Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11-12. szám
8. oldal $*ITtVAK<>*f 1980. nov.—dec. hó Magyarországi sajtószemle A SOMODI SÁTOROZÁS FELVIDÉKI MAGYAROK MŰVELŐDÉSI TÁBORA x\'í ^ Ö %AV/> U X -ELŐFIZETŐINKNEK, OLVASÓINKNAK ÉS LAPTERJESZTŐINKNEK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS MAGYAR FELTÁMADÁST HOZÓ BOLDOG ÜJESZTENDÖT KÍVÁN, A SZITTYAKÜRT Újabb kísérlet Trianon véglegesítésére “Magunk megőrzése a tájban, a nyelvben és a gondolkodásban: a mindennapok küzdelme, munkája. Ez a munka érték és remény nekünk: a sajátosság méltósága. Fábry Zoltán arra hívott bennünket, hogy álljunk helyt az emberség és európaiság jegyében minden őrhelyen, amelyet az élet kijelölt számunkra. ” * “A szlovákiai Somodiban e gondolattal nyílt meg a felvidéki magyarok IV. nyári művelődési tábora. A tábori hirdetőtábla e szavai, az elhangzott előadások, a jelenlevők tennivágya tanúsítja, megértették Fábry Zoltán felhívását: ‘Irodalomnál többet! Lényeget! Életet, Embert.’ Néprajzosok, népitáncosok, zenészek, amatőr színjátszó pedagógusok és tanulók; 550 fiatal — a közös út részesei — vertek sátrat itt egy hétre, augusztus derekán. A táborozok között ott voltak a szervezést irányító Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (CSEMADOK) helyi szervezeteinek, klubjainak tagjai, kis közösségei is. A programot irodalmi estek egészítették ki. HAGYOMÁNYOK JELENE Esténként a tábortűznél Király Györgyi a közös magyar népdalkinccsel ismertette meg a táborlakókat. Nagy F. Katalin fejfát faragott Fábry Zoltán tiszteletére, amelyet a stószi remete házánál, munkásságára emlékezve állította fel a tábor közössége. Irodalmi, történelmi, néprajzi előadások hangzottak el. Németh Jenő, Szlovákia mezőgazdasági miniszterhelyettese a cseh—szlovák—magyar tudományos együttműködésről, a határ menti gazdasági kapcsolatokról tartott előadást. A cseh —magyar irodalmi kapcsolatokról Do bossy László egyetemi tanár, a magyar nyelvjárások és az irodalmi nyelv kapcsolatáról Szathmári István tanszékvezető egyetemi tanár adott elő. Szanyi Mária a palóc etnikumról, majd a néprajzi gyűjtés jelentőségéről beszélt. A helyi hagyományok, szokásos gyűjtése, a népismeret — mondta — önmagunk megőrzésében és megőriztetésében segít. Kis közösségeket hoz létre, amelyek a közös cél megvalósulta után is együtt maradnak. ŐSGESZTA, TÖRÖKÜL A csehszlovákiai magyarság két világháború közötti helyzetéről, sorsáról tartott mítoszoszlató előadást a tábor ötödik napján Popély Gyula, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa. Bővebben tárgyalta a polgári állam oktatás- és kultúrpolitikáját, látszatvívmányait, s ezek leleplezését a szlovákiai baloldal által (ami Magyarországon kévéssé ismert). Kutatási eredményei, melyek a szlovák források alapos ismeretére épülnek — hazai fórumon —, alaposan megújíthatják a magyar történészek ismereteit a polgári Csehszlovákiáról. Különösen nagy érdeklődést keltett Blaskovics Józsefnek, a prágai Károly Egyetem tanárának a Török nyelvű ősgeszta címmel tartott beszámolója a magyar őstörténet két eddig még ismeretlen forrásáról. Mind a kettő török feljegyzésben maradt fenn. Az egyik a török szövegben Tarih-i üngürüsz (Magyarok története) nevet viseli. Ez 1543- ban Székesfehérvár ostrománál jutott török kézre, az írnok latinról fordította törökre. A krónika őstörténeti része feltehetően az eltűnt XI. századi ősgeszta anyagát dolgozza fel. Új, eddig még ismeretlen mondaváltozatokat