Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11-12. szám
14. oldal «imAKÖM-1980. nov.—dec. hó MARIKOVSZKY ZOLTÁN: A NÉPEK ÖNRENDELKEZÉSI JOGA Az első világháború tragikus befejezése után a világ vezető politikusainak fő vesszőparipája a népek önrendelkezési joga, mint az emberi jogok alapja. Wilsontól kezdve Carterig a Népszövetség keretén belül, vagy azon kívül, nem hagynak ki egyetlen alkalmat sem, hogy ne hangoztassák végtelen nagyrabecsülésüket, tiszteletüket és támogatásukat eme alap jogok iránt, ami nem jelenti azt, hogy végtére valamit is tegyenek eme jogok érdekében ahol az mindmáig hiányzik, vagy lábbal vannak eltiporva. A második világháború után, amit az amerikaiak harcoltak ki, eléggé együgyüen, de amit az oroszok nyertek meg és az utóbbiak alaposan ki is használták a nyugati szövetségeseik ellen felhasználva a hangoztatott wilsoni elveket, a népek önrendelkezési jogát arra, hogy a nyugati szövetségeseik világbirodalmait szétrobbantsák, sok apró független államokat alkossanak (ez fontos volt arra is, hogy a Népszövetségben több szavazatokat kapjanak), s azután azokat a “tercer mundo”, vagyis mint a sem kapitalista sem kommunista érdekcsoporthoz tartozó (no alienado), gyenge, ingatag, vezető réteg nélküli államokat a maga oldalára kötelezze. Ez a bizonyos Harmadik Világ “semleges”(?), amikor vezérállamaik Kuba és Jugoszlávia szélsőségesen kommunista államok. Az újonnan megalkotott (felszabadított) államok háromszorosára növelte a Népszövetség taglétszámát és a nyugati szabad világ kisebbségben maradt, és a ténylegesen elnyomott ősi államok felszabadítása lehetetlenné vált. No de nézzük mindezt magyar szempontból. A különböző statisztikai adatok szerint, az úgynevezett utódállamokhoz csatolt magyarok száma a következő: Csatolt magyar lakosság száma Romániához (Erdély és Moldva) 3,000.000 Csehszlovákiához (Felvidék és Kárpátalja) 900.000 Jugoszláviához 600.000 Ausztriához 70.000 Összesen: 4,570.000 Megjegyzendő, hogy a magyarság egységes tömben szakítatott el a megmaradt csonkahazától és mint perem vidéki magyarok élnek az anyatömb külső szegélyén. A józan eszű gondolkodó magyar úgy vélné, hogy ha a Nemzetek Szövetsége sötét hátsóokok miatt nem hajlandó visszacsatolni ezen több milliós létszámú magyart az ezer éves magyar hazához, az unalmasságig hangoztatott önrendelkezési jogot nem hagyják gyakorolni és nem engedik, hogy visszatérjen ősi birodalmába, megengedik, hogy önálló népi államokat alkothassanak, egyelőre külön válva anyaországától, mert mint írtuk a világ különböző részein a Népszövetség segítette és segíti a kis népi államok formálását ezen az önrendelkezés és népi hovátartozás alapján, sokkal kisebbeket, mint a magyarság száma az egyes utódállamok kötelékében van zárt tömbökben. Az ember nem tudja, hogy bosszankodjék, vagy nevessen, ha olvassa, hogy van egy Nauru Köztársaság, melynek lakosainak száma 7000, az 1970-es népszámlálás szerint. Vagyis tized része az Ausztriához csatolt magyarság létszámához viszonyítva. No, de lássuk ezeket az önálló államalakulatokat: A 85 Atlas Universal Aguilar statisztikája szerint Állam Terület Lakosság (négyzetkilométer) (1970) Albánia Köztársaság 28.748 2,168.000 Bahrein Emiratus 598 215.000 Botswana Köztársaság 600.372 648.000 Butan Monarhia 47.000 836.000 Congo Köztársaság 342.000 936.000 Chipre Köztársaság 9.251 633.000 Fiji Köztársaság 18.272 520.000 Gabón Köztársaság 267.667 500.000 Gambia Köztársaság 11.295 364.000 Guinea Ecuatorial Közt. 28.051 290.000 Guayana Köztársaság 214.969 714.000 Islandia Köztársaság 103.000 204.000 Kuwait Sultanatus 16.000 737.000 Liechtenstein