Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
8. oldal $*ITTVAKÍ>*T 1980.február hó SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Ahhoz, hogy az iráni (perzsa) és az afgán eseményeket megértsük, tudnunk kell, hogy az USA kormánya csak egy inas szerepét tölti be, melynek az a feladata, hogy gazdájának az utasításait végrehajtsa. Ez a legfelsőbb hatalom arra törekszik, hogy 1984-re megvalósítsa Orwell György jóslatát és létrehozza, a kommunista elveken nyugvó, egyakólos világkormányt. Hatalmának szárnyait már 1920-ben kezdte bontogatni az Egyesült Államokban, de formailag csak az I. világháború végén alakult meg a párizsi béketárgyalásokkal párhuzamosan, az angol, titkos kerekasztaltársaság mintájára. Azóta minden fontos szerepet játszó amerikai (a nagykövetektől fel, egészen magáig az elnökig), ennek a már nem is annyira titkos New York i kerekasztal társaságnak a tagságából került ki, vagy legalábbis, annak a jóváhagyásával kapta meg a beosztását. Az egész választási eljárás csak porhintés a nép szemébe. Nos, ez a kerekasztal-társaság, melynek a fedőneve Council on Foreign Relations — CFR (Külföldi Kapcsolatok Tanácsa) — és New York legelőkelőbb negyedében, a Park Avenue és a 68. utca sarkán van a székháza, mindent elkövet, hogy elkendőzze az amerikai nép elől a kommunista veszélyt, amit a nyakára akar hozni. (Lásd Quigley Caroll dr.-nak, a Harvard egyetem egykori tanárának 1966-ban megjelent “Tragedy and Hope” (Tragédia és remény) című művét és Skousen Cleonnak, az FBI volt ügyvédjének 1970-ben kiadott “The Naked Capitalist” (Az álarcnélküli tőkés) című könyvét. Ennek a hosszútávú, Amerikát bekerítendő politikának tudhatjuk be, hogy a CFR tagokkal megtűzdelt amerikai külügyminisztérium, uralomra segítette Amerika küszöbén a kubai kommunista diktátort, Castrot. Ez a kerekasztaltársaság tiltotta meg akkor Kennedy elnöknek, hogy valamit is szóljon a bekerítő mozdulatok második szakaszáról, a Kubában építés alatt levő, orosz IBCM (Interkontinentális Ballisztikus) rakétakilövő állomásokról. A szovjet rakéta-silókon dolgozó kubai munkások már egy évvel az amerikai elnökválasztások előtt, pontos térképeket juttattak el a Fehér Házba és a Pentagonba is, a rakétakilövő állomásokról, feltüntetve a szovjet csapatok létszámát és elhelyezését is. Ennek ellenére mély volt a hallgatás, nehogy felriasszák az alvó amerikaiakat. A Szabad Kuba Bizottság azonban értesített egy hazafias szenátort is az ügyről. Csak Keating New York-i szenátornak a szenátusban elmondott beszédei révén, értesült az amerikai közönség a kertalatti veszélyről. Ennek az lett az eredménye, hogy amikor Kennedy (gazdáinak a jóváhagyásával) elindult az újraválasz<>o -mm* *- o -a» o -mm*- o -^mm- o -^mm-I KOSSUTH j j BOOKSHOP j a MAGYAR TÖRTÉNELEM, ŐSTÖRTÉNET 3 I és egyéb könyvek, é HANGLEMEZEK Kívánságra áljegyzéket küld | I Cím: I jj 14025 Lakota Ave., g Cleveland, Ohio 44111 Tel.: 941-0654 | tási kőrútjára, a legdemokratább hívei is kifütyülték, amikor megemlítette Kubát. Azonnal félbeszakította az útját, visszarohant Washingtonba, utasítást adott az eddig megszájkosarazott Pentagonnak és bejelentette, hogy az U-2 repülőgépek Szovjet rakétabázisokat fedeztek fel Kubában. A többit már tudjuk. A kerekasztaltársaság (az igazi amerikai kormány), melynek székháza átellenben van, a Szovjetunió (ENSz) kirendeltségével, két legyet ütött egy csapásra. Elfogadtatták az USA-val a küszöbön levő kommunista állam sérthetetlenségét és megválasztották Amerika népével a népszerűségét vesztő, hűséges kiszolgálójukat Kennedy t. A jól kiagyalt és minden valószínűség szerint az oroszokkal pontosan koordinált terv alapján, Kennedy bejelenti, hogy Kubát zárlat alá vette, mert az oroszok nem voltak