közöl. A csodaszarvas mondának két változatát is közli, egyben más értelmet nyer a Csodaszarvas eltűnése és az új haza keresése közti kapcsolat. A forrás végig követi az Árpád-házi királyok történetét. A későbbi eseményekről rövidebben szól, majd a mohácsi csata leírásával záródik. A másik kézirat az üngürüsz nép történetét foglalja össze 371-től 1740-ig. Remélhetőleg valamelyik magyar kiadó gondoskodik arról, hogy Blaskovics József fordítása mielőbb megjelenjék. KÉTFELÉ VAGY SEHOVÁ SE Az utolsó délelőtt György István, a CSEMADOK KB főtitkára a szervezet munkáját, feladatait vitatta meg a részvevőkkel. A problémák közt felsorolta, hogy Kassán öt éve húzódik a Nemzetiségi Kutató Intézet felállítása, megfelelő munkatársak hiánya miatt. Tervezik egy néprajzi múzeum és egy központi könyvtár létesítését, s legalább a tévé második programjában magyar adás sugárzását, amelyre — illetékesek szerint — eddig a technikai feltételek miatt nem került sor. Szeretnék a rádió magyar nyelvű műsorainak időtartamát növelni, s az adás idejét a munkaidő utáni esti órákra áttenni. Véleménye szerint a CSEMADOK fontos szerepet tölthetne be egyes nemzetiségpolitikai, társadalompolitikai intézkedések meghozatalánál. A jövőben ki akarják szélesíteni az anyanyelvi felnőttoktatást. A hozzászólók a magyar iskolák ritkulásának egyik okát a tanítók hiányos képzettségében látták. Ennek megoldása elősegíthetné a nemzetiségi tanulók megfelelő arányú bejutását a felsőoktatási intézményekbe. Ez hozzájárulna annak a téves szemléletnek az eloszlatásához, hogy előnyösebb, ha a magyar gyermekek szlovák iskolába járnak, hiszen — mint a hozzászólók kiemelték —- ennek a kétfelé kötődés helyett a pszichikailag-orvosilag is mérhetően káros sehováse-kötődés lesz a következménye. A tábor jelentőségét Bajnok István, a tábor vezetőségének tagja így látta: — Lehetőség arra, hogy felkeltsük az érdeklődést a fiatalok között is a CSEMADOK tevékenysége iránt. Az előadások az irodalom mellett a társadalomtudományok kutatási eredményeiről is tájékoztatják a hallgatókat. Szeretnénk, ha ezekkel önképzésre ösztönöznénk, problémákat vetnénk fel. Sokoldalú, nyitott embereket akarunk nevelni. Az anyanyelv használatával a részvevők tudatosítják hovatartozásukat. Igyek szünk jó előadókat meghívni, a hazaiakon kívül magyarországiakat is. Nem elég a szaktudás, előadni is tudni kell és mindezt anyanyelven. Több magyarországi előadóra lenne szükségünk, ezt azonban a kölcsönös meghívások, a cserék segíthetik elő. Nekünk is vannak jó előadóink, akik a TIT-nél, a magyarországi Új Tükör klubokban, vagy az egyetemi klubokban tarthatnának előadásokat. Tapasztalataim szerint a magyar munkásfiatalok közül sokan igen keveset tudnak a csehszlovákiai magyarság helyzetéről, életéről. Néhányan még azt se tudják, voltaképpen hányán vagyunk. Az Új Tükör klubokkal jók a kapcsolataink. Tavaly Ácsán a CSEMADOK Központi Bizottságból négyen vettek részt az Új Tükör táborában. A megfelelő kapcsolatok megtalálása nem könynyű feladat. Ez a tábor más jellegű, mint a magyarországiak, célunk a nemzetiségi kisebbség problémáinak megvitatása és csak ezen túl gondolhatunk szórakoztató feladatokra. A jövőben a magyar lakta területeken három gyülekező tábort szervezünk és egy központit. Az előadásokat a fiatalok feszült figyelme kísérte. Fábry Zoltán szavai: ‘ Változni és változtatni’ — hatotta át az együtt töltött napokat.” Hévizijózsa Miután Magyarország feloszlatását