Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11-12. szám
I 1980. nov.—dec. hó «ITTVAKÖfcT 13. oldal a KERESZT ÉS KÁRD MOZGALOM =h=a=n«g=j=a^= CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! 1980-ban is érvényes, sőt ma fontos magyar mondanivalók! Magyar Testvéreim! Úgy érzem, hogy ma nagyon is fontos, sőt erkölcsi kötelessége egy keresztény, morális alapon működő magyar mozgalom vezetőjének tájékoztatni a mozgalom híveit és barátait. Ebben a rendkívüli zavaros és szemfényvesztő korban félelemmentesen az igazságról és a való helyzetről. Mi egy nagy magyar keresztény családi közösség átmenetileg ideszakadt fiai vagyunk. így kötelez bennünket az örök magyar sors, annak áldása vagy hátránya és mindenek felett a megvédése. Sokunknak már 35 éves hazátlanság jutott osztályrészül, tehát szülőhazánk sorsának hátránya. Az idő múlásával szenvedéseink okai sajnos a később kijövőknél igen hamar elhalványodtak. A magukról megfeledkezett, vagy tudatos céllal félrevezető, emigrációs magyar politikát csináló akarnokok ezt kihasználva ki is szolgálják megbízóikat. Hirdetve azt, hogy ez az egyedüli járható út a magyar szabadság, illetve a megbékélés felé. Itt kell pontot tennünk tevékenységük elé, nehogy az 1867. évi kiegyezés utáni évek posványba süllyesztett népi követelések és hamis kokárdás időszaka szakadjon az esetleg felszabadult népünkre. Az akkor uralomra jutott vezetőség teljes kiszolgálója lett a Montefiore elvnek, melynek következtében többmillió szín magyar kénytelen volt elhagyni szülőhazáját, hogy északról beözönlő idegeneknek átadja a helyét. Hölgyeim és Uraim! A Kereszt és Kard Mozgalom nem hajlandó, csak azért politikai mozgalmat játszani, itt az emigrációban, hogy vezetői a könnyű érvényesülés alapján, esetleges felszabadulás alkalmával magas polcokat érjenek el... A mozgalom mindenkor az örök magyarság élő lelkiismerete akar lenni: így nem törődünk azzal, ha a felszínen úszók, haragszanak ránk, csak azért, mert magyarság érdekeit képviselve zavarjuk nemzetünkre káros politikájukat. Igaz, azt mondják, a politika lehetőségek eszköze, de az otthon szenvedő magyarnak az ilyen eszközök alapján elért eredmény nem kell, mert: csöbörből vederbe nem akar esni... Röviden a kommunista rendszer megbukása után, ha felszabadul a nemzet, nem kér semmiféle liberális, kapitalista és ateistákkal megfűszerezett — újra megkérdezése nélkül — nyakára ültetett vezetőségből. Ezzel legyenek már egyszer tisztában az emigrációs akarnokok és ne próbáljanak hangzatos nevek alatt az ellenség kiszolgálóivá lenni. A megfáradt és agyon-gyötört magyar nép végre a maga ura szeretne lenni a saját portáján, a véréből és keresztény hitéből való szociálisan gondolkozó és cselekvő vezetőkkel. Itt értünk el oda a legfontosabb kérdéshez, amelyről sokan ma nem szeretnek beszélni, sőt nem is tartják ildomosnak. Tudom, illetve érzem, sokan közületek is kíváncsian várják, hogy mit tartogat a tarsolyában a Kereszt és Kard Mozgalom. Feleletem igen egyszerű és teljesen fedi a jövőt építő keresztény és szociálisan gondolkozó magyarság felfogását. Hazamenni! Hazamenni! Új honfoglalás végrehajtására! Erre kell figyelmeztetnünk az emigrációban élő honfitársainkat. Vigyázat, ezt a kijelentésemet nehogy valaki is félre értse, ezért világosan leszögezem a következőket: 1. Hazánkat ma a kommunista mezben tündöklő szláv imperializmus uralja, ennek alapján a véglegeset értem, ma lehetetlen számunkra. 2. Minden törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy a ma uralkodó rendszer eltűnjön és szabad legyen az út haza minden hazafias magyar számára. Ez a világos beszéd, ezt mindenki megérti, aki akarja, különben most jönnek a csiklandós kérdések... Ki akar a felszabadulás után haza menni?... Erre a kérdésre sokan ma még nem mernek válaszolni, így érzésem és tapasztalatom alapján megpróbálom csoportokba osztani az itt élő magyarságot, a várható feleltük alapján. Az “A” csoportba tartozókat két részre lehet osztani: az óvatosak még nem látják a jövő kibontakozás útját, és a helyezkedők még nem tudják, hogy milyen erők fognak dominálni, ezért nem felelnek a kérdésre. A “B” csoportba tartozók őszintén és becsületesen azt válaszolják, hogy ők itt maradnak, mert pozíciót építettek ki maguknak. A gyermekeik is itt születtek és nőtek fel, sőt a házasságuk révén itt gyökereztek le. Sokan közülük a felszabadító harchoz, magyar származásuk miatt anyagi és erkölcsi támogatást fognak adni. A jelek szerint ez lesz a legnépesebb csoport. “C” csoport hangos kisebbség, tele pénzzel, származásuk alapján rendelkeznek összeköttetéssel, ezt kihasználva egyedül hivatott magyar vezetőknek játszák ki magukat. Politikai működésük igen veszélyes a magyarságra nézve, mert működésük sohasem őszinte, így e kérdésre feleletet sem kapsz tőlük. Talán jobb is. “D” csoport. Alapjában véve jó magyar, származásával nincsen baj, a magyar kérdéseket