Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

1980. március hó «ItTVAKÖkt 7. oldal KI AZ IGAZI NEMZETI MAGYAR? Itt van a régi tompa nóta Mely süket ködben lapult Vitéz, bús nagyapáink óta. Érdekes, ezt a fogalmazást még senki nem közelítette meg az emig­rációban, pedig itt kellene ezt a fo­galmat a legjobban megismertetni. Akkor mii\járt nem volna annyi súr­lódás és összeférhetetlenség. Az alapfeltételhez nagyon is hozzá tar­tozik az, hogy az Isten benne legyen minden gondolatunkban. A világ az Istennek szeretettől ihletett alkotá­sa, a legharmonikusabb költemény. Mindenki szereti a művészi szépet, ha a gondolatot észrevenni és látni megtanulta. Csonkahazánkból csak két ver­senyző érkezett a téli olimpiára. A Regőczy—Sallai jégtáncospár, az Európa-bajnokság után Lake Pla­­cidben is megszerezte az olimpiai ezüstérmet. A fiatal jégtáncospár szereplése nemzeti büszkeséggel tölt el minden magyart. Az eredményhirdetésnél olyan hatalmas ünneplésben részesí­tette az amerikai közönség a dobogó második fokára fellépő magyar párt, amire eddig nem volt példa. A túl­értékelt szovjet táncospár helyett er­kölcsileg a magyar táncospárt kö­szöntötték olimpiai bajnokként. Az amerikai sajtó egyöntetűen rokon­­szenwel írt a magyar párról és igazi győztesnek jelentette ki. Az ABC-te­levízió végre — talán s sok rekla­máló telefonálás után — nemcsak közvetítette, hanem felsőfokon di­csérte versenyzőinket; sőt külön mű­sort is sugárzott magánéletükről. A lövészek jelentik: BETHLEN GABOR Erdély legnagyobb fejedelme Itt kezdődik el az, ami kifejezi legjobban a nemzeti magyart. Bár a lábunk homokos vagy agyagos föl­dön jár. Ennek a megfogalmazását Prohászka püspök így foglalta ösz­­sze: A homokban a patriárkális kvarc csillog, s ha a nap velünk szemben áll, gyémántos ragyogás­ban sziporkázik; régi kemény bor­dája a földnek nem fél semmitől sem aljától sem savtól. Mily kevesen vagyunk, akiket nem szédített el az otthonról irányí­tott szellemi mesterkedés, hiába mutatta a Jánus arcát, megcsillog­tatta előttünk a könnyű érvényesü­lés mázos-édes gyümölcsét. A nem­zeti magyarról ez mind lehull, mert mi egy percig sem alkudtunk meg a Júdással, nem építettünk magunk­nak légvárat, hanem Istennel közö­sen erős hitü alap pillérén állunk. Ez a tényállás fejezi ki a választó vonalat legjobban a nemzeti magyar és a selejt magyar között. Utóbbi időben a selejt-magyarok­­nak az ördög cimborasággal sikerült minden vonalon apró győzelmeket aratni, csak azért, mert a nemzeti magyarság pillanatra megfeledke­zett arról, hogy kikkel áll szemben. Így járt el Isten által rendelt utón és engedte magát összekeverni, mint tiszta érc a salakkal. Ezt láttuk az AMSZ közgyűlésén és tapasztaltuk és ez mindaddig így lesz, míg egy tisztulási folyamat meg nem indul, mert ez is Istennek ren­delése, még bolyongani kell ennek a megfertőzött rétegnek, mindaddig míg a fertőzött elemek ki nem tisz­tulnak. Addig szó sem lehet egységről, míg a bomlás csírái képezik a gon­dolkodásukat. Ezeket, ha tetszik, ha nem, le kell vetni, mert csak így vállnak igazi nemzeti magyarrá. Tapasztalatból tucfjuk, az Isten csak úgy adja áldását a közös mun­kánkra, ha az Ö magasztos szemé­lyét helyezzük minden ténykedé­sünk központjába. Ha ezt elértük, akkor vállunk igazán nemzeti ma­gyarrá. Gyere építsük ezt a szellemet, hogy végre legyen igazi feltámadás és ebből a feltámadásból fog kigyö­kerezni a rég óhajtott történelmi Nagy-Magyarország! Isten vezesse győzelemre népünk! Vasvári Zoltán A világ magyarsága most ebben az évben emlékezik meg Bethlen Gábor 350 éves születéséről. Ebből az alkalomból a lövész mozgalom nagyszabású erdélyi lövész-táboro­zást hirdet meg 1980. július 26-tól augusztus 10-ig. Az ifjak szánjanak táborba, a felnőttek töltsenek egy hétvégét együtt a fiatalokkal. Két­­hétre álmodjuk vissza a Hargitát és a magyar szótól és daltól legyen hangos a pennsylvániai hegység. Már most jegyezzük fel az erdélyi lö­vész-táborozás idejét, hogy ott tud­junk lenni. Táborra vonatkozó költ­ségeket majd később közöljük, az árak mindig méltányosak voltak, úgy most is. Már lehet előzetes je­lentkezést bejelenteni Vasvári Zol­tán címén: 8 Scodder St., Garfield, N.J. 07026. Még eljön az idő! Vasvári Zoltán, a Kereszt és Kard Mozgalom megalapítója (nem önki­nevezett, hanem minden évben új­ra), megválasztott vezetője. — Szük­ségesnek találom még az írás elején leszögezni, hogy még ellenségei sem tudnak ellene felhozni — még rossz­­indulattal sem — olyan érveket, amely magyartalansággal illetné. Ellenségeinek is el kell ismerni