Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11-12. szám

1980. nov.—dec. hó

«IfTVAKÖfct

15. oldal

A TRIANONI BEKEDIKTÄTUM ÉS A SZABADKŐMŰVESSÉG

A Trianoni békediktátum 60. évfordulója alkalmából számos tanulmány és cikk foglalkozott már eddig is jelenkori nemzeti tragédiánk okaival. De tudtommal senki sem foglalkozott részletesebben a szabadkőművesség szerepével, pedig az, hogy az ezeréves, keresztény Magyarországot ilyen kegyetlen módon megcsonkították, 3 és fél millió magyarját a szomszédos, hataloméhes, soviniszta kis népek uralma alá kényszerítették és ezt a tragikus állapotot rövid megszakítással 60 éven keresztül fenntartották, nagyrészben a szabadkőművességnek köszönhető.

Nem lesz tehát érdektelen, ha okulásul felidézem a szabadkőművesség végzetes szerepét a Trianoni békediktátum megalkotásában.

De mielőtt tovább mennék, könynyebb érthetőség kedvéért röviden felvázolom a szabadkőművesség modernkori történetét.

A 18. században valóságos divat volt a szabadkőművesség tagjának lenni. Ez azonban nemcsak előnyt, de hátrányt is jelentett. Ezért 1717- ben Londonban megalakították a Nagypáholyt, hogy az addigelé szabadon, minden korlátozás és felelőség nélkül alakult páholyok között rendet teremtsenek. Ezzel indult el a szabadkőművesség modernkori története, országok, népek feletti láthatatlan uralma — vetették el a forradalmak csíráit, hintették el a szenvedéseket, az örökös harc és gyűlölet testet-lelket pusztító spóráit.

A francia páholyok már a 18. század közepén bevitték a páholyokba a politikát, az atheizmust, a szabadgondolkodást és radikalizmusukkal a felforgató tanokat. 1877-ben elvetették a Bibliát, törölték az alkotmányból Isten létében, a lélek halhatatlanságában való kötelező hitet.

Ezzel angol-szász és latin vagy román ágra szakadt a szabadkőművesség. A latin vagy román ág vezetője a Párizsban székelő Grand Orient páholy lett, melynek hatáskörébe tartozott Belgium, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Románia, Csehország, Ausztria, Horvátország és Magyarország szabadkőművessége.

XII. Kelemen pápa rögtön felismerte a veszélyt és már 1738-ban elítélte a szabadkőművesség elveit és a katolikus híveket eltiltotta az abban való részvételtől. Itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy a II. Vatikáni Zsinat után II. Pál pápa érthetetlen módon feloldotta a tilalmat. (A fenti adatokat Dr. Somogyi István “A szabadkőművesség igazi arca”, Bp. 1929, c. munkájának I. kötetéből vettem.)

A szabadkőművességnek a Trianoni békediktátum megalkotásában való részvételéről Szalay Jeromos “Igazságok Középeurópa körül” (Párizs, 1960) c. munkájának II. kötetében többek között ezt írta:

Benes tapintatosan emlékszik meg a szabadkőművességgel való összeköttetéseiről. A tény az, hogy Maszaryk és Benes legfőbb pártfogója a szabadkőművesség. Nem követünk el vakmerő ítéletet, ha azt merjük hinni, hogy mindketten szolgálatra berendelt három pontos testvérek voltak... Benes szemérmesen, tapintatosan megjegyzi: “A szabadkőműves körökbe való bejutást lehetővé tették bizonyos honfitársak és a páholyok szerb tagjai.” Azt könnyű megállapítani, hogy a szerb szabadkőművesek nagyon befolyásosak voltak. Spalaikovics, az egyik háborús méregkeverő, a háború után is állandó tagja és előadója volt a párizsi Peigne Generalis páholynak, ahol Szerbia ügyét munkálta. Az 1917-es

párizsi szabadkőműves kongresszuson, melyen elindították a világot oda, ahol ma van, Tomitch szerb szabadkőműves volt az egyik jelentős előadó... Ez a hatalmas testület pedig már régóta foglalkozott országok felfordításával. 1866. jún. 4-én írta Napoleonjeromos herceg III. Napóleonnak: “Ausztria a federációs formának a nemzetiségi elvvel ellenkező formáját képviseli; ez a katolicizmus menedékhelye; meg kell semmisíteni, szét kell tiporni.” Tehát az 1917-es (jún. 28 — 30.) szabadkőműves kongresszus már ausztria-ellenes hagyományokra támaszkodott, mikor a “szabadkőműves béke” pontjait megállapította... Nem volt tanácsos, hogy Benes nyíltan beszéljen a zsidókról, akik pedig a szabadkőművességgel egyenrangú pártfogói lettek a nyugati hatalmaknak, következésképpen a cseheknek. A zsidók szellemi vezetői a zsidó szellemű páholyokba csoportosultak. A New York-i B’nai Brith páholy irányítása alatt a világon kb. 600 páholy működött. Ezek természetesen a demokráciák mellett kötötték le magukat, tehát a központi hatalmak ellen... (73-74. old.)

Ezek azok a körök, melyekben előkészítették ... Magyarország megcsonkítását (75. old.).

