Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
12. oldal úgy lehetséges, hogy “a magyarság a honfoglalás előtt jó kétezer évvel elvált legközelebbi nyelvrokonaitól!... Műveltségünknek ekkor már aligalig lehetett valami öröksége a finnugor őskorból, de még az ugor korból is, inkább az egykorú török népek (kazár, bolgár, baskír) életmódjához, az állattenyésztő, földművelő, részben városlakó élethez állt közelebb ...” (62. o.). Boba Imre, tót történész, a normán—szláv kapcsolatokat elemezve, megállapítja, hogy “Morvaország (a ‘nagy’, azaz a régi, ősi ország, a nagynak ugyanis ez a jelentése, nem pedig hatalmas, lásd Nagy-Bolgária, Nagy-Magyarország, Magna Hungária) ott volt, ahol Konsztantinosz Porphürogennétosz leírja: azaz Délen, Észak-Balkánon, központja pedig Sirmium volt. Az úgynevezett ‘nagymorva kultúra’, amelyet északi szomszédaink olyan káprázatos kiállítások során mutattak meg Európának . . . voltaképpen kései avar kultúra ...” (64-5. o.). — Itt kell megjegyezni: “G. H. Pertz Monumenta Germaniae Historica, Scriptores XI. kötetében all. oldalon közli, hogy Pribina Salaban lakott. Sala evidenter Zala, azonban f. 54. jegyzet alatt Pertz megemlíti, hogy az eredeti írásban Sana áll, mit csak a szlovén Kpitár közlésére javított át Salára. Sana pedig folyó Karintiában és ha Pribina élő valóság is, zalai uralma már nem az, mert hiszen fia, Kozil Karintiában, vagyis a Sana folyó partján uralkodott, anélkül, hogy bármikor is igényt emelt volna a Dunántúlra, mit pedig nem mulasztott volna el, ha atyja ott élt volna” (Rudnay Egyed: Attila Trilógia, I. kötet, 14. old.). “. . . történészeink azt tanították, hogy a késői avarok, amennyiben fennmaradtak volna is, nyelvükben elszlávosodtak . . . Ám nem így van: mind a késő avar, mind Árpád magyarjainak települését majdnem teljes egészében magyar helynevek töltik ki. Szláv helyneveink főként a peremvidéken találhatók . . . láttuk, hogy a X —XI. századi magyarság két fajta csoportra oszlik: más az uralkodó osztály (Árpád magyarjai) embertani összetétele, s ismét más a köznépé és annak vezető osztályáé. Nos az utóbbiak tömegei — tisztán embertani szempontból — egyenes leszármazottai a késő avar népességnek ... Az orosz őskrónika világosan ír a VII. században betelepedő fehér ugorokról . . . Kovrát bolgár uralkodó ... öt fia közül az egyik népével a mai Bolgárországot alapítja meg, a negyedik pedig népével együtt Pannóniába költözik. Mind a dunai, mind a pannóniai bolgár vezetés alatt megjelenő alapnépesség onugor volt ... Ez az onugor név jóval Árpád honfoglalása előtt kimutatható Pannóniából. Egy határhegy neve: marcha uengeriorum, s magam idesorolom a 837-38-as adatot is, ez is a hazai onogurságról szól! Úgy látszik, hogy az avar uralom alá került onogurok az avarság politikai bukása után lépnek színre, s eszerint igazat mondanak a források, amelyek a kettőt azonosnak mondják (‘...Avares, quos modo Ungarios vocamus...”): ... De más, józan meggondolások is erősítik ezt a feltevést... (ha) Árpád magyarjai nagy tömegű szlávságot vagy elszlávosodott avarságot találtak volna itt a Kárpát-medencében... Pontosan az (játszódott volna le), ami a dunai Bolgárországban lejátszódott. Ott a kis tömegű bolgárság nagy tömegű szláv alaplakosságra telepedett rá — és három-négy nemzedék alatt elszlávosodott. Ha Árpád magyarjai olyan nagy lélekszámú szlávságot találtak volna itt, mint ahogyan tanították, akkor mi ma szlávul beszélnénk . . . Úgy látszik, hogy a “késő avarok”, akiket én korai magyaroknak tartok, már ötvözött