Principato 157 21.350 Luxemburgo Orandukato 2.586 339.848 Maldivas Köztársaság (Federal) 298 108.000 Malta Köztársaság 316 326.000 Mauricio Köztársaság 2.0^5 836.000 Monaco Principato 1 24.000 Nauru Köztársaság 21 7.000 Neuane Monarhia 17.363 408.000 Oman Sultanatus 212.457 657.000 Qatar Principatus 22.014 79.000 Samoa Monarhia 2.842 143.000 San Mauricio Köztársaság 61 19.000 Sikkim Monarhia 7.107 194.000 Tonga Monarhia 699 86.000 Trinidad Y Tobago Közt. 5.128 945.210 Itt említem meg, hogy nem lenne érdektelen, hogy az Erdélyi Világszövetség és az Amerikai Magyar Szövetség közös egyetértéssel állapítsák meg az utódállamokhoz csatolt magyarok számát, hogy egyértelműen beszéljünk róluk, mert rossz hatást kelt az idegen előtt, hogy pl. egyszer a Romániához csatolt székely-magyar testvéreink számát 1,700.000-ben állapítjuk meg, míg máskor 3,200.000 magyar-székely-moldvai magyarról beszélnek. A többi elcsatolt magyarság számának emlegetésénél is majdnem hasonló az ingadozás. Természetesen a kiutasított, deportált, átnemzetlenített magyarok mind az ősi elcsatolt összmagyarsághoz tartoznak (mint azt az arab-palesztinok teszik). Mindenesetre világos, hogy két mértékkel mérnek a Népszövetségben. Egyrészt pár ezer lélekszámúnál új, minden múlt nélküli országokat formálnak, míg a sok milliós elszakított magyar tömbök még a minimális önkormányzati joggal sem bírnak. Úgy vélem nem lenne érdektelen, hogy politikusaink a feltártakban rejlő hatalmas propaganda erőt és előnyt kihasználnák úgy magyar, mint más világnyelven, ugyanakkor szembeállítva egy új pici primitív országok elmaradt kulturális népi nívóját a magyarság Európa-formáló és magas államalkotó kultúrnívójával. Ugyancsak kedvezően befolyásolhatná nemzetmentő propaganda akciónkat az Európai Közös Piac (Comunidad Europea) a napokban Velencében megtartott összejövetelének határozata, ahol a kilenc államfő kimondotta, hogy a közelkeleti béke érdekében a palesztinai araboknak joguk van önrendelkezési jogukat érvényesíteni (autodetermináción), és hogy meg vannak győződve arról, hogy az arab területen létesített zsidó kolonizációk fékezik a közelkelet rendezését, és hogy ellenkezik a nemzetközi joggal úgy a kolonizációk, mint a népességi arány és tulajdon erőszakos megváltoztatása az elfoglalt területeken. Ezeddig a velencei határozat. Mindebből vezetőink megfelelő fegyvert kovácsolhatnak az elfoglalt ezeréves területeken élő magyarság (önrendelkezési jog, áttelepítések, népi egységek megbontása, kolonizációk, vagyon elkobzások, stb., stb.) védelmére annál is inkább, mivel ha jól tudom 1.2 millió arabról van szó a több milliós, mindenéből kifosztott magyarsággal szemben. A kilencek velencei gyűlése arra is mutat, hogy végre vannak, akik szembe mernek helyezkedni az Egyesült Államok vak zsidópártolásának (ami befolyásolja az arab államok petroleum árpolitikáját is), s talán rést enged a magyarság jogainak időszerű védelmére is. A HUNGARISTA MOZGALOM NEVÉBEN MEGRENDÜLVE TUDATJUK, HOGY VEZÉRÜNK, szepesváraHai HENNEY ÁRPÁD m. kir. szkv. altábornagy, az utolsó m. kir. kormány minisztere RÖVID, DE NEHÉZ SZENVEDÉS UTÁN, ÉLETÉNEK 84. ÉVÉBEN ELHÜNYT. Született: 1895. IX. hó 24-én, Epeijesen, Magyarországon. Meghalt: 1980. V. hó 21-én, Kitzbühelben, Ausztriában. * * * BÚCSÚ HENNEY ÁRPÁD, a 35 éves hontalanságban élő hungaristák vezetője két esztendeje vesztette el élete párját, szeretett feleségét és azóta nagy magányban élt az északtiroli Brixen községben. Magas kora dacára múlt karácsonyig jól bírta magát; ekkor a jeges úton elcsúszott, elesett és bár nem tört el egyetlen csontja sem, azóta igen