Az 1917 júniusában Párizsban tartott szabadkőműves nagygyűlés elhatározta a háború folytatását a végső, totális győzelemig, ami azután lehetővé teszi ennek a háttérben dolgozó hatalmas testületnek a világ átalakítását saját elvei szerint, miután Ausztria —Magyarországot, ezt a “középkori csökevényt” lerombolta (89. old.).

Wickham Steed, a Times külpolitikai szerkesztője... emlékirataiból tudjuk, hogy House, képviselője egy nagy birodalomnak, semmit se tett anélkül, hogy meg ne kérdezte volna Steedet. Ez pedig semmit se tanácsolt, mielőtt meg ne kérdezte volna Maszarykot és Benest (94. old.).

Mikor Wilson 1919 januárjában útrakelt Európa felé, hogy annak sorsát megpecsételje... Jusserand francia követ átadta neki Clemenceau jegyzékét, amely szerint Ausztria—Magyarország sorsa nem lehet többé vita tárgya, minthogy ez a hatalom megszűnt létezni. Ennél fogva sem a különböző arcvonalakon megkötött fegyverszünetek, sem az amerikai elnök 14 pontja nem szolgálhatnak a békekonferencia alapjául... Az olaszokkal kötött Diaz-féle fegyverszüneti megegyezés (1918. nov. 3.) nyitott kaput hagyott a becsületes békének. De a Jusserand-féle jegyzék szellemében Foch tábornagy nov. 8-án érvénytelenítette a paduai fegyverszünetet, mire Franchet dTsperay felhatalmazta a szerb csapatokat, hogy megszállják a Bánátot és a Bácskát. Erre a románok a német és magyar csapatok távozása után vérszemet kaptak és ugyanazt csinálták Erdéllyel. Sőt még a sereg nélküli csehek is beszüremkedtek a Felvidék városaiba (95 — 96. old.).

A béketárgyalásokon Tardieu és Berthelot voltak a hatalmasságok. Az lett, amit ők akartak. Tardieu annak a bizottságnak az elnöke, amely Középeurópa területi kérdéseivel foglalkozott. Tardieu teljesen elkötelezte magát Magyarország ellenségeinek. “Magyarország nem érdemel kíméletet”, hangsúlyozta. De talán még több szárad Phillippe Berthelot lelkén. Mikor Lloyd George félreállította a területi bizottságokat, hogy mentői szabadabban intézkedhessék, Berthelot várta a pillanatot, amikor majd... Clemenceau, Wilson, Lloyd George járatlansága a földrajzi kérdésekben megengedi neki, hogy a saját szempontjait érvényesítse. Gyakorlatban Bethelot azt tett, amit akart... Ő pedig ideológiai ellensége volt a magyaroknak... így uralkodhattak a titkárok a nagyokon ezek tudatlansága miatt (104. old.).

Ott vannak az angol és francia propagandisták...: Seton-Watson,

WixhamWicham Steed, Andre Tibal, Jaques Ancel, L. Eisenmann, L. leger, Albert Mousset, Etiene Fourlon, Ernest Denis, Rene Martel és a főpatrónus, Andre Tardieu. Ezek segítségével fogalmazták meg a csehek követeléseiket, de főként ezek segítségével érték el követeléseik teljesítését (105. old.).

“A helyzet igen rossz, írja Marghiloman (a román kérdéssel kapcsolatban). Ha megismerik a magyar statisztikát, el lehetünk készülve, hogy a határmenti városokat elveszítjük. Románia a békekonferencia rokonszenvében az utolsó helyet foglalja el. ” De ott voltak a nagy pártfogók, House, Crow és főképpen Seton- Watson. A románok megtudták, hogy nem a pózoló nagyok csinálják a békét, hanem a rejtett erők és érdekek (117. old.).

Az ügyet a tárgyaló hatalmak albizottsága elé utalták, mely Tardieu elnöklete alatt határozott. A románoktól követelt területeket átadták nekik, “mert a hatalmas anyag részleteinek átvizsgálása olyan feladat, hogy a Tanács nincs abban a helyzetben, hogy azt áttanulmányozza”, mondta az Egyesült Államok külügyminisztere, Lansing. — A House-ok, Lansing-ok bölcs szetenciázásai, az ifjú Dulles tanulékonysága Tardieu-vei szemben éppen annyira hozzájárultak a mai világ nyomorúságához, mint Tardieu és társainak lelkiismeretlenségei (119. old.).

Magyarország ellenségei megkaptak mindent, amit csak kívántak. Először néprajzi, azután stratégiai és kereskedelmi határokat, végül, ami csak eszükbe jutott. A magyarok pedig megkapták Millerand dorgálását... (124. old.).