népességként szállták meg új hazájukat. Volt 1980.január hó egy belső-ázsiai rétegük (griffes övűek), egy Volga menti népesség (indás övűek), és a vezető rétegük kaukázusi volt (a nevét adó onogurok?). A nép zöme Volga menti volt ... A magyar állam megalakulásakor a tízes szervezet, a legnagyobb egységektől (püspökségek) a legkisebbekig (tíz falu építsen egy templomot) mindenütt a rend alapjának bizonyult. Nyilvánvaló, hogy ezt a rendet nem István király teremtette meg, hanem csak felhasználta a meglévőt államszervezési munkájában ...” (67-71. old.). “. . . a felsorolt tények egyértelműen arra mutatnak, hogy a magyarság tömegeinek első nagy honfoglalása a 670-es évek táján történt. Érdekes, hogy ez a kérdés csak most vetődik fel, jóllehet krónikáink Árpád honfoglalását “a magyarok második bejövetelének” tartják. Az is részben tudott dolog, hogy az első honfoglalás hunjainak története krónikáinkban inkább az avarok, semmint a hunok története ... a X. században író corbeille-i szerzetes Widukind” a “Szászok története” III. kötetének 17., 18. fejezetében ezt írta — 17. fejezet: “. . . a dalemincek pedig támadását (ti. Henrik szász hercegét) nem tudván kiállni, az avarokat bérelték fel, e hadban igen kemény népet, akiket most magyaroknak (Ungarios) nevezünk.” 18. fejezet: “Az avarok pedig, ahogy némelyek vélik, a hunok maradékai . . . Kézai 700-ra teszi a hunok honfoglalását, a Képes Krónika pedig éppenséggel 677-re Árpád magyarjainak bejövetelét! Valami szívós hagyomány kellett, hogy ezek mögött az évszámok mögött lappangjon” (73-5. old.). “Említettem, hogy a Szent Lászlólegenda sokkal régibb, mint országvédő királyunk, és jelenetei a szkita korig vezethetők vissza . . . kérdés: megvan-e ennek ábrázolása Árpád népénél? Nincs meg, ellenben megvan egy avar (igaz: korai avar) csontszerszámon. A szálak tehát ismét azokhoz vezetnek, akik a magyar nép élettani elődei ... Az egész magyar nyelvterületen ismert ‘az égig érő fa’ meséje ... A kérdés ismét csak az: megvan-e ennek ábrázolása Árpád magyarjainál? . . .: nincsen meg, ellenben megvan a korai avaroknál egy csontkarcon (a korai avarok beleolvadtak a késeiekbe, amint erről temető térképek tanúskodnak!) ... a “kettős honfoglalás” feltevése (tehát) nem valamiféle felelőtlen ötlet, hanem nagyon is meggondolkoztató érvekre épül.” (72-3. old.) * * * A fentiek maguk helyett beszélnek. A magam részéről csak annyit fűzök hozzá, hogy Györffy Györgynek, aki László Gyula után a legnevesebb magyar történész, nagy kár volt a hatalmon lévők kiszolgálására ilyenfajta, kétes értékű “politikai történészkedésre” adnia a fejét. Sokkal nagyobb és hasznosabb szolgálatot tenne az egyetemes magyarságnak és a történelem-tudománynak, ha befejezné “Az Árpádkori Magyarország történelmi földrajza” címen megkezdett monumentális vállalkozását, amelynek eddig csak az 1. kötete jelent meg 1963-ban. Ettől eltekintve, nem vitás, ma pillanatnyilag igen fontos a “dákoromán”és “nagymorva birodalmas”, hatalmi érdekekből történelmi jogforrássá előléptetett dajkamesék semlegesítése és megfelelő helyre való utalása. De kérdés, el lehet-e érni ezt ilyenfajta “kerekasztal-beszélgetésekkel ”? És ha mégis el lehetne érni, szabad-e ezért a pillanatnyi előnyért a régészeti leletek és hiteles történelmi források tömegével igazolt ősi jogainkat, jussunkat és értékeinket feláldozni?! CSIKMENASÁGI Wass Alberték és a román bumeráng {Folytatás a 8. oldalról) süljön. Ez egyúttal egy sürgős emigráns feladatot is ró ránk: Itt a huszonnegyedik óra, hogy minden erdélyi