Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
2. oldal **ITfVAKO*T 1980. április hó nisztérium a helyzetet nagy gondossággal követi és megtárgyalja a román kormánnyal, az emberi jogok dialógusa keretében. A nyelvi és etnikai kisebbségek számára léteznek lényeges nehézségek a centralizált Román Államban, melyben a lakosság túlnyomó többsége a Román nemzetiséghez tartozik. Az alkotmány kifejezetten tiltja a diszkriminációt és garantálja a kisebbségi nyelvek használatát, könyvekben, írásokban, magazinokban, színházakban, oktatásban és amikor egy kisebbségi csoport nagy számban van jelen, annak a nyelvhasználata kormány- és gazdasági intézményekben és éppen úgy a bíróságokon is érvényesül. Lehetséges tanulni magyarul és németül egészen egyetemi szinten keresztül, az ország azon részeiben, ahol nagy tömegben vannak a magyar és német kisebbségek. Ennek ellenére igaz, hogy a tanulmányi lehetőségek egyetemi szinten, egyes szakterületeken korlátozottak, ha valaki nem beszél románul. Továbbá bármilyen életpálya, azon a földrajzi területen kívül, ahol a magyarok nagy többségben élnek megköveteli a román nyelv tudását. Az Amnesty International és az International Human Rights Law Group hiszi, hogy a román kormány aktívan diszkriminál a romániai kisebbségek ellen, különösen a magyar kisebbség ellen. A Külügyminisztérium nem rendelkezik döntő bizonyítékkal az ilyen eljárásmódról!" * * * “A román kormány meghívta és együttműködött, az Amnesty International csoporttal, mely 1978 februárban látogatta meg Romániát. Románia aktív résztvevője a Helsinki CSCE folyamatnak. Románia, elfogadja, hogy az emberi jogok végrehajtásának a tárgyalása egy fontos része a CSCE folyamatnak, olyan széleskörű összejöveteleken, mint az 1977—78-as Belgrád utáni gyűlések.” A Romániáról szóló jelentés után egy részletes kimutatást találunk a gazdasági segélyekről és kölcsönökről, melyben Románia részesült az 1977—78—79-es év folyamán. 1979-ben Románia 282 millió dollárt vett fel az Egyesült Államoktól Ha még nem vagy, akkor legyél A MOZGALOM HARCOSA és 2 billió, 392 millió dollárt különböző nemzetközi szervektől. * * * KIÉRTÉKELÉS ÉS TANULSÁG A Külügyminisztérium jelentését terjedelménél fogva nehéz lenne részleteiben tárgyalni. A Romániáról szóló riport kellően jellemzi az egész okmányt. Néhány fontos pontot azonban ki kell emelnünk. A riport meg sem említi a magyar nemzetiségek jelenlétét Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Kárpátalján és Ausztriában, nem is beszélve azok emberi jogairól és annak megsértéséről. A Romániáról szóló rész nem említi meg Erdélyt, csak Romániáról szól és elhallgatja, hogy 3.5 milliós lélekszámú, erdélyi magyar néptömbről van szó, mely a Kárpátmedencében él, ahol a magyar a többség és mindenki más a kisebbség. A Külügyminisztérium a magyarság sorskérdését nemcsak, hogy kontroverzális tárgynak tekinti és ezt írásban rögzíti, de még azt is kijelenti, hogy nem rendelkezik döntő bizonyítékkal a magyarság emberi jogainak megsértése terén. Úgylátszik az amerikai magyar szervezetek által évek óta beküldött dokumentumok, a nemzetközi szervezetek tanulmányai és a sok tiltakozás, tüntetés, nem döntő bizonyíték az Egyesült Államok kormánya számára. A Külügyminisztérium riportja ugyanakkor Chilét rosszabb színben tünteti fel mint a Szovjetuniót. Egy igen érdekes jellemvonása ennek a dokumentumnak, hogy a 154 államban nincs benne az Egyesült Államok, mely az amerikai Indiánoknak nevezett őslakókkal szemben ma is diszkriminál. Sokat lehetne elmélkedni, hogy mi ennek a riportnak a tanulsága. Az az egy azonban bizonyos, hogy