fá­radhatatlan, önzetlen magyarmentő szolgálatát, minden anyagi nyereség nélkül (sőt még ő fizet rá!). Minden becsületes embert, aki a magyarságért önzetlenül dolgozik, így őt is, vannak olyan természetű személyek, akik vagy tudatlanság­ból, vagy irányításból fúrják, hogy eredményt ne tudjon felmutatni. Azt is előre bocsájtom, hogy nem va­gyok Vasvári-imádó, de kötelessé­gemnek tartom a nemzetért mun­kálkodókat aljas rágalmaktól meg­védeni. Mivel az emigráció egy-egy rétege itt is ott is hajlamos arra, hogy a becstelenséget hazugsággal keverve nyomja ártatlanok homlo­kára . . . Nem magam vagyok egye­dül, aki a száműzetés éveinek kezde­tén, az olaszországi menekült tábor­ba érkezett nemzeti lapokból (Szity­­tyakürt) ismertem meg Vasvári Zol­tánt, írásai alapján tisztelni. Nem tudom elképzelni, hogy Vas­vári Zoltán írásait csak egyéni érvé­nyesülés szempontjából írja. Mikor minden sorából kicseng a nemzetért való aggódás és féltés . . . Miért kell cinikus, rosszmájú írásoknak helyet adni Vasvári ellen? Csak azért, hogy őt gátoljuk és rossz színbe tüntessük fel, mert eredményt ért el? Egyáltalában örülnünk kellene, hogy van egy magyar ember, aki ebben a felfordult világban egyedül ismerte fel, hogy az ifjúságunkat ha­zafiasságra kell nevelni ... Az idő őt igazolta, és a lövészeket minden erőnkkel támogatni kell. Afganisz­tán orosz megszállása óta minden eddigi langyoskodás, Szovjet-imá­­dás, hidépítés, kibékülés, anyanyelvi konferenciáskodás csődöt mondott. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy Vasvári a lövészekkel akarja a ha­zánkat felszabadítani. De az a szel­lem, amit ott kapnak, az feltétlenül hozzá járul, hogy a magyarság igazát győzelemre vigyük. Vasvári és neveltjeibe bizonyos vagyok, hogy nem fogunk csalódni, mert ők mártírjaink megszentelt vérét, amit a hazáért áldoztak fel, sohasem fogják elfeledni . . . Ezt az is bizonyítja: ő nem nézte akkor sem, hogy az jó vagy nem jó, mikor az utolsó töltényig vállalta a harcot a háború végén. * Magyarország első atomerőművét a Duna-menti Paks város határában építik. Tervek szerint az erőmű első, 440 megawattos egysége ez évben készül el. Ha még nem vagy — ekkor legyél A MOZGALOM HARCOSA! Vasvárit nem lerángatni kell, ha­nem állítsuk példának az ifjúságunk elé, mert ma, az utolsó percben igen nagy szükségünk van az ilyen irányí­tó lámpásokra . . . Ne vegye senki tőlem rossznéven, ha Vasvári meg­szokott befejezésével fejezem be ezt az írást is: Istennel a Hazáért. ,, .... Pilisi Turul A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM JELENTI: Ne feledjük el, most van a Trianon 60. éves gyászos évfordu­lója. Ebből az alkalomból a Kereszt és Kard Mozgalom egy tiltakozási albumot fektetett fel. A magyar ren­dezvények alkalmával, mi szívesen küldünk aláírási lapokat, csak kér­jenek tőlünk, azt írja alá minden korú magyar, mi azt összegyűjtjük majd lefényképezzük és a másolato­kat elküldjük a nagyhatalmak veze­tőségének. Mint a száműzetés tilta­kozását. — Hazánk felszabadulása után pedig átadjuk a magyar Nem­zeti Múzeumnak, hogy lássa az utó­kor, hogy a száműzetés is megtette a kötelességét. * * * Az orosz, a második háború óta, most követte el azt a hibát, hogy behívás nélkül egy országot lero­hant. Most a világ reflektor-fényébe került, nem lehet hazugsággal el­kendőzni a megszállást. Ezt az al­kalmat kell felhasználnunk arra, hogy mi is teljes erővel követeljük az orosz csapatok kivonulását hazánk­ból. Már erre volt is UN határozat, csak nem lett végrehajtva. A világ minden tájáról menjen a magyarok­tól ennek a követelése. Levél-bomba halmazzal árasszuk el az UN-t. MOST MUTASSUK MEG, HOGY IGAZÁN MAGYAROK VAGYUNK! Erdélyi István bajtársam, már felvetett ezt a fontos kérdést a “NÉPSZÁMLÁLÁST”, de én úgy érzem, erre a magyarok figyelmét többször fel kell hívni, mert sok téves felfogás uralkodik ezen a té­ren. Magam példáját hozom fel, én Komáromban születtem és ke­mény csatát kellett megvívnom a bevándorlási hivatalban, hogy én magyar vagyok. A tisztviselő egy­re azt hajtogatta, hogy én cseh vagyok, a szűk eszébe nem fért bele az a tény, hogy mikor szület­tem Komárom magyar volt és csak most lett cseh. Minden ma­gyarnak erkölcsi kötelessége azt beírni, hogy magyar, bármely el­szakított területen született is. A jövő szempontjából ez igen fon­tos! A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XXL évf., 3. szám — 1980. március hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026 a KERESZT ÉS KARD MOZGALOM w A REGÖCZY KRISZTINA 6S SALLAI ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents