Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
1980. január hó «ITtVAKm 3. oldal SZABÓ DEZSŐ Éhös kutyám állt a botba, Ugatott a magas hódra, Majd megszakadt, úgy ugatott, De a hód csak hód maradott. Az Elsodort falu szerzőjének fent idézett szatirikus versikéje igen találóan érvényes az író munkássága és szellemi öröksége körül kialakult otthoni vitában. Halálának 35. évfordulóján, január 13-án emlékezzünk meg mi is, a XX. század legmarkánsabb magyar írójáról. A követői által csak Mesternek titulált genius, a második világháború közvetlen befejezése előtt húnyt el. 1945 egy havas reggelén egy József körúti bérház légópincéjében természetes körülmények között fejezte be hányatott életét. Egyesek szerint éhenhalt. A Soroksári úton előretörő szovjet csapatok megjelenését már nem érte meg. Tetemét ideiglenesen a Rákóczi tér sarkán, egy öreg ruhásszekrényben ásták el a jó szomszédok. A magyarok Istene kegyelmes volt hozzá, mert nem engedte megérni sem Budapest kéthónapos ostromát, sem az utána következő borzalmas időket. írásaiért, s főleg azok politikai mondanivalóiért minden művét indexre tették, őt pedig fasisztának jelentették ki. Követőinek baloldali tagjai, élükön a Márciusi Fronttal, a Györffy Kollégistákkal és a Nemzeti Parasztpárttal, a Nemzeti Frontnak csúfolt koalícióban keresték a gyors érvényesülés lehetőségeit. Ha Szabó Dezső életben maradt volna, írásaiért — melyekben egyformán kifogásolta a két elsikkasztott forradalmat — biztosan népbíróság elé cipelték volna a bosszúért lihegő Moszkvából hazatért partizánok. így azonban nem kellett elszenvednie azt a nagy csalódást, hogy Péter módjára tagadják meg, pont azok, akik addig mindig lobogónak használták. jobboldali hívei: az egyetemisták, élükön a Turul Szövetséggel, a végsőkig harcoltak a szovjet hordák ellen. Egyrészük Budán morzsolódott fel, a két egyetemi rohamzászlóaljban, vagy kénytelen volt harcálláspontját nyugatra áthelyezni. A nemzetinek elismert népi írók és költők, maguk is hallgatásra ítélve, dermedten figyelték az eseményeket, írásaik 1956-ig csak az íróasztalnak készültek. Halálának első éves évfordulóján sírjánál még megjelent Nagy Ferenc, Veres Péter, a Györffy Kollégium s még sokan mások, remélve, hogy a józan ész felül fog emelkedni a gyűlölködésen s elégtételt fognak adni Szabó Dezsőnek. Tévedtek. A második évfordulón a Kollégisták rendezésében már csak kevesen voltak a Rákóczi téri sírdomb körül. A megjelentek természetesen már nem a hivatalos demokratikus Magyarországot képviselték. 1949. május 19-én maradványait a Kerepesi temetőbe szállították, s sírjánál már csak a szertartást végző Szabó Imre református esperes búcsúbeszédéről tudunk. “A nagyok közt is magányos óriás volt. Most csendes sírjában rejti a Kerepesi temető. De csak a testét. ” Ezután lassan elhanyagolták emlékét is. A terror elöntötte Magyarországot s mindenki a maga kis existenciájának a mentésével volt elfoglalva. A Györffy Kollégiumból kiindulva megszervezték a Népi Kollégiumok Országos Szövetségét. A jobb sorsra érdemes Szövetség vezetésében a koalíciós pártok bekényszerítették a maguk embereit s ezzel a jól bevált “szalámi taktikával” rövidesen felszámolták Szabó Dezső szellemének utolsó menedékbástyáját is. Ezzel a legbátrabb tanítványok is hallgatásra ítéltettek. A Népi Kollégiumok felszámolásáról egyébként a volt Magyar Elet könyvkiadó tulajdonosa, dr. Püski Sándor, aki szintén nyugatra kényszerült, pontos részletességgel tudna beszámolni. Az ötvenes évek elején a Kultúra állami könyvterjesztő vállalat, nyugaton piacra dobta az összes fellelhető Szabó Dezső könyveket. így az 1944-ben kiadott Bölcsőtől Budapestig című életrajzot, mely egyébként az író teljes életrajzának első kötete. A teljes munkát Életeim cím alatt két kötetben egészen 1961-ig nem engedték napvilágra. Piacra került igen nagy példányszámban zsebkönyv alakjában a Feltámadás Makucskán című szatirikus kisregénye is. Azóta Szabó Dezső mű csak a könyvtárakban létezik s kizárólag csak politikai indokolás és speciális engedély alapján lehet hozzájutni. Az 1956-os szabadságharc Szabó Dezső rehabilitálása felé is utat nyitott. A Kommunista Pártban eddig vezetőszerepet játszó idegenfajú ellenieket a kényszer és az idő lassan kiszorította. Helyüket fokozatosan az úgynevezett népiesek töltötték be. Innen ered az aránylagos enyhülés úgy gazdasági, mint szellemi síkon. A fiatalabb s a harmincas évek ideáljain felnőtt értelmiségiek nyomására végre kiadták Életeim cím alatt a teljes életrajzot, két kötetben. A könyv magyarázatában nyíltan bevallják, hogy az eredeti kéziratból sokat ki kellett, hogy hagyjon a cenzúra “demokrácia ellenes” beállítása miatt. így azután a kissé kiherélt munkával igyekeztek a feltörő kívánságokat kielégíteni. — Nem nagy sikerrel. Újabb fejlődést jelentett a Szabó Dezső ügyben, hogy a hatvanas évek közepén Németországban megjelent Gombos Gyula nagyszerű és a valósághoz legközelebb álló tanulmánya, mely azóta nem csak több kiadást ért meg, de hazaszivárogva az otthoni hivatalosokat is cselekvésre kényszerítette. így jelent meg röviddel Gombos könyve után Budapesten Nagy Péter irodalomtörténész hatalmas monográfiája. Ez a könyv is már a harmadik kiadást éri meg. Aki olvasta, annak sok érdekes tény hívja magára a figyelmet. Nagy Péter mindjárt a bevezetőben hitet tesz vonalas beállítottsága mellett, amikor bevallja, hogy munkája Szabó Dezső írói és politikai tevékenységét hivatott a marxista tudományosság értelmében megvizsgálni. Ugyanakkor furcsa indokolást ad munkája szükségességének. Szerinte “Szabó Dezső addig (s némileg azóta is) azok közé az írók közé tartozik, akiknek inkább a nevét emlegették, mint a műveit forgatták. Műveihez hozzájutni sem könnyű: a felszabadulás óta csak egy-egy válogatás jelent meg, elég szerény terjedelemben és példányszámban, a régebbi kiadások pedig még a közkönyvtárakból is nagyrészt eltűntek. Híveinek-megszállottainak tábora je lentéktelenre csappant, de el nem tűnt egészen: így mítosza inkább él, mint alkotásai. Ugyanakkor az irodalom, a szellem jelenségei — sőt egyszerűbben a magyar történelem iránt érdeklődőknek szükségképpen találkozniuk kell nevével, művével, hatásával: érthető hát, ha e könyvet megjelenésekor az információ és a szenzációéhség egyaránt kíváncsian fogadta, hogy érte szerzője majdnem annyi szidalmazó levelet kapott, mint gratulálót. ” Nagy Péter tehát, szerinte egy mítosz ellen hadakozik. Mindenesetre könyvének sikere nem a materalista dialektikus kritikájának, hanem a közönség által hozzáférhetetlen művek felsorolásának s igen tartalmas ismertetésének köszönhető. Tudomásunk van róla, hogy odahaza bizalmas baráti összejöveteleken kedves szellemi szórakozás e könyből Szabó Dezső idézeteket felolvasni, s azoknak értelméről vitatkozni. így a Mester még halottan is hat. Nem mehetünk el a kritikai művek ismertetése során Féja Gézának 1965-ben megjelent Szabadcsapat c. önéletrajza mellett sem. A szerző egy egész fejezetet szentel Szabó Dezső porbarántásának. O az első Péter a tanítványok között s nagyon szomorú olvasni ezeket a sorokat olyannak, aki mindkettőjüket személyesen ismerte, munkájukat értékelte s tudja a való igazságot. Mi tudjuk, hogy Szabó Dezső összeférhetetlen természete miatt, igen kevés személyt engedett a bizalmába jutni. Jóformán az egyetlen ember, akinek állandó kapcsolata s szabad bejárása volt lakására is, az Féja Géza újságíró volt. Az általa szerkesztett Előőrs nevű folyóiratban, Szabó Dezső elgondolásaiból Márciusi Front néven igyekezett tőkét kovácsolni. Eme szervezkedésnek azonban éppenúgy, mint semmilyen másnak sem, Szabó Dezső a nevét sohasem adta oda. Ebbéli független, szervezhetetlen magatartását sokan kifogásolták, de a háború utáni események tökéletesen őt igazolták. A Márciusi Front és a Magyar Elet könyvkiadó közösen szervezett 1942 nyarán, a népi írók összehívásával, egy politikai konferenciát Balatonszárszón. Ezen a konferencián a Márciusi Front indítványára a népi mozgalmak (legalább is a baloldaliak) a Szovjet győzelmének szükségességében látták a magyarság sorsdöntő problémáinak megoldását. Szerintük, a már régóta esedékes földreform csak a Szovjet hadsereg jelenlétében következhet be. Természetesen akkor arról nem is mertek álmodni, hogy ez a szovjet hadsereg a háború befejezése után még 35 év múlva is hazánkban fog “ideiglenesen” tartózkodni s a problémákat a marxizmus —leninizmus értelmében s nem a Márciusi Front álmai szerint fogja megoldani. A demokratikus magyar államból a népidemokratikus köztársaságba való áttérés s a velejáró politikai átszervezés sok naív léleknek nyitotta ki a szemét. Voltak, akik nem bírták tovább a hallgatást s az emigrációba vonultak. Sajnos szép számmal voltak olyanok is, akik továbbra is kiszolgálták a mostmár demokratikus álarcot levevő rendszert. Ezek beléptek az egyetlen Pártba s szolgálják ma is, azonban lelkiismeretük sohasem fogja őket békén hagyni, s a Mester szelleme kísérti őket egész életükön át. Befejezésül hadd idézzem Kovács Imrének, úgy is mint a Nemzeti Parasztpárt alapítójának és képviselőjének s úgy is mint a Márciusi Front illusztris tagjának az Igazság c. budapesti lapban, 1946 decemberében írt sorait: “Szabó Dezső körül nem ül el a vihar. Életében is így volt, halála után is így van. Olyan író volt, akinek minden írása történelem. Ne tagadjuk: az a nemzedék, amelyikhez én is tartozom, tőle kapta a legnagyobb élményeit. Akkor emelte a magyar politika porondjára a magyar parasztot, amikor azt még a legradikálisabb politikusok is csak álmodták, és úgy beszélt a magyarságról minden időben, hogy érezni lehetett: ez az ember a nemzet idegeiben él. Nagy tanítómester volt Szabó Dezső, egész látóhatár, korbács, vagy végzet, de mindig ugyanazért a magyarságért. Nem alkudott, nem hátrált, nem félt. Vannak, akik letagadják, hogy az indítást tőle kapták, vannak, akik már elfelejtették megrázó tanításait, s vannak, akik vállalták, de ma nem merik: a nagy mesterek sorsára jutott, akiket törpe tanítványaik megtagadtak vagy elárultak. ” L. T. VWWWWwwwwwwvww Magyarok! Kiáltsuk a részvétlen világ süket fülébe Wass Albert szavait'. POGÁNY ÚJÉVI : KÖSZÖNTŐ Hél emberek! markomban sűrű feketevérrel telt kupa! Ezzel köszönt rítok egy rongyos világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt! Így hát kupámat megtöltöttem bús magyar vérrel. Hozzátok szólok, emberek! Háj testvéreim, emberek öt világrészen szerte-széijel! lm alvadt vérrel telt kupámat e rút világon végigöntöm s magyar vér mellett, ahogy Ülik, az újesztendőt ősi módra zord táltos-szóval felköszöntöm! Babonát mondok szörnyű átkot! Vad mágiát, mely megfogan: megátkozom azt, aki vigad! Ki bort Iszik, asszonyt ölel, békében él és boldogan! Mert jaj, véres nép ma az én népem! Ordas vadak tépik a testét! S kik elfordulnak tőle, hogy ne lássák: átok maija ki két szeműk világát s pusztuljanak, ha gyászát elfeledték! Méreggé változzék a bor minden pohárban ^ és tébolyult sikollyá a kacaj! Es szörnyű vész és halálhörgés légyen és minden földi otthon porrá égjen és minden céda ember benne égjen ki tudni arról semmit nem akar hogy miként pusztul börtönben, kínban, vérben, egy részvétlen világ közepében * magára hagyott népem, a magyar! A A A Csakis egy magyar szellemű, magyar hitű és magyar lelkű ifjúság tud magyar jövőt teremteni. MEGJELENT Prof. Badiny Jós Ferenc legújabb könyve: |g> AZ ISTER-GAMI OROSZLÁNOK TITKA kiegészítve, a szövegrész számos ábráján és képén kívül, “tizenhat” kiváló fényképből álló sorozattal, melyek feltüntetik az ősi Ister-Gami Szentélyből ránk maradt részleteket. — A könyv ára a viszonteladóknál: US $10.00. I