akadémiai szinten vitatja. Előre haladni képtelen, mert aprólékos és senkisem elég jó arra, hogy tárgyaló fél legyen. Önmagában éli ki magyarságát, így arra sem jut ideje, hogy válaszoljon. Kezdeményezésre öreg már, így megadja sorsának magát és itt marad. “E" csoport, fában, rosszban, békében, háborúban és hazátlanságban is egyformán fanatikus magyar. Erre a csoportra kell támaszkodnunk és innét kell a vezetőket is kiválasztani és megbízni őket a magyarság képviseletével. Lehet, hogy ez a csoport nem lesz talán népes, de hitben, erkölcsiekben és akaratban feltétlenül az első helyen fog állani. Legyen ennek a csoportnak zászló bontása 1981 március hónapi ünnepségek alatt. Megismerjük a jövő harcos nemzedékét, vegyük fel a lövészek egyenruháját, ez olcsó és mindenki könnyen hozzá juthat. Ez már úgy is szerepelt egyszer, a nyugatmagyarországi felkelők is búr kalapban harcoltak. Mi, nemzeti magyarok, ne szégyeljünk semmit — se egyenruhát, sem a határkérdés megbolygatását —, mert szerződés megszegőkkel állunk szemben. Igen helyesen írta meg ezt a kérdést dr. Kovács Ernő határkiigazítások kellenek ott, ahol a magyarság egy tömbben lett botorul idegen uralom alá hajtva, már másodízben két emberöltőn belül. Ezt csak mi az “E” csoportba tartozók tudjuk megtenni, cselekedjünk, mert már teljesen szétbontják sorainkat a hazulról kiküldöttek. Ennek a megmozdulásnak márciusban meg kell történnie, mert ez az utolsó alkalom, hogy cselekedjünk. Adyval fejezem be az írásomat: Építésre kész a kövünk, Nagyot építeni még is mi jövünk. * “Ha még nem vagy tagja ennek a mozgalomnak, gyér, mert támogatásoddal és tudásoddal előbbre me£7Ünk. Vasvári Zoltán MAGYAR DZSINGIZ: KERESSETEK EGY MAGYART... Keressetek egy magyart holnapra! Csekélynek tűnő kis feladatra. Magyar legyen a külső vonása, S ereiben vére buzogása. Keressetek egy magyart holnapra! Kinek nem lesz boldog a holnapja, Ügyünk hatalmas^ mely fogja várni, Hamar meg kell néktek őt találni! Keressetek egy magyart holnapra! Ki szittyább mint volt sok ősnagyapja Ki gondolkodni fog helyettetek És átérzi majd minden terhetek. Keressetek egy magyart már mára! Nincs is idő a holnapra várva Lovunk lába gázol, ingoványbán Közel az éj, nincs út a homályban. 1980. július mwwwww vw «rw **««*«■ [ “ÖRDÖGI KÖR \ » AZ ALKOHOL KÖRÜL” J címmel rendkívül érdekes tanulmányt olvastunk a Magyar Nemzetben. Az orvos-szerző a alkoholizmussal, mint népbetegséggel foglalkozik és részben annak okait, részben gyógyításának lehetőségeit kutatja. Megállapítja, hogy “az alkoholisták növekvő számával nőtt a bűnözők, a balesetek, a szétbomlott családok és nem utolsósorban az emberi roncsként delirium tremensszel kórházba szállított alkohol-áldozatok száma.” A cikk írója “a görög sorstragédiáknál borzasztóbb hazai tömegtragédiának” nevezi az alkoholizmust, ami ellen küzdeni mindeddig teljesen eredménytelennek bizonyult. Felteszi a kérdést: meddig folytatható ez a szélmalomharc, amikor “egy bizonyos határon túl az alkoholisták olyan tehertételt fognak jelenteni, amit a nem alkoholisták egyszerűen nem fognak, de nem is tudnak vállalni.” Az okokat elemezve ezt írja: “Korunkban sok az elmagányosodás, az elégtelenségi érzés, a szubdepresszió, a neurózis, a pszichoszomatikus betegség s ezek mind alkoholizmusra hajlamosító tényezők. ” A helyzet javulására, illetve a megelőzésére semmi remény, mert — olvassuk — “sem holnap, sem holnapután nem történik olyan társadalmi csoda, mely az alkoholizmusra hajlamosító tényezőket meg tudná változtatni. Sőt: az eljövendő években az egyénre nehezedő pszichés okok súlyosbodásával és szaporodásával kell számolnunk. ” — A hazai társadalmi közérzetről és az alkoholizmusba kergető társadalmi okokról kevés őszintébb megállapítást olvastunk ennél: a jövő is kilátástalan, mert az épülő szocializmustól sem várható, hogy visszaadja az emberek lelki egyensúlyát és kiküszöbölje az iszákosságot előidéző okokat. A szakember beletörődése a megváltoztathatatlanba és a perspektívák komorsága döbbenetes! — Egyébként a cikk szerint jelenleg 4000.000 idült alkoholistát tartanak számon Magyarországon, de valójában sokkal magasabb a számuk. És az egyre nő. Hogy ez hová fog vezetni, azt senki sem tudja... (F.M.H.) A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége buffalói csoportja szomorúan jelenti, hogy több éven keresztül volt csoportvezetője, vitéz HARASZTHY ISTVÁN ny. csendőr alezredes, több hadikitüntetés tulajdonosa, 1980. október 15-én, 87 éves korában Buffalóban elhunyt. Gyászolja özvegye, sz. Galántfy Ilona, valamint rokonai a tengeren innen és túl. Temetése 1980. október 18-án volt, a buffalói Szent Erzsébet templomból. Emlékét kegyelettel megőrizzük! A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XXI. évf. 11—12. szám — 1980. nov.—dec. hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom /o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026 r t