az Amerikai Magyar Szervezetek megosztottsága a fő oka annak, hogy a sok munka ellenére ide jutottunk. Mindenki külön utakon jár, mert sok szervezeti vezető, a saját álláspontját fontosabbnak tartja, mint a pozitiv eredményt. Pedig, ha az amerikai magyarság aktivistái a döntő kérdésekben egy blokkot képeznének, egyaránt osztozhatnának a győzelemben. De ehhez arra lenne szükség, hogy a magyarság blokkban tudjon szavazni, és arra szavazni, aki elkötelezi magát véreink megmentésére. Molnár L^jos w w ELŐZETES TÁJÉKOZTATÓ A MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK V. KONGRESSZUSÁRÓL i < < < * < < < i < < < i A Hungária Szabadságharcos Mozgalom legfelsőbb irányító szervének, a Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsának határozatára az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc 25. évfordulója alkalmából 1981 őszén Cleveland—Montreal—New York—Toronto után ismét Clevelandban kerül megrendezésre a MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK V. KONGRESSZUSA Az MSzFT határozata értelmében, a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusának előkészítő munkájához a nemzeti emigráció legerősebb irányító és tanácsadó testület tagjainak, a HSzM NAGYTANÁCS tagságának javaslatai szolgálnak irányelvül. Tájékoztató jelentésünk kelt: Az országvesztés és a szovjet kommunista megszállás 35. gyászosemlékű évfordulójának napján: 1980. április 4-én, a HSzM Központi Vezetősége. ŐSTÖRTÉNETÜNK ÚJABB FORRÁSA “Páratlanul értékes őstörténeti anyagot őrző régi kódexről” szól Grandpierre K. Endre: A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre fordított magyar ősgesztában című eszmefuttatásában, amely a Kortárs 1979/12. számában jelent meg (1952 —69. old.). A magyarság korai története iránt érdeklődők körében napjainkban mind többet emlegetett Tarih-i Ungürüsz (Magyarok története) című török nyelvű munkáról van szó, amely valamikor a 16. században készülhetett, a mohácsi csata után, régi — azóta elveszett — latin nyelvű krónikák nyomán. Jelentősége óriási lehet, megbízhatósága — éppen az “összeollózás” miatt — azonban vitatható. Erről a polémiát azonban csak a majdani kiadása teszi lehetővé, addig is örömmel üdvözölhetjük Grandpierre K. Endre próbálkozását, aki — Blaskovics József prágai turkológus fordítása alapján — csodaszarvas-mondánk (az Arany János által is versbeszedett Hunor és Magyar vadászatáról szóló történet) őstörténeti jelentőségét keresve a szövegek újszerű értelmezésére is kísér-FELVIDÉK — A visszakapott és hat éven át birtokolt területsávon a magyar állam “jóvátenni” való pusztítások és károk helyett a következő, ma a csehszlovák állam és a Szovjetunió birtokában lévő befektetéseket eszközölte: A Felvidéken a lakosságnak ingyen kiosztott 5060 tonna búzát, 750 tonna rozst, 830 tonna árpát, 350 tonna zabot, 180 tonna tengerit, 1930 tonna burgonyát, 2000 db. tenyészbikát, 800 db. tenyészkant, 25.000 tehenet, 1800 tenyészkocát, 1200 kost, 2000 bárányt, 25.000 db. tenyészbaromfit, 200.000 fajcsirkét és 398 fedezőmént, összesen cca $4,000.000 értékben. Kifejlesztett és egyenként évi 60.000 P szubvencióban részesített 130 állattenyésztő mintaközséget cca $2,000.000 költséggel; Galántán baromfikeltető központot, Perbenyiken méntelepet állított fel, Sóson és Dunaradványban egy-egy 1000 tonnás modern búzatárolót épített cca $600.000 értékben; vízszabályozási munkákat végzett a Dunán és a Vágón, újraszabályozta a Zsitvát, Garamot, Ipolyi, Rimát és a Hernádot cca $3,500.000 költséggel; tehát a Felvidékre befektetett pénzösszeg öszszesen: $10,100.000. A Kárpátalja: a lakosságnak