hajlandók a rakétákat elvinni. Ezzel egyszerre megnő a gyanútlan amerikai polgárság soraiban a tekintélye. Az orosz elindítja hajóhadát a kubai zárlat felmentésére. A feszültség a robbanásig nő. Akkor még magam is izgatottan ültem a rádió mellett és vártam, hogy lesz-e háború, vagy sem. Nem tudtam még akkor, hogy ez mind előre kicsinált játék volt. Az utolsó pillanatban az orosz flotta visszafordult. “Csak” azt kérik Kennedy tői, hogy ismerje el és ne bántsa Kubát. Ezt a “csekélységet” a béke érdekében az elnök szívesen megteszi. A nép, bátor kiállásáért és bölcs mérsékletéért hősként ünnepli és újraválasztja. (A háttérben pedig mosolyog a kerekasztaltársaság.) A mostani, amerikai elnökválasztás előtt a színpad egy kicsit megváltozott, de a bevált recept ugyanaz. Az egyakólos világkormánynak a hívei Cartert vissza akarják választatni. Az olajjal és pénzzel rendelkező kommunista-ellenes perzsa Sah-t el kell tüntetni, mert olyan eszközök álltak rendelkezésére, amelyekkel könnyen galibát csinálhatott volna a világ kommunizálása folyamatában. Azt, hogy ilyesmire képes, bebizonyította, amikor elküldte az ejtőernyőseit Jemenbe. Az évek óta húzódó, kommunista gerillaharcoknak, két héten belül végük lett. New Yorkban nem szeretik az ilyesmit. A biztonság kedvéért, meg kellett előbb buktatni a szomszédos Afganisztánban a kommunista-ellenes kormányt. Azonban itt egy kis hiba csúszott a számításba, mert a szabadsághoz szokott muzulmán afgán törzsek, nem vették szívesen a kommunisták korlátozásait sem vallási, sem egyéb téren. Mégkevésbé voltak elragadtatva az afgán Rákosinak, Amin Hafizullah-nak kegyetlenkedéseivel, ezért fellázadtak. Ahogy nem volt nehéz feláldozni az oroszoknak Rákosit és Gerőt, ugyanúgy feláldozták az afgán bábjukat is, Amint. Azt hitték, hogy kivégzésével lecsillapítják a nép haragját, és a kedélyek megnyugszanak; a megszálló oroszokat felszabadítóként fogják fogadni. Azonban nem így történt. Magyar szemszögből nézve az a szomorú ezekben a közép-keleti eseményekben, hogy két turáni fajtestvérünk, Perzsia és Afganisztán kerül a világkommunizmus járma alá. Ami pedig még ennél is szomorúbb, hogy mindezt innen, ebből az országból, Amerikából irányítják, amely országnak mi is állampolgárai vagyunk. Itt az ideje, hogy a talpnyalás helyett, mi magunk állítsunk jelölteket, esetleg az egyetlen igaz amerikai szövetségesünkkel — a lengyelekkel együtt. Az igaz amerikai hazafiak inkább a mi emberünkre szavaznának, mint a saját árulóikra. FÁKLYAHORDOZÓ EGY KIADATLAN KOSSUTH ANTOLÓGIA SORSA 1973-ban felhívással fordultam az amerikai magyarsághoz, könyvkiadókhoz, magyar szervezetek vezetőihez és lapok szerkesztőihez, hogy mentsünk meg egy magyar kultúrtörténeti szempontból rendkívül fontos gyűjteményt az utókor számára. Felhívásom nem járt eredménnyel. Feleky Károly és Vasváry Ödön nyomdokain haladva, Kossuthtal kapcsolatos kutatómunkámon (Kossuth bibliográfia, amely azóta már megjelent) keresztül több mint 250 angol nyelvű verset sikerült összegyűjtenem a 48-as szabadságharcunkról és Kossuthról. Ez az anyag hét éve készen van és egy regénytémának beillő utat járt be Dél-Amerikától Európán keresztül egészen az Egyesült Államokig, ahol 1976-ban letelepedett a Bethlen Press polcain és azóta is ott porosodik. Az első huszonöt oldal korrektúráját megkaptam Chomós Sándortól — a Kossuth bibliográfiám kiadójától — 1977-ben, de pár hónappal később Sándor kénytelen volt velem közölni, hogy a Bethlen Press képtelen a könyvet megjelentetni anyagi támogatás nélkül. Ez nem az első kísérlet ennek a gyűjteménynek a publikálására. Feleky Károly több mint hetven éve elkezdte a gyűjtést, halála után felesége 1941-től a “Testvériség”-ben közölt 56 verset, azzal a