sem a demokrácia, sem a népek önrendelkezési jogának elvével megindokolni nem lehet, 1920 után egy ideig úgy próbálták ezt igazolni, hogy az újonan létesített mesterséges államok szilárd alapot adnak egy esetleges német terjeszkedés megakadályozására, mint ezt így írja Tardieu: “La paix” — 1921 — könyvében. Miután Csehszlovákia 1939-ben egy puskalövés nélkül össze omlott, majd teljes ipari erejével támogatta Hitlert, 1940-ben Románia német katonai felügyelet alá helyezte önmagát és von Mannstein hitleri vezártábornagy (Les Victoires Perdues) emlékiratai szerint Hitler “leghűségesebb” szövetségese lett, Jugoszlávia pedig 1941-ben 5 nap alatt szétesett, utána Szlovákia, Horvátország és Románia egymással versenyeztek a zsidók kiirtásában, új taktikával kellett Nyugat felé előjönni, hogy Magyarország feloszlatásának véglegesítését elfogadtassák. Az új trükk igen ügyes, azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy “ma már a magyarok maguk sem akarják” az 1920-as határokat megváltoztatni. Ezen cél érdekében (miután a rabnépek felé irányuló propagandát, az erre szolgáló pénzt — Free Europa — 1949-ben cseh irányítás alá helyezték) Amerika pénzén sorba megvesztegették és ma is megvesztegetik emigráns “vezéreinket” és azok csoportjait, hogy majd ezek a “magyarság nevében” véglegesnek ismerjék el Trianont. Ezzel magyarázható, hogy 1956 világjelentőségét és világhírnevét nem használták ki Trianon ellen, sőt a revízió emlegetését igyekeztek elhallgattatni (“idegesíti a társemigrációkat”), legújabban pedig Svájcban adtak ki egy ofset-könyvet: “Ex oriente lux” hangzatos cím alatt. Kiadó: Falvay, írta: Dr. Urbán. A tartalomjegyzéket magyaron kívül németül, franciául és angolul is lehozza, a szöveg — ezt már csak magyarul írták — emlegeti ugyan Erdély magyar szerepét történelmünkben, ír Hunyadiról stb., de leszögezi javaslatát Európa újjárendezésére a közölt térképen. Ezek szerint Magyarország felosztása véglegesen megmarad, a Felvidék a cseheké, Erdély a románoké stb., egy négyzetcentiméter kiigazítás nélkül, ellenben Románia visszakapja Besszarábiát, mert úgy látszik, ez szívügye a szerzőnek. A ravasz elrendezés célja: a magyarul nem tudó idegen mecénások megértik a három világnyelven írt tartalomjegyzéket és a térképet, így megnyugszanak, hogy egy újabb magyar könyv jelent meg Trianon mellett és fizetnek, a magyar olvasót pedig leköti Hunyadi stb. és azt hiszi: magyar érdekeket véd a könyv. Ez egyik részjelensége a cseh stb. soviniszta manipulációnak, ugyanezt láttuk, mikor Daruváry kiváló könyve fordítása hasonló kezekbe került: az angol fordításból kimaradt az, ami a cseheknek kellemetlen, de a magyaroknak jó, a német fordításhoz pedig egyenesen hozzácsatolták Satmarescu román professzor 30 oldalas magyarázatát, ahol az egész mű velejét kiveszi. Mintha a Szentírást Sztálinnál kommentáltatták volna... Vigyázzunk, ne ugorjunk be hangzatos nevű egyesületeknek, sem egyesek régi, otthoni címének. Különösen ne engedjük érvényesülni legújabban propagált tervüket: eszerint minden, Nyugat felé irányuló magyar tájékoztatás “egy kézen” menne keresztül — tehát az ő kezükön. Ha ezt megvalósítanák, úgy minden magyar vonatkozású tájékoztatás ellenségeink irányítása alatt történnék — ellenünk. Vigyázat, az ördög nem alszik, az ellenség köztünk van. Dr. Gálfi Géza A magyar feltámadás kis igehirdetője BINDER EMŐKE, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom októberi emlékünnepélyén.
