon állunk. De legalább azt volna jó tudnunk, hogy mi magyarok hol vesztettünk utat. És az orosz Ráták akna-viharján keresztül most újra Gömbös Gyula szellemhangja szól: Mi mindig, mindent csak félig csináltunk. A nemzeti és szociális Magyarországnak csak egyik fele valósulhatott meg. Az országot, népet, a vezető magyarokat tiszta és nemes nemzeti meggyőződés vezette. Ami a most elvesztett Magyarországon jó volt: antibolsevista állásfoglalása, a hithez, hazához, népi hagyományokhoz, a fajtához való ragaszkodás, a nemzeti kultúra művelése, a nemzeti szellem megtisztításának akarata, a barbár trianoni diktátum elleni küzdelem — jó volt. Tehát egyszer fel fog támadni. Azonban, amíg a nemzeti ideálokhoz ragaszkodtunk, amíg Trianon ellen küzdöttünk, addig elhanyagoltuk a koreszme másik felét. Egy szociális, vagy ha úgy tetszik, nemzeti irányú forradalom elmaradt. Mindegy lett volna, hogy ezt a jobboldal, vagy a Független Kisgazdapárt, vagy az egészen szélsó jobb robbantja ki. De jönnie kellett volna. Meghasonlottunk. Kétfelé szakadt a lelkünk. A nemzeti gondolatnak nem volt teljes tartalma, amíg a magyar nemzet egyrésze három millió koldúsból állott. Ahol hitbizományok vannak, ott a nemzeti szó nem jelent nemzetet. Ahol a liberális kapitalizmus élhet és virágozhat,.ott a kereszténység csak a templom hűvös hajójába zárt dísznövény. Ahol a nagybirtok mellett egypengős napszámok vannak, ott nem illik Krisztusról beszélni. Szociális forradalom kellett volna, hogy igazán nemzetiek és antibolsevisták lehessünk. Kiseperni a kaszinót, a bankot, a gyárat, a bank-kapitalizmussal szövetkezett földbirtokos koalíciót és egy földdel, tulajdonnal, Istennel, hazával rendelkező nemzet másfélmilliós hadseregével kimenni a frontra 1941 júniusában. Ami utánunk jön, nem lesz “demokrácia”. Magyarországon nincsenek demokraták a szó svéd, finn vagy svájci értelmében. A demokráciát eddig hazaárulók csinálták. Károlyi Mihályok. Ezután is azok csinálják m^jd. 1918-ban cseh szurony. 1945-ben bolseviki szurony. Egyszer talán majd UN-bajonett s világállam, amelyben gumigerincű magyar demokraták fogják végrehajtani egy titokzatos földi hatalom parancsait. Valahova tartoznunk kellett volna. És mondjuk ki végre: nem tartozhattunk volna máshoz, mint az antibolsevista szocialista és nemzeti irányzathoz. így, mint egy elvetélt szociális forradalom emigránsai fogunk szétszóródni az idegen csillagok alatt. De a forradalom nemzeti és antibolsevista része félig mégis megvalósult. Az utolsó pillanatban: 1944. október 15-én! Budavár fölött kibontja az Árpádok lobogóját és fellép a bástyára, hogy a jövő számára megteremtse az Új ideált az egyértelmű, szociális és nemzeti megújhodást. A százszázalékot! Ez már a forradalom. Az elmaradt, hősi nemzeti revolució, amelynek már nincs ideje szociális programokkal bíbelődnie. Ennek már csak meghalni van ideje. De mégis forradalom. A katonaiskolás gyerekek fellázadnak az apák ellen, akik letették a fegyvert és meghalnak helyettük. A csendőr, a rendszer leghűbb katonája fellázad a megadok ellen és tizenötezred magával odatemetkezik a romok alá. Forradalom ez, olykor a forradalom zűrzavarával, kilengéseivel ... de mégis forradalom. Semmi kétség, akik átvették a hatalmat nem hasonlítanak azokhoz a német forradalmárokhoz, akik 1918-ban megszállták a császári palotát és tovább vezették a kettőskönyvet a császári udvartartás pincében talált élelmiszer-készletéről. Körülzárt városban, mint egykor a párizsi kommunardok, de harcolnak, hogy öt percig legyen Európa, amelyet a kétlelkű tegnap eladott a nemzetközi kalmárnak. A bitóra együtt lépnek a szegedi Magyarország és a késői nemzeti forradalom képviselői. Az a magyar rendszer, amely egy illúzióért és önmaga hatalmának védelméért Budapestig engedte jutni a bolsevista halált, a színházi-életes une eademque nobilitas, a hitbizományos, lipótvárosi Magyarország, a közénk ékelődött idegen erő Magyarországa nem fog feltámadni többé. De az a Hungária, amely a mártíromságban és a hősi halálban újra egyesült, a hősök és mártírok Magyarországa, feltámad. Nem lesz olyan az arca, amilyennek mi láttuk. Nem hord majd színes inget, talán a szavai tisztábbak lesznek, a hangja egyenletesebb, de a halál egyértelműsége, a hősiessége, alkudni nem tudása megadja neki a jogot, hogy megcsinálja az igazi forradalmat. Az igazit. Együtt azokkal az otthoniakkal, akiket a bolsevizmus