céllal, hogy később könyvalakban is megjelenik. Szomorú, de a második világháború megakadályozta a kiadást. Az akkori adatok szerint Feleky birtokában 150 vers volt, ebből csak ötvenhat maradt meg a többi nyomtalanul eltűnt. Vasváry Ödön átvette a fáklyát és tovább folytatta a versek gyűjtését, azóta Ö már meghalt, de halála előtt 1974-ben megírta az előszót a kötethez, remélve, hogy hamarosan megjelenik. Magam több mint tíz évvel ezelőtt kapcsolódtam be ebbe a munkába. Tehát több mint nyolcvan éves kutatómunka és három generáció erőfeszítése fekszik ebben a magyar szempontból rendkívül értékes gyűjteményben. A cél az lenne, hogy az angol nyelvű kiadás után, ezt az anyagot eljuttassuk az amerikai és nagyobb külföldi könyvtárak gyűjteményeibe. Állandóan panaszkodunk, hogy az amerikaiak, helyesebben a külföldiek helytelen adatokat közölnek rólunk, de ugyanakkor egy. ilyen gazdag gyűjteményt — ahol minden túlzás nélkül dicsőítenek bennünket, és a társadalom minden rétege megszólal a nagy költőktől az átlag emberig — több mint százhuszonöt éve képtelenek vagyunk nyilvánosságra hozni. Erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy erre a gyűjteményre ismételten felhívjam a nagyközönség és az amerikai magyarság vezetőinek a figyelmét és ugyanakkor a kiadását sürgessem. Ennél többet én nem tehetek, anyagi helyzetem nem engedi meg, hogy egyedül vállaljam a kiadás költségeit. Bethlen Press pedig képtelen megbirkózni egyedül a kiadás terhével. Ezért ismételten felhívással fordulok minden magyarhoz, hogy egységesen mentsük meg ezt a gyűjteményt az elkallódástól. Anyagi, vagy erkölcsi támogatást és bármilyen elképzelést a kiadással kapcsolatban kérném a következő címre küldeni: JOSEPH SZÉPLAKI 36 Canterbury Road, Phillipsburg, NJ 08865 U.S.A. Erdélyi Est Vancouverben A British Columbiai Erdélyi Szövetség február 3-án nagyszabású Erdélyi Estet rendezett, a vancouveri Magyar Házban. A termet megtöltő közönség soraiban megjelentek a helyi egyesületek vezetői, valamint Ugrin Béla SJ. plébános és Számosközi László református lelkész. Az összejövetelt vacsora vette be. Ugrin Béla plébános mondott asztali áldást és megható szavakkal emlékeztetett idegen rabságban szenvedő véreinkre. Vacsorát követően a magyar énekkar hazafias számokat adott elő, Schadl Tamás zongoraművész-karnagy vezényletével. Kovács Tünde Tamási Miklós, helyi neves költőnk, legújabb erdélyi versét szavalta, ifjú lelkesedéssel. Liszicász György, fiatal művész énekelt, gitárkísérettel. Lemke Gyula író, székely-góbé tréfákat adott elő, majd Mécs László: “Magyar János Bécsben” c. költeményét mondta el. Győri Márta színművésznő, a budapesti színházak volt tagja és ünnepelt primadonnája székely balladákat énekelt. Kovács József, a Szövetség elnöke mondotta az ünnepi beszédet. Aláhúzta az erdélyi mozgalom jelentőségét. Elszawwwwmmwwmmmww ww" * A budapesti Dunaparton álló Hotel Intercontinental tíz év alatt másfél milliárd forint forgalmat bonyolított le, a nyereség 428 millió forint volt. A valutabevétel megközelítette a 40 millió dollárt. * * * * A termál fürdőzésnek Magyarországon évszázados múltja van. A legújabb időkben, az ötvenes évek közepe óta csaknem 120 új termálfürdő nyílt meg országszerte, főként az Alföldön. kított területeken élő testvéreink aggódó, kérő tekintete néz felénk. Emigrációnk legfontosabb feladata: küzdeni a szenvedőkért s végső fokon a történelmi, egységes, szent Magyarországért. A műsort Tamási Miklós vezette, az ügyhöz méltó kiáradó szeretettel. Az egybegyűltek a műsor elején a Himnuszt, befejezésül pedig a Székely Himnuszt meghatottan énekelték. Emlékezetes, gyönyörű este volt. Erősítés a jövő küzdelmeire. «ITTVAKÖHT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