ingyen kiosztott 560 tonna bízát, 150 tonna rozst, 80 tonna zabot, 1210 tonna burgonyát, 500 db. tenyészbikát, 3000 tehenet, 300 tenyészkant, 500 kost, 3500 tenyészkocát, 600 bárányt, 1000 db. fajbaromfit, 30.000 fajcsirkét — összesen cca $750.000 értékben. Kifejlesztett és egyenként évi 45.000 P állami szubvencióban részesített 75 állattenyésztő mintaközséget cca $900.000 kiadással; Turjaremetén állattenyésztő központot létesített cca $100.000 értékben; erdősített a csehek által kipusztított 140.000 kát. hold volt erdőterületen cca $500.000 kiadással. Vízszabályozási munkaterve során szabályozta az Ung, Latorca, Borza, Iza, Labore és Kislatorca folyókat, a Felső-Tiszán 30 km hoszszúságban új töltést épített, 400 km hosszú vízlevezető csatornát létesített, befejezte a csehek által félbeletet tesz. Elgondolásai ugyan időnként vitathatók (de legalábbis meggondolkoztatóak), ám mindenképpen figyelemreméltóak! A szóbanforgó kódexben található és mondaváltozatot régebbinek tartván összeveti a későbbi — eddig is ismert — szövegváltozatokkal. így egy “hatalmas mondafüzért” rekonstruál, “amely egyetlen roppant időívet alkot a vad felbukkanásától a honfoglalásig”. Grandpierre K. Endre logikusan fölépített eszmefuttatásának csak anyi a gyengéje — ahogy arra Harmatta János, mint lektor rámutat —, hogy “a csodaszarvas-monda török—perzsa területen is ismert volt, s a török szerző ezek fölhasználásával is kialakíthatta a két változatot.” Emellett is érdekes, gondolatébresztő írásról szólhattam, amely még kíváncsibbá tesz, még türelmetlenebbül várom (gondolom, nem egyedül!) az egész krónika magyar fordításának megjelenését. Liszka József (HÉT, 1980. 2/2. A CSEMADOK KB képes hetilapja.) KÁRPÁTALJA hagyott ungvári turbinatelepet, meg kezdte Európa egyik leghatalmasabb viztárolóját a Tarcavölgyben, összesen cca $8,000.000 költséggel. Utak, hidak rendbehozatalára kiadott $900.000-t. Vasúti műtárgyakat létesített cca 2,000.000 értékben. Erdőgazdasági üzemi beruházásokra kiadott cca $12,000.000 (53,000.000 P-t). Iskolaépítésre cca $250.000-t; tehát a Kárpátaljába befektetett összesen $25,400.000-t. Ezek a beruházások a Felvidékkel együtt összesen mintegy 35,500.000 dollárt tesznek ki s ebben az ezernyi kisebb javítás, ami az átadás miatt bosszús csehek rombolásai miatt vált szükségessé, nincsen benne. Ezt hagyta ott a magyar állam 1022 éven át birtokolt, Varseillesben elvett, majd hat évre újra visszakapott területen, hat évi birtoklás után. RÖVID HÍREK * A magyar—szovjet “árucsereforgalom”, pontosabban a szovjet kizsákmányolás folyamatos és gyors ütemű fejlődése az 1950. évi 189 millió rubelről 1978-ig 4.3 milliárd rubelre emelkedett. Nyolc termékcsoportban Magyarország a Szovjetunió elsőszámú szállítója. Az autóbuszbehozatalban csaknem 100 százalék, a gyógyszerbehozatalban mintegy 40 százalék a magyar szállítások aránya. A timföld-aluminiumipari egyezmény és “együttműködés”, a zöldség-gyümölcs szállítási egyezmény, vagy az olefin-kémiai kooperációk rubel milliárdjairól nem is szólva . . . A Moszkvában aláírt új magyar— szovjet kereskedelmi egyezmény lényege, hogy a Szovjetunió elvisz Magyarországról minden nyersolajat és alumíniumot. Ezzel szemben Magyarország, gabonát, gyümölcsöt és nagymennyiségű tenyészállatot szállít a Szovjetuniónak. * * * * “A NATO eurocsoport” 1980-ban 190 új harckocsit, 450 egyéb páncélozottjárművet, 210 löveget, egy repülőgépeket hordozó cirkálót, három rombolót, 10 gyorsnaszádot, 170 harci repülőgépet, 40 szállító repülőgépet, 110 helikoptert, 30 légvédelmi rakétarendszert kíván all ország hadseregében alkalmazni.