Benes, Maszaryk és patrónusaik győztek. Ma már az egész emberiség szomorúan kérdi, hogy ilyen két egyéniség hogyan téveszthette meg a világot? Hatalmas pártfogók állottak mögöttük, később pedig a kezükben állott a világ közvéleményét csinálok hatalma... ők csak másodrendű, de nagyon felelős személyek voltak, akiket szolgálatra kihívtak, akik a feladatot minden lelkiismeretfurdalás nélkül elvégezték. A gondolatok nagy részét másoktól kapták, elsősorban a Crew-House műhelyből, azután a francia műhelyekből, ahol a fő a Grand-Orient volt, azután Ernest Denis, akinek elgondolásait ismételgette Maszaryk is... Főképpen a Crew-House sokszorozta meg Maszaryk és Benes munkásságának a hatását... Jött a pénz máshonnan is. A nyugati propagandistákat magával ragadta a hév, munkájukban elérkezvén a sikerhez, a gyümölcsöt is élvezni akarták... Munkájuk eredménye lett Magyarország megcsonkítása. Az anyaország 282.000 négyzetkilométerről lecsökkent 92.600 négyzetkilométerre, lakossága

18.264.000-ról 7.482.000-re olvadt le (128. old.).

Emberi számítás szerint Csehszlovákia szilárd alapokon állott. Megfogamzott az 1917-es szabadkőműves kongresszuson, melynek határozatait a Párizs környéki “békéknek” még fokozottabb mértékben sikerült megvalósítaniuk... Megszilárdításukra megalakult a Népszövetség. Ennek főtitkára a szabadkőműves

Avenol, akinek titkára szintén szabadkőműves volt; hivatalos lapját, a Journal des Nations-t a szabadkőműves nagymester, Benes cseh külügyminiszter irányította. Egyenlőrangú társa volt tehetségben, erkölcsi felfogásban, vesztegetésben a román Titulescu. Mintha az egész intézmény azért alakult volna meg, hogy az emberiségnek ez a két kártevője színpadot találjon fellépésre (142. old.).

A fenti idézetek napnál világosabban bizonyítják, hogy az országcsonkító trianoni békediktátum a szabadkőművesség műve. Ami nem is csoda, hiszen Wilsontól, Clemenceau-tól, Lloyd George-tól kezdve a béketárgyalásokon résztvevő politikusok, diplomaták, titkárok, a cseh, román, szerb szövetségeseik képviselői, nem is szólva az angol, francia propagandistákról, szinte kivétel nélkül szabadkőművesek voltak. így aztán ezzel be is lehetne fejezni. De mégsem...

Amíg a szabadkőműves Maszaryk, Benes, Tomitch, Bratianu, stb., stb. befolyásukat saját népük, országuk érdekében használták fel, addig a magyar(?) szabadkőművesek Jászai Oszkár vezetésével a magyarság sírját segítették megásni. így erről is kell írni.

A szabadkőművesség magyarországi történetéből, mint érdekességet fel kell jegyezni, hogy az első páholyt 1750-ben Brassóban, a másodikat 1767-ben Nagyszebenben a szászok^), a harmadikat 1770-ben Eperjesen — állítólag — a lengyel emigránsok alapították. I. Ferenc császár-király 1794-ben a Monarchia területén minden szabadkőműves tevékenységet betiltott. I. Ferenc József 1867-ben az alkotmányosságnál fogva a tilalmat Magyarország területén feloldotta.

Az első páholy 1868-ban Budapesten alakult, amelyik az ország különböző részeiben alakult páholyokkal (1870-ben) megalakította a Magyarországi János Rendű Szimbolikus Nagypáholyt. 1869-ben Türr István vezetésével alakult az első skót ritúsú páholy, amelyik a hasonló páholyokkal 1871-ben megalakította a Magyarország Nagy Oriens nevű nagypáholyt. A két nagypáholy 1886-ban egyesült és megalakították a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholyt. 1908-ban Jászi (Jakubovics) Oszkár megalakította a Martinovics páholyt, melynek feladatává, mint nagymester, a magyarországi szabadkőművesség haladó irányba való terelését tette. 1913-ban megalakították a rosszemlékű Galilei Kört, hogy az egyetemi ifjúság leikéből kiöljék a vallásosságot. A Kör titkára Rákosi (Róth) Mátyás volt.

Hogy a szabadkőművesség milyen mértékben szállta meg Magyarországot, mételyezte meg a magyar közéletet, rágta el a magyarság szellemi és erkölcsi gyökereit, ami végül is az ország csonkításához vezetett, álljon itt néhány adat:

1867-től 1920-ig 10 miniszter, 40 államtitkár, 38 miniszteriális tisztviselő, 1600 köztisztviselő, 4500 tanító és igazgató, 390 bíró, 179 egyetemi tanár volt szabadkőműves.

A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy 1914. évi jelentése szerint Magyarország területén 101 páholy működött, amiből 81 volt magyar és ebből 31 a fővárosban működött. így a főpolgármestertől kezdve 268 fővárosi hivatalnok és 51 egyéb fővárosi vezető alkalmazott volt szabadkőműves.

Hogy 1918-ban az “őszirózsás” forradalom sikert ért el, az nagy részben annak köszönhető, hogy a fővárosi állami rendőrség a forradalom oldalára állt, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen 3 főkapitány, 2 rendőr kapitány, 3 fogalmazó, 3 felügyelő, 2 határrendőrségi fogalmazó és a tisztviselői kar több tagja volt szabadkőműves. Ugyanakkor a had-