és magyar emigráns szervezet közös frontot, egyöntetű magatartást, egy vasbeton falat állítson a románokkal szemben! Ez az alkalom, ez ügyetlen román manőver Wass Alberték ellen, meg kell szülje a nagy magyar összefogást, mert különben ma őt, holnap mást próbálnak elnémítani az oláhok és cinkosaik; mindenkit, bárkit, aki az oláh soviniszta-kommunista genocídiumot leleplezi külföldön, főleg az Egyesült Államokban és angolul! Egy lélek, egy akarat fűtsön, ha több oszlopban is menetelünk, egységes haditerv szerint. Ne feledjük soha, hogy Erdély csak egy van és népünk végveszélyben, mert történelmi tudatát gyilkolják! Ellenséges erőknek védtelenül kiszolgáltatva, melyek a modern állami aparátus birtokában minden egyéni és közösségi élet fölött korlátlanul rendelkeznek, azzal élnek és visszaélnek! Ezzel szembe kell szegeznünk a külföldi magyarság szabad szavát, szellemi- és anyagi erejét, világhálózatát, befolyását és megnemalkuvását! Épp a fentemlített angol könyv tanúsítja, hogy a New York i és washingtoni magyar tüntetések mennyire megtorpantották a bukaresti rezsimet! Tehát ütni kell a vasat! Azt se feledjük, hogy a magyarországi és délvidéki közvélemény mennyire erdélyi véreink mellett van, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész világ magyarsága egy emberként követel igazságot Erdélyben és a Felvidéken! Követeli egyben azt is, hogy a hivatalos magyarországi kormány is álljon ki végre nyíltan, messzi hangzó szóval az idegen uralmak alá adott nemzettestvéreinkért! Hisz, ha nem volna szomorú, akkor nevetséges volna, hogy komoly magyar írások és szellemi emberek ne mehessenek Magyarországról Erdélybe, egyik népidemokráciából a másikba, 1980- ban?! Utoljára pedig szóljunk a józan, jó románokhoz is. Mi nem vagyunk a román nép ellenségei. Nem egyszer írtam, hogy úgy is mint erdélyi, úgy is mint magyar, a megbékélést szeretném munkálni, hisz a román nép is testvértelenül él Európa keleti csücskén, idegen népek országútján. De nem lehet, hogy csak mi nyújtsunk baráti kezet, aminthogy megtette számtalanszor az erdélyi magyarság, megtették történelmi nagyjaink. Azt is tudjuk, hogy végeredményben a román nép is a bolsevizmus áldozata és lelkiismeretlen vezetői saját válságukról a kisebbségek üldözésével igyekeznek a figyelmet elterelni. De a mi türelmünknek és megértésünknek is van határa. Végzetes volna, ha mi is a szemet-szemért, fogat-fogért, nem-keresztényi és nem-európai filozófia gyakorlatára térnénk át, de egyetlen erdélyi, romániai magyar áldozat nem fog megtorlás nélkül maradni! ELŐZETES TÁJÉKOZTATÓ Az országvesztés és a szovjet megszállás 35. gyászosemlékű évfordulója alkalmából a HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM 1980. április 13-án, rendezi meg a Nyugat-oldali Magyar Református Egyház nagytermében (15300 Puritas Avenue) TILTAKOZÓ NAGYGYŰLÉSÉT * * * A Tiltakozó Nagygyűlés előtt a Hungária Szabadságharcos Mozgalom hivatalos lapjának 19. évfolyamát köszöntve, A SZITTYAKÜRT BARÁTI KÖRE 12:30-kor tartja meg BARÁTI EBÉDJÉT Mindkét rendezvényünkre nemzettestvéri szeretettel várjuk Cleveland magyarságát. a HSzM Központi Vezetősége IFJÚSÁGI KULTURÁLIS SZEMLE >Ák>VC A Szerkesztő Bizottság Elnöke: Dr. Nagy Péter A Szerkesztő Bizottság: Földesi Gyula 111 Krisztina Földesi László vitéz Barotányi Gábor Megjelenik kéthavonként. A “PÁRDUC” Szerkesztőségének címe: Florida 257, Florencio Varela Prov. Bs. As. Argentina Ha még nem vagy — akkor legyél A MOZGALOM HARCOSA! «imAKöltt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