pokla tanít meg arra, hogy a bolsevizmussal nem lehet alkudni. A vér és a mártíromság elmossa majd a régi ellentéteket. Isten veled hát Kőszeg! Mi elmegyünk innen. Egy jogunk van még arra, hogy éljünk, egy kötelességünk: megőrizni a hősök emlékét. Vinni, hordozni az eszményt, a hitet, hogy a most összeomló Európát, egyszer, talán nem is sokára, nem a komisszár, nem a kalmár, hanem a hős, a tisztességes, az istenhit, a halálig tartó hűség fogja feltámasztani . . . A kőszegi bencések templomában szól a harang, bent gyóntatnak a papok. Palástos Madonna, takarj be minket, akik elmegyünk innen. A határon egy öregember ássa a föl. 1980. február 4-i dátummal került forgalomba az Egyesült Államok Külügyminisztériumának 854 oldalas kiadványa, “Az Állam 1979. évi jelentése, az emberi jogok gyakorlatáról” címmel. (“Country Reports on Human Rights Practices for 1979"). Ez a terjedelmes dokumentum a szenátus Foreign Relations Committee és a képviselőház Foreign Committee számára készült, hogy útmutatóul szolgáljon az amerikai kongresszus tagjai számára a külföldi gazdasági segélyek törvényhozását illetően. Pár nappal a könyv megjelenése után, John Ashbrook, az Ohio állam 17. kongresszusi kerületének republikánus képviselője azonnal megküldte a Mozgalom számára. Ez a külügyminisztériumi jelentés arról számol be, hogy milyenek voltak az emberi jogok 154 országban, az 1979-es év folyamán. A 154 ország magába foglalja az ENSz öszszes tagállamát, kivéve az Egyesült Államokat. A kiadvány bevezetője szerint a benne foglalt információk, különböző forrásokból származnak, mint az Egyesült Államok külföldi képviseletei, kormányon kívüli szervezetek, kongresszusi tanulmányok és nemzetközi szervezetek emberi jogokkal foglalkozó bizottsága. A továbbiakban felsorolásra kerültek nemzetközi törvények és egyezmények, melyek az emberi, polgári, gazdasági, kulturális, szociális és politikai jogok kiértékelésének alapjául szolgált. A bevezető felsorolja az újabb létesítményeket és a meglévő szervezetek fejlődését, melyek az emberi jogokért küzdenek nemzetközi szinten. * * * ROMÁNIA Az olvasó önkénytelenül felüti a 652. oldalt, mely Romániáról tesz jelentést. Na, nézzük, hogy is vélekedik az Egyesült Államok Külügydet, Magyarország utolsó rögét. Hiszen csak ennyi maradt már. Egy véres rög, amit m^jd betesznek a koporsóba, a fejünk alá, hogy ott is rólad álmodjunk: Hősök megdicsőült Magyarországa. Feledhetetlen, szent hazai föld!” * * * Marschalkó L^jos: “Vörös vihar" című könyvéből idézett időszak kiindulópontja már történelmi múltnak számít, az időszak vége viszont nem más mint a legmaibb jelen: a harmincöt esztendő óta tartó csonkaországvesztés és a szovjet katonai megszállás szomorú gyásznapja. minisztériuma az emberi jogok állapotáról Romániában. Az ebből a részből kiragadott idézetek így szólnak: “Románia belső megrögzöttséget követ a gazdasági és politikai kérdésekben, igen szoros határokat szabva a polgári és politikai jogok gyakorlatában és a gazdasági határozatok terén. Ugyanakkor a 60-as évek eleje óta, Románia, annak ellenére, hogy a Warso-i Paktum tagállama, a Szovjetuniótól független külpolitikát és külkereskedelmet folytat.” “Románia általában fogékonyságot mutatott a nemzetek közösségének aggodalma iránt, az emberi jogok gyakorlata felől.” “Kínzás, jelenleg, látszólag nem létezik, habár rendőr brutalitásról szóló jelentések gyakoriak.” “Vannak munkatáborok, ahova egyes embereket a politikai aktivitásuk miatt juttatnak, munka által való rehabilitálás céljából.” “Vannak jelentések, melyek szerint egyes embereket politikai okokból elmekortani kórházakba zárnak. Az Amnesty International néhány ilyen eseményt jelentett. A Külügyminisztérium kapott néhány olyan riportot, hogy személyek, rövid időre, megfigyelés céljából kórházba lettek utalva, de nincs értesülése egy esetben sem hosszantartó bezárásról.” “A szólásszabadság, sajtószabadság, vallásszabadság és gyülekezési szabadság élesen meghatározott, az alkotmány szerint senki sem használhatja ezeket a szabadságjogokat olyan célokra, mely ellenséges a szocialista rendszerrel szemben.” * * * A NEMZETISÉGEK JOGAI “Románia bánásmódja a nemzetiségi kisebbségekkel szemben, különösen a magyarok esetében, egy kontrayerzális tárgy. A Külügymi-Az U.S.A. Külügyminisztériuma ismét hátat fordít a magyarság emberi jogainak — A HSzM Külpolitikai Osztályának tájékoztatója