nehezére esett a járás és panaszkodott, hogy jobb kezét csak nehezen tudja használni. Ettől az időponttól egészsége hanyatlani kezdett, egy napon összesett lakásán, elvesztette eszméletét. így talált rá a takarítónő, aki azonnal hívta az orvost. Súlyos tüdőgyulladással szállították a kitzbüheli kórházba, ahol mind az orvosok, mind az ápoló személyzet nagy gonddal törődtek vele. Pár hét múlva kezdett magához térni, tüdőgyulladása is elmúlt és két ápolónő támogatásával elkezdte járógyakorlatait a kórház folyosóján. Bár még igen gyenge volt, látogatóival kedvesen elbeszélgetett és így azok reménykedtek felépülésén. Igaz, hogy az orvosok aggódva figyelték őt, mert semmi életkedve sem volt már és ezért igen keveset evett. Május 21-én, egy szerdai napon, kora reggel azt mondta az orvosnak és az ápolónőnek, hogy ma nem akar semmit sem enni, mert ma meg fog halni. Ok ellenkeztek vele, mondván, hogy jobban van és szíve is rendben. Mégis — Henney Árpád testvérünknek volt igaza: 10 óra tájban, szépen, csendesen — meghalt. Csak tíz nappal halála után volt a temetése — május 31-én, egy szombati napon, hogy így legalább az Ausztriában, Németországban és Svájcban élő testvérek el tudjanak jönni a temetésre. Körülbelül 60 hungarista verődött össze. Maga Brixen község saját halottjának tekintette a náluk 31 esztendő óta élő altábornagy testvért. A gyászmisét a beszentelési szertartás előtt két pap olvasta: a brixeni plébános és dr. Németh Ernő kufsteini magyar lelkész, aki a sírnál felszólította a nagy számban megjelent gyászoló közönséget, hogy a beszentelési szertartás szerint imádkozzanak egy Miatyánkot azért, aki a halottat elsőnek fogja követni. Ki gondolta volna akkor, hogy ez Németh Ernő lesz, aki szívasztmában szenvedett és következő csütörtökön váratlanul elhunyt. így pontosan egy hétre rá, következő szombaton volt a temetése. Rettenetesen rossz idő volt ezen a télen, egész idő alatt zuhogott; amikor azonban megkondultak a temetésre a harangok, egyszerre kisütött a nap és szép idő lett. Körülbelül másfél órára a temetés után zivatar jött és ettől kezdve megint rossz volt az idő. így azonban az eljött testvérek lefényképezhették a sírt a rengeteg gyönyörű koszorúval — legfelül volt a koszorú az árpádsávos szalaggal. Tiroli népi viseletben vonult ki a brixeni zenekar és szépen játszotta a “Guter Kamerad” gyászindulót. Egyik testvérünk magával hozta tárogatóját, amikor a Himnuszt kezdte játszani, a jelenlévő magyarok könnyezve énekelték vele a szöveget. Elsőnek a két pap mondott szép búcsúztatót. Majd Tatár Imre mondott beszédet, azután Romhányi Árpád, az innsbrucki magyar gimnázium volt igazgatójának megható búcsúszavai következtek: “Magyar Testvéreim! Az akkor még magyar, kanyargó Nyitraparton kezdődött a mi barátságunk és két szörnyű világháború véres harcai után, a nekünk már idegen Ausztriában szakította meg halálod azt. Közös hitünk és meggyőződésünk volt az az erős kapocs, amely hosszú hetvenegy esztendőn át fenntartotta szilárdan és friss erőben. Ezért nehéz és fáj Tőled búcsút venni, Téged elveszíteni. Nehéz, küzdelmes, harcos életed után adja meg Neked a Mindenható a jól megérdemelt békés, örök nyugodalmat. Édes jó Testvérem, Árpád, nyugodj békében. Isten Veled, a viszontlátásra!” Befejezésül Gömbös Ernő testvérünk köszönte meg a gyászoló brixenieknek, hogy annyi szeretettel fogadták be Henney Árpád vezető testvérünket és feleségét falusi közösségükbe, ezáltal otthont adván nékik több mint 30 éven át és meleg részvétüket, amely kifejezésre jutott abban is, hogy oly nagy számban kísérték el utolsó útjára. (Út és Cél, 32. évf. 4. szám.)
